Debreczeni Ujság, 1929. november (33. évfolyam, 248-272. szám)

1929-11-10 / 256. szám

■ ■ ! ha olcsó és tartós at vehet gyermekeinek OlpOs Mgyárttiik!iu 3. Mezőgazdasági politika Hank Olivér mezőgazd. kamarai titkár könyve. — Debrecen, 1929. A világháborút követő idők ,a nemzet érdeklődését az agrárproblémák felé terelték. A mezőgazdasági szempontok előtérbe nyomulása szinte máról-holnapra következett be a két forradalmat lerekesztő „keresztény nemzetit* politikai " csak alatt, mely változás mindennél ebben mutatott rá az indusztriális élést szinte mesterséges erőszakkal sztó liberális politika válságára s a tényre, hogy immár közvélemény is felismerte azt a szoros kapótól, mely agrár-érdekeink felkarocs nemzeti politikán’(l. intenzitása , ott fennáll. Már Boksics Gusztáv megállapította egyik századeleji munkájában, hogy: „A gazdasági politika ő Magyarországon nem pusztán gazdasági, hanem egyszersmind nemzeti politika is“. S csakugyan, amily helytálló volt e megállapítás közel egy negyedszázaddal ezelőtt, oly eleven igazságként hat ma is, különösen mezőgazdasági viszonyainkra alkalmazva. A csolzkaország területének legfőképen mezőgazdasági foglalkozást nyújtó jellege, s az ország lakosai túlnnyomó részeinek a földművelő osztályba való tartozása tett kétségtelenné, hogy jövő politikai aspirációink kielégíthetése nagyrészben s főleg attól fog függni, miszerint mennyiben leszünk képesek mezőgazdasági kultúránk fejlesztésével azoknak a követelményeknek megfelelni, amelyeket az egyre hatalmasabb méreteket öltő tengeritúli verseny vadainkra rótt. A magyar agrárpolitika kérdése kinőtt egy társadalmi osztály keretei közül s az egész nemzet létét meghatározó egyetemes problémává szélesült, mely feladatainak és követelményeinek egész régiójával vonult be állami, megyei és társadalmi életünkbe. Előbb az összeomlást követő időknek a mezőgazdasági termelésre kedvező konjunktúrája, majd az ezt követő katasztrofális árzuhanás nemzetünkre oly súlyos veszteségeket rótt jelensége tartotta ezen problémát a közérdeklődés homlokterében s tartja ma is fejünk felett egy olyan veszélyes Demokles kardként, — mely minden vigyázatlan mozdulatunkba a nyakunkba szakadhat s a magyar ■ oksági élet jövő fejlődését végleg gsemmisitheti... Annál jobban kell tehát csodálkozik’azon, hogy eme — a magyar gezdasági életben ily mértékben még ízben sem tapasztalható — válságmikor a termelő éppen úgy, mint termelést csak közvetve befolyásoló fizikus, vagy a mezőgazdasági adminnisztráció körének kiterjesztése folytán a mezőgazdasági politikai tevékenységre szorított közigazgatási tisztviselő tanácsra szorult — mezőgazdasági szakembereink némák maradtak. Ha itt-ott elvétve jelent is meg egy-egy mezőgazdasági politikai szakmunka, ez rendszerint rövidebb s a kérdéskomplexum csak egy-egy kiszakított — tehát kiskörön érvényesülő — problémáira volt figyelemmel, de a magyar mezőgazdasági politikai irodalom mindezideig nélkülözni volt kénytelen egy, az agrárpolitika egész anyaga felett könynyű és gyors áttekintést nyújtani tudó szakkönyvet. A Bernát István és Buday László „Agrárpolitikája“ elsősorban mezőgazdasági szakembereknek íratott, melyek elolvasása komoly és mély mezőgazdasági előtanulmányt feltételezett és nem tudott kellő gyors tájékozódást nyújtani azoknak a laikusoknak, vagy hivataluknál fogva olykor mezőgazdatevékenységre