Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-06 / 1. szám

ÉJSZAKA IS NYITVA ÁLLT AZ ORSZÁG HÁZA Az új évezred első napjának délutánján közel húszezer ember tolongott a Parla­ment előtt, hogy ré­szese lehessen a rég beharangozott törté­nelmi pillanatnak. A zászlókkal, transzpa­rensekkel felsorako­zott tömeg nem a té­vében óhajtotta vé­gignézni a fejedelmi díszek áttelepítését. Ezek az emberek - dacolva a hideggel - egész lényükkel akar­ták átélni az állam­­alapító királyunk ne­vével, eszmerendsze­rével eggyé forrott szimbólum új helyére érkezésének felejthe­tetlen pillanatait... 2000. JANUÁR 1 16 óra - Budapest, Parlament, Kossuth tér Az országház két oldalán ha­talmas vetítővászon feszült, mel­lette emeletnyi magas hangfalsor közvetítette a millenniumi or­szágházi ünnepséget, amelyen a meghívott képviselőkön, kor­mánytagokon kívül a legfonto­sabb állami intézmények, szerve­zetek vezetői, közjogi méltósá­gok, egyházi képviselők is jelen voltak. A kupolaterem előtt a te­ret átszelő vörös szőnyeg két ol­dalán katonai díszszázad sorako­zott fel a koronázási ékszerek méltó fogadására és biztosításá­ra. A katonák mögött rendőrkor­don igyekezett „mederbe” terelni a Kossuth téri metróból kiözönlő, végeláthatatlan sorokban kígyózó tömeget. A bejárat melletti, mél­tóságteljes bronz oroszlánok közti lépcsőn felsorakozott az öttagú koronatestület. A mindenkori ál­lamrend szimbólumát, amelynek nevében évszázadokon át hoztak határozatokat, hirdettek ítélete­ket a magyar bíróságok, Göncz Árpád köztársasági elnök, Orbán Viktor miniszterelnök, Áder Já­nos, a Parlament elnöke, Németh János, az Alkotmánybíróság elnö­ke és Glatz Ferenc, a Magyar Tu­dományos Akadémia elnöke fo­gadta. A kormányzás jelképei, amelyek egyébként sosem képez­ték egyetlen király tulajdonát sem, 21 év után a Magyar Nemze­ti Múzeumból Tóth Endre és muzeológusok közreműködésével speciális üveg­kalitkába kerültek. Az uralkodás szimbólumait épségük megóvása érdekében különleges biztonság­­technikával ellátott üvegládába helyezték, melynek 4,5 cm vas­tag,­ törhetetlen, golyó- és hőálló borítása alatt nitrogéngáz közeg­ben pihennek. A több mint ezeréves fejedelmi koronának, jogarnak és országal­mának a szakemberek szerint ilyen körülményeket kellett biz­tosítani, hogy az arany fejék két­soros díszeként ékeskedő, szer­ves anyagnak tekintendő igaz­gyöngysor, a drágakövek épsége, valamint az arany még hosszú időn át sértetlenül megmaradjon. Az arannyal gazdagon hímzett koronázási palást a múzeumban maradt. Ezen, az egykoron mise­ruhának készült fenséges ruha­darabon államalapító István ki­rályunk egyedüli hitelt érdemlő arcmását is megörökítették. Az ünnepélyes állami ceremó­­nia 16.45-kor vette kezdetét, ek­kor indult 15 perces útjára méltó­ságteljes tempóban, királykék Mercedesben, katonai tisztelet­­adás mellett az államiság ezer­éves szimbóluma. A menet 17 órakor gördült az Országház elé. 2000. JANUÁR 1., 1­7 ÓRA A Kossuth teret benépesítő tö­meg a koronát szállító jármű ész­lelésekor hangos éljenzésbe, ová­cióba kezdett. A szívből jövő tisz­telet és öröm megnyilvánulása­ként lekerültek a fejfedők, és a szent imát kezdték éne­kelni. Néhány pillanat elteltével az énekhez csatlakozott a több ezer jelenlévő, akik a szöveget nem ismervén hatalmas züm­mögő kórussá alakultak, s a hang hamar elnyomta az indulót fújó katonai zenekart. A Boldogas­­­szony szent imát addig visszhan­gozták, énekelték, zümmögték, míg a koronát az egyetlen élő koronaőr, vitéz Vitéz József, nyu­galmazott főhadnagy át nem ad­ta a Köztársasági Őrezred Koro­naőrző Alosztálya parancsnoká­nak, s míg a jelképek a kupolate­rem lépcsőire nem értek. Közben felvonták a köztársa­ság lobogóját, majd a Duna-part felől 21 ágyúlövés rázta meg a levegőt. A díszsortüzet fanfárok hangjai követték. A parlament kupolájának erkélyéről harsoná­sok jelezték az ezredforduló nagy eseményét, amelynek nyílt színi befejezését a Himnusz felcsendü­­lése jelentette. A sok ezer résztvevő egy emberként harsog­ta: Isten, áldd meg a magyart... 2000. JANUÁR 1., 1­7 ÓRA 40 PERC A koronázási ékszereket kísérő díszpompából a két jókora kivetítő vászon ellenére se látott semmit a kíváncsi közönség. A vásznakat alig fejmagasságig emelték az ünnepség lebonyolítá­sával megbízott rendezők. A sík terepen ácsorgó tengernyi ember ezért majdnem háromnegyed órán át hiába nyújtogatta a nya­kát, meresztgette a szemét, még egy jó fotó-, illetve videofelvételre sem volt esély. A pompázatos eseményből a két méterhez köze­li termetűek sem sokat láthat­tak, hát még a kisebbek. Kivált­képp a gyerekek szenvedtek, pe­dig voltak jó néhányan - nem csoda, ha elunták az órákon át tartó tülekedést. A műsor végére Néhány órával korábban még pezsgősdugók pukkanásaitól, trombitaszótól, utcabáltól, petárdadurrogtatástól volt hangos a főváros. A Váci utcára tóduló szilveszteri áradat lármázva höm­­pölygött az Országház felé, elözönlötte a Lánchidat, a villamo­spályákat, az utcákat és tereket, hogy láthassa az óévbúcsúz­­tató-újévköszöntő millenniumi tűzijátékot. A sűrű köd miatt azonban a tömeg nem részesülhetett abban a szerencsében, hogy megcsodálhassa az ezredév pillanatát köszöntő égi látvá­nyosságot. A természet - vagy az általa megnyilvánult isteni akarat - nem engedte, hogy a kíváncsi nézősereg ,jóllakhasson" a drága parádéval, amíg másutt, a girlandok, szerpentinek ár­nyékában élők millióinak gyomra korog... Kétezer első napján nyoma sem volt az előző éjszaka vad rit­musának, a virradatig tartó pezsgőfürdős mulatozásnak. A tere­ken, utcákon gyülekezők fejéről eltűntek a bohócsipkák, hatal­mas trombitákat sem lehetett látni a kezekben. A koronaünnep­ségre érkezők már nem borultak egymás nyakába. Elmúlt az éj­jel, elmúlt a varázs - nem bolondultak meg a számítógépek és nem lett világvége... A derekukat nem kímélő hajléktalanok és guberálók sem pa­naszkodhattak az új évezred hajnalán. Jó évet zártak, miután összeszedték és visszaváltották az emberfolyam ünnepi útvona­lán széthajigált üres pezsgősüvegeket. Habony Árpád tömeg elején a Boldogasszony Anyánk HETI DÉLKELET

Next