Heti Délkelet, 2000. január-június (7. évfolyam, 1-26. szám)

2000-04-13 / 15. szám

SEGÍTS MAGADON, ISTEN IS MEGSEGÍT Köteles Lajos megírta „Fekete égbolt alatt” címmel szubjektív híradását a Viharsarok újjáéledési esélyeiről, amivel szelet vetett, vihart aratott. A sárrétiek magukra vették az elmondottakat: Hajdú István, a Sárrét TV vezetője Okányban vitafórumot rendezett a témáról, amelyre meghívót kapott szerkesz­tőségünk is. A megjelentek egyik fele amel­lett tette el a voksot, hogy a főiskolai tanár túl sötét képet festett a kilátásokról, mert azért a vállalkozói övezet vagy az ipari park, a gázbevezetés nem a leépülést bizonyítja. Főleg baloldali értelmiségiek ellenben azt bizonygatták, hogy Köteles Lajosnak igaza van, amikor általános romlásról szól. A Sárrét min Köteles Lajos főiskolai tanár nem tud, nem is akar elszakadni e térségtől, amelyet összefoglaló néven Sárrétnek hívnak. Alapve­tően mindenki oda tartozik, ahol született, ahol gyermekkorát töl­tötte és felnőtt - ebben az érte­lemben ő körösnagyharsányi. Az elmúlt évszázadban a Sebes-Kö­rös és a Berettyó vidéke elmaradt a fejlődéstől, és nem csupán gaz­daságilag. A jövő nem akar itt megszületni, bár már több kor­mány nekiveselkedett, hogy moz­duljon valami. „Magukra hagyott öregek, elhagyott családok, pusz­tuló porták, gyomtól virágzó, mű­veletlen parcellák a bizonyítékai, hogy évtizedek óta egyre többen gondolkodnak ugyanígy” - a „Fe­kete égbolt alatt” c. tanulmány szerzője saját bevallása szerint azért írt ilyeneket, hogy felhívja a Sárrét bajaira a figyelmet. Kü­lönben szerinte ugyanez elmond­ható egész Békés megyére, hi­szen míg a különféle gazdasági mutatók alapján a nyolcvanas években a középmezőnyhöz tar­toztunk, addig ma a sor végén kullogunk. A régi paraszti múl­tat végképp eltörölte az idő, még­sem tudunk csatlakozni az új fej­lődési folyamatokhoz. Az okányi együtt­gondol­­kodók némelyike erősen vitatta Köteles Lajos igazát. Azt ugyan senki sem állította, hogy a Körö­sök vidéke, a Tiszántúl, az Al­föld, egész Magyarország nem tarthatna előrébb is, de a fekete égboltot azért túlzásnak vélték. Tóth Ferencné, a szeghalmi Munkaügyi Központ vezetője például elmondta, hogy a mun­kanélküliség „hullámzó”­­ most éppen csökken. Egyre kevesebb a fiatal munkanélküli, sőt, több az állásajánlat, mint az érdeklődő. A sárréti termelők rendre bemu­tatkozhatnak, a vállalkozók bör­zéi sikeresek. Igaz, ami igaz, lé­tesülhetne több új mukahely is, s a munkanélküliség pszichés ter­hét sem könnyű elviselni. A kis­térség 11 településén egészen pontosan 3800-an vannak mun­ka nélkül, ami nem öröm, de nem felel meg a valóságnak, hogy az általános tespedtség lenne úrrá ezen a tájon. - Az eredeti tervek szerint ez a térség nem kaphatott földgázt - szólt a vitához Pap Tibor, az Észak-Békés Megyei Térségfej­lesztési Társulás elnöke, Dévaványa polgármestere. - Mégis kiharcoltuk! Először öt te­lepülés veselkedett neki, aztán 11-re nőtt a létszám. Egyébként készült már rólunk tanulmány is, amely a kitörés útjait fürkész­te - legfontosabb javaslatai ma éppen úgy aktuálisak. Az idegen­­forgalom fejlesztése, a háborítat­lan természeti környezet előnyei­nek