Debreczeni Ujság, 1930. augusztus (34. évfolyam, 271-195.[295.] szám)
1930-08-17 / 184. szám
JMO.~ augusztus 17. DEBRECENI ÚJSÁG »■' " ................... Mentsük meg a magyar Alföldet A délibábos Hortobágy-puszta költészetének sz Az Alföld kétharmad része kiszáradt — A kiszáradás tünetei — Válságban a mai gazdasági termelési rend Egy könyvet találtam nemrégiben kutatásaim közben. Ezerkilencszáztizennégybenjelent meg Debrecenben. írója dr. Hegedűs István, Debrecen sz. kir. város aljegyzője, tb. tanácsnok. Címe: „Az éghajlat hatása az Alföld mezőgazdasági termelésére“. Sem a könyvről, sem az írójáról ennél többet nem tudok. Nem tudom él-e még az írója, vagy pedig eltávozott már a harcos magyar világból? De akárhogy is van, könyve dokumentum és annyira világosan mutat rá az Alföld kiszáradásának a problémájára, amit egy nagy átfogó felismerés és gondolat jegyében a Debreceni Újság—hajdusól,d tár részletesen a közvélemény elé, hogy ebből a sorozatos ismertetésből nem maradhatnak ki ennek a könyvnek a megállapításai sem. A könyv azonban olyan élénk dialektikával van írva és annyira gyakorlati tapasztalatok eredményeit sűríti össze, hogy kézenfekvőnek látszik ismertetés helyett, egy interjút csinálni ezzel a könyvvel, aminek az a haszna is meg van, hogy a probléma mai állásába illeszthetjük be érdekes mondanivalóit. Előszó — Milyen kutatások vezették szerző urat ennek a könyvnek a — Nekünk, akik ma járjuk s Hortobágy puszta szikes, kisült, acélkemény, méteres repedésekkel telerajzolta földjét, szinte hihetetlen hogy nem is olyan régen harsogó bujaságú fatengerben hízott az európai piacokat uraló szilaj magyar marha. Megfelel ez a valóságnak ? Igen, a debreceni gulyákban nem is olyan régen még ötven-hatvanezer darab fehérmarha legelt, míg ma alig az-tizenkétezer darab legel. Hasonl a helyzet az Alföld többi városaiban A debreceni gulyák létszámának csökkenését a Hortobágy puszta térségei sem tudták feltartóztatni és pedig a Tisza-szabályozás miatt nem. A Hortobágyon ma már nem éles fűben csatangol a címeres fehér tulok, mint a szabályozás előtt, mikor a Tisza termékenyítő árja kora tavasszal a mongol árasztáshoz hasonlóan, elárasztotta a puszta sikját s tavasszal legelt a gulya a sikság magasabb részein, nyáron a mélyebb lapályos részeken. A szabályozás és a talaj termőereje ? — Tehát Ön is megerősíti azt a ■apasztalatot, amit a gyakorlati mezőgazdák tettek a Tisza-szabágozással kapcsolatban, hogy a d'öhl árjai', vagyis az a földréteg, aney állandó vízbősége folytán még a legnagyobb szárazságban is megtartotta a talaj éltető állapotát. 80—120 cm. melyről 200 cm. alá szállott és lehetővé tette a termőtalaj katasztrófális kiszáradását. A szabályozás óta a szárazföldi éghajlat aszályos csapongásai nem engedik, hogy a talaj termőerejét kifejtse. A puszta most nemcsak téli hanem nyári álmot is alszik. Az őszi és tavaszi esőtől, ősszel és tavasszal megírására és mit akart vele elérni? Teszem fel az első kérdést és, a könyv sorai felelnek ... Másfél év óta éber szemmel figyelem az Alföld gazdáinak talajműve- lését, aratásait s a meteorológiai állomások jelentéseit. Ezek s más oldalról a termelés között mindenütt kapcsolatot, ok és okozati összefüggést kerestem s gyakorlati célok elérésére alkalmas konkrét csíkozok után kutattam. Láttam, hogy a jó és rossz termés a palotáktól a fehérre meszelt falusi házakig nem más, mint jólét és nélkülözés, remény és csüggedés, vagyonosodás és szegényedés. Küzdenünk kell a nélkülözés és szegényedés ellen a jólétért és vagyonosodásért. - Szomorú szívvel láttam, hogy néhány heti kedvezőtlen időjárás a virágzás, még inkább a magképződés idején naponta miként rabol el milliókat mezőgazdaságunktól, illetve az Alföld gazdáitól... ! Kutatásaimban az a vágy vezetett ,hogy hadd járuljak én is csak egy porszemmel ahoz a magyar Alfökihöz, mely nemzetünknek terített aszfalt ad. Csak egy porszemmel — mert semmi sem lehet olyan kicsiny amelyből idővel sok nagy ne lenne- . Izsendül a fű, de télen a hideg, nyáron a mindent leperzselő aszály miatti kivész. A szabályozás technikai célja a víz mederbe szorításával meg lett oldva, de a gazdasági célja nem; azóta a puszta talajvize mélyen hömpölyög, honnan hajcsövesség útján a szenvedő növény gyökérzetéhez fel nem juthat; akkor jól ismerték a víz átkai, de arra nem gondoltak, hogy áldását az utódok majd hiányából lesznek kénytelenek megismerni. Ez a délibábos Hortobágy puszta költészetének szomorú prózája. Még szomorúbb azonban az, hogy ez az állapot részben az egész Tisza vidékre és egészben az Alföld több, mint kétharmadára vonatkozik, pedig közgazdaságunk