Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-06 / 1. szám
ÉJSZAKA IS NYITVA ÁLLT AZ ORSZÁG HÁZA Az új évezred első napjának délutánján közel húszezer ember tolongott a Parlament előtt, hogy részese lehessen a rég beharangozott történelmi pillanatnak. A zászlókkal, transzparensekkel felsorakozott tömeg nem a tévében óhajtotta végignézni a fejedelmi díszek áttelepítését. Ezek az emberek - dacolva a hideggel - egész lényükkel akarták átélni az államalapító királyunk nevével, eszmerendszerével eggyé forrott szimbólum új helyére érkezésének felejthetetlen pillanatait... 2000. JANUÁR 1 16 óra - Budapest, Parlament, Kossuth tér Az országház két oldalán hatalmas vetítővászon feszült, mellette emeletnyi magas hangfalsor közvetítette a millenniumi országházi ünnepséget, amelyen a meghívott képviselőkön, kormánytagokon kívül a legfontosabb állami intézmények, szervezetek vezetői, közjogi méltóságok, egyházi képviselők is jelen voltak. A kupolaterem előtt a teret átszelő vörös szőnyeg két oldalán katonai díszszázad sorakozott fel a koronázási ékszerek méltó fogadására és biztosítására. A katonák mögött rendőrkordon igyekezett „mederbe” terelni a Kossuth téri metróból kiözönlő, végeláthatatlan sorokban kígyózó tömeget. A bejárat melletti, méltóságteljes bronz oroszlánok közti lépcsőn felsorakozott az öttagú koronatestület. A mindenkori államrend szimbólumát, amelynek nevében évszázadokon át hoztak határozatokat, hirdettek ítéleteket a magyar bíróságok, Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder János, a Parlament elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnöke és Glatz Ferenc, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke fogadta. A kormányzás jelképei, amelyek egyébként sosem képezték egyetlen király tulajdonát sem, 21 év után a Magyar Nemzeti Múzeumból Tóth Endre és muzeológusok közreműködésével speciális üvegkalitkába kerültek. Az uralkodás szimbólumait épségük megóvása érdekében különleges biztonságtechnikával ellátott üvegládába helyezték, melynek 4,5 cm vastag, törhetetlen, golyó- és hőálló borítása alatt nitrogéngáz közegben pihennek. A több mint ezeréves fejedelmi koronának, jogarnak és országalmának a szakemberek szerint ilyen körülményeket kellett biztosítani, hogy az arany fejék kétsoros díszeként ékeskedő, szerves anyagnak tekintendő igazgyöngysor, a drágakövek épsége, valamint az arany még hosszú időn át sértetlenül megmaradjon. Az arannyal gazdagon hímzett koronázási palást a múzeumban maradt. Ezen, az egykoron miseruhának készült fenséges ruhadarabon államalapító István királyunk egyedüli hitelt érdemlő arcmását is megörökítették. Az ünnepélyes állami ceremónia 16.45-kor vette kezdetét, ekkor indult 15 perces útjára méltóságteljes tempóban, királykék Mercedesben, katonai tiszteletadás mellett az államiság ezeréves szimbóluma. A menet 17 órakor gördült az Országház elé. 2000. JANUÁR 1., 17 ÓRA A Kossuth teret benépesítő tömeg a koronát szállító jármű észlelésekor hangos éljenzésbe, ovációba kezdett. A szívből jövő tisztelet és öröm megnyilvánulásaként lekerültek a fejfedők, és a szent imát kezdték énekelni. Néhány pillanat elteltével az énekhez csatlakozott a több ezer jelenlévő, akik a szöveget nem ismervén hatalmas zümmögő kórussá alakultak, s a hang hamar elnyomta az indulót fújó katonai zenekart. A Boldogasszony szent imát addig visszhangozták, énekelték, zümmögték, míg a koronát az egyetlen élő koronaőr, vitéz Vitéz József, nyugalmazott főhadnagy át nem adta a Köztársasági Őrezred Koronaőrző Alosztálya parancsnokának, s míg a jelképek a kupolaterem lépcsőire nem értek. Közben felvonták a köztársaság lobogóját, majd a Duna-part felől 21 ágyúlövés rázta meg a levegőt. A díszsortüzet fanfárok hangjai követték. A parlament kupolájának erkélyéről harsonások jelezték az ezredforduló nagy eseményét, amelynek nyílt színi befejezését a Himnusz felcsendülése jelentette. A sok ezer résztvevő egy emberként harsogta: Isten, áldd meg a magyart... 2000. JANUÁR 1., 17 ÓRA 40 PERC A koronázási ékszereket kísérő díszpompából a két jókora kivetítő vászon ellenére se látott semmit a kíváncsi közönség. A vásznakat alig fejmagasságig emelték az ünnepség lebonyolításával megbízott rendezők. A sík terepen ácsorgó tengernyi ember ezért majdnem háromnegyed órán át hiába nyújtogatta a nyakát, meresztgette a szemét, még egy jó fotó-, illetve videofelvételre sem volt esély. A pompázatos eseményből a két méterhez közeli termetűek sem sokat láthattak, hát még a kisebbek. Kiváltképp a gyerekek szenvedtek, pedig voltak jó néhányan - nem csoda, ha elunták az órákon át tartó tülekedést. A műsor végére Néhány órával korábban még pezsgősdugók pukkanásaitól, trombitaszótól, utcabáltól, petárdadurrogtatástól volt hangos a főváros. A Váci utcára tóduló szilveszteri áradat lármázva hömpölygött az Országház felé, elözönlötte a Lánchidat, a villamospályákat, az utcákat és tereket, hogy láthassa az óévbúcsúztató-újévköszöntő millenniumi tűzijátékot. A sűrű köd miatt azonban a tömeg nem részesülhetett abban a szerencsében, hogy megcsodálhassa az ezredév pillanatát köszöntő égi látványosságot. A természet - vagy az általa megnyilvánult isteni akarat - nem engedte, hogy a kíváncsi nézősereg ,jóllakhasson" a drága parádéval, amíg másutt, a girlandok, szerpentinek árnyékában élők millióinak gyomra korog... Kétezer első napján nyoma sem volt az előző éjszaka vad ritmusának, a virradatig tartó pezsgőfürdős mulatozásnak. A tereken, utcákon gyülekezők fejéről eltűntek a bohócsipkák, hatalmas trombitákat sem lehetett látni a kezekben. A koronaünnepségre érkezők már nem borultak egymás nyakába. Elmúlt az éjjel, elmúlt a varázs - nem bolondultak meg a számítógépek és nem lett világvége... A derekukat nem kímélő hajléktalanok és guberálók sem panaszkodhattak az új évezred hajnalán. Jó évet zártak, miután összeszedték és visszaváltották az emberfolyam ünnepi útvonalán széthajigált üres pezsgősüvegeket. Habony Árpád tömeg elején a Boldogasszony Anyánk HETI DÉLKELET