Délamerikai Magyarság, 1931. július-szeptember (3. évfolyam, 106-118. szám)

1931-07-04 / 106. szám

2 telmében a jelöltség csak akkor érvé­nyes, ha a jelölt ajánlási ivét a vá­lasztókerület szavazóinak legalább 10 százaléka aláírja. (Az aztán már a" közigazgatási hatóságok diszkrecionális joga, hogy az ajánlási ivén mit is­mernek el “érvényes” aláírásnak és mit érvénytelennek. Ilyen körülmé­nyek között a “kellőleg” felszerelt ajánlási ív is csak illúzió — az ellen­zéki jelölt részéről.) A nyíltszavazásos vidéki kerületek­ 1800—2000 szavazattal választanak kép­viselőt és összesen 201 mandátumot juttatnak a parlamentbe, míg a tit­kosan választó városi kerületekben 25—30 ezer szavazatot kell összeszed­ni a k­­i jelölteknek, hogy mandátum­hoz jussanak. — Jellemző a magyar választásokra, hogy a kormányt támogató kisebb pár­tok számára előre ki van utalva egy meghatározott számú mandátum és e pártok vezetői a választások előtt ál­landó alkudozásokat folytatnak; Beth­len pártjának vezetővel, hogy az így kiutalt mandátumok számát eggyel­­kettővel még megtoldhassák, Így esett meg, hogy a választások küszöbén a kormányt támogató ke­­resztényszocialista­ párt nagy elégedet­lenséget mutatott a nyilvánosság előtt, hogy Bethlen mindössze csak 32 man­dátumot engedélyezett nekik. Kétséges azonban, hogy Bethlen hajlandó volna nagyobb áldozatokra a keresztényszo­­cialistákkal szemben.­­ A diszidens “bethlenista” Gál Gaszton képviselő által dirigált füg­getlen kisgazdapárt, amely a gazdák körében nagy népszerűségre tett szert a Bethlen ellen indított hatékony el­lenzéki propagandával, hamarosan le­szerelt a nagy ellenzékiséggel, midőn — beavatott h­elyről szerzett informá­ciók szerint — Bethlenék 25 mandátu­mot engedélyezett neki az új parla­mentben.­­ • Eddig szól a konzervatív “La Pren­sa” nagy cikke. Nem fűzünk hozzá kommentárt. Legfeljebb annyit, hogy a magyar választások formáját a “La Prensa”-val szemben álló progresszív sajtó még kellemetlenebb­ kommentá­rokkal kísérte és a Mussolini-féle vá­lasztási módszerrel állította párhu­zamba. Szombat Uriburu tábornok ideiglenes kor­­mányelnök a t­­engerészetügyi minisz­ter kíséretében Rio Santiagóig uta­zott és részt vett az ottani tengerészeti akadémia növendékeinek eskütételi ünnepélyén. A kormá­nyelnök buzdító beszédet intézett az akadémikusokhoz és nagy elismeréssel nyilatkozott az intézetben tapasztalt mintaszerű rend és fegyelemről. A Buenos Aires­ tartományi rendőr­­fü­nökség, rendeletére egy detektívcso­­port szállt ki Mar del Plata fürdőhe­lyére és ott letartóztatásba helyezett több trigogenista­ politikust, akik ál­lítólag rendbontó összeesküvésre szö­vetkeztek. A letartóztatottak között van egy rendőrtisztvisel­ő, egy trigo­­genista komité titkára és a mar­ del­­a platai városi tanács egyik tisztvi­selője. A Legión de Mayo név alatt ismert forradalmi szervezet végrehajtó bi­zottsága egy terjedelmes memorandu­mot intézett az ideiglenes kormány pénzügyminiszteréhez, amelyben az ország általános gazdasági helyzeté­nek konszolidálása céljából különbö­ző intézkedések megtételét sugalmaz­zák a kormánynak. Vasárnap A fővárosi 39.