Heti Délkelet, 2003. július-december (10. évfolyam, 25-47. szám)
2003-07-03 / 25. szám
Még 1980-ban is leszedték a titkosrendőrök Csorváson a vonatról, illetve szegedi vállalata munkásaként tiltották ki Békéscsabán, a jaminai téglagyárból. Soha nem tudta neki megbocsátani a Kádár-rendszer, hogy munkásszármazású pedagógus létére fordult szembe 1956-ban a kommunista diktatúrával. A lánglelkű Fekete Pált, a békéscsabai 1. Számú Általános Iskola orosz tanárát, a Békés Megyei Forradalmi Tanács elnökét Petőfihez hasonlították akkoriban. Noha szónoklataival soha nem a harcra buzdított, hanem a rend, a nyugalom megőrzésére, a vérengzések elkerülésére. Békéscsaba díszpolgára levelet írt az őt első fokon Szegeden 1957. december 11-én életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítélt dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagynak (jelenleg nyugalmazott hadbíró tábornoknak) látogatás céljából, de nem fogadta. Pali bácsi, Feri bácsi Gyilkosokat, verőlegényeket, hazaárulókat említ név szerint a Sárospatakon született, székely családból származó Fekete Pál az utolsó szó jogán. Elsüllyedt világ -Békéscsaba, 1956 című memoárkötetében. (Június 20-án mutatták be a Békés Megyei Könyvtárban nem lehet kapni a megyeszékhelyen.) Nem bírtam ki, a 148. oldalnál tartva felhívtam telefonon Pali bácsit szegedi lakásán. Árulja már el, él-e még ez a Fetter Ferenc, Békés megye egykoron, az 1956-os forradalom és szabadságharc leverését követően legrettegettebb, bölénytermetű pribékje, aki minden követ megmozgatott, hogy Fekete Pált agyonverjék, felakasszák, agyonlőjék? Sajnos, azt mondta: tíz éve már annak, hogy eltávozott az élők sorából Szegeden. Pali bácsi be akart menni hozzá a kórházba, hogy megnyugtassa afelől, nem haragszik rá, és hogy rávegye, próbálja megbánni a bűneit, de mire beért, meghalt. Mellesleg úgy jelent meg a gyászhír a Délmagyarország helyi napilapban: „Meghalt mindenki Feri bácsija”. Ezek szerint Pali bácsinak is Feri bácsi volt Fetter Ferenc ÁVH hadnagy (?). Édes Istenem, ha vagy a homlokom redői fölött. Ha vulgárrecenzens lennék, most azt írnám: jó, nagyon jó, hogy megírta ezt a könyvet a Csabáról és az egész megyéből családjával együtt 1956 után kitiltott Fekete Pál. Viszont nagyon nem szeretnék az lenni, így hát folytatom a Fetter-sort. Jó kövér, zsíros, amint a német fetter szó is jelzi. Pali bácsi után nem tudatnám még egyszer 1956 Békés megyei eseményeit. Nem méltatnám újra a népi demokratikus államrend megdöntésére irányuló fegyveres szervezkedés vádjával az úgynevezett Fekete-perben 1957- ben katonai büntetőbíróság elé állított, szintén kötél általi halállal fenyegetett, az ÁVH-t Békéscsabán lefegyverzett Hrabovszky László harmadéves, a Margit-hídon Gaburek Károly csabai festőművésszel 1956. október 23-án összeölelkezett műegyetemista és a Cserei Pálék ellenforradalmi puccsát meghiúsított Tóth István honvéd alezredes, hadosztályparancsnok hősiességét, érdemeit sem. Amiképpen nem siratnám el megint a vértanúhalált halt 20 éves Mány Erzsébet és Farkas Mihály tartalékos honvéd főhadnagy gyulavári forradalmárok szitává lövését (70 lövedékkel!) sem a Kazinczy utcai, úgynevezett kislaktanyában. Szabó István volt az öreg pufajkásokból álló, pénzért mészárolt kivégzőosztag parancsnoka. A besorozott kiskatonák bizony megtagadták a golyó általi, halálos ítélet végrehajtását. Tessék 1250 forintért megvenni a könyvet, annak utána betűről betűre