Debreczeni Ujság, 1930. július (34. évfolyam, 244-270. szám)
1930-07-01 / 244. szám
TOO .ratios ! Érdekes intervju Debrecenben egy holland művészettörténésszel A csehek eltanácsolják a Magyarországba igyekvő külföldi látogatókat — Hollandiából megfelelő idegenforgalmi propaganda mellett ezrével jönnének kirándulók a magyar nevezetességek megtekintésére — Magyar cigány muzsikál Hága legelőkelőbb vendéglőjében (A Debreceni Újság tudósítójától.) A trianoni békeparancs kegyetlensége jórészt annak tudható be, hogy készítőinek sejtelmük sem volt a magyar viszonyokról s igy Denes és társai orruknálfogva vezették a nagyantant diplomatáit. Ennek a ténynek hatása alatt érlelődött meg a külföldi kapcsolatok ápolásának szükségessége. E felismerést támogatja az alábbi egyszerű eset: „Zavarosak az állapotok" Két hollandi fiatalember az egyik a Telegraaf főszerkesztőjének fia, a másik jeles művészettörténész európai körútra indultak. Berlinen kezdték, Drezdán, Prágán, Bécsen át folytatták, hogy Budapest és Fiume érintésével lemenjenek Máltába, onnan pedig haza. .Gyönyörű terv, nagyszerű, változatos látnivalók. Minden a legszebben haladt, de ahasított farkú oroszlán hazájában közbelépett az ördög egy piszeorru csehnémet alakjában, aki luciferi mosolylyal le akarta beszélni a két hollandit a magyarországi utazásról, mert ott zavarosak az állapotok s esetleg villogó kaszával vágják kupán a jámbor idegent. A hollandusok mármár hajlandók voltak széttépni a Budapestig előre megváltott jegyüket, de végre is győzött bennük a „hátha mégis!“ Hiszen nekik magyar barátaik vannak, akik mindennek kinéznek, csak betyároknak nem! Talán mégse olyan ázsiai az a Magyarország, mint a cseh látja? Budapesten örömmel állapítják meg, hogy sok a látnivaló, az emberek udvariasak, különösen a hollandiakkal szemben s így meghosszabbították magyarországi időzésüket. Egyikük, Frithjof van Thienen Debrecent is útba ejtette, hogy meglátogassa ismerősét, dr. Tassy Ferneét, akivel a firensei nyári tanfolyamon 1926-ban barátkozott össze. Két napot töltött itt s a Hortobágyot is megnézte. Munkatársunknak alkalma volt vele beszélgetést folytatni. Beszélgetés a holland látogatóval — A magyar és holland nemzet közti nagymultu barátságot erősen fokozta a gyermekeinkkel szemben tanusított vendégszeretet... Ez kétségtelen — vág közbe van Thienen. Szeretet-akciónk a háború alatt kezdődött, mikor egymillió belga menekültet láttunk el. Volt egy érdekes kezdeményezésünk. A németek elfoglalták Belgium nagy részét. A belga hadseregben harcoló flamand katonák így el lettek vágva szüleiktől, hozzátartozóiktól. Ezeket azután mi, hollandok fiainkká fogadtuk s, a „fogadó szülőkön“ át folytattak levelezést egymással a szétszakítottak. Nekem is volt egy katona „fiam“, aki csekély tizenegy évvel idősebb nálam. Máig fenntartottuk az összeköttetést. Nagyon derék, hálás „fiú“, amit nem minden fogadott gyerekről lehet elmondani. Ilyen hatalmas arányú akciók után csak természetes volt, hogy a magyar társadalom elesett gyermekeit is támogattuk. Ezek a gyermekek nagy érdeklődést keletetnek fel bennüünk, amit önök — sajnos — nem használnak ki. Itt van például az idegenforgalom. Mi, hollandjaik, világjáró népség vagyunk. Közülünk ezrével jönnének Magyarországba, ha tájékoztatva volnának. Hiányzik a propaganda . Tudtommal semmi propaganda nincs, pedig igazán megérné a pénzt. Mi is nőtársammal elsősorban azért jöttünk magyar földre, mert neki Budapesten, nekem pedig Debrecnben van barátom, akiket nem kerülhettünk ki, ha már Bécsben vagyunk, gazdakölcsönök konvertálását