-is a rendőrkom­iszári­­átus területén, a Llerena-uccában tra­gikus szerencsétlenség ért egy futball csapatot. A csapat játékosai és kísé­rői, számszerűit mintegy laszan, egy teherautom­obilon összezsúfolva indul­tak a Leonas és Luis Maria Campos­­uccák sarkán levő pályára. Az autó nagy sebességgel haladt és mikor a Llevena-utca 2648 számú háza elé ért, egy gödörrel találta szemben magát. A soffőr hirtelenséggel akarta kerülni­­ az előtte álló akadályt. A hirtelen for­dulat következtében a játékosok el­vesztették egyensúlyukat, mindnyájan egy oldalra dőltek s ennek következ­tében az autó is­ megbillent. A követ­kező pillanatban a vágtató autó fel­fordult és iszonyú erővel vágódott ki a járdára. Az egyik játékos, Bonguet Luis, az autó alá került és szörnyet halt. Kilenc játékos súlyos sérülése­ket szenvedett és mindnyájukat kór­házba szállították. A soffőrt letartóz­tatták,­­ a kitűzött mérkőzés elma­radt. Hétfő A fővárosi rendőrség generalprefek- ■ túrának rendeletére a politikai osz­tály detektívjei letartóztatásba helyez­tek egy Eduardo Colom nevezetű ál­­-­ügyvédet, aki a letartóztatásban lévő trigogenista­ polítikusok ügyvédjeként szerepelt a hatóságok előtt. Eduardo­­ Colom az Irigogenista-éra alatt­ is nagy szerepet játszott, az egyik fővá­rosi komité élén állott és ott is ügy­védnek adta ki magát. A szeptemberi forradalom után élére állt a politikai foglyok védelmét megszervező bizott­ságnak és attól kezdve minden fóru­mon ő képviselte a letartóztatott fri­gogenisták érdekeit. Az ügyvédi sike­reken felbátorodva, utóbb már ált­alá­­nos ügyvédi gyakorlatot kezdett és bírósági tárgyalásokon is fungált.­­ Hosszas vizsgálat után sikerült­ csak megállapítani, hogy Eduardo Colom­nak semmi néven nevezendő jogi ké­­pvetése nincs és az ügyvédi címet közönségesen bitorolta. Az Irigogenis­­táknak még a védőjükkel sincs sze­rencséjük, azt is letartóztatták. Kedd A Mar del Platan felfedezett Irigo­­yenista összeesküvés ügyében az ál­lamügyészség folytatja a vizsgálatot. A letartóztatott összeesküvőket beszál­lították La Platara, ahol az ideiglenes kormány rendelkezéséig fogva tartják őket. A Pampából a Chacoba áttelepített kolonisták helyzetéről elterjedt hírt a kormány erélyesen megcáfolja.­­­ A legtöbb kolonista máris saját földjén dolgozik s mindössze 20 család vár végleges elhelyezésre, de ezek sem szenvednek szükséget, sőt a kormány komolyan foglalkozik újabb telepes­családoknak a Chacoba vaaló att állitása felett. Szerda A posta és távírda vezérigazgatósá­ga a belföldi rádióállomások fölött gyakorolt felügyeleti jogánál fogva 48 órai időtartamra felfüggesztette a Radio Nacional “L. B. 3” számú leadó­állomásának működését. A büntetésül kiszabott zárlatot azért ■alkalmazzák a jelzett állomásra, mert politikai vo­natkozású közléseket és bírálatokat közvetített. Az avellanedai rendőrség egyik de­­tektivcsoportja éjjeli razzia közben a San Fernando és Chile utcák között revolverharcba keveredett az anarkis­­tákkal. Az anarkisták egy kőfal mö­gül tüzeltek a detektivekre, de a se­gítségül jövő rendőrjéről­ túlereje me­nekülésre kényszerítette őket.