szorított állami vagy közigazgatási tisztviselőknek, kiknek jogi műveltsége gyakran nem volt képes — gazdasági előismeretek hiányában — a helyes utat kiválasztani. Ezen a hiányon segített most Hank Olivér mezőgazdasági kamarai titkár, Mezőgazdasági politika" című könyve. A könyv a mezőgazdasági politika fogalmának és tárgyának tüzetes és részletes meghatározása után hét fejezetbe foglaltan tárgyalja az agrárpolitika hatalmas anyagát. Könnyen áttekinthető és gyors tájékozódást nyújtó eme beosztása a könyv első érdeme. A munka három kezdődő fejezete a földbirtok, termelés- és mezőgazdasági forgalmi politika kérdéseit öleli fel, amelyeket (bár az előbbiekhez viszonyítva, kisebb terjedelemben) a fogyasztási-, jövedelemeloszlási-, mezőgazdasági szociális és közigazgatási politika követ. A „földbirtokpolitika" című fejezet két alfejezetre szakadva, külön teszi vizsgálat tárgyává a birtokváltozási és külön a birtokváltoztatási politikát, míg a „termelési politika" négy pontben nyerve feldolgozást, egyenként és részletesen ad biztos útmutatást a növénytermelési, állattenyésztési, majd mezőgazdaság-ipari és üzemi politika legfontosabb kérdéseiben. A „forgalmi politika" ismét két alpontban, külön foglalkozik az értékesítési és külön az oly nagy jelentőséggel bíró hitelpolitika legéletbevágóbb feladataival. Ebben a hét fejezetben az agrárpolitika egész anyagának tudományos alapon történt feldolgozása mellett ad feleletet a szerző arra a számtalan, napjainkban e téren felvetődött aktuális kérdésre, melyeknek hangzatos jelszavaival az újságolvasó nap, mint nap találkozhat. Mezőgazdasági terményeink értékesítésének problémájánál éles szemmel mutat rá arra a tényre, hogy ebből a szempontból nem a quantitativ, de a qualitativ termelésre kell különösen törekednünk, mert az ipari növények termelésével még gabonatermelésünk nem csökkenne oly mértékben, hogy mezőgazdasági termelésünkben eddig elfoglalt elsődleges pozícióját elveszítené. Rámutat az állati és gépi erő eleére jobban kiélesedő harcára, felsorakoztatja az egyes birtoktípusok előnyeit és hátrányait s itt arra a végső eredményre jut, hogy a kis-, közép- és nagybirtok érdekei az ország szempontjából nem összeegyezhetetlenek, hanem ellenkezőleg, a terület harmonikusabb és gyümölcsöztethetőbb kiaknázására nyújtanak lehetőséget. Tárgyalja a városok hulladékainak gazdaságos felhasználását a talajerő fokozása szempontjából, hangoztatja a hitelviszonyok rendezésének szükségességét, a szövetkezeti mozgalom fontosságát s a forgalmi politikával kapcsolatban azokat a legsürgősebb feladatokat, amelyeket az országnak haladék nélkül meg kell valósítania, hogy agrárviszonyaink mai nyomasztó helyzetén némileg is javíthasson. Sajnos, egy napilap meghatározott terjedelmű cikke nem alkalmas arra, hogy erről a nagyon biztos kézzel megírt munkáról kimerítő ismertetést adhasson. Csak a főbb szempontjait emeltük ki s hisszük, hogy ezek segítségével a könyvet az olvasók szélesebb tömegeihez sikerül is eljuttatnunk. Aki a mezőgazdasági politika legfontosabb kérdéseiről gyors és teljes áttekintést nyújtó tájékozódást akar szerezni, az nem nélkülözheti Hank Olivér könyvét. Biztos „beadeket" ez a mai magyar élet legfontosabb problémái iránt érdeklődők számára, mely mindent felölel, ami jelentőséggel bir ezen a téren s megjelöl minden utat, melyen a kérdés iránt tovább is