Heti Délkelet, 1995. január-június (2. évfolyam, 1-25. szám)
1995-06-18 / 24. szám
ш UJ szín a gyulai nyár p Akármerről is nézzük, Békés megye leghíresebb városa, Gyula az idegenforgalmi szezon kezdetén valami teljesen új dologgal irányította magára a figyelmet. Mert az, hogy a fürdő és a város szállodái, fizetővendég-szobái ilyenkor nyár elején folyamatosan megtelnek, az természetes dolog. Az a programajánlat viszont, mely az elmúlt héten az őslakosokat és a vendégeket igyekezett kiszolgálni, mondhatnánk teljesen „természetellenes”. Hiszen az, hogy majd a várszínház megnyitja kapuit, az már évtizedek óta hozzátartozik a gyulai nyárhoz. De, hogy kézilabdaválogatottak randevúzzanak a fürdővárosban, erre még nem volt példa. Pedig ez történt. Persze ez a torna még sokáig váratott volna magára, ha tavaly nem adják át Gyulán a város sportcsarnokát. De átadták, és így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a Békés Megyei Kézilabda Szövetség a város vezetőinek és néhány vállalkozójának hathatós segítségével belevágjon az Innstadt Kupa megszervezésébe. Ez a torna jelentette a magyar válogatottnak az első állomást azon az úton, melyet az ez év végén megrendezésre kerülő világbajnokságig bejárnak majd a lányok. Mint az köztudomású, ennek a világbajnokságnak Ausztriával közösen hazánk ad majd otthont. A Hollandiából, Litvániából, Romániából, Szlovéniából, Ukrajnából érkezett válogatottak azt a magyar csapatot igyekeztek legyőzni, melynek tagjai a különböző klubcsapatokkal az idén európai hírnevet szereztek maguknak. Hiszen a Bajnokcsapatok Európa Kupáján kívül — a Ferencváros csak egyetlen gólocskával maradt le a döntőről — valamennyi európai kupa döntőjében volt magyar résztvevő. A Kupagyőztesek Európa Kupáját a Dunaferr nyerte, az EHF Kupa DVSC-Symphonia vitrinjébe került, még az IHF Kupában a Vasas-Dreher a második helyen végzett. Nos, ezeknek a zajos sikereknek a főszereplői, klubjaik legjobbjai ajánlották tudásukat a gyulai közönségnek. És ezzel az ajánlattal nem is volt semmi gond. A magyar válogatott esélyeshez méltó magabiztossággal győzte le valamennyi ellenfelét és nyerte meg veretlenül a tornát. Bár Laurencz László, szövetségi kapitány sok formációt kipróbált, s emiatt néha akadozott a gépezet, de a csapat az esetek nagy többségében közönségszórakoztató meccseken győzte le éppen aktuális ellenfelét. Hol Orosházán, hol Békésen, hol pedig a torna központjában, Gyulán. Mert az is az eseményekhez tartozik, hogy a szervezők gondoltak azokra a Békés megyei városokra is, melyekben népszerű a sportág, ezért egy-egy mérkőzést az említett városokban rendeztek meg. HETI DÉLKELET Mindenkit üdvözlök Békéscsabán Békés megye jelenleg leghíresebb női kézilabdázója kétségtelenül Hochrajter Rita, akit sajnos a csabai közönség már csak akkor láthat játszani, ha a Békéscsabai NKC a Vasas- Dreher ellen lép pályára a városi sportcsarnokban. No meg természetesen akkor, amikor a válogatott éppen Gyulán lép fel. Augusztus elsején lesz egy esztendeje, hogy a fővárosba költözött, de nem csak ez a sorsdöntő változás történt életében tavaly, hanem egy másik is. Pontosan hét nappal azelőtt, mielőtt elhagyta a várost, megváltozott családi állapota is. Férjhez ment. Lassan egy éve él távol családjától, a gyökereitől, amelyhez nagyon kötődött. Tavaly ősszel biztosan sokan látták a televízióban, amikor egy mérkőzés után, melyen őt választották a mezőny legjobbjának, rövid nyilatkozatát úgy fejezte be: Mindenkit üdvözlök Békéscsabán! A gyulai tornán, mint hal a vízben, úgy fürdött a régi barátokkal való találkozás, no meg természetesen a siker örömében. Beszélgetésünkbe is hol beleszólt valaki, hol pedig a Gyula Rádió riportere ragadta el többször néhány perces bejelentkezései során. Úgyhogy akadozva, szünetekkel tarkítva, de azért mégis