Debreczen, 1878. január-június (10. évfolyam, 1-121. szám)
1878-04-09 / 70. szám
1878. X. évfolyam. 70. szám. Kedd, ápril 9. r—^ Helyben 68 postán küldve: jl9| J||l| ® f|^H £ 9 B§LJg|» BW ||lÉj ms« HB ÖthasÁboB petitsorért 5 kr. Egy évre 10 frt — kr. Negyed évre 2 frt 50 kr. ^|fj$ JSB JljW JBR ra|LJ| ^jg||l ^JJSlÍh IjlS ^jpm ^wHH| Nagyobb terjedelmű, ralut Rpintón több Iskola Fél évre ft „ — „ Egyes hzAin — „ 10 „ flHHBBlííí^^^^ HjflBUl SuBBBBBSSB ^||||jjjg^fr hirdetések, alku sz,mint a legolcsóbb Árért. Előfizetési pénz s minden közlemény : FÖ-PIACZ, VEO 8EY - HÁZ FÖLDSZINT a a*erkea*.t«séffbe bérmentve küldendők. Előfizethetni helyben : POLITIKAI ÉS KÖZGAZDÁSZATI HÍRLAP. *?^Z»£ T1 A ilebreczen-vidéki „függetlenségi párt44 közlönye. "í Egyéblitt a pMHl.a hivatalok utján. A. • b ._______________________«S Megjelen hetenkint ötször: hétfőn, kedden, szerdán, csütörtökön és szombaton. NAIyojifij : minden beigtatAeért külön 80 kr. „Nyílt t í megjelenő közlemény öfchaaAbo* petit Here 15 kr. Név- vagy bémentetlenül beküldött kéziratok torra tétetnek tekintetbe. — Igyszintén i kézf.iratok nem ndúlunk vinni,«. fc.______________________________v Maradjunk-e vagy haladjunk? — Az ipar emel. A természet munkára teremté az embert, míg a tétlenség, semmit nem tevés orvosolhatatlan bajt, pusztulást idéz elő. A földmivelő gyönyörködik, ha szántó ekevasa csillogó fényűvé lesz a munka által, a szellemi tehetségek, folytonos tanulás s fejlesztés által tökélyesbülnek s mindinkább alkalmasabbakká lesznek azon czélok eléréséhez, melyek végett adattak. Hajdan nyíl, dárda, paizs, kard volt a fegyver az élet küzdelmeiben, s ma már a szellem fegyvere, mely még a gyors tüzű puskánál is erősebb. Ezen fegyverek a hajdan korban tettek naggyá nemzeteket, s ma a munka, szorgalom helyettesíti azt. Anglia legelsőben ragadta meg Európában a munka fegyverét, s tengeri kereskedésével a világkereskedelem ura, s az ipar piacra lett, s ez szülte nála a tőkét, melynek olcsó kamatait elhelyezni képtelen leve. Iparczikkei csaknem kizárólag uralják a piaczokat, minő többi közt a kés. Tagadhatlan, hogy ezen a hét szilvafás nemes, mely a kutyabőrben véli még mindig az uraságot, nem kissé csodálkozik. Pedig biz az úgy van. A földmives nálunk bámul, hogy miként lehet oly olcsón előállitni azon ipartermékeket, holott nálunk mily drágán fizetjük a legközönségesebbeket is. Francziaország le lett igázva a porosz háború által, de alig telt bele másfél év, a két ezer millió forint hadi kárpótlást szépségesen kifizette. S mi okozta ezt ? Óriási fejlettségű ipara s ernyedetlen munkássága. Nemzetünk előtt a példa nem kis mérvben tűnt fel közelebb, de sőt már előbb a 40-es években megindult a nemzeti mozgalom, amikor Kossuth Lajos által indítványozott védegylet megszületett, de fájdalom, erős talajra nem talált, mivel az ipar fejletlenségét csak kívülről kívánta orvosolni, míg a belsőről elfelejtkezett. Pedig az ipar betegsége nem a külső támogatás hiányában, hanem a belsőben rejlik, mivel mint belfogyasztók, nem pártoljuk eléggé a honi ipart. Nálunk a kézi iparnak oly kevés pártolója van, holott a kézi, házi ipart kellene többre becsülnünk