Dél-Kelet - Délkeleti Krónika, 1993. július-december (1. évfolyam, 16-21. szám - 1. évfolyam, 1-21. szám)
1993-08-26 / 3. szám
Valaki biztosan kettesre vette a totón! A Békéscsabai Előre FC Debrecentől elszenvedett hazai veresége után tipikusan reagált a város. Amolyan csabai módra kommentálták az emberek a mérkőzést. Békéscsabán a férfinépek között évtizedek óta egyébként is állandó beszédtéma a foci. A lila fehérek tavasszal fennállásuk legnagyobb eredményét érték el, jegyzet csapatává váltak az élvonalnak. Eljutottak oda, hogy egyetlen nagynevű klub sem intézheti el egyetlen kézlegyintéssel a viharsarki kiscsapatot. A sorozatos sikerek - győzelmek és értékes döntetlenek - magasan állították be a szurkolók igényszintjét. Sokan vannak - ez így van jól és teljesen természetes is -, akit már dobogón, nemzetközi kupában látják a csapatot. Ehhez képest jött ez a vereség, egy olyan klubtól, melynek legutolsó csabai sikerét csak évszázadban (majdnem ötven éve) lehet kifejezni. Szóval tipikusan reagált a város. A szomszédom nemes egyszerűséggel csak annyit mondott: „lehet, hogy én hülye vagyok, de hétszáz ember biztosan nem az, s mi ott a lelátón mind ugyanazt mondtuk.” Egy másik ember lakonikusan megfogalmazott mondatta eképpen szól: „valaki biztosan kettesre vette a totón!” Mások tudni vélték, hogy ez a két pont volt a fizettség a debreceni Horváth Béla kapus egy éves csabai kitérőjéért. És még hosszasan tudnám sorolni a kommentárokat. Úgy gondolom mégis csak az lesz a leghelyesebb, ha az ügyben legjobban érintett embert, a csapat edzőjét kérdezem meg a történtekről. - Nincs itt semmiféle különös dolog - mondta Pásztor József. - Egyszerűen arról van szó, hogy a csapat kulcsjátékosai Argyelán, Vancea, Szarvas, Kulcsár kritikán aluli teljesítményt nyújtottak. A többiek is jóval a tudásuk alatt teljesítettek, talán csak Mracskó és Szenti feleltek meg. - Sok volt ez az eredmény? - Öregedtem pár évet, bár előzetesen is nagyon féltem a mérkőzéstől, hiszen rossz előjeleket láttam a felkészülés során. Mik voltak ezek? - Néhány játékos edzésekhez való hozzáállása, a mérkőzésről alkotott véleménye. Többen már hétfőn átkönyvelték a két bajnoki pontot. - Szóval egyszerűen a rossz egyéni teljesítmények okozták a vereséget? - Igen. Egy nálunk sokkal jobb együttes sem bírná el, hogy egyszerre ennyi játékosa mondjon csődöt. - Mit vársz a Vác elleni találkozótól? - Azt, hogy nem kapunk ki. Egyrészt vissza kell adnunk nézőnk hitét, másrészt, ha nem szereznénk pontot igen rossz helyzetbe kerülnénk. Bár nagyon hiányzik a Debrecen ellen elvesztett két pont, mert továbbra is azt mondom, hogy ők az igazi vetélytársaink nem pedig a bajnokságra törő csapatok. -fél- Vasutas sztrájktól az éhségsztrájkig Kétségtelen, hogy az elmúlt hét legrangosabb sportrendezvénye a Szarvason lebonyolított Aranyszarvas Kupa női kosárlabdatorna volt. A végeredmény ismert, de az ilyen „monstre” eseményeken természetesen akadnak olyan kulisszatitok is, amelyekről nem szokás szót ejteni a különböző médiáknak. Most ezekből közlünk egy csokorra valót. A nyitó napon már javában zajlott az első mérkőzés, de a második párba kiírt kisinyoviak a romániai vasutas sztrájk miatt még nem érkeztek meg. A moldáv csapat edzője előző napon kétségbeesetten megtelefonálta, hogy baj van, mert ők ugyan elindultak, de csak Kolozsvárig látszik biztosítottnak az utazásuk. Időszűke révén a szervezők úgy döntöttek: autóbuszt küldenek a csapat elé a román nagyvárosba. A busz kedd este „menetrend szerint” el is indult, ezzel viszont megszűnt a kapcsolat mind a sofőrrel, mind pedig a külföldi együttessel. Szerda délután négy órakor még semmi hír nem volt hollétükről. A rendezők persze tűkön állva toprzékoltak - hiszen ez felháborította volna az egész torna menetét-, amikor fél öt tájban végre megérkeztek , és így csupán a második, valamint az utolsó mérkőzést kellett felcserélni. Ugyancsak a moldáv gárdával kapcsolatos, hogy a már említett trénerük, név szerint Anatlij Petroszjan, (nem összekeverendő a kiváló sakkozóval!) félelmetes hírű jelvénygyűjteménnyel rendelkezik otthonában. Erről egyébként Dr. Nyíri Dezsőnek, a BBS Szarvas elnökének személyesen is sikerült meggyőződnie, amikor néhány hete kitűnő irányítójának, Olga Nyigyeljának átigazolási ügyében- nem éppen kéjutazáson-, kint járt Kisinyovban. Arra bizonyára ő sem mert gondolni, hogy a mesternek megtetszenek a klub sportirodájában található erekjék. Pedig így történt. Petroszjan úr az egyik este telefonálási szándékkal ment be az irodába, s ha már arra járt összekészített magának egy-két kitűzőt. Nem tudni milyen egyedi darabokról volt szó, de a szarvasi elnök nem tehetett egyebet, mindössze nagylelkűen felajánlani. A szombat délután nagy csemegéjét követően, vagyis a BSC Szarvas és a Diósgyőr csatája után került sor a sortálra. Az „összeröffenés” a torna banketje is volt, ígyhát minden játékosnak ott lett volna a helye. A csapatok annak rendje és módja szerint érkeztek, de a miskolciak valahogy csak nem akartak megérkezni. Ekkor valaki rákérdezett edzőjükre, aki csak annyit válaszolt, hogy a lányai nem éhesek és pihennek a másnap mérkőzésre. Kicsit furcsállották is a többiek, hogy még a finom ökörsült sem tudta elcsalni a borsodi gárdát, de a tréner gyorsan másra terelte a szót. Csak másnap derül ki, hogy a Király Sándor a tizenhárom pontos vereségen felbőszülve azzal bünette meg játékosait, hogy aznap nem vacsorázhattak! Ez is az Aranyszarvas kupán történt DÉLKELETI KRÓNIKA 31