és + 5 év alatt történő részletfizetésének Baráti kapcsolatok hiányában esetleg elkerültük volna az önök csodálatos hazáját. A propagandáról szólva, mint jóbarát, megvallom, egy dolog nincs javára az idegenforgalomnak: ha az idegen valami népies, magyaros emléket akar magával vinni, vagy méregdrágán kap, vagy gyári terméket kínálnak neki. Ismétlem, kár ezért a gyönyörű országért, hogy ennyire ismeretlen nyugaton. Van Thienen Debrecenről — Mi tetszett önnek Magyarországon? Sok minden! Budapest káprázatos város de nem bántam meg, hogy Debrecent, amelyről eddig csak képeslapok útján alkottam tógáimat, megláthattam. A nagytemplom monumentális homlokzata, református puritánsága, felemelő belseje, a Kollégium klasszikus, ódon hangulatú udvara, a Déri Múzeuem nagyszerűen elrendezett régészeti és néprajzi anyaga, a szimpatikus Holik-tanársegéd kalauzolása mellett megtekintett klinikai telep mind-mind megkapott. A Hortobágyon azonban a puszta „igazgatójának“ (a mátai biztosnak) kocsiján lehanyagolódtam. Végtelenül sajnáltam, hogy Budapesten elvesztettem fényképezőgépem. Mennyi felvételt lehetett volna ott csinálni! — Egyet meg kell jegyeznem. Ismertem a magyar nép szenvedéseit, de hogy ilyen megpróbáltatásokon mennek keresztül, nem hittem volna. Cikkeimben meg fogom írni, hogy az a nemzet, amelyik ennyi önmegtagadással tud élni s nyomora közben klinikákat, Déri Múzeumot épít, abban kell lenni valami rendkívüli felemelő erőnek! Szervező, alkotó képesség van a magyarságban, de jó tudni, hogy szomszédaik is erőlködnek. S idegenben nagy propagandát fejtenek ki külföldön élő, utazó, tanuló franciául, németül,angolul jól beszélő, sok ezernyi fiaik. Kollégium előtt pedig ott áll a gályarabok oszlopa, hirdeti Ruyter tengernagy emlékét. Ezen azonban tévedés van. A tengernagyot nem Adorjánnak hívták, hanem Mihálynak, ha nem csalódom. Az apja volt Adorján, — akkori írással így volna helyes: Adorján fia Mihály. Doktoravatás Hollandiában — Ön mivel foglalkozik? — Műtörténettel. Megírtam a hollandi ruházat múltját. E munkám alapján lettem doktor. — Hogyan avatták fel? — Hollandiában hat egyetem van s mindenütt más a szokás. Én Utrechtben tanultam. Dolgozatom alapján bocsátottak szigorlatra. Ez egy órai beszélgetés, mely az illető kar valamennyi tanárja s a jelölt között folyik. A jelölt mellett áll két barátja, akiknek afféle vőfélyi szerepük van. Ők hívogatnak. A meghívottak is jelen vannak a szigorlaton, a vizsgázó mögött ülnek. Utrechtneli az a szokás, hogy aki kétpercnyire lakik az egyetemtől, az is autón megy a szigorlatra. Vizsga után a professzorok visszavonulnak, majd nemsokára újra megjelennek a szigorlati teremben s egyszerű kézfogással, eskü mellőzésével felavatják a jelöltet. Avatás után egy régi egyetemi épületben fogadás van, amit a két „vőfély“ rendez, az új doktor pénzén. Társalgás, evés, tánc és vége a szertartásnak. Így avattak engem is. A fogadáson hatvan vendégem volt. Petőfi, Jókai, Arany — A magyar irodalmat ismerik-e Hollandiában? — Nem nagyon, inkább néhány nagy költő nevét tudjuk: Petőfi, Jókai, Arany stb. A magyar zene árnál ismertebb s a modern Kodály, Bartók-féle zene igen kedvelt. A budapesti rárót szívesen hallgatjuk. Hágában, ahol lakom a legelőkelőbb étteremben magyar cigány van A multkorában elküldték a cigányokat s a forgalom nagyon megcsappant. Vissza kellett hívni a muzsikusokat. Ha nem tévedek a magyar zene az, ami a legalkalmasabb propaganda eszköz az önök kezében. Érdemes kihasználni! Modern frégyszobás utcai lakás az Arany Bika bérházban azonnal kiadó. Érdeklődős lehet