Független Magyarország, 1967 (17. évfolyam, 1-9. szám)

1967-01-01 / 1. szám

1967 JANUÁR_____REGISTERED IN AUSTRALIA FOR TRANSMISSION BY POST AS A PERIODICAL Vol- 17- No. 1 (413) Független hi Magyarország Ó­ ÉVI ÁLMOK ÚJÉVI VALÓSÁG . . . A bomló-romló anyagból és isteni szikrából álló ember a legkiismeretlenebb és legkiszámít­hatatlanabb jelenség. Amennyire közhely e mon­dat, annyira igaz. Ezért közhely. Ismételni kell, mert e két pólus között áramlott magasfeszült­ségben 1966 és kezdődik az új naptári év. Gyer­mekek és naiv felnőttek minden év végén a ré­gi befejezését és új kezdetet remélnek. Pedig csak folytatás következik az élet színpadán, drámát­­ vígjátékkal, tragédiával és operettel keverve. A reménytelenül reménykedő emberiség történetében azonban nagyjából az elmúlt né­hány évben az álmodozások korát a változtat­hatatlan tények, ahogy az angol nyelv mond­ja, „the hard facts of life” jelenlétének felis­merése jellemzi. A kül- és belpolitika eseményei és válto­zatlan törvényei határozzák meg elsősorban a politikát „utáló”, az iránt közömbös vagy abban tudatlan milliók életét. A háború után hosszú évekig — mint min­den háború után — gyors és mindent gyógyító ideológiákban reménykedett az emberisg. Új állam-társadalom és kormányrendszerek felállí­tása, emberiségmentő általános tervek, kultu­rális csere, együttműködés és ehhez hasonló másodlagos jelentőségű kérdések kerültek elő­térbe. Múlt év végére általában kiderült, hogy emberi lényünk e „nemesebb” szándékai és in­dulatai változatlanul és elsődleges tény: a poli­tika függvényei. Ma már egyre többen tudják, hogy ha politikát mondunk, hatalomról beszé­lünk. Az erőről, amivel jót, rosszat, vagy mind­kettőt keresztül lehet vinni. Kétélű fegyver mindenki kezében. Ami egy közösségnek — mely államhatal­mat gyakorol — jó, rendszerint rossz, mert ér­dekeit sérti a másiknak. Mindenkinek jót tenni, senkinek sem ártani, még egy világkormány sem tudna. Mint ahogy a legdemokratikusabb országokban sem képesek kielégíteni minden igényt, politikai elképzelést. Nem beszélve arról, hogy az ilyen államok száma meglehetősen cse­kély. De még ezekben is, amikor a felszín alá irányulnak új, ismeretlen vagy idegen politikai­­ hatalomra törő, azt veszélyeztető szándékok, a reakció pontosan olyan, mint a „totalitariá­­nus” államokban. Itt van például Európa svájci, holland, an­gol demokráciája. Gazdasági szükségességből milliószámra milliószámra fogadtak be az el­múlt tíz évben műveletlenebb, bőrszínre söté­­tebb s talán nem is nagyon tisztálkodó déleuró­pai, sőt ázsiai munkásokat. Ma pedig faj­elmé­let nélkül ugyan, de elkeseredetten küzdenek a vándormunkások és őslakosok keveredése ellen. Anglia még az álombéli „Commonwealth” or­szágokból induló bevándorlást is megnehezí­tette, mert a valóság az, hogy Anglia egyike lett az európai középhatalmaknak és nem világbi­rodalom többé. Már régen nem az, de az álmok, illúziók nehezen oszlanak szét. Messze a biro­dalmak megszűnése után. Néha soha. S ez a ha­gyományok, nemzeti legendák ereje, ez a való­ság bennük. A „valóságos valóságok” azonban még erő­sebbek. Csak néhány tényt a múlt évből­­ , 500 millió ember él Indiában és Pakisztánban, két rendes, szabályos demokratikus alkotmány­papirossal ellátott államban, melyek közül egy sem létezik, egy sem tényező a világpolitikában. Kormányaik nemzetközi segélyeket koldulnak. Az élelmiszert elfogyasztják, a nyugati-keleti se­gélytankokat hetek alatt kilövik egymás alól. Az 500 millióból 450 milliónak semmi köze az egészhez, s nagyobb különbségek választják el őket egymástól, mint ha Európa nációit és ál­lamait holnapután egy államban egységesítenék. Az események s tények ismerői előtt nem kétsé­ges, hogy beláthatatlan időbe telik, amíg törté­netük megváltozik. Egyelőre folytatása a múlt­nak. S múltjuk tanúsága szerint egy-egy külső, idegen erőhatalom tudta őket látszategység­be fogni. A hatalomváltozások korában — ami az angolok kivonulása óta tart — önmaguk képtelenek a helyzet felett úrrá lenni. Felettük, a sokáig egységesen fenyegetőnek vélt „kommunista” álomhatalom: a Szovjet­unió és Kína olyan önérdekű, tehát kettévált­ politikát folyt­at, amiről már kár is részletesen írni. Keleteurópában hasonló a helyzet. A reális

Next