Debreczeni Ujság, 1931. november (35. évfolyam, 247-268. szám)

1931-11-08 / 252. szám

9 ishpfc­f.n? n isAo MAGYARORSZÁG UTOLSÓ ŐSVADONA Vitorlás csónakon a Fertőn, ahol negyvenezer éves cölöpépítmények, az egyiptomi napisten szentélye, Jókai Mór „Névtelen vára­i a múltról mesélnek Hány Istók, a piromániás „halember" csodálatos története, úti levél a nyugati végekről (A Debreceni Vrsas tudósítójától.) A másfél öl magasságú nádré­ec közé vágott csatorna szennyes, szürke vize mozdulatlanul kígyózik előttünk. A vitorlának semmi hasznát nem vesszük. Majd a nyílt tavon — magyarázza halászlegényünk, aki v­állalkozott arra, hogy négyszemé­lyes „Seeboot“ján kivisz bennünket a Fertőre. Addig csáklyázni kell. Há­­rom méter hosszú, keskeny rúdját régy másodpercenként letolja a csa­torna fenekére és nagyokat lök a se­­kélyjáratú, széles vitorláson. Pompá­san kezeli az őskori szerszámot, me­lyet ma már egyedül csak itt hasz­nálnak Különben a Fertőn évezredek ("­a más sem igen változott meg. Kö­­zépeurópa testén ez az utolsó szűzi terület, ahol minden a történelem előtti idők őseredetiségét őrzi. Kul­­túrátlann­sága, csodálatos növény és állatvilága másutt hatalmas lendü­ő­­kereke lenne az idegenforgalomnak. Mi, magyarok nem törődünk vele, a legjobb lehetőséget is kiaknázatlanul hagyjuk. Az osztrákok már élelme­sebbek. Mióta a tó északi részét ,­Burgenlandijait együtt megkapták, egymásután virágoztatták fel a part­menti községeket. Az elcsatolt Puszinak és Nezsidernek az elmúlt nyáron volt olyan idegenforgalma m­it az egész Tiszántúlnak együtt­séve Az ősember birodalma Gyorsan siklunk előre. Távolról még idelátszik a fertőrákosi templom­­torony. A legközelebbi kanyarban ez is eltűnik előlünk. Ettől kezdve úgy érezzük, mintha semmi közünk sem lenne a kultúrához. A hatás az első pillanatban lenyűgöző. Lassan aztán megszokjuk a maga nemében egye­dülálló, vad környezetet­­és valami leirhatatlanul kellemes érzés vesz erőt rajtunk. Mintha kivetkőznénk régi valónkból és kilöknénk magunk­ból mindazokat a kölöncöket, ame­lyek állítólag felemelik, de egyszers­mind bilincsbe verik az embert. Kul­túra, civilizáció, könyv, festmény technikai produkció, politika, gazda­sági krízis, társadalmi kötelezettség, minden, amit a parton elhagytunk, végtelenül nevetségesnek és kicsi­nyes valaminek tűnik fel ebben a környezetben, ahol ezer esztendő legfeljebb röpke évnek számít. Az imént még irodalmi kérdések­ről vitatkoztunk. Most zavartan né­zünk egymásra és valami megmotrva, rázhatatlan szégyenérzés van ben­nünk. Pontosan nem tudnánk meg­mondani, hogy mi megy végbe a tu­datunk alatt, csak azt érezzük, hogy odakint, ahol a nádrengetegnek ha­tárt szab az eke, valami nincs egé­szen rendben. Valamikor elhibázta a dolgát az emberiség és azóta fene­ketlen kátyúba vagyun­k. Nád, nád, nád ... A bágyadtan sütő októberi nap fényképéi is megtörnek az alacsonyan szálló felhőfoszlányokon és végig húrozzák az­­azúrkék eget. Mintha hárfa feszülne a horizontok között és láthatatlan istenkezek látszanák róla az örök élet szinfoniáját. Az­­idekéklő hegyek mozdulatlansága, a szik­ek eszeveszett orgiába a nádrengeteg monoton zúgása, a szellő