Debreczeni Ujság, 1941. január (45. évfolyam, 2-25. szám)
1941-01-31 / 25. szám
Ignaaii DEBRECZENI ÚJSÁG—HAJDUFOLD9 Az egész ország részvéte kisérte utolsó útjára gróf Csáfry Istvánt Gróf Teleki Pál miniszterelnök megrendítő gyászbeszédben búcsúzott kiváló munkatársától A Kormányzó, s a külföldi hatalmak képviselői az impozáns temetésen Százezrek sorfala között, az egész ország részvéte mellett kísérték utolsó útjára gróf Csáky Istvánt, Magyarország korán elhunyt külügyminiszterét. Azt a nagy veszteséget, amely Csáky István távozásával érte a magyar nemzetet, átérezte az ország, apraja-nagyja. Aki nem lehetett ott a végső tiszteletadáson, az a temetési szertarás rádióközvetítését hallgatta végig, hogy legalább lélekben búcsúzzon kilenc óra elmúlt néhány perccel. Amerre gróf Csáky István holttestével elvonul a temetési díszmenet, minden előkészület megtörtént. A dermesztő hideg ellenére is sűrű sorokban vonult a nagyközönség az Országház felé már kilenc óra óta. Reggel nyolc órától kezdve díszruhás rendőrezred látja el a szolgálatot a temetési menet útvonalán. Az utcai lámpákat gyászfátyollal vonták be, s apró mécsesek égtek mindenfelé. Kilenc órától kezdve szünetelt a villamos és autóbuszközlekedés és az Országház környékén mindenütt rendőrkordon sorakozott. Az Országház kupolacsarnoka gyászba öltözött erre az alkalomra. Gróf Csáky István külügyminiszter gyászpompájába öltözött ravatala mellett megindult szívvel álltak a hivatalos világ képviselői. Az oroszlános kaputól a kupolacsarnokig vezető márványtápcsőház mindkét oldalán a pompásabbnál pompásabb koszorúk tömegét helyezték el. A koporsón azonban csak egyetlen koszorú van, az özvegy pirosrózsákból összeállított fehér selyemszalagos koszorúja. Egy kis asztalon a konorsó előtt ezüstfeszület állott, mellette két gyertya. Az oltényt külügyminiszter rendjelett és kitzüntetésen tizennégy vörös bársonypárnán helyezték el. Envneoved fsz volt, amikor a lérsfiház felől feltűnt a képviselőházi őrség díszruhás, ezüstsisakos őrsége, amely méltóságtel'es félitpt'kel hasaolt a rav?**»! felé, majd felsorakozott annak két oldalán. Néhány perc múlva megérkezett a' nyászoló család. Bárcziházi Bárczy István államtitkár mutatta meg helyüket a kupolacsarnok képviselőház felé eső oldalán. Gróf Csáky Zsigmond nyinalmazott altábornagy, az elhunyt külügyminiszter édesanja polgári ruhában volt, fekete télikabátban, arca mrotört, barázdás. Egymásután érkeztek meg ezután és foglalták el helyüket a konorsó körül a magyar közélet előkelő egyéniségei, főispánok, képviselők, felsőházi fanok az egyházi, katonai, vilám előkelőségek megszámlálhatatlan sokasága. Többszáz koszorú A többszáz koszorú közül közvetlenül a ravatal előtt helyezték el a Kormányzó Úr babérkoszorúját, Hitler hatalmas babérkoszorújét, amelyet arannyal hímzett pirosszínű szalag díszít a vezéri jelvénnyel, Pering fehér rózsákból font koszorúját, Ribbentrop piros szegfűkkel díszített koszorúját, Mussolini piros rózsakoszorúját, Ciano koszorújét, a japán kormány fehér rászokból és fehér orgonákból öszszeállított, fehér színű szalonnal ellátott. Hayme Matsumiya rendkívüli nagykövet és meghatalmazott miniszter fehér ciklámenekkel díszített, Pál délszláv kormányzóherceg piros rószokból font és Cincar Markovics délszláv külügyminiszter piros szegfűkoszorúját. Itt vannak a magyar kormány, a felsőház és képviselőház. József főherceg, Kánya Kálmán, gróf Teleki Pál , miniszterelnök és a rokonság koszorúi. el Tőle.. De a nemzet gyászában osztozott a külföld, a baráti országok, amelyek küldöttségileg képviseltették magukat a nagy temetésen. A magyar nemzet gyászát enyhíti az a részvét, amely a világ minden részében megnyilatkozott a megrendítő halálesettel kapcsolatban. Az ország gyászát impozánsan kifejező egyszerű, de örökké könynyesen, emlékezetes temetésről az alábbiakban számolunk be. Külföldi miniszterek, magyar intézmények, egyesületek, méltóságok, tisztelők, barátok rengeteg koszorúja között van Hess Rudolfnak, a Führer helyettesének, Frick birodalmi miniszternek, Bohle körzetvezetőnek, Erdmannsdorff német követnek, Angelo