­­ Egy anarkistába, sikerült elfogni Hatalma automatapisztolyt és muníciót találtak nála. A rendőrség a további nyomo­zás érdekében egyelőre titokban tart­ja az elfogott anarkista nevét. Buenos Aires-provincia Exaltación da la Cruz nevű helyiségében borzalmas bűncselekményt fedeztek fel. Egy Be­nedicta López nevű özvegyasszonyt meggyilkolva találtak az ágyúban. A gyilkosság, a jelek szerint, még szom­baton történt. Az áldozat fejét egy kapával verte szét a tettes. A nagy apparátussal megindult, nyomozás ha­marosan eredményre vezetett. — San Pedro községben letartóztatták José Corderot, a meggyilkolt özvegyasszony fiát, aki bevallotta, hogy a szörnyű kegyetlenséggel végrehajtott gyilkos­ságot­ ő követte el. Csütörtök A T­ a Plata-i törvényszék vizsgáló­bírójának rendeletére, letartóztatták a Buenos Aires-provincia déli partvidé­kének bírósági ügyészét, aki négy év előtt 50.000 pesóra biztosította életét szülei javára a Continental biztosító­nál. Egy év múlva apja megjelent a biztosítónál, okmányokkal igazolta,­­ hogy fia meghalt s a biztosítási ösz­­­­szeget felvette. Nemrégen a biztosító társaság egyik tisztviselője felfedezte a “halott” nevét a bírósági ügyészek kinevezései között, mire feljelentették a csaló ügyészt, akit apjával együtt letartóztattak. Péntek Buenos Aires főváros intendánst, rendeletet bocsájtott ki, amelyben 761 utcának kövezését rendeli el. A kö­­r vezés munkálatait a háztulajdonos mi­­költségére végzi el a főváros, azonban ezt az összeget a rossz viszonyoka való tekintettel nem 24, hanem 72 hó­nap alatt fizethetik vissza a háztu­lajdonosok. Szombattól - Péntekie. Mese a király álmáról írta: FARKAS ANTAL I. A király akkor éjszaka nagyon rosz­­szul aludt. Alkalmasint a bőséges va­csora rontotta el a gyomrát és bolon­dokat álmodott, nyögött, kiabált. Azt álmodta, hogy az alattvalói fellázad­tak, betörtek a hálószobájába, a testőr­séget szétverték, őt meg palástjánál fogva huzigálták ki a piacra, hogy ott fölakasszák. A király nem akarta be­várni ezt az ítélkezést, hanem nagyot rúgott az ágya végén, fölébredt és alig várta, hogy megvirradjon. Hivatta a legbizalmasabb emberét, akinek elmondta az álmát. — Mit szólsz hozzá? — Az álmok hazudnak, felség. A mi népünkről még csak föl sem lehet ten­ni, hogy valaha is felségsértésre ra­gadtassa magát. Ennél jámborabb né­­­pet nem hurcol a föld háta. L „„ «-zok­ VM 5o nkflrtnníT nTvam nők, akiknél jobbakat is kötöttek már fel. — De ezek sem bántották volna az uralkodójukat, legfeljebb egymást csal­ták, károsították. Az ilyesmi predig a legjobb családokban is előfordul, fel­séges uram. — Azért én mégis csak azt mondom, hogy ne nagyon bízzuk el magunkat, hanem vigyázzunk erre a népre. —­Jobban már aligha leh­et, hiszen zsoldosokkal és pandúrokkal úgy meg­raktuk az ország zegét-zugát, hogy magunk is alig tudunk tőlük mozogni. — De minek az a sok iskola? — Hogy, értelemre nevelje az alatt­valókat. — Sokkal többet árt ez, mint hasz­nál, mert az ilyesmi nagyon kinyitja a szemüket; én azt mondom, hogy be kell zárni az iskolák javarészét, vagy pedig csináljatok belőlük kaszárnyá­kat. Ez az én álmom csak nem