Délamerikai Magyar Hírlap Évkönyve, 1961 (Sao Paulo)
Tollas Tibor: Ólomöntés
TOLLAS TIBOR: Ólomöntés ólomöntés, csilla ábrák mélyén ma sorsomat lesem. — Kit tűz olvasztott-sisteregve dermeszt a viz, az új elem. Agyam és kézén mozdulatlan ezüst kacsoknak ág-boga. De hol a tégely és a katlan ércet olvasztó mámora? És hol a föld, mely ezer éve vajúdott, hogy te megszüless? Nem rejt a mély, e tájnyi víz lett sekély világod, mely üres. Hitted, hogy tengert gyújt a szikra te formálod a holnapot, s téged formáltak, nézz csak vissza Hült fényed sápadtan ragyog. Kiöntetlen még minden voltál, ma elválik az érc, salak, ó év estéjén imádkoztál, az öntő s akik hisznek benned soha ne csalatkozzanak.