kacará­­szása, a tó hullámzása, a mindunta­lan felröppenő, soh­a nem látott ma­darak surrogása csodálatos harmó­niába olvadnak össze és valahol a tu­datunk alatt térdre kényszerítik ben­nünk a fölényes kulturembert, aki ijedt gyermekmódjára, szepegve érzi az annyiszor megtagadott Isten kö­zelségét. A másik ösztönös énünk evőét har­sog és zuhogva tör elő belőle a ter­mészetes vágy: jó volna boltozatos mellű, szép szálfa embernek lenni és a legközelebbi farkascsapáson vég­­kép nekivágni a nádi rengetegnek... Negyvenezer esztendős építmények A csatornából már rég kiértünk. Kifeszített vitorlánk duzzad a feltá­madt széltől és vígan viszi előre csó­nakunkat. Északnak tartunk és ha jó időnk lesz, két óra múlva Nezsider­­ben leszünk. Addig még 24 kilomé­ter az út. Soproni újságíró kollégánk, aki el­kísér bennünket a tóra, hangosan magyaráz: — Ott lent, délkeletnek, a Szu­­nyogsziget mögött, ahol a nádrenge­teg egy kicsit behorpad. Széchenyi Béla gróf harminc-negyvenezer esz­tendős cölöpépitmények maradvá­nyaira bukkant. Valamivel északabb­ra kőkori szerszámokat találtak. Azóta a Fertővidékén állandóan lak­nak emberek. Valóságos csoda, hogy a tó mégis megmaradt olyan csak, mint amilyen évezredekkel ezelőtt volt. Legalább is az emberek nem változtak rajta.­­ Nyugatról a Mithras-szentély oldalfala látszik ide. Oltárképét szik­lába faragták, gyönyörű dombormű közepén Mithras napisten áll, tőle jobbra Phosphorus magasra emelt fáklyát, balra Hesperus lefelé fordí­tott szövétneket tart a kezében. Alat­tuk a bika vérét nyaló eb és a kígyó alakjai vannak kifaragva. A szentély, melyben a római katonák a légiókban elterjedt perzsa napisten-kultuszának hódoltak. 1600 esztendős, Krisztus után a harmadik században építették és körülbelül 25 évvel ezelőtt buk­kantak rá véletlenül. Közvetlen alatta húzódik a légiók országútja, amelyet Dzsingisz khán bordáitól kezdve Napóleon gránáto­saiig a történelem minden nációin vé­gigsöpört. Hing Istók története — Ezek a legrégibb emlékeink. A többi már csak érdekesség szempont­jából veheti fel velük a versenyt. Csónakunk egy messze kiugró földsánc maradványai mellett suhan tova. Ujságnó kollégánk mire­ ma­gyarázni kezd. — Állítólag ezen a földsáncon állt Jókai .Névtelen váram. Itt élt hosszú éveken át a nagy mesemondó francia királyleánya, aki egy holdfényes este körülbelül ezen a helyen, ahol most mi vagyunk, szemtől-szembe látta a ..halember“ Hány Istókot. Hogy a francia királyleány históriájából ii.­ igaz, ma már nehéz volna eldönteni. Az azonban bizonyos, hogy Hány Is­tók élt. Története meglehetősen fan­tasztikus. — 1749. március 15-én a­­ lány­ság mocsaraiból­­ egy félig állati életfi gyermeket fogtak ki a halászok, akik hol a Fertő tóban, hol a nádasokban többször találkoztak vele, de mind­annyiszor eltűnt a szemeik elöl. Ki­tűnően úszott és állítólag percekig a­­­z alatt tudott maradni. A teste m­ajdnem kérges volt és az ujlai közé úszóhártyaszerű bőrkeményedés nőtt Talán soha nem fogták volna el, ha a víztől meglehetősen távol, sütkérezés közben meg nem lepik. Bevitték a kapuvári várba ahol herceg Eszter­­házy jóvoltából mindent elkövettek, hogy kivetkőztessék