Délamerikai Magyarság, 1930. július-szeptember (2. évfolyam, 54-66. szám)

1930-07-05 / 54. szám

1930. július hó 5. Délamerikai “Magyarság" Magyar honfoglalás Missionesben Beszélgetés egy régi magyar telepessel Idestova egy éve már, hogy először írtunk Missionesről, Argentína legésza­­kibb részéről, ahol — Corpus vidékén — közel harminc esztendeje, zárt egy­­ségben mintegy 30 magyar család él. Egy ottani olvasónk hívta fel figyel­münket erre a dústermő, gazdag vi­dékre, amikor arról volt szó, hogy te­lepíteni kellene a vándorutat járó,­­ kálváriás magyar földmunkásokat. Akkor az a lelkes corpusi honfitár­sunk megüzente az illetékes körök­nek, hogy a magyar telepítésekre ide­ális volna Missiones. Közöltük azután azokat a hősi küz­delmeket is, amelyeket az első magyar telepesek folytattak az új honfoglalás első idejében, amikor jórészt szekéren érkezve Brazília kegyetlen rengetege­in keresztül, megvetették lábukat az akkor még egészen irdatlan őserdőben és megvetették az alapját annak a­­ nyugodt, polgári jólétnek, amely — ’­­ háda Istennek — minden corpusi ma­gyar házban évtizedek óta honos. Azóta azonban hallgatott a krónika Missiones magyarjairól, m­íg most egy­szerre leérkezett a messze északról a corpusi magyar kolónia egyik úttörő­je, Tompos György, aki honfitársai nevében hivatalosan és üzletileg is szorgoskodik néhány nap óta a fővá­rosban. Alkalmunk volt Tompos Györggyel hosszabb ideig beható eszmecserét foly­tatni úgy az ottani magyar kolonisták gazdasági és társadalmi helyzetéről, mint egy esetleges magyar kolonizá­­lás lehetőségéről és azt a meggyőző­dést merítettük ezekből a beszélgeté­sekből, hogy a corpusi viszonyok fi­gyelemre méltók, az eredmények pá­ratlanok és az arra hivatottaknak ko­moly tanulmány tárgyává kell ternni­­ök azokat a lehetőségeket, amelyekről Tompos György oly sok szeretettel be­szél. Tompos György, elmondotta, miként érkezett közel 20 év előtt — hateszten­dei északamerikai kísérletezés után­­ feleségével és kisfiával Argentinába, hogyan indult neki — sok lebeszélő jó­indulat dacára — a corpusi munká­nak és úgy éreztük: jogosan büszke arra, hogy ma nemcsak 163 hektár föld, két ház és több telek tulajdono­sa ,hanem a kis városka társadalmi életében is jelentős tényező, sőt a hi­vatali adminisztrációban is szerepe jut, mint elöljárósági tagnak. Tompos elbeszéléséből plasztikusan domborodik ki az első "honfoglalók" hősi küzdelme a vadonnal ,az őserdők­kel, de tanulságként nyújtja azt a tényt, hogy kitartó munkával igen is lehet eredményt, sőt vagyont is sze­rezni Argentínában. Csak akarni kell! Megkérdeztük Tompos Györgyöt,­­ hogy milyen tőkével és milyen felté­telek mellett telepedhetne le ott még néhány magyar család? A válasz tömör és egyszerű­ volt. — Akinek, tőkeje van, az könnyeb­ben boldogul, de a legfőbb töke, a­­melynek nem szabad hiányoznia: a törhetetlen akarat és kitartás. Ha va­laki akar, egy centavos nélkül is meg­szerezheti a maga saját földjét és azon a maga és családja egzisztenciáját. De akarnia kell és nem szabad igényeket támasztani. Nekem már két autóm is van ,többi telepes társaim is rendezett jó anyagi viszonyok között élnek,­­ azonban mind úgy kezdte (sőt még ugyabban!