sikerült néhány „napi aktualitást” megbeszélnünk. A Vasas-Dreher, legalábbis napjainkban, sem céljait, sem lehetőségeit tekintve nemigen hasonlítható össze a Békéscsabai NKC csapatával. Te mit tapasztaltál, mi az alapvető különbség a két egyesület között ? - A leglényegesebb különbség az, hogy a Vasas a dobogóra, nemzetközi szereplés lehetőségének kivívására tör, s ehhez megvan a megfelelő anyagi háttér és a játékos állomány is. Az edzések pörgősebbek, célratörőbbek, mint itthon voltak. Persze valamennyiünknek ez a főfoglalkozásunk. A Vasasnak például sokkal több lehetősége van arra is, hogy külföldre eljusson. -Merre jártál új csapatoddal? - A legemlékezetesebb mindenképpen a tavalyi dél-afrikai túránk volt. Egy meghívásos tornán vettünk részt, ahol nem szerepeltünk túl jól, hamar kiestünk. Ennek az lett a következménye, hogy vendéglátóink a meccsek helyett különböző programokat szerveztek számunkra. Eljutottunk Sun Citybe is, ami maga a lélegzetelállító csoda. Olyat, mint ott, még nem láttam soha életemben. Például rettenetesen meredek, hatalmas csúszdák vannak, fantasztikus pálmasorok, casinók, meg minden, amit el sem lehet képzelni. Természetesen lecsúsztam egy ilyen csúszdán, fantasztikus volt. A felső részén szinte zuhantam, aztán jött egy nagy ív, a végén pedig messzire kidobott. Nagyon jó volt. - Csapattársak hogy fogadtak? - Nem volt semmi probléma, szinte mindegyikükkel már korábban is jó viszonyban voltam. Sokat voltunk már együtt a különböző korosztályos és felnőtt válogatottban. - Megmondták neked, hogy mit várnak tőled? - Tulajdonképpen igen. Elmagyarázták, hogy nekik egy olyan irányítóra van szükségük, aki gólokat is tud lőni, ezért választottak engem. Úgy gondolom, hogy az esetek többségében sikerült is megfelelnem az elvárásoknak. - Könnyen döntöttél az átigazolás mellett? - Igen, már korábban is elhatároztam, ha hívnak, akkor megyek. Úgy gondoltam, hogy elérkezett a váltás ideje, a fejlődésemhez környezetváltozásra van szükség, s egy olyan csapatra, amelyik nagy célok megvalósítására tör. Persze korábban is kerestek meg csapatok, de nem is tárgyaltunk velük a részletekről, mert akkoriban még nem akartam elmenni. Tavaly viszont igen. - Mint ahogyan a Vasas-Dreher nem a Békéscsabai NKC, úgy Budapest és Békéscsaba sem ugyanaz. Neked, az eredeti kisvárosi lánynak milyen Budapesten élni? - Meg kell szokni, az biztos. Eleinte nem volt semmi gond, hiszen ki sem léptem a pálya környékéről, hiszen ott lakunk a Vasas pálya közvetlen szomszédságában. Edzések után pedig a klub által rendelkezésünkre bocsátott lakást kellett rendbe tennünk. Két szoba összkomfort, ma már olyan, amilyennek szerettük volna. Egyébként a férjemmel együtt azt hittük, hogy milyen jó lesz majd, rengeteg helyre, programra, eseményre eljárunk. De nem így van. Az, hogy Pesten mindig történik valami, az egyáltalán nem jelenti azt, hogy ezeken ott is kell lenni. Talán moziba járunk a legtöbbet, színházba ritkábban megyünk. - A vidékről fővárosba került emberek legalább egyszer biztosan eltévednek a metropolisban. Neked van ilyen történeted? - Természetesen. Egy barátnőmmel voltunk a Váci utcában, s kocsival mentünk haza. Egy villanyrendőrnél kiugrott és azt mondta, hogy innen már csak egyenesen kell mennem és hazaérek. Csak azt felejtette el mondani, hogy néhány sarokkal arrébb azért balra kellene fordulnom. Több, mint fél órát kocsikáztam, amikor kilyukadtam az Árpád hídnál, ahonnan már ismertem a járást. - Egykori játszótársaid, barátnőid közül többen is, Bohus Bea, Mezőségi Irén édesanyák lettek mióta elváltatok. Te készülsz az anyaságra? - Igen, de ez attól függ, hogy a válogatott kijut-e az olimpiára, illetve attól, hogy rám számítanak-e. Ha igen, akkor babáról csak ezután lehet szó, de akkor mindenképpen. felFotó: Kerekes István 34