állati mivoltából. Nem sokra mentek vele. Egyedül a tűzszerszámok keltették fel az érdek­lődését. Valósággal piromániába esett és ha tehette gyújtogatott. Eltűnése napján majdnem a fél Kapuvárt fel­­perzselte. Egy darabig gyönyörkö­dött a lángokban, majd mikor­­észre­vette, hogy az emberek fenyegetően közelednek hozzá, futásnak eredt és amint az ingovány szélét elérte, el­tűnt üldözői szemei élők Amilyen ne­hézkesen mozgott a szárazon, olyan ügyes volt a vízben. Soha többet n­em tudták elfogni pedig ezután, is czák még úszkálni hol a Fertőn, hol a Hanyság mocsaraiban. Emlékét áll a kapuvári vár udvarán még ma is őrzi egy kutyacsoportozat, amelynek ,v­­alak­ia őt ábrázolja. Vihar a Fertőn A tó hirtelen kiszélesedik és mesz­­sziről idelátszik a nezsideri Tár- hegy, ahol valamikor Ágnes és Mária özvegy királynék udvart tartottak. Akkoriban még szirmaiévár volt az egész vidék. Tárd. Seregd. Vitéz­­földe. Keydi Pósáteiek mind-mind ár­vá­ikon határőrtelepitések voltak, a Fertő 14—15 századbeli áradásai azonban még a helyüket is elmosták. Azó­ta németek laknak a környéken. Ha máskép történik. ..Burgenland*4 még ma is Magyarországhoz tar­tozna . Az egyre erősödő szél magas hul­lámokat kavar körülöttünk. Vitorlá­sunk nyugtalanul hányódik. Halászlé­­gényünk aggódva néz észak felé. — Látják ott azt a hatalmas hegy­­szakadékot — mutat el Dévény irá­nyában. A legveszedelmesebb vihar­torok. Ha onnan fű­­t a szél, mindig bal­ történik a tavon, jó volna visszafor­dulni vagy bemenni Rusztra. Az utóbbit választjuk. Derékszögben fordulunk meg nyugat felé. A szél oldalt kap bennünket. A vitorla majd­nem a vízszintig hajlik. Mögöttük ha­talmas hullm­mtaraj tornyosul és ab­ban a pillanatban, amikor csóna­kunkra zúdu­l, kilátszik a főfenék iszapos földje. Alig egyméteres a víz. A szél lehajtotta délnek ahol elöntötte a kaszálókat. Mind­untalan megfeneklünk. Késő délután lesz, mire bevergődünk a ruszti csatornába. Ú­jabb félórai csák­­lyázás következik és már sötétedik, amikor kikötünk. Mögöttünk bömböl­ve zug, harsog a titokzatos Fertő... (bj) A Csokonai-kör ! Éppen száz éve annak, hogy az 1831-iki rettenetes kolera járvány kioltotta a magyar irodalom egyik legnemesebb és hatására nézve leg-, kimagaslóbb alakjának, Kazinczy Fe­rencnek az életét. Az idei esztendő­ben a dicső nagyjaink kultuszát min­dig inlyen ápoló tudományos és iro­dalmi egyesületeink le­gtöbbje meg­gyűjj­totta már a kegyeletes emléke­zés oltártü­zét az első európai művelt­ségű és korszakalkotó, munkássága magyar író számára. Ő volt az első író Magyarországon, aki lázas mun­kásságával, rendkívüli munkabírásá­val irodalmi életet teremtett. Mint irodalmi agitátor huszonegy kötetet kitevő levelezésével széles ez ország­ban irodalmi működésre izgató*’., buzdított mindenkit, akiben az írói te­hetségnek egy csekély szikráját vélte felfedezni. Folyóiratokat helyettesítő sűrű levelei vitték az ország minden részébe az elismerő dicséreteket, a bíráló fejtegetéseket a helyes eszté­­tetikai elveket, hogy a dicséret és ok­tató irányítás által mennél szélesebb körű és mélyrehatóbb irodalmi virág­zás következzék be. A kényesebb ízlést is kielégítő és