Független Magyarország, 1961 (11. évfolyam, 1-26. szám)
1961-01-20 / 2. szám
R efistcreJ at the CJ*.0., SyJney, fer irentmiuian hy fust afa newspaper. Független Magyarország Normaemelés, új adók, kolhozosítás és “betervezett” csökkenő életszínvonal A január elsején nyilvánosságra hozott 1961 -évi gazdasági tervet alább ismertetjük. Ez a terv jelenti azt a gazdasági keretet, melyben az ország anyagi vonatkozású eseményei lejátszódnak majd. Bár újévi ajándéknak szánták, az 1961-es terv a “szigorú tervfegyelem” és a “legszigorúbb takarékosság” jegyében a magyar népre nehezedő közvetlen és közvetett terhek súlyosbodását jelenti. Az 1961-es tervév az 1961-65- ös második 5-éves terv első esztendeje. Az 5-éves terv mindeddig még nem készült el (Kádár országgyűlési beszéde szerint ehhez még 2—3 hónap szükséges), csupán az általános irányelveit vitata meg az MSzMP VII. kongresszusa 1959 decemberében. Az 1961 évi népgazdasági tervet az MSzMP Központi Bizottsága 1960 december 21-én, a Minisztertanács pedig december 29.-én fogadta el és a budapesti lapok 1961 január 1.-i száma közli. A terv (hasonlóan az 1960-as tervhez) a tervbe vett összes beruházásokat tartalmazza. Hogy ebből állami erőből mennyit finanszíroznak, az csak a költségvetés tárgyalásánál derül majd ki. A beruházások terve a következőképpen alakul: az összes beruházás 1961. évi terv szerint 30,7 milliárd forint (1960-ban 33,4 milliárd forint). Ebből: lakásépítés 2,5 2,7 A tervelőirányzatok összehasonlítása szerint az összberuházások összege csökken. Ez a csökkenés a mezőgazdasági és lakásépítési beruházások lefaragásából adódik, ugyanakkor az ipari beruházások összege valamit emelkedik. Ezek az adatok csupán tervszámok és — mint a sajtójelentésekből kitűnik — az 1960 évi beruházási tervet nem tudták maradék nélkül teljesíteni, mint ahogy a hivatalos tervjelentés szerint az 1959 évi beruházási terv teljesítése is alatta maradt a tervezettnek. Egy tény azonban még így is kiviláglik: az eddigi, fokozott mértékű mezőgazdaság-támogatás jelentősen csökken. A beruházási terv legjelentősebb vonása a mezőgazdasági beruházások közel 30 százalékos csökkentése. Ez a csökkentés elsősorban a gépállomásokat és az állami gazdaságokat érinti, mivel a tsz-ek részére folyósított állami támogatások összege — az eddigi adatok szerint — nem sokat változik. Az állam tehát tőkehiány miatt (és esetleg a többi néprétegek nyomására is) felhagyott az eddigi támogatással a mezőgazdaság részére, noha az új tsz-kampány következtében feltehetően újabb 300 ezer parasztcsalád lép a tsz-be, és a tsz-ek földterülete újabb kétmillió holddal bővül. A csökkentett beruházási terv ellenére a kitűzött mezőgazdasági termelési célok jelentősek: a mezőgazdasági össztermelés értékét 7,9 százalékkal (kb. 3,6 milliárd forinttal) kívánja emelni, és így a mezőgazdasági termelés elérné a nemzeti jövedelem egyharmadát. Ezzel szemben, hivatalos adatok szerint a mezőgazdasági termelés az elmúlt 3 év folyamán évi átlagban mintegy 4%-al emelkedett. A kieső állami támogatás pótlására a rendszer az új tsz-tagoktól és a meglévő tsz-ektől követel több egyéni erőből elő-Az állami terven kívül milliárdokra menő beruházásokat az életszínvonal stagnálásával, a most életbe léptetett lakbérpótlék szedésével, az ipari munkások normájának szigorításával és a parasztság “tiétek a téesz, magatoknak építsétek” közmunkájával tudják csak biztosítani. Az új esztendő gazdaságilag és a lakosság életszínvonalát tekintve súlyosabbnak ígérkezik, mint amilyen az elmúlt év volt, de áldozatvállalást a szükséges mezőgazdasági kiadások fedezésére. Az ipari össztermelés a terv szerint 1961-ben 8 százalékkal emelkedik. Az előírás nem feszített — és amennyiben az anyagellátást biztosítani