Heti Délkelet, 2004. január-június (11. évfolyam, 1-24. szám)
2004-01-15 / 1. szám
Kett-Groza is vendég lesz Orosházán Ezen a képen Velencéből jött vissza az aradi lan Kett- Groza festőművész, és hozott magával egy kis tengert gondolákkal, hozta a Rialto hidat, Velence egyik jelképét, és az egészet bőröndbe zárva odahelyezte az aradi tájba, zöld mezőbe, piros tetejű házak közé, kék ég alá. A bőrönd nyitott fedőlapján egy madár ül és lenéz a hídra, látható, hogy perceken belül felröppen, újabb úti célokat keresve. Hogy aztán Magyarországra repül-e Kett-Groza madara, ki tudja? Talán. Szerintem már nagyon készülődik, ahogyan a többi aradi festő is, miután híre ment (Aradon is), hogy az orosházi Kulturális Kapcsolatok Egyesülete nagy pályázattal célozta meg a Phare CBC programját, és nyert. Nem keveset: 13 950 eurót. Az ötlet pedig az volt, hogy legyen egy kiállítás Orosházán az aradi festők műveiből, Aradon pedig a Békés megyeiekéből, a barátság, és a „művészet határtalanul” gondolat jegyében. Ezért készülődik Kert-Groza madara Orosházára, ahol 2002-ben is kedves vendég volt. Most a többiek is azok lesznek, és az itteniek Aradon. Ezelőtt 114 évvel, 1890-ben, amikor az aradi vértanúk emlékművét avatták, ünnepi tárlat kísérte a fényes napot. Ott volt azon személyesen és a képeivel Munkácsy Mihály is, akit nevezhetünk „a mi Munkácsyaknak”, hiszen árva gyermekként békéscsabai nagybátyjánál nevelkedett. A kései utódok, művészek megint Aradra készülődnek, s habár eltelt közben egy évszázad, a művészet (mondják) örök. Tudom, mert jól ismerem, hogy Joan Kert-Groza is ezt mondja. Hogy örök és nagyszerű. Hogy embereket, művészeket, népeket foghat össze, ha úgy akarja, és ha segítik ebben. Mint a Kulturális Kapcsolatok Egyesülete Orosházán, mert meg akar felelni a saját nevének. Az elmúlt év végén Orosházán találkoztak azok, akik arra vállalkoztak, hogy az orosházi projektet (szebben magyarul: tervet) megvalósítják, és a 2004-es esztendő kivételes kulturális eseményévé teszik a két kiállítást, az egyiket Aradon, a másikat Orosházán. Bognár Levente aradi alpolgármester és a művészdelegáció, valamint Gonda Géza, a Kulturális Kapcsolatok Egyesületének elnöke és segítői megegyeztek abban, hogy az aradi Delta Galériában 2004. április 2-án nyitják meg azt a kiállítást, melyen az elgondolások szerint 15 Békés megyei képzőművész mutatkozik be. Az orosházi Városi Képtárban pedig 2004. május 7-én lesz az aradiak tárlatának ünnepi megnyitója, utána pedig a művészek és az érdeklődők eszmecseréje a „művészet határtalanul” témakörből, mely a pályázatot elnyerő orosházi egyesület jelmondata a győztes projektben. Az eseménysor augusztusban kétnapos gyopárosfürdői konferenciával zárul, ezen a résztvevők a két kiállítás és a baráti találkozók tapasztalatait elemzik majd. Az aradi művészek között vendég volt Orosházán Joan Kert-Groza, aki délután az Amadeus Kávézóban látható grafikai kiállításán töltött kis időt, majd a delegáció hazaindult Aradra. Egyelőre ennyi, a továbbiakról egy elkövetkező számunkban adunk újabb híreket. Sass Ervin Mibe kerül egy szülés? Véletlenül sem lepődünk meg azon, ha a cipész, az órás, vagy a villanyszerelő meghatározott tarifák szerint végzi el munkáját, s amennyiben teljesítette a feladatot, közli velünk a kifizetendő összeget. A tisztító szalonban, s újabban már a fodrászüzletekben is kifüggesztve olvashatjuk, mibe kerül egy télikabát rendbehozatala, vagy egy szőkítés. Ez így van rendjén, így legalább nem érhet meglepetés bennünket, amikor fizetnünk kell, s össze is hasonlíthatjuk