Bika-szálloda iroda. DEBRECENI UJSAG Panasznapokat rendez Hajduvármegye községeiben Rásó István alispán Minden panaszt meghallgat (A Debreceni Újság tudósítójától.) Rásó István alispán még az alisporni székfoglalójában megígérte, hogy a vármegye közönségével állandóan ikeresni fogja a kapcsolatot. Ezt az ígéretet az alispán teljes mértékben be is váltotta s a múlt héten Balmazújvárosra szállt ki, ahol dobszó utján tudatta a lakossággal, hogy akinek bármiféle panasza van, jelentkezzék nála a községházán, ahol a legegyszerűbb ember panaszait is szívesen meghallgatja. A panasznapot természetszerűleg nagy érdeklődés kisérte és tömegesen keresték fel az emberek panaszaikkal az alispánt, aki mindenkit türelemmel végig hallgatott s ahol lehetett segített is. Értesülésünk szerint az alispán legközelebb Hajdusámsonban tart panasznapot. Vasárnap meghalt Latkóczy Pál, a volt debreceni állomásfőnök A Nyugati pályaudvaron szolgálat közben agyvérzést kapott Budapest, június 30. lomásfőnök. Latkóczy Pált valószínűleg Vasárnap reggel tragikus hirtelenséggel meghalt a Nyugati pályaudvar agilis állomásfőnöke, Latkóczy Pál MÁV. főfelügyelő. Az állomásfőnök szombaton még bement a hivatalába és bejárta a Nyugati pályaudvar egész területét. Körútjáról visszatérve, fáradtságról és kínzó fejfájásról panaszkodott környezetének és lefeküdt hivatalos szobája díványára egy kicsit pihenni. Az állomásfőnökség személyzete kérlelte Latkóczyt, hogy inkább menjen haza, mert tudták róla, hogy a télen súlyos fültőmirigygyuladáson és koponya lékelésen ment át, amelyet nem hevert ki teljesen. Az állomásfőnök akkor az orvosai által javasolt hoszszabb szabadság helyett, alighogy fölkelt, az ágyból, átvette hivatalát. Latkóczyt a tisztviselők csak hosszas unszolással tudták rávenni, hogy fölmenjen a Nyugati pályaudvar épületében levő lakására és ágyba feküdjön. Családja azonnal orvost hozatott, aki agyvérzést konstatált. Az állomásfőnök állapota egyre súlyosbodott, délután elvesztette eszméletét és többet nem is nyerte vissza. Este beszállították az Új Szent János-kórházba, ahol vasárnap reggel 9 órakor meghalt. Latkóczy Pál, aki 54 éves volt, öt éve állt a Nyugati pályaudvar élén, ezt megelőzőleg Debrecenben volt ál-kedden temetik el Vácot a családi sírboltba és a MÁV igazgatósága a megnyilvánuló óriási részvétre való tekintettel különvonatot indít Vácra a Nyugati pályaudvarról. Jégszekrények, nyugágyak Beszler és Dávid vaskereskedésben A Kossuth-szobor mellett. A déli harangszó emlékezete Veszprém, június 28. Köztudomású, hogy a déli harangszót III. Callixtus pápa világszerte annak a fényes diadalnak megörökítésére rendelte el, melyet a hőslelkű Hunyady Jánostól és szent barátjától, Kapisztrán Jánostól vezényelt keresztény magyar sereg 1456-ban Nándorfehérvárnál a törökön kivivett Hogy őseinknek az egyetemes kereszténység védelmében tanúsított s a katholikus egyház fejétől a déli harangszóval oly világraszólóan elismert és megörökített hősi önfeláldozása a magyar lelkekben állandóan ébren tartassák és követésre buzdítson, a veszprémi püspök elrendelte, hogy a jövőben a nándorfehérvári diadal évfordulója alkalmából július 21—22-én, illetően az ahhoz legközelebb eső ünnepnapon az egyházi istentisztelet keretében a déli harangszónak keresztény magyar dicsőséghez fűződő eredetét megfelelően a hívek emlékezetébe idézzék. Téves adat a gólyarabok szobrán — Talált valaki hollandi vonatkozást nálunk? — Hogyne? A múzeumban több németalföldi festményt, köztük egyik kiváló darab, XV. századi munka. A A Singer varrógépek ’ mts*ete alább a k