tudják — mód van a túlteljesítésre is. A nehézipar prioritása változatlanul érvényes: a nehézipari termelés mintegy 11—12%-os emelkedésével szemben a könynyűipar 6,4%-al, az élelmiszeripar 4,5%-al emelkedik. A döntő hangsúly továbbra is az alapanyaggyártás fejlesztésén, valamint a KGST-határozatok nyomán kiemelt iparágak fejlesztésén van: a vegyipar 13%-al, a híradástechnikai ipar 17,7%-al, a műszeripar 15,8 %-al emeli a termelést. Döntő feladat továbbra is a termelékenység emelése. A termelékenységi tervet 1960-ban sem tudták teljesíteni. A 61-es terv szerint a termelés emelésének kétharmadát a termelékenység emelésével kell elérni, szemben a jelenlegi kb. 50—50 szá MIÉRT . Mint az 1961 évi tervösszeállításból is látszik, 1961 döntő fontosságú esztendeje jelenkori történetünknek. Ehhez az évszámhoz fog fűződni a magyar mezőgazdaság teljes kollektivizálásának, más szavakkal: a nagybirtokrendszer visszaállításának befejezése. December 15.-i számunkban részletesen elemeztük ezt a politikát, melynek “alkotmányos” megjelenési formája a december elején összeült Országgyűlés volt. Az ott elhangzottak alapján, anélkül, hogy helyi részletekre terelnénk a figyelmet, az alábbi képet vázolhatjuk fel a jelentős eseményről: Mindenekelőtt 1945 óta ez volt az első eset, amikor az Országgyűlés külön napirendi pontként megvitatta a mezőgazdaság helyzetét és foglalkozott a mezőgazdaság szocialista átszervezésének kérdésével, sőt határozatot hozott a kollektivizálás befejezésére. Ez az első országgyűlési határozat, amelyben a “nép által választott” képviselők nyíltan elfogadják és magukévá teszik az MSzMP falusi politikáját, a mezőgazdaság szocialista átszervezésének szükségességét, melyet legutoljára a Központi Bizottság 1960 október 29-én hozott határozata körvonalazott. Ezzel a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztése pártügyből államüggyé vált. Az MSzMP vezetőit erre a lépésre főleg politikai meggondolások, elsősorban a közhangulat kényszerítette. Az utóbbi időben ugyanis az egész közvéleményt nagyon foglalkoztatta a szocialista átszervezéssel jelentkező nehézségek, az időnkénti élelmiszerhiány. A városi lakosság, de főleg az ipari munkások nem tudják megérteni, miért kell az életszínvonal további emelése helyett a mezőgazdaság szocialista átszervezéséhez újabb áldozatokat hozniuk. A múltban csak adalékos aránnyal. Ez a feladat annál is fontosabb, mert az új terv nem számol olyan nagymértékű munkaerő-növekedéssel, mint az 1960-as terv. A múlt évi terv szerint a munkások és alkalmazottak számát 140 ezer fővel kellett emelni, míg az 1961- es terv 85 ezer főnyi létszámemelkedést ír elő. A külkereskedelem volumene 61-ben 13 százalékkal emelkedik, ugyanakkor a szovjet-magyar kereskedelmi forgalom emelkedése 25%. A Szovjetunió részesedése tehát a magyar külkereskedelemben a jelenlegi 32 százalékról kb. 35—37 százalékra nő. Feltételezhető, hogy ez a nagyarányú emelkedés kapcsolatban van azzal, hogy a forradalom után kapott 875 millió rubeles szovjet hitel visszafizetése a szerződés szerint 1961-ben kezdődik és 10 év alatt történik. A terv 1,8%-os reáljövedelememelkedést ír elő. Ez a szám, tekintetbe véve a foglalkoztatottak számának 2,9%-os növekedését, a fejenkénti reálbér stagnálását jelenti. Erre utal a kiskereskedelmi forgalom tervezett, alacsony (4,6%-os) növekedése is. Közellátási téren az 1961 évi terv sem bírtat jelentős javulással. A mezőgazdasági termelés a jelenlegi körülmények között nem tudja kielégíteni a növekvő exportigények mellett a lakosság ellátását is. Ezért a terv “betervezi” az élelmiszerhiányt, amikor ezt írja: “Állati termékekből — bár ez évben a tavalyinál több hús, tej, tojás, vaj kerül forgalomba — a lakosság növekvő igényeit