Rotta pápai nunciusnak, a diplomáciai testületnek, Talamo márki olasz követnek, Romanelli ezredesnek, a budapesti sajtók, a kormány tagjainak, a honvédségnek, Albrecht főhercegnek, a politikai pártoknak, a külügyminiszter tisztviselőinek, a külföldi követeinknek, társadalmi egyesületeknek, képviseleteknek, közöttük a Sajtókamarának hatalmas koszorúja. Megérkezik a Kormányzó Féltíz előtt néhány perccel kigyúltak a csillárok, s az alabárdos testőrök sorfala között megérkezett a német küldöttség Moltke nagykövet vezetésével. A küldöttség tagjai von Rintelen követ, Pirkhahn követségi tanácsos és Schweimer követségi titkár. Néhány másodperc múlva megérkezett Erdmannsdorff budapesti német követ kíséretével. Egymásután vonultak ezután a ravatalhoz a kormány tagjai, Csáky István közvetlen munkatársai, a különböző delegációk és budapesti diplomáciai képviselők. Tíz előtt tíz perccel érkezett meg Serédi Jusztinián hercegprímás teljes papi segédlettel. Ezután gróf Teleki Pál miniszterelnök, gróf Széchenyi Bertalannal, a felsőház elnökével és Tasnádi Nagy Andrással, a képviselőház elnökével a főkapuhoz ment hogy a lépcsőfeljárónál fogadják a Kormányzót, aki pontosan tíz órakor érkezett meg. A Kormányzó a ravatal baloldalán helyezkedett el, mögötte pedig a kormány tagjai foglaltak helyet. Baloldalon a ravatal fejénél foglalt helyet a gyászoló család, köztük gróf Csáky István gyászfátyolos özvegye. A gyászszertartás A Kormányzó megérkezése után felhangzott az Operaházi énekkar gyászdala és nagy papi kísérettel bevonult a kupolacsarnokba Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás, hogy megkezdje a beszentelési szertartást. Miután az Operaház énekkara elénekelte a gyászéneket, felhangzott az Oremus és megkezdték az egyházi gyászszertartást. A Circumdederant szomorú dallama betöltötte az egész csarnokot. A Pater Noster alatt percekig néma csend uralkodott. A hercegprímás beszentelte a koporsót, majd felhangzott az imádság Miatyánk, ki vagy a mennyekben... Mindenki felállott a helyéről és együtt mondta az imádságot a főpappal. Pillanatnyi csend után gróf Teleki Pál miniszterelnök lépett a ravatalhoz és mondotta el gyászbeszédét. Gyászba öltöz itt az Országház Teleki miniszterelnök nagyhatású gyászbeszéde . Amidőn az Erdélyről történt bécsi döntés estéjén hazatértünk, a nemzethez szólva azt mondottam: „A munka oroszlánrésze Csáky István barátomra esett. Forduljon a nemzet szeretettel és bizalommal feléje és érezze azt, kije van Csáky Istvánban“. Én ma én kell itt álljak és én kell búcsúztassam az egész nemzet nevében azt, akiben — mint sokkal fiatalabban — közös munkánk folytatóját, fiatalabb utódok nevelőjét láttam. Az, aki élete munkájával reményt és bizalmat ébresztett jelenünkben — élete múlásának összefogó pillanatában örök reményt fakaszt a nemzet örökkévaló erejében , amelynek egy ősi törzsén ma is ilyen hajtás fakadhatott. Gróf Csáky István fényes, magasröptű pályáját elevenítette fel ezután a miniszterelnök. Az elhunyt külügyminiszter már 25 éves korában megfontolt, komoly munkatárs szerepét töltötte be. Felemlítette a béketárgyalások izgalmas pillanatait. Mint sajtófőnök, a külügyminisztériumban átérezte korunk háborús jellegét. — Miniszteri működésének minden állomását, kifelé látható cselekedetét, teljesítményét mindenki, aki a magyar politikában részt vesz, minden magyar ember és az egész külföld is ismerik, méltányolták sőt csodálták. Munkásságának részleteit, cselekedeteinek belső rugóit, teljesítményeinek valódi nagy nehézségeit, a nehézségeken való győzelmeinek igazi méreteit munkatársai ismerik és tudják lemérni. — És csak az, aki mindenre kiterjedt közös munkában élt vele, India, meg sokoldalú, mily mély, mily részletes és alapos volt tudása az ismeretek és a műveltség terén, mily mély, hiánytalan és kötelességtudóan részletes volt érdeklődése a nemzeti múlt, a nemzeti élet minden nyilvánulása és minden szükséglete iránt. A szív embere — A gondolkodásnak nagyszerű debattere volt, önmagában és a meghitt baráti munkában. De a mindenféle nyelven író, beszélő és gondolkodó, nemzetközi