Dél-Kelet, 1993. március-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1993-03-18 / 1. szám
és betörők Bánkúton • Ellopták a több mázsás vaskályhát • Zsákban hozzák a szenet • Lába kelt a vasúti akkumulátoroknak • Kimúlt az állami gazdaság • Munkanélküliek tömege • A kocsma bezzeg hangos valamikor nyolc község embereinek adott munkát, most meg... A gépműhely üres, talán három traktor áll benne. Felszámolták a tehenészetet, a lászlótelepi és a világosi malac-, illetve sertéstelepet. Árulják ugyan az épületeket, de pénz híján nem kell senkinek. A gépek, berendezések nagy része elhasználódott, az utóbbi öt évben már nem jutott Hankútnak fejlesztésére sem. Igaz, a mezőhegyesiek a nagygépeket kisebbekre cserélték a Békéscsabai Állami Gazdasággal. Mondja már, mi van a lopásokkal, biztatom a fiatalembert, aki nem rejti véka alá a véleményét, és nem kerülgeti a forró kását. Nézze, miért beszéljek mellé. Errefelé irtják az erdőt, lopnak vízellátó berendezést, hegesztőapparátot, szivattyút, köszö ■ [UNK]rút, pótkerekeket, pironkodik mások helyett is. Kifosztották a gázcseretelepet, elvágták a segélykérő telefon zsinórját, szólal meg az ajtóban Palkó Sándor. Hogy kik ezek az elvadult emberek? A csoda tudja. Mindenesetre a Ménesbirtok Rt. megállapodást kötött a kovácsházi rendőrkapitánysággal, amely az itteni vagyonőrökkel felveszi a harcot a bűnözőkkel szemben. Elmondásunk szerint eddig még egyetlen tolvajt sem sikerült nyakon csípniük. A falu egyetlen vegyes boltjában két eladó várja a vásárlókat, ilyenkor dél felé nem nagyon jönnek. Itt is a munkanélküliségre panaszkodnak. A szomszédos italboltban viszont zajlik az élet. Videóról nyomják a krimit, de ezzel vajmi keveset tőrödnek a bánkúti atyafiak. Verik a blattot, fogy a kőbányai, sűrűn emelgetik a söröskancsót. A csapos fiatalember mutatja: íme, minden asztalnál ülnek néhányan, vannak vagy negyvenen, közülük a pult végénél ácsorgó vasutasnak van munkahelye. Van itt még játékautomata is mint a glancos városi vendéglátóipari művekben, de ezzel kevesen játszanak. A búfelejtő ital mellett sem nevetgélnek, csendesen hörpintik le a kesernyés nedűt, és éppen a végkielégítésről, a munkanélküli járadékról beszélnek. Most még nem az utóbbiból isznak, jegyzi meg egyikük, éppen ma kapták meg az elbocsátó szép üzenetet és járandóságot. Majd lesz valahogy__ A füst csípi a szemem, igyekszem a friss levegőre. Az eget kémlelem. SERES SÁNDOR 1993. Március 18. 3