a czafrangoknál. Elmúlt mai napság már, mit hajdan zengedeztek el eődeink : „a paraszté a dolog“, ma minden ember „nemes“, ki szorgalmas, munkás, igyekező, és szorgalma jutalma a jólét, gazdaság és boldogulás. Ez teszi igazán nemessé az embert. Nálunk kiválólag a középosztálynak jutott a szerencse az ipar fejlesztése szökélyesbitése előharczosának lehetni,— és fájdalom ! nem találja magát e helyzetben, — a helyett, hogy az iparos, kereskedő gyermekeit hason ágban neveltetné s képeztetné, minden áron tekintetes urat szeretne belőle faragni. Pedig beh sokan tévesztenek ezért! Mily más forma a helyzet és körülmény Amerikában. Ott mibe se veszik a kutyabőrt, nem az előítéleteket. Nem kérdik, minő a családfa, van-e nemesi oklevél, csak azt nézik: tud-e valamit, ért-e valamihez ? Képzettség játsza a főszerepet. Munka, szorgalom és igyekezet, melytől a polgártársfi akkor szűnik meg, mikor élete fáklyája kiég. Az ifjú jövője lehet-e jobban biztosítva, mint ha korán munkássághoz szokik s azt az élet folyamán megtartja. Munkásság az élet sója, mely a romlástól megóvja s csak az, aki nem hevert, nyerhet áldást és sikert“, mondja a költő. S ebben szent igaza van. Nálunk a nevelési rendszer igen sok tekintetben még ma is hátra van, habár nem tagadhatni, hogy mostanában némi fejlődésnek indult. Oly sokan irtóznak az ipartól, földmivességtől, holott ez képezi a nemzet anyagi jóléte gyökerét. Mindenki csak tudományos pályára törekszik és szégyenlenek kivált nagybirtokosaink, iparosaink s kereskedőink közül kézművesek, iparosok lenni, mert a századok óta uralkodó dölyf nem engedheti azt. Vajon mikor lesz idő, mikor észre fog térni a nép ? s átlátja, hogy a munka, szorgalom, tevékenység az, ami emel egyeseket és országokat. Bárcsak mielőbb kezet fogva haladna a munkásság utján mágnás és polgár, gazdag és szegény, hogy így Árpád apánk lenézve a magasból, kiálthatná : „Büszke vagyok reátok.“ Vadon Sándor A »»fal#»*® n. a .Tz Árva volt! S ép úgy nőtt fel, mint a páré, melyet senki sem ültet, senki sem gondoz, a kóbor szél megczibál, az eső kimos és a minek ártani törekszik ember állat egyaránt. Ő hozzá is rész volt mindenki, az anyja, a jótevője s a falu minden embere. Rósz az anya, ki még mint anyányi csecsemőt kitette a kenderesi temető árkába; — rósz a jótevője az öreg sirásó, ki a helyett, hogy ott hagyta volna veszni a szegény bogarat, s igy megmentette van attól a gyötrelemteli szenvedéstől, a mit életnek neveznék, magához vette, s felnevelte bura, bánatra; — roszak az emberek, a kik párénak csúfolták, mert hisz nem tudott számot adni arról, hogy ki gyermeke, s ki a szülője; — ép úgy vert közöttük gyökeret, mint a páré, melynek magvát hetedhét országra szórja a szél. Pedig szegény Cziczella oly jó volt, mint a falat kenyér, s oly szép, mint a rózsa, mely piros pünköst hajnalán nyitott. Mégis zörög a levél. A magyar kormányválságról még folyvást beszélnek az osztrák lapok. Persze az ide vonatkozó híreket czáfolják. De azt megengedik, hogy később az lehet. Csak most nem. — Nem zörög a levél, ha A képviselőház tegnap elfogadta átalánosságban a költségvetést, név szerinti szavazás nem történt. A részletes