érdeklődő olvasó biztosan elindulhat — ez —• (RSiBBKI) DFPPFIFMI THQAC 1929 november 1n. Panamavádak az Unió egyik nagytekintélyű szenátora ellen ( Reuter-ügynökség.) Washington, november 9. A szenátusi botránykrónikának újabb szenzációja van. A botrány központjában ezúttal nem kisebb politikus áll, mint Edge szenátor, akit Hoover elnök nemrégiben az Egyesült Államok párisi nagykövetévé nevezett ki és aki november 20-án indul el Newyorkból, hogy átvegye a párisi nagykövetség vezetését. Edge szenátor ellen a szenátusi vizsgálóbizottság elnöke maga emelt vádat. A leendő párisi nagykövet a vád szerint bizalmas kapcsolatban állott a Southern Tarif Associationnel, mely Edgen kívül más szenátort is megvesztegetett, hogy támogassák a vállalat álláspontját a vámtarifajavaslat vitája során a szenátusban. A leleplezések Washingtonban nagy izgalmakat keltettek. Ezek után kérdés, vájjon Edge szenátor elfoglalhatja-e új tisztségét. Zsarolási ügy lett a túlerélyes fizetési felszólításból (A D. U. tudósítójától.) Török Sándor hajdúböszörményi fűszerkereskedő zsarolási bűnügyével foglalkozott szombaton délelőtt a debreceni törvényszék. A vádirat szerint Török levelet írt Király Antal csendőrtiszthelyettesnek, amelyben megfenyegette, hogy ha nem fizeti meg tartozását, akkor összeszedi az összes hitelezőit s közösen tesznek feljelentést ellene. A csendőr tiszthelyettes a lesél alapján feljelentette zsarolás miatt a kereskedőt, akit a bíróság a vád értelmében mondott ki bűnösnek s 150 pengő pénzbüntetésre ítélte. A bukaresti Crói hadbíróság életfogytiglani kényszermunkára ítélte minden súlyosabb vád nélkül Horthy kormányzó személyi adjutánsát a vényszék in contumaciam életfogytiglani kényszermunkára ítélte. A vád maga nem volt annyira súlyos, hogy ilyen kemény ítéletet követelt volna s nagyon hiányos volt abizonyítási eljárás is. Ez indította arra Radnótsáyt, hogy Budapestről írásban pere újrafelvételét kérje. A kolozsvári hadbiróság eleget is tett a kérésnek, miiután azonban a vádlott, saját jól felfogott érdekében, ezúttal sem jelent meg a tárgyaláson, a kolozsvári hadbíróság tovább, terjesztette az ügyet a legfelsőbb katonai bíróság elé, így került napirendre kilenc esztendő múltán Bukarestben Horthy Miklós kormányzó személyi adjutánsának az ügye. A bukaresti legfelsőbb hadbíróság formálisan tárgyalta az ügyet, megállapította, hogy a vádlott nincs jelen, az uj bizonyítási eljárás nem lehet eredményes s igy a kolozsvári hadbíróság 1920-ban hozott ítéletét jogerősen helybenhagyta. »BSflBBBflBaBBBBBBBaaBHHBBBBe — Heti előjegyzési naptárak megérkeztek. Német meséskönyvujdonságok, fényképészeti albumok beragasztásra és bedugósok, gyönyörű újdonságok olcsó árban kaphatók Springer papír-, fotócikkek szaküzletében. Telefon: 10—57. — Gnette készlet reklám ár P 2.40 JM Gyulánál, Radnótfáy Györgyöt, vitéz Horthy Miklós kormányzó személyi adjutánsát még az 1920. évben az oláhol irredenta mozgalmak szitásával vádolták és a kolozsvári hadbíróság el citálták. Radnótsáy ez időben ma Budapesten volt, mire a katonai tör Hangzatos ígéretes« helyett komoly és reális munka! Felülmúlhatatlan jó rádió készülék Philips hangszóróval garantáltan több külföldi állomást vesz nagy hangerővel. Ára csak 120. pengő. Vételkényszer nélkül minden érdeklődőt szívesen lát ,állnál! Rádiólaboratóriuma Piac utca 72. Cégem a Takarékosság tagja.