­), mint ahogy most kell kezdeni annak, aki ott telepes akar lenni, megfogni a dolog végét, nem finnyáskodni, nem igényeket támasz­tani, hanem elhódítani az őstermészet­­től a termő­földet. Ha akad magyar család, amely vállalja a kezdet súlyos Sokszor napokig fekszik,­­ képtelen minden mozgásra. De aztán megint összeszedi magát... Nicola nem kérdezősködött többet és szinte szótlanul ment Ada oldalán, a­­mig a lakáshoz értek. Napokig nem csatlakozott a leány­hoz, szinte kerülte. De a reggeli mun­káját, az esti föllépéseit kitartóan fi­gyelte, ilyenkor úgy tetszett neki,­­ mintha az idő visszafordult volna a múltba és nem­­Adynak hívnák ezt a nőt, aki halványkék trikóban, mint a pattanó nyíl, repül át a négy ló háta fölött. A vér sebesebben keringett erei­ben, keze ökölbe gyúródott s a tenyere megnedvesedett. Azt hitte, vörös trikó feszül a testén, a zenekar mindjárt az ő indulóját fogja húzni s már kihúzta magát, hogy könnyű lépésekkel a po­rondra fusson, a trapéz kötele alá. De pillantása siralmas gúnyájára esett és égető könny szivárgott a szemébe: — Ajaj! Vége mindennek, mintha soha más valóság nem lett volna... — Most bohóc lettél, bohóc, vénsé­­gedre, — gondolta keserűen. — De ezen nincs mit búsulni. Thomas min­­dig azt mondta: egyik mesterség olyan mint a másik. Mindig az a fő, hogy meg tudjunk élni... Nem elég vigasz­talás ez? S este megint kifestette magát, ri­­j­kitó szik­ekkel, vastagon, botladozva járkált a porondon, ostobaságokat be­szélt és óriási erejét tréfákra paza­rolta. Az erőművész óriási súlyait játszva kapkodta el, a gladiátor bigá­­jába fogott két nehéz lovat hígastul elhúzta helyéből, de a törpe bohóc uj­­jáérintésére orra bukott. A közönség ámult és ujjongott. Egy este megint meg akarta várni Adát, hogy elbeszélgessen vele Ham­burgról, a szüleiről, a régi jó időkről. Már uccai ruhában volt. Be akart ko­pogni a leány öltözőjébe, de hangokat hallott bentről: — Ne ostobáskodjél, Ada... Kis­lány ... Ennek semmi értelme... Fü­tyülök a polgári morálra, maga az enyém lesz! Enyémnek kell lennie... Tetszik nekem és ezt már százszor megmondtam magának... Naa, kicsi­kém... Nézd, olyan toalettet választ­hatsz magadnak, amilyet akarsz... — Takarodjék, mert kiáltok! — Hát azt is lehet... de ennek sem­mi értelme sincs drágám... Itt azt már megszokták... Ez cirkusz... és ha nem tudnád, én vagyok az igaz­gatója! A leány kiáltott és erre a kiáltásra megreccsent az öltöző gyenge ajtaja,­­ Nicola, mint valami tigris, úgy vetette­­ magát az igazgatóra és egy pillanat­­ alatt a földre teperte. Ada kirohant, é­s előkiáltotta a szolgákat, de mire az igazgatót kiszabadították Nicola kezé­ből, már nem volt lélek benne. A kollégák, a szolgák, a kocsisok összecsődültek. Hangos zsivaj kereke­dett. Nicola nem látta, nem hallotta őket. Fáradtan támaszkodott a kopár deszkafalnak, karja ernyedten lógott le s az arcát valami szörnyű kin tor­zította el. Az ügyeletes rendőrtiszt átfurako­dott a bámészkodókon és szinte meg­döbbent a gyilkos arcától. — Ki ez az ember? Idevaló? — kér­dezte az istállómestertől. — A bohóc... Nicola... Nem tet­szik ismerni? .­­—Ez... Nicola? Ezen a rémen mu­lattunk annyit? Zavartan csóválta a fejét, némi ren­det teremtett, aztán Nicolához for­dult: — Miért ölte meg az igazgatót? Fe­leljen őszintén... Nicolo csak a megismételt kérdésre nézett föl. — Négyszemközt... kapitány úr, megmondhatom: erőszakoskodott a kisasszonnyal... — Na, és? — A kisasszony az én leányom, — nyögte ki nehezen és könnyen, kicsor­dult. ' --------­Még huszon­ hétig lehet pályásul az ingyenes hajósjegyve­ rához három hétre, július 26-án véglegesen lezárul az első gyűjtési verseny, tehát most már csak rövid bár és elég idő áll rendelkezésre, hogy ön is részt veh­essen abban és új előfizetők szerzésével erősítse kedvelt Természetesen nem változott a gyűj­tési akció eredeti feltétele abban a te­kintetben sem, hogy mindenki, aki munkájával részt vesz az előfizetés gyűjtő akciónkban, könyvjutalmat kap és pedig