tárgyaláskor az udvartartás költségeinél Csanády — igen helyesen — egy millió frtnyi leszállítást kívánt. Hogy ezt el nem fogadták azok, akik az államháztartás egyensúlyának helyreállítását kiabálták mindig, az elég furcsa, de különösebb az, hogy utána mindjárt az országgyűlés kiadását 200,000 frttal emelték. Deák síremlékköltségeinek felét a költségvetésbe felvették. Mára a kormányelnöki költségvetés következett, kedves ember. Az aradi főispán, Aczél Péter, tudvalevőleg, nem tartozott, soha s nem tartozik most sem a Tiszapárthoz. Beadta tehát már többször lemondását. De azt nem fogadták el. Vagy talán remélnek tőle még valamit ? Az uj csodabogár. Fúzió. ^ Tisza Kálmán személyes ellenségei a sennyeisták és független szabadelvű pártiak erőszakosan meg akarják gyalázni e szép nevet: ellenzék, melynek kitartó működése és elvszilárdsága által kellene tündökölni. Csakugyan erősködnek a fúzión. Holnapra van kitűzve az első érdemleges gyűlés. Uralomvágyóknak lólába kilóg máris. Nem azért akarják ők Tiszát megbuktatni, hogy jobb helyzetet teremtsenek, hanem hogy az uralmat ők vehessék át. S mégis „egyesült ellenzéki párt“ czímen akarnak ez uj személypolitikusok tömörülni. Ráfogják egymásra, hogy ők rokonelemek, s ez atyafiság jussán mindenik lemondott eddigi alapelveiről, így akarnak aztán egyesülni. De kivánhatják-e józan ésszel, hogy a nemzetből pártjuk legyen, mikor kiindulási pontjuk is — elvtelenség, elvtagadás, politikai erkölcstelenség ? Hangzatos, semmitmondó szólamokból áll az új politikai előrajz. Épen oly ámítás, mint a Tiszáé. Czéljok is egy: uralkodni. Ördög vigye a hazát ! — De halljuk csak, hogy paklizik az ujonan „fából csinált vaskarika“ ? Mi a bevallott czél ? Az egyensúly helyreállítása. (No e pontot Tisza ámításainak szótárából lopták. Tehát nem új.) Új kiegyezés a közös, vámterület alapján. Előbb két évi provizórium. (Itt is Tiszától öröklik a bűnt.) Nem pártkérdés a közigazgatás kérdése. (E téren mehetnek annyi felé, ahányan lesznek.) Látni való tehát, hogy ebben az újdonsült fúzióban minden a régi rész. Nem érdemes másra, mint a szabad meggyőződés embereinek megvetésére. Politikai szédelgés az egész. BUDAPESTI HÍREK. Deák Ferencz hagyatékának elárverésénél némely darab olcsóbban kelt el, mint az a boltban vásárolható. Szeghi Mihály kir. törvszéki biró 88 éves korában elhunyt. Ország Antal napdijas öngyilkossággal vetett véget életének. Halála napjáig foglalkozott az irodalommal. Milson Krisztina hires énekművésznő e hó 14-én érkezik a fővárosba. MZ 1848/9 rokkant honvéd menház javára f. é. mártius hóban összesen 1130 frt 50 krt. adakoztak. A vakok budapesti intézete javára a lefolyt évben 4065 frtot hagyományoztak. Egressy Ákos először a „Velenczei Kalmár“-ban lép fel. Hubenai János temetése nagy részvét mellett folyt le. Bignió vendégszerepelni fog a nemz. színpadon. Először „Ernáni“-ban lép fel. A Szilágyból. Úti képek. — Ha ember N.Károly felől Genes felé halad, ezt elhagyva nemsokára belép a történeti nevezetességű Partiumba, melynek épen ez a része régen is, ma is Szilágy nevet viseli. — Alkalmam lévén a napokban e vidék több helyén megfordulni, vándorlási emlékeimet