Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)
1967-01-01 / 1. szám
1967 JANUÁR_____REGISTERED IN AUSTRALIA FOR TRANSMISSION BY POST AS A PERIODICAL Vol- 17- No. 1 (413) Független hi Magyarország Ó ÉVI ÁLMOK ÚJÉVI VALÓSÁG . . . A bomló-romló anyagból és isteni szikrából álló ember a legkiismeretlenebb és legkiszámíthatatlanabb jelenség. Amennyire közhely e mondat, annyira igaz. Ezért közhely. Ismételni kell, mert e két pólus között áramlott magasfeszültségben 1966 és kezdődik az új naptári év. Gyermekek és naiv felnőttek minden év végén a régi befejezését és új kezdetet remélnek. Pedig csak folytatás következik az élet színpadán, drámát vígjátékkal, tragédiával és operettel keverve. A reménytelenül reménykedő emberiség történetében azonban nagyjából az elmúlt néhány évben az álmodozások korát a változtathatatlan tények, ahogy az angol nyelv mondja, „the hard facts of life” jelenlétének felismerése jellemzi. A kül- és belpolitika eseményei és változatlan törvényei határozzák meg elsősorban a politikát „utáló”, az iránt közömbös vagy abban tudatlan milliók életét. A háború után hosszú évekig — mint minden háború után — gyors és mindent gyógyító ideológiákban reménykedett az emberisg. Új állam-társadalom és kormányrendszerek felállítása, emberiségmentő általános tervek, kulturális csere, együttműködés és ehhez hasonló másodlagos jelentőségű kérdések kerültek előtérbe. Múlt év végére általában kiderült, hogy emberi lényünk e „nemesebb” szándékai és indulatai változatlanul és elsődleges tény: a politika függvényei. Ma már egyre többen tudják, hogy ha politikát mondunk, hatalomról beszélünk. Az erőről, amivel jót, rosszat, vagy mindkettőt keresztül lehet vinni. Kétélű fegyver mindenki kezében. Ami egy közösségnek — mely államhatalmat gyakorol — jó, rendszerint rossz, mert érdekeit sérti a másiknak. Mindenkinek jót tenni, senkinek sem ártani, még egy világkormány sem tudna. Mint ahogy a legdemokratikusabb országokban sem képesek kielégíteni minden igényt, politikai elképzelést. Nem beszélve arról, hogy az ilyen államok száma meglehetősen csekély. De még ezekben is, amikor a felszín alá irányulnak új, ismeretlen vagy idegen politikai hatalomra törő, azt veszélyeztető szándékok, a reakció pontosan olyan, mint a „totalitariánus” államokban. Itt van például Európa svájci, holland, angol demokráciája. Gazdasági szükségességből milliószámra milliószámra fogadtak be az elmúlt tíz évben műveletlenebb, bőrszínre sötétebb s talán nem is nagyon tisztálkodó déleurópai, sőt ázsiai munkásokat. Ma pedig fajelmélet nélkül ugyan, de elkeseredetten küzdenek a vándormunkások és őslakosok keveredése ellen. Anglia még az álombéli „Commonwealth” országokból induló bevándorlást is megnehezítette, mert a valóság az, hogy Anglia egyike lett az európai középhatalmaknak és nem világbirodalom többé. Már régen nem az, de az álmok, illúziók nehezen oszlanak szét. Messze a birodalmak megszűnése után. Néha soha. S ez a hagyományok, nemzeti legendák ereje, ez a valóság bennük. A „valóságos valóságok” azonban még erősebbek. Csak néhány tényt a múlt évből , 500 millió ember él Indiában és Pakisztánban, két rendes, szabályos demokratikus alkotmánypapirossal ellátott államban, melyek közül egy sem létezik, egy sem tényező a világpolitikában. Kormányaik nemzetközi segélyeket koldulnak. Az élelmiszert elfogyasztják, a nyugati-keleti segélytankokat hetek alatt kilövik egymás alól. Az 500 millióból 450 milliónak semmi köze az egészhez, s nagyobb különbségek választják el őket egymástól, mint ha Európa nációit és államait holnapután egy államban egységesítenék. Az események s tények ismerői előtt nem kétséges, hogy beláthatatlan időbe telik, amíg történetük megváltozik. Egyelőre folytatása a múltnak. S múltjuk tanúsága szerint egy-egy külső, idegen erőhatalom tudta őket látszategységbe fogni. A hatalomváltozások korában — ami az angolok kivonulása óta tart — önmaguk képtelenek a helyzet felett úrrá lenni. Felettük, a sokáig egységesen fenyegetőnek vélt „kommunista” álomhatalom: a Szovjetunió és Kína olyan önérdekű, tehát kettévált politikát folytat, amiről már kár is részletesen írni. Keleteurópában hasonló a helyzet. A reális