objektivitású érvekkel harcoló Csáky Istvánnak az emberek felé ragyogó esze mögött nem szűnt meg soha dobogni a szíve. Az a szív mely testileg is legerősebb volt benne és testileg is tartotta és amely magyar volt. Magyar — akár baráttal, akár ellenféllel állott szemben. — Sohasem volt hangos hazafi. Mert a hazafiság túl természetes és főleg túlszent volt neki. De a hazafiság volt élete — lelki élete —, amelynek alávetette és feláldozta testi életét. A magyar diplomata nehéz, gondterhes sorsát, a hazafi történelmi felelősségét hordozta ez a modern kor minden exigenciáját átérző sarja egy Árpáddal bejött ősi nemzetségnek. — Ezeknek a gondoknak súlya könnyítette testi kinjait. Pedig az észnek és szívnek harcosa sem volt kíntól mentes, mert Csáky legjobban érzett minden cselekedetet, minden szót, minden szándékot, minden gondolatot, mely nemzetének használhatott vagy árthatott, mely nemzetére jó vagy rossz lehetett, barátságos, vagy barátságtalan volt. . .. — Mélyen vallásos volt s a vallásos hit és a nemzeti hit és ősi fáinnak tradíciója örök bizalommávált benne. — Ezt a magyart vesztettük, ezt gyászoljuk. De nemcsak egy nagy magyar, hanem hőst. — Hőst, nem hősi tett héroszt értelmében — de egész, életet egyetlen hősi és megbetegedéteknél jó szolgálatot tesz a megbízhatóbb. (bayer) V bv TABLETTAI mennyé és egyetlen hősi példává tevő heroikus formájában. — Emellett Csáky István „Pisti“ maradt teljes nagyságában is a nemzet legkomolyabb feladatainak magas polcán , mindenki, az Ország Kormányzója, minisztertásai, hivatali kollégái és munkatársa számára, mert mindenki szerette, pedig már pályája kezdetén a legkomolyabb ii volt, aki előtt tisztelettel hajoltak meg , legöregebbek is. —A szeretetében síró nemzet tisztelettel hajtja meg fejét nagy fia előtt — azzal az ígérettel, amelyet a túlvilágtól is elvár tőlünk, hogy áldozatos élete nem vol hiába, a nemzet tanult belőle és soha nem felejti kezének iránymutatását. Százezrek sorfala között.. A miniszterelnök nagyhatású beszédi után az Operaház kórusa énekelt. Ezzel a gyászszertartás az Országház kupolacsarnokában véget ért. A koporsót leemelték a ravatalról és az Operaház zenekara Wagner: Istenek alkonya című operájába Siegfried gyászindulóját játszotta. Az előkelőségek sorfala között vitték , a bíborpárnákra helyezett rendjeleket majd pedig az elhunyt külügyminiszter koporsóját. A koporsót követte gróf Csáky István özvegye és az elhunyt külügyminiszter édesapja és nővére, ezután pedig lassú léptekkel elindult Horthy Miklós kormányzó is. Amikor az Országház oroszlános főkapujának lépcsőjén levittél a gyászhuszárok a koporsót, az operaház zenekar Erkel Hunyadi László című operájának gyászindulóját játszotta. A kormányzót a német, olasz és jugoszláv küldöttségek, majd a külföldi előhelőségek és a magyar kormány tagjai követték. Hatlovas gyászhintó állt az Országház főbejárata előtt s amikor beemelték gyászkocsiba gróf Csáky István koporsóját, megindult a nagy temetési menet. Az élen lovasrendőrök díszszakasza haladt, a koporsó után pedig hatalmas gyászoló közönség. A temetési útvonal mentén százezrekre menő tömeg állott nem, csöndben, hogy utolsó Isten hozzádot momjon a korán eltávozott külügyminiszternek. A menet két oldalán lovas és gyalogú rendőrök kísérték az ország előkelőségei! Lassan haladt a nagy temetési menet, amely csak a Vilmos császár útnál pihent meg egy pillanatra, amikor a kormányzó és az előkelőségek gépkocsiké szálltak. Ezután a gyászkocsi és a gépkocsik bekanyarodtak a Vilmos császár útra és az Andrássy-úton, Teréz-kurátor Erzsébet-körúton, Rákóczi-úton, a Baross téren és a Fiumei-úton át a Kerepesi-temetőbe vonultak. Itt fejeződött be a nagyszabású gyászszertartás. A temető bejáratánál a papság a gyászoló család és a gyászoló kísérő kiszálltak a gépkocsikból és gyalog tettél meg az utat a sírhelyig. Ott újabb temetési szertartás következett, majd sírba bo HUNGÁRIA FILMSZÍNHÁZ MA ELŐSZÖR csak felnőtteknek a legújabb francia filmremek A fekete asszony főszerepében : SIMONE SIMON és ■EAN GATÍÍN. Előadások: délután 5, 7, és 9 órakor ! , Híradó !