és jegyzeteimet közlöm ezúttal azokkal, a kiket netán e vidék érdekel. A Szilágy egyik nevezetes helye Tasnád, mely itt a szélen felkelté figyelmemet. — Tasnád nevezetes szerepet játszott hazánk mivelődési történetében, különösen a reformátió korszakában, papjai között több jeles reformátor volt; a magas dombtetőn fekvő, mértföldekre ellátszó templom emléke azon küzdelmeknek, melyeket az itteni református egyház harczolt Mária Terézia üldözési korában a pápista jezsuita támadások alkalmával. Többször erőszakosan elvéve, — ismét visszanyerve, végre is a reformátusok birtokában maradt az. Tasnád rendezett tanácsú kis város, kiváló intelligentiával, iparos néppel, van virágzó kaszinója, műkedvelő társasága, tűzoltóegylete, takarékpénztára, mely a vidékre valódi áldás, járásbirósági, szolgabirói székhely. Borainak hire messze terjedő. — Kár, hogy a megye központjától távol esvén, vidékének utaira a megye urai nagyon kevés gondot fordítanak s átalában az egész környék ut-munka erejét, más vidékre használtatják fel. Tasnádról Somlyó felé irányozván utamat, keresztül mentem T. Szarvadon, hol feltűnt előttem a Pogonyi családnak most már a bécsi bank kezébe jutott kastélya, régi dicsőségünk szomorú jeleként; majd vndítóbb látványt nyújtott a szomszéd Szakácsiban, Bölönyi Sándor ízletes úri laka, mely csinos gazdasági épületekkel körülvéve,, arról tesz bizonyságot, hogy az ügyes gazda, a mai nehéz viszonyok közt sem esik mindjárt az uzsora örvényébe. E faluban lakik a már politikai szereplésével felhagyott, s nyugalomba vonult László Imre bátyánk is, kinek ősz feje, fehér szakálla , mégis..............még az ág is húzta, még a szeretője is megcsalta! A nap ép leáldozóban volt. A vakító arany szikben tündöklő fénygolyónak fél arcza már letűnt a láthatár mögé, s a másik fél is mindegyre lejjebb és lejjebb sülyedett lassan, csendesen, mintha nehezen tudna megválni a képtől, mely eléje tárult. Ott künn a falu végén a fekete fejfákkal beültetetett sirkert szomszédságában egy kicsiny rozzant ház állott. Előrészén alacsony garád emelkedik, mely mellől vastag törzsű ákáczok nyújtják fel sűrű lombu koronájukat ; a bekeritetlen hátsó részt pedig egy kis virágos kert foglalja el, honnan azután szabad kilátás nyilik a kalászos rónára egész odáig, ahol a búcsúzó nap alábukni készült. Ebben a kis házban lakott Cziczella, a szegény „páré.“ A sugár karcsú alak ott ül most is a virágos kertben. — Homlokát kezére hajtja, s nézi a lehanyatló napot mereven, mozdulatlanul. Hosszú tömött hajtekercseinek egyike végig nyúl karcsú derekán, a másik pedig előre siklott és az ölébe hullva, vastag fekete kígyó gyanánt simul patyolat ingéhez, mely egy kissé lecsúszván válláról, látni engedi a gyönyörű telt idomú kebelt is. De ő most mit sem törődik azzal, hogy bájai kiszabadultak szűzies rejtekükből, s a csélcsap szellő és a búcsúzó nap sóvár sugarai szabadon kaczérkodhatnak vele ; — lelkét egészen más dolgok foglalják el, melyektől keblének pihegő hullámzása egyre gyorsabb, s arczának lázas pírja egyre lángolóbb lesz, de hogy micsodák azok, ki tudná azt — megmondani ? És a mig igy’gondolataiba mélyedve, szemei a távolban