és mezőgazdaságunk és a föld termőerejének a megóvása ezzel éppen ellentétes igényeket támaszt. Az Alföld nagy részén a Tisza szabályozása előtt kettős talajvíz áramlás volt és pedig a szárazföld felől a folyammederbe, másrészről a Tisza vize mérföldekre terjedő területeket borított szőke, iszapos vizével a folyam medrétől a szárazföld felé és a talajvíz „a talaj árja“ szintjét a talajfelület gyökérzetéhez közel emelte. A szabályozás óta ez meg-szűnt. A kutakban a viz mélyebbre húzódott s azóta az aszály fokozott mértékben sújtja szeszélyes, zsarnoki uralmával az Alföld mezőgazdasági termelését. Mit jelent a „föld árja” ? — Mit jelentett a termelésre nézve, ennek a talajvíz áramlásnak a megszűnése? Hogyan változott meg a termelési alapfeltétel és tényleg alapvető jelensége van-e ennek a problémának? Milyen összefüggés van a szikesedéssel ? A duzzadó Tisza sárgásbarna iszapos vize magában hordozta a talajban évszázdokon át korhadó levészet s szerves bomlásnak indult eretei növényzet nitrogénjét s a feloldok ásványi sókat és a talajt nátriummal, kálival, phosphorral, vassal, mésszel gazdagította, ezenkívül kedvező struktúrában tartotta a talajt, mert a talajvíznek a feltalajhoz való közelsége volt a természetes ellenszere a szikesedésnek. (Itt a következőkben válik ki nagyon világosan, hogy a rohamos szikesedés mennyire kézenfekvő következménye a „föld árja” lesz”( lázának.) . A kettős talajvíz áramlás az áradmány által feloldott sziksa vegyületeket kimosta, az áradó víz tömegben a legkisebb hányadrészekre elosztotta és részint a talaj felett, részint a talajban a duzzasztó és apasztó vízáramlással magával tovaragadta. Ez a rendszeresen ismétlődő sziktelenités nagyban hozzájárult ahoz, hogy a címeres fehér tulok méteres fűben gázolva legelt s kövérre hízott, a Tiszavidék pusztai legelőin. . A Tisza-szabályozás óta a Tisza mentén elterülő földek talajszövete az esőzés és a sziksa felvirágzás következtében a növénykultúra életműködésére nézve kedvezőtlenül megváltozott. A víz a növény egyedüli táplálója . A meteorológusok megállapítása szerint a kb. 600 mm. csapadék mellett, ami az Alföldön leesik, igen szép növénykultúrát lehet találni és erre példákat is hoznak. Én azonban azt hiszem, ezek az' urak nem veszik számításba éppen a talaj árjának elérhetetlen mélységben való leszállását és e kompo- nens elhanyagolásával, hamis kéípet kapnak az összehasonlításnál. , Szeretnék erre nézve is felvilágosítást kapni. Az állat- és növényvilág életében a víz fontos szerepet tölt be; nélküle nincs élet. A kutya éhen negyven napig elél, de szomjan elvesz a huszadik napon. A növény életében még fontosabb a víz szerepe, mint az állat életében, mert a növény szomjatéhségét egyaránt a víz és a benne feloldott tápanyagok csillapítják; víz nélkül a növény nemcsak szomjan, de éhen is hal. A növénysejteketduzzasztó víz elemeire szétbontva,tápanyag is, mert a növény hidrogén szükségletét nagyobb részben belőleszerzi be. Egy katasztrális hold földbúzatermésének aratásig 6800 hektoliter vizre van szüksége, ami 100 mm-es esőréteget jelent. A leesetteső nagy része azonban elpárolog s igy az altalajból kell a szükségesvizet megszerezni. Ezért a talajvízmagassága többnyire az évi termés fokmérője, mélysége pedig a terméketlenség főoka. Ki adja vissza a vizet c. r.aporrfertyeru magyer Alföldnek ? — Ezek után a megállapítások után egyedüli kérdésünk az lehet, van-e kivezető út, van-e megoldás? Tudjuk, hogy nagy koncepciójú munkára van szükség, amit csak egy erős nemzedék végezhet el, de egyáltalában van-e itt? És ki teszi meg ezt ? Az Alföld vízszegénységén segíteni kell, ha fejlődni akarunk. Ha nem nyugszunk bele abba, hogy az Alföldet,’■ — Magyarország kenyérsütő (Serpenyőjét az aszály évről-évre kisebb-nagyobb arányban hatalmába ejtse s a mezőgazda legszebb reménységeit sivár tengődéssel cserélje fel, küzdenünk kell az aszály ellen. Az állam feladata nemcsak addig tart, hogy a kárt okozó vizet elvezesse, ,hanem, hogy az áldást fakasztó vizet visszahozza, vagy az előbbit utóbbivá alakítsa át. (Következő cikkünkben, jövő vasárnap folytatjuk ezt az érdekes interjút, amelyben már részletes megoldási lehetőségeket tár fel és okol még a könyv írója.) Kertész Dániel Épület és bútorvasalások, fonni érok részlet Lajosnál, Széchenyi utca 2. sz. A Tiszaszabályozás, a Hortobágy kiszáradása és az állattenyésztés hanyatlása |A legjobbat a legjutányosabban kapja! Alapítási év 1831 Kardos László | Debrecesi Kossuth u. 9. In krienpt szakszerű összeállításban ilatrác, takaró, paplan vagy választék. Egyszeri összehasonlítás meggyőzi // zv. Ekly Józsefné