nem tudjuk teljesen kielégíteni.” SIETSÉG? nehézipar fejlesztéséhez követelte a párt a munkásosztály áldozatvállalását, most pedig a mezőgazdasági szocialista nagyüzemek felállításához is. Ugyanis jelenleg a nemzeti jövedelem 30 százalékát adja csak a mezőgazdaság, de majdnem 50 százalékát használja fel! TSZ — MASZEK ALAPON Ha drámát nem is produkál az irodalom, tragikomikumot annál inkább — az élet. A párt vasmegyei napilapjából idézzük az alábbi kis történetet, mely egyben beszédes bizonyítéka annak is, hogy micsoda forró lelkesedéssel ismerték fel a gazdák a téesz előnyeit... “Ki hallott már olyat, hogy a szövetkezeti gazdák egyúttal részes munkások is? Pedig Sorkikápolnán mind a két termelőszövetkezetben ez a helyzet. Hogyan történhetett ez? Úgy, hogy a tavasszal, miután családonként kimérték a kapásterületet, egyesek amellett voltak, hogy a munkát a termelőszövetkezet részes művelésbe adja ki, így is történt. Mindkét termelőszövetkezetben harmadában művelték a kapásokat, így az a furcsa helyzet alakult ki, hogy a sorkikápolnaiak, mint szövetkezeti gazdák saját földjükre felfogadták magukat részes munkásoknak. Az ilyen gondolkodásmódnak, illetve eljárásnak aztán az lett a következménye, hogy akik egyéb beosztásuk miatt nem tudtak kapálni — mint például az állatgondozók — azok most nem számíthatnak terményrészesedésre. Természetesen más vonatkozásban is hátrányokat szenvedett a közösség a részes művelés és ‘maszek’ gazdálkodás miatt. Az ilyen gondolkodásmód vezetett oda, hogy a tavasszal elmulasztották az állatok összevonását is. Pedig vannak nagy istállók a faluban, lett is volna hely az állatok számára. A több jószággal belépett gazdák azonban úgy okoskodtak, hogy megvárják, amíg az állam korszerű istállót épít, addig a háztáji portán tartják az állatokat , de a szövetkezet takarmányát etetik. Etették is, igaz, térítés ellenében. A tejet azonban egyéni alapon vitték a csarnokba, s így a beszállított tej nem számít be a szövetkezet áruértékesítésébe.” TÁJRENDEZÉS A mezőgazdaság kollektivizálásával egyidejűleg tájrendezési terveket is készítettek. A Magyar Nemzet újévi számában közük az alföldi településhálózati terv szempontjait: “Az a nézet alakult ki, hogy a 2000—3000 lélekszámú falu kialakítása a legcélszerűbb a közlekedés, a közintézmény-hálózat, stb. létesítése szempontjából. Ez az elv bizonyos idő múlva nálunk is megvalósult, különösen az alföldi tanyavilág átformálásában.” NYELVTANRENDEZÉS .. . Faragó Vilmos egy középiskolás diáklány, Szabó Ili egy napjáról készített hangulatos riportot a Köznevelés decemberi számában, amelyből kiderült: “Az orosz nyelv nekem nem okoz gondot, hetedik éve tanulom, s — azt hiszem — jó érzékem van a nyelvekhez. Tankönyvünk is kitűnő, a tavalyiból alaposan megtanulhattuk a kézigránát részeit, csak azt nem, hogyan kell egy pohár vizet kérni. A mostani? Irodalmi szövegeket tartalmaz, alkalmat nyújt társalgási gyakorlatokra. Magam is meghökkentem, amikor nemrég szovjet katonákkal találkozván rájöttem: tudok velük beszélni." A HOSSZÚ VITA VÉGE A hatodik évtizedet irodalmiszínházi téren is egyfajta összegezési kísérlet fejezte be. A magyar drámaírás helyzetével foglalkozó ankéton kiderült, hogy a megbeszélésre azért volt szükség, mert nincsen új magyar dráma. Mármint színpadi. Legalább olyan jó darabokat szeretnének látni írók, rendezők és a közönség is, mint amilyen a Bánk bán. Németh László, a Magyar Nemzet január 1-i számában beszámolt vidéki élményeiről. Sárisáp faluban látta Katona halhatatlan drámáját. Ezt írja: “Millyen csodája és szégyene ez a magyar drámaírásnak!... Van egy csomó állandó színházunk, fejlett dramaturgiánk, háromszáz bejegyzett írónk, milliónyi nézőnk, még mindig nincs magyar dráma, amelyre