merengenek — egyszerre csak nevét hallja, mire fölriadva egész testében megrezzen, — felemeli szemeit s tekintete egy szép nyúlánk legényre esik. „Jó estét Cziozel ! köszönti az: „Adj’ Isten neked is Laezi! „Rég készültem már hozzád egy pár szóra — kezdi a regény szavait, melléje ülve — most ép egy kis dolgom volt erre, s gondoltam, hogy jó lesz, ha egy füst alatt hozzád is benézek. — De mond csak, miről gondolkoztál így el, hogy észre se vettél ? még nem a télnek élettelenségét jelenti, mert ifjúi élénksége, még sok fiatalalabbat megszégyenít . Elhagyván e falut, utunk lassanként magasabb fensikra visz, s mintegy másfél óráig egy szép tölgy és csererdőn vonulunk keresztül, honnan kiérve, jobb és bal kezünk felől Szopor és Derzsida oláh községek maradnak el, s szemeink előtt a kilátást már nagyobb hegységek akadályozzák, balkéz felől a hegyoldalról tekint reánk Sarmaság népes magyar helyiség templomának tornya, alant az úthoz közel a Kraszna folyó szeszélyesen kanyargó medrét látjuk, tavaszkor gyakran keresztül melyet kivált igy tör a hegyekről leomló áradat s kiönti, — mint épen most is Mojád kis oláh telepitvény lakossait a házból, mint az ürgét a pajkos gyermekek. Mojádon túl találjuk Hidvéget, oláhul Hidigint, melynek román fatemploma, oly eredeti és régi faalkotmány, hogy valóban méltó teumba helyezni, mint az építészet volna maegy sajátságos példányát. Hidvégen van a Debreczenben is ismert Stadion urasági birtoka, ezen urnák szeszélye egy időben az összes magyar-osztrák hírlapokat befutották. Mintha csak Dáciába jutottunk volna Mojád, Hidigin után ismét oláh falu Majadéhoz érkezünk, mely köves hegyoldalba ragasztotta fecskefészek alakú házait, s a terméketlen talajból igyekszik kitermelni azt a kis málét, mellyel céltalan életét egyik napról a másikig tengeti. Éljen a köztársaság ! Párisból távírják. Vasárnap 15 pótválasztás estetett meg az érvénytelen választások helyett. Még csak 17 választás eredménye ismeretes, s mindenütt köztársasági jelölt győzött. Történelmi csarnok. A főiskolai tűzoltó egylet (Ötödik közlemény/ Úgy a latin mint magyar nyelvű alapszabály 15 czikkből és egy pótlékból áll, mely utóbbiban az egyleti tagok jogai számláltatnak elő. De lássuk már a tartalmat: Az egylet élén álott mindig egy felügyelő a N. T. tanár urak közöl rendelve vagy választva, akit a fontosabb ügyekben megkérdeztek, ő volt a közeg, mely védte az egylet érdekeit úgy az iskolai, mint városi tanáccsal szemben. Választatott továbbá az esküdt diákok közöl egy fő elnök, ki a fontosabb ügyekben magához hívta az egylet tisztviselőit és ezekkel meghányva vetve a dolgot, terjesztette azt a gyűlés elé. Választottak 4 alelnök vagy mint nevezték másod elnökök, (praeses secundarii). Ezek közül az első szükség esetében az elnököt helyettesítette. A második vitte a jegyzői hivatalt, valamint kezelte az egylet pénztárát. Ezeken kívül volt 6 ülnök, (Ottetores) ezek voltak kiegészitői részei az elnök által hivott előleges tanácskormánynak, kik is gradus szerint választattak. A tűznél könnyebben működhetés tekintetéből a tagok négy osztályra osztattak, mindenek élén egy (Assessor) ülnök állván, mely csapatok