elolvasni! Hogy Fekete, Tóth és Hrabovszky életét hogyan mentette meg dr. Kelemen Imre főhadnagy, az ügyükben Budapesten másodfokon eljárt katonai népbíróság irodavezetője. Azt is, hogy hat ÁVH-s, a forradalomban részt vett 30 ezer csabaitól fázós, hideglelős pufajkás-karhatalmista 1957. december 17-én puskatussal borzalmasan összeverte, kivitte a Berényi úti temetőbe, Mány és Farkas jeltelen sírjához a lakásáról elhurcolt Fekete Pált, ahol „...sorozatok dördültek mellettem, felettem. Repültek a kőszilánkok, az omladékos fal vakolatdarabjai, és én ismét a földre estem. Eszemnél voltam, de valójában nem tudtam, élek, vagy csak látszat minden, és már rég halott vagyok.” Ugyanazt a témát, a soha nem tapasztalt egységet, forradalmi elszántságot felmutatott, a világ legerősebb szárazföldi hadseregével szembe szállt maroknyi magyar nép történetének 1956. október 23. és november 4. közötti időszakát dolgozta fel, mint a rendszerváltozás után templomba járó Cserei Pál és Varga Tibor Ködös napok-jában (Békés Megyei Lapkiadó Vállalat, Békéscsaba 1958. ), csak éppen a Békés Megyei Népújság (a Munkácsy u. 4. szám alatti épület volt az ÁVH székháza) ex-főszerkesztőjének és ex-olvasószerkesztőjének művében a pozitív minősítések helyett „véletlenül” negatívak szerepelnek. Náluk a forradalmárok ellenforradalmárok, az ellenforradalmárok forradalmárok. Fekete Pál csendesen azt is az emlékezetünkbe vési, hogy a szovjet T-34-es harckocsikra felkapaszkodva november 4., vasárnap, a megszállás napjának délutánján Békéscsabán már megalakult a bosszúra szomjúhozó nép- és országárulókból alakult vésztörvényszék-halálkommandó Klaukó Mátyással, a Magyar Szocialista Munkáspárt Békés Megyei Bizottságának majdani első titkárával, Bielik Károllyal, K. Nagy Istvánnal, Farkas Istvánnal és Násztor Sándorral az élen. Fetter Ferencen, a szegedi politikai rendőrség alezredesi rangban lévő vezetőjén (a sors groteszk fintora gyanánt az amnesztiával 1963-ban szabadult Feketének nála kellett jelentkeznie, be akarta szervezni besúgónak) és fentebb említett ellenforradalmár társain, kádárjankókon (lásd Sarusi Mihály: Kazal. Tevan Kiadó, Békéscsaba 1991.), valamint a keükben kádárkolbászt, vagyis gumibotot lóbáló, azt a nők nemi szervébe a kihallgatásokon obszcén szavak kíséretében feldugó kádárpufajkásokon, az új rendszerre felesküdött, vállap nélküli, géppisztolyos katonatiszteken kívül másokat se feledjünk. így például Majoros János ÁVH őrnagyot, a Magyar Dolgozók Pártja szlovák származású megyei első titkárát, Deutsch rendőrnyomozót, Bocskai Mihály, Törzsök és Nyírfalvi ÁVH századosokat, Benkovics Sándor, Z. Szabó, Sáránszki ÁVH hadnagyokat, Fábián István ÁVH főtörzsőrmestert, Szilágyi István és Back Gyula gyulai karhatalmista parancsnokokat, dr. Sajti Imre békéscsabai (Mány-per) és dr. Dobos Ferenc (Fekete-per) szegedi ügyészeket, illetőleg az ítéleteket szolgalelkűen meghozott, november elsején még az ÁVH tagjait Békéscsabán letartóztatni akaró dr. Mátyás Miklós hadbíró őrnagyot. Ha élnek is, soha nem fognak bocsánatot kérni a „Fekete Pál-féle osztályárulóktól”, „fasisztáktól”. Szemükben ma is izzó gyűlölet éghet, noha hajuk szálát sem görbítette meg a harmadik Magyar Köztársaság. Esetleg meg is érdemelnék, amit, persze, nem a „Fekete Pálféléknek” kell kimondani. (Fekete Pál: Az utolsó szó jogán. Elsüllyedt világ - Békéscsaba, 1956. Püski Kiadó, Budapest 2003. 174 old.) Dányi László Heti Délkelet 4