növekvő arányban az új elő­fizetők számához és az előfizetés tar­­tamáho viszonyítva, éspedig minden negyedéves előfizető újságját, a délamerikai “Magyarság” ot, egyben pedig esetleg kegyeltje le­hessen a Sorsnak és elnyerhesse a nagyértékű jutalmat, az ingyenes ha­jójegyet. Az ingyenes hajójegy szól Buenos (illetve Montevideo) hajóállomásától bármely magyarországi, vagy utód­állambeli vasúti állomásig, vagy bár­mely magyarországi, vagy utódállambeli városból Buenos Airesbe (illetve Montevideoba) III. osztályon. A hajójegy nyertese tehát TELJESEN DÍJMENTESEN hazautazhatik, vagy kihozathatja bármelyik hozzátartozóját. után 1, minden féléves előfizető után 3 és minden egészéves előfizető után 8 regényt kap a könyvosztályunk által hirdetett olcsó sorozatokból — tetszés szerint kiválogatva. Új előfizetőknek­ tekintjük azokat, akik még nem voltak előfizetők, vagy bár előfizetők voltak, de előfizetésük 3 hónapnál régebb idő óta lejárt és valamilyen oknál fogva nem újítot­ták meg. Minden előfizető szerezzen újabb előfizetőket! — Mert a délamerikai “MAGYARSÁG” a “mi újságunk”, — mindenki lapja, amit becsületes ma­gyarok írnak — magyarokról — magyaroknak! nehézségeit és látom benne a munkás jószándékot: egy centavos nélkül is földhöz segítem, oly feltételeket szer­zek, hogy­ a föld hozadékából kifizet­heti a vételárat. De aki nem akar dol­gozni, azt én is, meg a többi telepes társaim is nyugodt lélekkel hagyják bizonytalan sorsára. —­ Körülöttünk 92 léten dolgoznak lengyel telepesek, a sok gyereken kí­vül egynek sem volt semmije: ma ve­tekedik a vagyonuk a mieinkével. El­szorult a szívünk, hogy mindenfajta náció oly szépen boldogul, csak a ma­gyar van tele panasszal!... Megkérdeztük ,hogy nem-e érintette súlyosan a magyar telepeseket az, hogy az idén a yerba-nak, a legfőbb missionesi terméknek az ára esett, a­­mire Tompos György büszkén jelentet­te ki, h­ogy a missionesi telepesek,­­ sem a magyarok, sem az idegenek, nem kértek és sohasem is fognak se­gítséget kérni a kormánytól, mint tet­ték a búzatermelők, mert a gerba ak­kor is megfizeti a munkát és fáradtsá­got, ha a mai alacsony árat kell érte elfogadni. Jóleső örömmel hallgattuk végig egy magyar telepes ily büszke és bizakodó nyilatkozatait, mert — sajnos — ed­dig csaknem minden magyar panasz­­szal volt teli. S ezért el kell hinnünk, ami minden corpusi levélből, nyilatkozatból stb. felénk cseng: rosszul teszik a magya­rok, hogy ép ezt a helyet kerülik el. — Mert — íme — ott lehet a legszebben boldogulni. Csak épen­­ dolgozni kell! Hát ez talán csak nem lehet akadály a magyar boldogulásban?!... Újdonságok 100 Magyar Nóta Kóta, magyar és német szö­veggel­­ 6.— Genius Kis Lexikona 800 képpel és 64 nai mellék­­lettel (kötve) 10 — Szakácskönyvek Nagy Házi Cukrászat. Irta: Kugler Géza. I. rész: Cukrá­szat II. rész: Tészták könyve III.­­ré­sz: Befőzések könyve IV. rész: Italok és fagylaltok 200 képpel is— Gyakorlati nagy budapesti szakácskönyv. Irta Kugler Géza. Hires magyar és fran­cia szaká­csművésze­t vényei é­vei 8.— Hegyesi József: Előételek 1­00 Álmoskönyvek Nagy álmoskönyv. Függe­lékül: Csízió vagyis minden jóslás tudománya ?.­­Nagy álmoskönyv és ezer jó tanács 1.— Szerelmi levelező Szivek Tolmácsa 3.50 Legújabb, Hölgyek Titkára: Házi tanácsadó és levelező minden rangú és rendű nők számára 2.— Magyar toasztok könyve, vagyis születésnapi, névnapi eljegyzési, menyegzői stb. felköszöntök 1.4. Az eljegyzéstől az esküvőig 3.— A társalgás és udvarlás könyve _ 2.50 Házastársak tanácsadója­­ .80 Kézimunkakincsek könyve 147 kézimunka képpel és egy kézimunkaivvel 2.50 3

Next