a tűznél felváltva működtek. Volt továbbá az egyletnek egy lámpáshordója, ki éjjel machine előtt világolt. Volt tarisznyát (marticum) vivője, amelyben kalapács (malleus), fogó (forticeps) és más machina igazítására szükséges eszközök valának. Aki az egyletbe belépni óhajtott, az először jelentette elnöknél ebbeli szándékát, majd közgyűlésen a társulat színe előtt nyilvános próbát állott ki, e próbán szerencsésen keresztül esvén, hogyha erkölcsi tekintetben kifogás nem volt ellene, saját kezűleg beírván nevét a jegyzőkönyvbe s igy kötelezvén magát a társaság törvényei szigorú megtartására, egyleti tagnak nyilváníttatott. A buzgóság élesztése tekintetéből a tűznél magokat kitüntetettek, emlékezetnek okáért jegyzőkönyvbe vezettettek, miután a gyűlés szine előtt nyilvánosan megdicsértettek. Ellenben azok kik törvényben megszabott köteleségeiknek eleget nem tettek, kik vagy gyülésen meg nem jelentek, vagy a tűznél magok viselete kifogás alá esett, megintettek, pénzbírságra büntettettek, majd iskolai szék (sedes) ekbe állíttattak, sőt feltűnőbb esetekben az egylet kebeléből is kirekesztettek. És hogy tűzoltásnál annál sikeresebben működhessék az egylet, egyfelől az ujonan bevett tagokra való tekintetből, de másfelől, a gyakorlás szempontjából is többször tartottak machinagyakorlatok a hátulsó udvaron, ez által annak is tudomására jutván, ha vajon a machina nem hibás, használható-e ? ha pedig ilyet vettek észre, a nemes város utján annak megcsináltatása foganatosíttatott. Ez értelme azon törvényeknek, melyek a főiskolai tűzoltó egyletet, — hihetőleg már 1802 előtt is, de ezen korban teljes bizonyossággal, — kisebb nagyobb mértékben pótlásokkal, a kor kívánalmaihoz és a mindinkább nagyobb körben működő egylet szükségleteihez képest — szabályozták. A fentebbiek figyelmes átolvasása után, észrevehetjük, hogy a főisk. tűzoltó egylet mily szépen érvényesítette jogait saját körében maga által választott közegek által igazgattatván. Mily híven ragaszkodott az elmúlt szép időkhöz, mennyi áldozat árán igyekezett fentartani ősök által szerzett hírét és nevét. Mily szigorú következetességel őrködött a rend felett, s vitte keresztül a törvényt ott, ahol arra szükség volt. S mily lelkesedéssel sietett segíteni a szerencsétleneken, koczkáztatva életét, egészségét, pedig a tagok nagyobb részét csak e főiskola, csak a könyörületes szív csatolta e városhoz. Igen, a könyörületesség, ez volt mindég a főiskolai tűzoltó egyletnek jelszava, nem számítva semmi anyagi jutalomra, csupán az elismerésre. És az utóbbiban, sőt az elsőben gyakran részesült az egylet a városi tanács és e város közönsége részéről. Az elmondott alapszabályok tartalmából kitetszőleg az egyleti tagok kötelességei vannak ott elszámlálva, most tehát már meg kell említenem azon jogokat is, melyek az egyleti tagsággal együtt jártak. Bizony nem valami kecsegtetők valának azok. Mert hogy az éj éli őrség (vigil) alól, a mely talán havonkint egyszer került egy-egy deákra, hogy az apparatori szolgálat alól, — mely a senior vagy contrascriba segédségét tette — valaki felmentetett, hogy electio (legatio választás) alkalmával 5-el elébb választott: egyáltalában nem oly nagy anyagi rugók, amelyeknek élvezése valakit nagy mértékben ösztönzött volna, a részleteiben oly sok kellemetlenséggel, sőt veszélyes teendőkkel együtt járó tűzoltó egyletnek tagjaivá lehetni. Nem anyagi érdek vezette, s nem vezeti soha, a főisk. tűzoltó egylet tagjait, hanem a szeretet, e szép keresztyéni erény megvalósitása képezte egyedüli czélját, nagy mértékben ösztönöztetvén erre a városiak részéről nyilvánult elösmerés által. (Folyt. köv.) VIDÉKI HÍREK. Szegeden az izr. hitközség Dr. Löw Emánuelt, bold. Löw Lipót főrabbinak kitűnő tehetségű fiát választotta egyhangúlag rabbinak. — A csanádmegyei takarékpénztár Makón, csődöt jelentett be. — Vosiri Gyula 1848/9 bajnok in. hó 19-én elhunyt Albertirsán. — Béke poraira. A báróéi határon nagyobb mérvű rablás követtetett el. —A Tisza áradása újra kezdetét vette, de csak kisebb mértékben Kelet. A kongresszus még mindig kisért. Újra azt mondják, hogy ennek létrejövetele valószínű. E nézetben van — állítólag — Tisza Kálmán is. Az orosz kormány minden hatalomra nézve elismerte a méltatás és akció szabadságát a kongresszus kebelében. Ez volna az emeltyű a hitre nézve, hogy még lehet kongresszus. Angol-muszka-oláh viszony, Grorcsakoff állítólag nem mondta Grhyka román ügyvivőnek, hogy a bese Semmiről. „Semmiről ?..............Ez azt teszi, hogy semmi közöm hozzá. Na úgy is jó! —Hanem azért azt csak megengeded, hogy kitalálhassam !..............ugye, te azt gondoltad most, hogy nincs hitványabb legény ebben a faluban Bokor Laczinál? .... „Nincs jogom azt gondolni rólad, felelt Cziczella egy elfojtott sóhajjal. „Hogyan ? Hát te még nem hallottad azt, amit faluszerte beszélnek már, hogy én cserbe hagytalak téged? „Én csak azt hallottam, hogy elveszed Karajos Julit „S mit szólsz te hozzá ? Cziczella úgy szeretett volna annak a legénynek a nyakába borulni és átölelve azt zokogni:,, Azt mondom, hogy az csak mende-monda, te nem veheted el azt a leányt, mert te csak engem szeretsz, de mégis erőt vett szivén, és a legényre emelve nagy fekete szemeit, lassú reszketeg hangon felelt . „Azt mondom, hogy jól teszed. „Jól van ! Köszönöm ! de ugye hát, te nem átkozol érte, hogy mást viszek az oltárhoz ? „Neem, tagolá a leány görcsösen vonagló ajakkal. „tí ami eddig közöttünk volt, azt elfelejted mind ? „Igen,.......................elfelejtem, felelt az újra lassan, alig hallhatólag, és mintha egy kitörni készülő indulatrohammal, küzdene, keble egyre gyorsabban zilál, arczának lángoló pírját halálsápadtság váltja fel, nagy fekete szemei pedig elhomályosodnak, majd egy-egy fényes könycsepp gyűl össze bennök, melyek lassan végig szántván a harmatarczet, lehullanak, ahol aztán egy kis piros százszorszép virág fogja fel azokat. Ha a legény reá tekint, úgy okvetlenül észre kellett volna vennie azt a nagy változást, mit szavai a leány egész valóján előidéztek , de az nem tekintett fel, hanem folytatta beszédjét tovább, folyvást a földre szegzett szemekkel. „Tudod, egész mostanáig úgy bántott valami mindig, de most már egész megnyugodtam, mert hál’ isten, te sokkal okosabb leány vagy, hogy sem az ilyes bolondságokat a szivedre vedd. (Folyt, köv.'