Debreceni Szemle, 2007 (15. évfolyam - Új folyam, 1-4. szám)
2007 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Rehák Géza: "Szállodaiparunk és idegenforgalmunk fejlesztése tárgyában soron kívül teendő intézkedések," avagy a Kádár-korszak turizmusának első lépései
Rehák Géza verését követően 1956 őszén-telén, miközben a rezsim megítélése mind kül- és belföldön mélypontra süllyedt, a diktatúra restaurálásával egyidőben helyre kellett állítani a társadalmi békét, illetve az éleződő gazdasági válságot is kezelni kellett. Ezzel magyarázható a megtorlásokkal egyidejűleg a turizmusnak, a „béke útlevelének”a felkarolása. Az alapok Az idegenforgalom szervezeti alapjainak lerakása, a belföldi, majd nemzetközi turizmus első hazai fellendülése a Horthy-korszakra tehető. A biztató fejlődést a második világháború, illetve az azt követő politikai változások törték meg. Előbb megsemmisült a turizmust szolgáló infrastruktúra jelentős része, majd a kommunista hatalomátvételt követően a szabad utazás legelemibb feltételei is megszűntek. A turizmus irányító szerve 1949-től a Közlekedés és Postaügyi Minisztérium lett, melynek VIII. Szállítmányozási és Idegenforgalmi Főosztálya alá rendelték az államosított IBUSZ-t. A turizmusnak ekkorra puszta létért kellett szívós harcot folytatnia. A kommunista hatalomátvételt követően ugyanis szinte kizárólagossá vált a munkásosztály szervezett, szakszervezeti üdültetése. A magánszállodákat, panziókat államosították, illetve nagyrészüket 1949-ben a SZOT Üdültetési Főigazgatósága kezelésébe adták. Ezzel a dolgozók nyaraltatását is egyetlen központ alá rendelték, a beutalási keretet mintegy tervutasításos módon vállalati, intézményi szintig lebontva. A belföldi üdültetés jelentős része a szocialista időszak alatt mindvégig ezen alapokon szerveződött. A turizmus önállóságának felszámolását ideológiailag is alátámasztották. „Alig egy évtizede, hogy a dolgozó nép üdülhet a magyar tenger mellett. Azelőtt csak a nagybirtokosok, tőkések, és kiváltságos egyének formáltak jogot maguknak a Balatonhoz. Ők teniszeztek partjain, vitorláztak tükrös vizén, vagy korcso . Az idegenforgalom alakulása és fejlődése Magyarországon című munka fogalmaz például így: 290.6 A turizmus gazdasági jelentősége az 1930-as években került előtérbe. A második világháború előtti tetőpontot az 1937-es év jelentette. Ekkor 383 000 külföldi kereste fel Magyarországot. A forgalomból származó bevétel (4-5 millió dollár körül mozgott) elérte az exportbevétel hét százalékát. A külkereskedelmi mérlegben már a harmadik helyen állt az idegenforgalomból származó bevétel. Az időszakról lásd bővebben: Kudar Lajos: Turizmusunk története dióhéjban. 1930. 1902-ben alakult meg az Idegenforgalmi és Utazási Vállalat, majd 1927-ben alakult át Idegenforgalmi Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársasággá (IBUSZ). 1948-ban az IBUSZ kivételével minden idegenforgalmi szerv megszűnt, így kizárólagos jogokat szerzett az idegenforgalmi tevékenység bonyolítására. Lásd: Dr. Kovács László-Takács János: Az idegenforgalom alakulása és fejlődése Magyarországon 94-98. 8 „A második világháborút követő évtizedekre az első időszakban az államosítások és ezzel együtt a szakma megaláztatása és a szakma addigi jeles szereplői nagy részének az egzisztenciális tönkretétele volt jellemző.” Részlet Rubovszky András A rendszerváltozás hatása a magyar szállodaiparra című tanulmányából. In: Iván Gizella: Feketén, fehéren a turizmusról. 4L