művészi célokat maga elé tűző iroda­lom kialakulásához azonban­­­ ,o.r. kifejező, simulékony nyelvre volt szükség. Tiszteletre méltó bátorság­gal hozzáfogott az addigi érdes, ne­­hézkes és ..parasztos“ magyar nyelv­nek kic­sinositásához. Ezernyi aka­dállyal küzdve megindította a nyelv­­ujitási mozgalmat annak élére állt s a vezető osztályok többségének nyílt ellenzése, sok elkeseredett támadása és gúnyolódása ellenére a nyelvujitás ügyét diadalra vitte. Az elsatnyult magyar irodalom felvirágoztatásán, a magyar írók íz­lésének finomításán és az olvasó kö­zönség szellemi színvonalának eme­lésén oly eredményesen munkálkodó nagy magyar írónak emlékezetét a debreceni Csokonai-kör is fel akarja idézni halálának centenáriuma alkal­mával. Folyó évi november hó 17-én, Csokonai Vitéz Mihály születésének napján műsorán városunknak kiváló esztétái, írói és művészei közül dr. Pap Károly egyetemi ny. r. tanár a Csokonai-kör elnöke. Péterff­y László a debreceni ref. leánygimnázium fi­nom tollú tanára, ifj. dr. Liszt Nán­dor. Szalacsi Rácz Imre, a fiatal köl­tői generációnak izmos tehetségei, azinczy ünnepélye Hoór-Tempis Erzsébet az országos­­liirü énekműv­észnő. Tautó Sándor g­ref, segédlelkész ismert szavalómű­­vészünk, továbbá a Mácsai-dalkör énekkara fognak szerepelni. Az ünne­pély részletesebb ismertetésére ké­sőbbi számainkban vissza fogunk térni. lítél november­­. Csalással vádolnak egy debreceni hentest Tóth Mihály debreceni hentesmes­­ter és fiatalkorú fia csalás bűntetté­vel vádolva állottak a múlt nap a­ debreceni törvényszék egyik tanácsa előtt. Tóthék a múlt év őszén elmen­tek Pocsajba, ahol D. Szabó Jánostól vettek négy darab hízott sertést négyszáz pengőért. A vételárból 160 pengőt azonnal ki is fizettek és kije­lentették, hogy a még hátralékban levő összeget akkor fogják kifizetni, amikor a debreceni vágóhídra beszál­lítják a sertéseket. Ez pár nap múlva meg is történt és Tóth Mihály Teleki utcai lakásán egy nap bekopogtatott D. Szabó kocsisa és jelentette fgvay a négy sertést elhozta és kéri ezek­nek az árát. Tóth ekkor kijelentette, hogy jelenleg nem tud fizetni, ellen­ben nemsokára ismét elmegy Po­­csaiba és megint rendelést eszközöl s ekkor fogja kifizetni a még hátra­lékos összeget.’ A kocsis lerakta a sertéseket és hazament. . Hetek múlva ismét megjelent Tóthék lakásán D. Szabó János, ekkor azonban csak Tóth­ Mihály anyját találta otthon, aki azt mon­dotta, hogy a fia Németországba uta­zott, holott a feljelentés szerint Tóth Mihály ebben az időben Budapesten volt és esze ágában sem volt Német­országba utazni. Amint ez D. Szabó János tudomására jutott feljelentést tett Tóth Mihály ellen, akinek a bűn­ügyében a múlt nap tartották meg a főtárgyalást a debreceni törvényszé­ken. A vádlottak mindketten taga­dásban voltak s a kihallgatott tanúk­ és sértettek sem tudtak kellő meg­nyugtató bizonyítékot felhozni a vád­lottak bűnössége mellett. A törvény­szék ezért elnapolta a '"tá­rgyalást és elrendeli a bizonyítás kiegészíté­sét arra nézve, hogy a vádlottakkal szemben mennyiben áll fenn a csalás bűntette. A legközelebbi főtárgyalás valószínűleg még a jövő hónap folya­mán ki lesz tűzve.

Next