Heti Délkelet, 1995. július-december (2. évfolyam, 26-52. szám)
1995-07-02 / 26. szám
Szakmai és gazdasági viták kereszttüzében áll jó néhány esztendeje a gyógyszertári központok és a patikák magánosítása. A rendszerváltozás évében egyesek reprivatizációról álmodoztak. Arról, hogy a gyógyszertárak az egykori tulajdonosok, illetve a leszármazottaiknak a kezébe kerülnek. Keserűen csalódniuk kellett. Az Antall-kormány idején megszületett a privatizációs törvény, amely egyértelműen kimondta: a tulajdonosi jogokat az Állami Vagyonügynökség gyakorolja. A történet országosan 20 gyógyszertári központról és 1300 kisebbnagyobb patikáról szólt. Az alapítási jogokat gyakorló megyei önkormányzatok azonban ellenálltak, mondván: a tanácsok által létrehozott közüzemi vállalatokat az önkormányzati törvény szerint a települési önkormányzatok tulajdonába kell adni, az 1992-ben hozott és 1993- ban módosított törvény alkotmányellenes. Csépi Lajos, az ÁVÜ akkori ügyvezető igazgatója, az igazgatótanács felhatalmazása alapján megpróbált alkudozni. A mintegy 40 milliárd forint értékű gyógyszertári központi vagyon felét felajánlotta az önkormányzatoknak, de ezt az érintettek nem fogadták el, mindent akartak. Sőt, előfordult olyan eset is, amikor az ÁVÜ által kinevezett vállalati biztosnak nem adta át a helyét a gyógyszertári központ igazgatója. A huzavona pereskedéshez vezetett, amelyet éppen az országban elsőként a Békés megyei önkormányzat kezdeményezett. Keresetét viszont az első-, majd másodfokú bíróság elutasította. Ekkor fellebbezett a Legfelsőbb Bírósághoz és a pert megnyerte. A legfelsőbb bírói fórum 1994. május 3-dikai határozatában kimondta, hogy a gyógyszertári központok közüzemi vállalatoknak tekinthetők, tehát az önkormányzatok tulajdonát képezik. Ettől kezdve új fordulatot vett a központok és a gyógyszertárak ügye. Megyénkben is megindult a küzdelem a gyógyszertári központ és a patikák vagyonáért. Éppen azoknak a településeknek a polgármesterei fordultak a megyei önkormányzat ellen, akik a legnagyobb egyetértésben voltak velük a per idején, mondják a megyeházán. A települési önkormányzatok vezetői viszont arra hivatkoznak, hogy a megyénél azon mesterkednek: a gyógyszertári központ egyben maradjon, kierőszakolják, hogy a vagyon az önkormányzatok oszthatatlan közös tulajdona legyen. A központot részvénytársasággá akarják átalakítani július 1-jétől, hogy az elvbarátok zsíros álláshoz jussanak az igazgató- és a felügyelőbizottságban. Pedig jól tudják: a központ mindenféle piaci versenyre képtelen, rugalmatlan, tunya szervezet, sokba kerül a fenntartása. Csak akkor tudják megtartani, ha szélárnyékban ott vannak a patikák is, ezért mindenáron meg akarják akadályozni, hogy a gyógyszertárak a helyi önkormányzatok kezébe kerüljenek. Mindezt nehezen nyelik le az érintett települések irányítói. Ráadásul a megye részesedni akar a központi vagyonból, holott nem települési önkormányzat. A KOCKA EL VAN , VETVE Tóth Imre, Sarkad város polgármestere három évvel ezelőtt — mint megyei képviselő-testületi tag — harmadmagával indítványozta a pert, mert szerinte az állam állandóan hergelte a gyógyszerészeket a privatizációra, hiszen ebben volt érdekelt. Egyes helyeken már fel is osztották egymás között a patikákat. A Legfelsőbb Bíróság határozata után mindez értelmetlenné vált. Számos tanácskozást tartottak azóta, ahol a gyógyszerészek kifejtették: nem értik, hogyan lehet a központokat, a patikákat közüzemi vállalatokká nyilvánítani, ez sérti a szakmai önérzetüket. Pedig a kocka el van vetve. Az önkormányzati tulajdont nem lehet privatizálni. A gyógyszertári központ mássága ellenére — a patikákkal együtt - közüzemi cég, ugyanúgy, mint a temetkezési vagy vízmű vállalat. Az új tulajdonosok az önkormányzatok alkalmazottai lesznek, hasonlóan a pedagógusokhoz, az orvosokhoz, a hivatalnokokhoz és így tovább. Itt nem a megyei önkormányzat vagyonáról van szó, semmi nem illeti meg, esetleg akkor, ha a helyi önkormányzatok önként juttatnak belőle a megyének. Sokáig ment a vita a vagyon felosztásáról. Szó volt arról, hogy azok a települések is kapjanak belőle, ahol nincs patika, a megye 25 százalékban részesedjen, a maradékon pedig a többi település osztozkodjon a lélekszám alapján. De nem sikerült megegyezni. Két lehetőséget vetettek fel annak idején. A vagyonátadó bizottság eldönti, hogy a megye vagy a települési önkormányzatok oszthatatlan közös tulajdonába adja a gyógyszertári vagyont. Meg is bíztak egy bizottságot az ügy lebonyolításával, de közbejöttek a választások, az önkormányzatok hiába vártak arra, hogy ez a bizottság folytatja a munkát. KILÓG A LÓLÁB A sarkadi polgármester állítja: a megyének az az érdeke, hogy minden vagyon hozzá kerüljön, az önkormányzatoknak ne sikerüljön megegyezniük. Érdekes, hogy tavaly májusban már döntöttek a helyi önkormányzatok a vagyont illetően. Több település lemondott az oszthatatlan közös vagyonról, amely nem kevés pénzt jelent, olyan is akadt, amelyik a megyei önkormányzatnak juttatta az összes reá eső vagyonrészt. Később e települések nagy része feülvizsgálta saját elhatározását és visszavonta a korábbi döntését. Nagy volt tehát a káosz. Ugyanakkor a rendeletek és azok módosításai sem egyértelműek. Előírták például, hogy a patikákat csak személyi joggal rendelkező gyógyszerész tarthatja fenn, de nem vették figyelembe a Legfelsőbb Bíróság határozatát, miszerint a gyógyszertárak önkormányzati tulajdonba kerültek. A Magyar Közlönyben megjelent rendelet kimondja, hogy a patikák fenntartója a privatizációig a gyógyszertári központ. De akkor miként vegye ki a vagyonrészét egy-egy önkormányzat? Ugyanakkor a Polgári Törvénykönyv leszögezi: a tulajdonos a tulajdonával azt tesz, amit akar. De mit tehet az illető önkormányzat? Tóth Imre szerint három lehetőség kínálkozik. Önállóan működtetni a gyógyszertárat, mert ha meg tud birkózni a bölcsődék, az óvodák, az iskolák, a kórházak, a szociális otthonok fenntartásával, akkor miért lennének kivételek a patikák? Az aggályoskodás csak arra jó, hogy bizonyítsa a megyei önkormányzat: jobb, ha a gyógyszertárak és a nyereségük náluk marad. Másodszor: a helyi önkormányzatok bármilyen társaságba beléphetnek a patika-részarányukkal, hasonlóan a vízműtársaságokhoz, és két-három vagy 12 település együttesen működtetheti a gyógyszertárakat. A harmadik megoldás a patikák vállalkozásba adása azzal a szakmai kikötéssel, Tóth Imre, HETI DÉLKELET