a különböző üzletek, illetve mesterek tarifáit. Miért ne lehetne nyilvánosságra hozni, mennyiért vállal egy válóperi képviseletet a sztárügyvéd, mennyiért lép fel egy vidéki majálison a népszerű popénekes, vagy mennyi pénzt kell összegyűjtenie annak a leendő anyukának, aki babáját a főorvos privát betegeként kívánja világra hozni? Az utóbbi hetekben lépten-nyomon arról a vitáról hallani: helyes-e, hogy egy internetes honlapon szülészorvosok tarifáit jelentették meg, s az érintett anyukák saját (jó, vagy rossz) tapasztalataikat is a világhálón hozták nyilvánosságra. A vélemények egy része szerint itt volt az ideje, hogy valaki ilyen szolgáltatással segítse a szabad orvosválasztást, mások pedig - természetesen az érintett körből való orvosok - hevesen ellenzik a dolgot, tiltakoznak, s az adatvédelmi biztoshoz fordultak. Az ily módon világhálóra került összegek természetesen ez idáig sehol sem jelentek meg, bár mindenki tudta, hogy a hálapénz ma már szinte jár a szülést levezető orvosnak. Az is teljességgel érthető, hogy ha egy nőgyógyász a terhesség kilenc hónapján át kezeli a pácienst, s vállalja, hogy akár éjszaka is a szülő nő segítségére siet, az joggal kér, vár mindezért forintokban kifejezett ellenszolgáltatást. Nincs is ezzel semmi baj, aki teheti magánorvost fogad fel, akinek pedig nem telik erre, azt a kórházban éppen ügyeletes szülész orvos úgyis kezelésbe veszi. Azt sem hiszem igazán, hogy az interneten megjelent összegek nagysága irritálná a köznépet, hiszen manapság nagyjából tudható, mennyivel többet keresnek a banki vezetők, a brókerek, a sztárügyvédek, vagy a médiasztárok. Ha az orvosok tarifái nyilvánosságra kerülnének, talán az olyan kellemetlen esetek is elkerülhetőek lennének, melyet egy ismerősömtől hallottam: nagyvárosi, jól menő vállalkozó a kisvárosban vendégeskedett terhes feleségével, amikor is az asszonynál megkezdődtek a szülési fájdalmak. Nem volt idő hazautazni, a jól menő vállalkozó bevitte nejét a kisváros kórházába, ahol az éppen ügyeletes (amúgy pedig igencsak „felkapott”) nőgyógyász gond nélkül levezette a szülést, s a kis trónörökös rendben világra jött. A jól menő vállalkozó hálája jeléül egy jókora összeget szemérmesen elrejtett egy ugyancsak jókora ajándékkosárban, s azzal felkereste a doktort. A fehér köpenyes látván az ajándékkosarat felháborodottan visszautasította azt, mondván: nekik tízezer forint a tarifája, a finomságokat adja a vállalkozó a nővéreknek. A jól menő vállalkozónak sem kellett több, széttépte a celofánt, kivette belőle a gondosan elrejtett borítékot, abból kiszámolta a doktor által említett összeget, a maradék bankókat (volt még belőlük jócskán) pedig látványosan zsebre tette, s néhány keresetlen szót hátrahagyva elviharzott... Gajdács Emese S________________________________________________________________Â Kö/óleli, kulturális magazin. Kiadja: a Heti Délkelet Kft. Megjelenik: Békés, Ceongl'iíd, KacS'Kiskuin és Szolnok megyében. Felelőn fiiodó: К [UNK]оин [UNK] 'Гатин Ufiyrvzetö-fÖH'/.erWoHy.ííí. Lapunké heti Nánianak szerzői: Óraváz fii Ferenc, Annia Ibolya, Jozna Mihály, Dányi I.Ohzió, Molnár Lujan, (fujdас [UNK] Етене, Such Титан. Technikai szerkesztői Nagy Hubert. Szerkesztőség: 5000 Békéscsaba, Luther u. Ш» I. ei. I*f.: 291. Telefon/fax: 66/441*574. Hirdetési szakelőadók: I.eszi,о Hál, Szénné Ihscuh (Békéscsaba* Szigligeti u.i. Tel.: 66/321*455, fax: 66/454*775), Iviuail: hetilelkelet a békésnél.hu Nyomtatja: Hungária Nyomda Zrt., Békéscsaba, Kétegyházi út 18. Tel.: 66/527*880,HU-ISSN 1219*8260 Heti Délkelet 3