megy ki a fejemből és nem szeretném, ha be­teljesednék. ír. A lpDVii'/alm­asfb­h ember mecrvn'kiírta a fejét, amikor az audienciáról távo­zott. Vele szembe jött a királyi töm­­löctartó. — Mondd csak, komám, hogy ál­lunk a tömlöcökkel? — Sehogyse állunk. A tömlkökben ülni szoktak. — Úgy érzem, hogy van-e elég hely bennük azok számára, akik még a szabad lábukon állnak? — Nem sok. Tudod, hogy a mi tör­vényeink nagyon szigorúak és egy­kettőre lekaparjuk a húsz körmükről azokat, akik görbén néznek ránk. — Pedig ilyenek tán nincsenek is? — Többen, mint gondolnád. Azt a sok istentelen terhet, amit a nyakuk­ba sóztunk, szörnyen megunták elke­seredtek, meg is haragudtak ránk. — Hm... én épen most biztosítottam őfelségét arról hogy mennyire tisztelik és szeretik az alattvalók. — Az ám. A tömlöcök nap­i részét olyan emberekkel dugtuk m­ ,, akik felségsértést követtek el. A kisebbik részét pedig a katonák és f­indurok rakták tele olyan vészedésig a fk­onosz­terükkel, akik összeesküdtek a tör­vényeink megdöntésére. Tulajdonkép mitől fél őfelsége? . — Az álmától. Azt álmodta, hogy forradalom tört ki és öt vesztőhelyre hurcolták. Most az iskolákat be akar­ja záratni, hogy a nép szeme ki ne nyíljon, aztán a zsoldosokat akarja szaporítani, meg a töm­löcöket. — Nono, jóból is megárt a sok. III. Az uralkodó nem tágított:­a m­­int hatalmának a biztosítására növelte a haderőt, a terheket, a lelki vaksá­got és a tömlöcöket. Addig ment a sa­nyargatásban, hogy maguk a katonák is megelégelték, de a nép is. Az lett a vége, hogy pereputtyostól elzavarták. Legmeghittebb embere és a tömlöctar­­tó vele menekült. — Lásd!— mondja az uralkodó - mennyire igazam volt nekem. — Felség, de az álomnak nem volt igaza: egyikünket sem akasztották fel. A tömlöctartó magában motyogta: —­ Pedig megérdemeltük­­volna. Délamenkai “Magyarság*1 931. július hó 4. A svájci bankokat felveti a pénz Svájcban már őrzési díjat kell — Genfi levél — A gazdasági világhelyzet megdöb­bentő rendellenességének következ­ménye a svájci nagybankoknak ed­dig még soha nem követett legújabb gyakorlata. Amíg egyrészt például Ausztriában már sorozatosan buknak meg a bank­házak, másrészt a nagy nyugati pénz­piacokon a bőség egyre fokozódik. A tőke, amely a legnagyobb bizalmat­lansággal viseltetik minden hosszabb időre szóló elhelyezkedéssel szemben, csak legföljebb néhány hétre kapható. A rövid lejáratú pénzpiacon ezért oly nagy a kínálat, hogy a bankok a leg­minimálisabb kamatozás mellett sem fizetni a külföldi betétek után tudják a gondjaikra bízott pénzt el­helyezni. Ez a helyzet okozta, hogy a svájci nagybankok külföldi takarékbetétet már­ egyáltalán nem kamatoztatnak.­­ A svájci pénz bőségére jellemző, hogy egyedül Zürichben a három legna­gyobb intézetnek, a Schweizerische Bankverein-nek, a Schweizerische Cre­­ditanstalt-nak és a Schweizerische Bo­­denkreditanstalt-nak betétállománya elérte a nyolc milliárd svájci frankot. Ezért a svájci bankok elhatározták, hogy a gondjaikra bízott pénzt, akár svájci, akár külföldi valutában helye­zik is el, csak letétképpen őrizetbe fo­gadják el és őrzési díjat számítanak fel érte.

Next