azt mondhatnánk, hogy különb, mint amit e patvarista írt... Mint Pesten, falun is Shakespeare és Moliere az előhúzható klasszikusok, csak míg Pesten inkább Shakespeare, itt inkább Moliere. A hiány komoly, játszható művekben még nagyobb ... Milyen szégyen ez, érzem újra. Itt van egy éppen nem nagy, de eleven irodalom, mely főként lírája huzalaiban nem közönséges feszültséget hord. Itt vannak a művelődési otthonok, a bennük felnövő nézők, akik ugyanazt várják, amit a régiek, hősöket, akik a mi vívódásainkat viszik színpadra, s szöveget, amely méltó irodalmunk színvonalához, s amelyet az emelkedő Sárisápok egyre jobban megértenének. Valami olyat — ha gyengébbet is — mint Bánk volt a maga idejében ... Miért nincs ilyen? Vagy tán van — azt is a szerző halála után kezdik majd játszani?” (Ha szabad egy közbevetett megjegyzést tennünk Németh László kérdésére: talán van már egy új, nagy magyar dráma, de csak a rendszer halála után adhatják elő... A XIII. századben Bánk történetét sem írták meg és vitték színpadra, csak 700 évvel később...) HARMONIKUS VILÁGOSSÁG Mint már korábban jelentettük, Világosság címmel vallásellenes folyóirat indult a zömében vallásos felfogású magyar adófizetők pénzén. A gyakorlati ateista propaganda pedig az istentiszteleti időkben rendezett “kultúrmsorokkal” igyekszik konkurrálni a templomokkal. Jellemző beszámolót közölt egy december közepi számában egy ilyen “kultúreseményről” az egyik munkásszállóban a pesti Népszabadság: “Egy XVI. századi olasz szerzőnek a csodatevő Eufámiáról szóló gunyoros, verses históriája előadóját, Hegedűs Évát alig engedik visszaülni a székére. Jávor Alfréd, a Nemzeti Színház idős művésze három verssel, Petőfi, Endrődi Sándor és Heltai Jenő soraival is igazolja, hogy a magyar irodalom sem maradt adós a klerikális reakció szenvedélyes, gyilkos iróniájú bírálatával. Boross Jolánt, a rádió népszerű énekesnőjét jelentik be ezután, s a második sorban a kalocsai Iván István odahajlik szomszédjához: — Biztosan megirigyel az asszony, ha ezt elmondom? Kedvencünk a rádióban — és most itt énekel nekem... Hamarosan ökölbe szorulnak a kezek, mert az Ady-dal “Kató a misén” fájó emlékeket ébreszt a hajdani cselédek gyermekeiben. Ismét magasba csap a jókedv, amikor Lux Tamás harmonikakíséretével tréfás népdalok csendülnek fel arról, mennyire nem vetik meg a papok a szoknyát... S amikor Hámori Erzsébet búcsúzik a művészegyüttes nevében, mindenki őszintén sajnálkozik. Nem is oszlik szét a közönség: olyat hallottak, amiről azonnal és még sokáig beszélni kell. A jászapáti Berente Ferenc, a zagyvarékási Három Mihály és még sokan kis csoportokba verődve vitatkoznak. Otthoni példák kerülnek szóba, az asszonyok, sőt saját maguk templomba járása, a vallás sok zavaros furcsasága, a pap viselt dolgai... Mások elhúzódnak, csöndesen ballagnak fel a szobájukba. Azért látszik, hogy ők is tűnődnek a hallottakon — s a hatás talán nemsokára az ő életükben, gondolkodásukban is jelentkezik.. Minden hónapban közel ötven vasas, építő és egyéb munkásszállásra jutnak el a műsorok — gyakran nem is termekbe, hanem az emeletes ágyak közé, “neglizsés”, ám annál hálásabb közönség elé. Az igazi irodalomból adnak ízelítőt, a művészet szeretetét adagolják ezek az estek, s eredményük nemcsak derűs szórakozás, de terjedő tudás is. Amikor pedig a hétvégi vonatok elindulnak a falvak felé, ezrek és ezrek viszik magukkal a család és az ismerősök közé az élményt, amelyet néhány feledhetetlen esten a szálláshelyi műsorok nyújtanak nekik. 1961 1960 ipari beruházások 15,0 14,1 mezőgazdaság 5,1 7,0 közlekedés 2,5 2,5 EBBEN A SZÁMBAN: KENNEDY — OROSZ TÜKÖRBEN • TALÁLKOZÁS DR. ZIELINSKIVEL • MEGHALT HATVANY LAJOS • VÁLASZ A PESTI RÁDIÓNAK • ÖRVÉNYES SVÁJCI RIPORTJA