kihasználása, a termálvíz hasznosítása, a befektetők ide­csalogatása, a mezőgazdaság szerkezetváltása - ezek a kulcs­szavak. A földjeink minősége ugyan nem a legkiválóbb, de út épül Ecsegfalva és Bucsa, Szeg­halom és Dévaványa között. Sapard-programunkat a minisz­térium elfogadta, Szeghalmon vállalkozói központot avattunk. Nagy gond a tőkeszegénység, hogy a jelentősebb cégeknek nin­csenek felénk telephelyei. Nem hunyhatunk szemet afölött sem, hogy az ország legelmaradottabb térségei közé tartozunk, ezért tá­mogatás nélkül nem megy. Jó, il­letve rossz példa erre a szenny­vízhálózat kiépítése, ahol nem léptünk egyről a kettőre. Ecsegfalvának kész szennyvízte­lepe van, egyetlen méter csator­na nélkül. A politika és a tudo­mány segítsége nélkül a Sárrét nem állhat talpra. - Nem vagyok pesszimista, csak azt állítom, hogy ahogy ed­dig próbáltak lendíteni a szeké­ren, úgy nem ment - reagált az elhangzottakra Köteles Lajos. - Azt minimum el kellene érni, hogy a politikusok bennünket másképp kezeljenek, mint a fej­lettebbeket. Abban bízom, hogy ha az Európai Unió közepén le­szünk, nem nézhetik el tétlenül az elmaradottságunkat. Ezzel együtt szerintem nem feltétlenül a tőkehiány a lemaradás oka. A humán erőforrás, maga az embe­ri tudás lehetne a fejlődés alapja. Sajnos, hiányzik a hit, az akarás, elfelejtettük a mondást: segíts magadon, Isten is megsegít. — Nem titkolom, kissé magam is borúlátónak ítélem Köteles La­jos bevallottan szubjektív hely­zetértékelését - fejtette ki véle­ményét Vígh Ilona, a térség or­szággyűlési képviselője. - Én úgy gondolom, hogy e kistérségnek van jövőképe, tehát jövője is. Tu­domásul kell venni, hogy a rend­szerváltozás utáni idő más gon­dolkodásmódot kíván tőlünk, a korábbi receptek eldobandók. Pi­acgazdaságot építünk, amely he­lyi összefogás nékül nem megva­lósítható. Abban igazat adok a fő­iskolai tanárnak, hogy az okta­tás, a képzés fontos, de vele ellen­tétben nem felejtkeznék el a vál­lalkozói övezetről, az ipari park- Köteles Lajos: „A jövő nem akar itt megszületni” Szépek, szebbek, még szebbek A békéscsabai Kós Károly Szakképző Iskola - a Békéscsa­bai Ipartestülettel karöltve - április 9-én, vasárnap látvá­nyos bemutatót és versenyt ren­dezett kozmetikus- és fodrász­tanulói részvételével, az „ILCSI” Szépítő Füvek Gmk és az Adra Part támogatásával. A megyeszékhelyen negyedik al­kalommal megrendezett verse­nyen 39 fodrász- és 53 kozmeti­kusnövendék küzdött az előkelő helyezésekért. A versenyt Kertész János, az ipartestület elnöke nyitotta meg, megemlékezve az előző év őszén elhunyt kiváló mester­­kozmetikusról, Csicsely Judit­ról, e rendezvénysorozat megte­remtőjéről. A tanulók különbö­ző kategóriákban versenyeztek, így a nappali smink készítésé­ben I. helyezést ért el Kelemen Katalin (Kós K. Szakképző Isk.), színházi sminkben Fekete Klára ( 624. Sz . Isk., Szeged), kisfantázia sminkben Nagy Anikó (Kós K. Isk.) került a do­bogó legfelső fokára. A legjobb férfifrizurát Mezei Klára készí­tette, női hajviselet készítésé­ben Kerékgyártó Anita (Kós K. Isk.) bizonyult a legügyesebb­nek. Wollmuth Frigyes­Fotó: Gál Edit Képünk a „kisfantázia” smink festését illusztrálja.

Next