Délamerikai Magyarság, 1933. április-június (5. évfolyam, 506-543. szám)

1933-04-01 / 506. szám

2 gyarország kormányát képviseli, az ne csak diplomáciai képviselő legyen, hanem minden magyar gondnak, bajnak kutatója, ismerője, segítője is. Magyarország követének itt nem arra kell vigyáznia, hogy a diplomáciai viszony a barátságos országok és az óhaza között meg ne romolják és háborús bonyodalomra ne vezessen, hanem arra, sokkal inkább arra, hogy a magyar itt megbecsülést és ezen keresztül olyan‘megélhetést találjon, amely a maga szerény életigényén túl az otthoniak megélhetését is biztosítsa. * Az új követ — eddig — nem élt még olyan kolóniában, amely dolgozó emigránsokból állott volna. A Balkán államaiban, majd pedig Rómában megismerte a diplomácia legmagasabb iskoláját és hogy jól megismerte, annak bizonyítéka, hogy a legfiatalabb miniszterrezidens az egész magyar külügyi szolgálatban és hogy ilyen nagyjelentőségű követség vezetésével bízták meg. De igazi hivatását csak itt fogja megismerni; hisszük, hogy ezt is jól. . . ! Itt az élet diplomáciája fog jelentkezni. Azé az Életé, amely robogva rohan el felettünk és amely elgázolja azt, aki nem nyitott szemmel járja útjait. Azé az Életé, amely könyörtelen és amelynek sújtó erejét szerető kéznek kell felfogni. Ezt a szerető, megsegítő, oltalmazó kezet várja négy ország magyar kolóniája az uj követtől. * Magyar szívvel köszönti minden magyar az ideérkező új követet és azt reméli, hogy ez a feléje áradó sok-sok szeretet nemcsak megértésre, hanem viszonzásra is fog találni és az új miniszter, aki nem akarta megérkezése puszta tényéhez az ünneplés hangosságát kikölcsönözni, munkájával hamarosan meg fogja szerezni az egész délamerikai magyarság őszinte ragaszkodását. A torero írta: LEON LAFAGE A Rio de Oro fedélzetén három spanyol torero utazott Buenos Airesbel Mexicoba. A mexicói lapok már nagytermészetesen ők voltak az érdeklődésban hirdették érkezésüket. A hajón központja: Tüzesszemű, fiatal, vakító fehér fogú, nevető szép fiuk voltak. A Vghódítóbb hármuk közül Ramon volt, nem csoda, hogy a szőke, hamvas rózsásarcú, ibolyakékszemű gyönyörű miss Marjorie, őt választotta flörtjéül. Együtt tenniszeztek, táncoltak, sétáltak a fedélzeten. Franciául beszéltek, mert Ramon nem tudott angolul. Annál szebben és dallamosabban beszélte a muzsikás francia nyelvet. A hangja olyan volt, mint egy gitár lágy pengés. Mindig mosolygott, de nevető szeme néha csak éppen egy-egy felvillanásig csodálatosan, acélosan kemény tekintetűvé vált. Később ezt megértettem... Akkor még csodálkoztam. Kétheti hajózás után célhoz értünk. A délamerikai partvidéken, ahol kikötöttünk, csend és béke volt Ritka tünet a forró szenvedélyektől, forradalmi hangulatoktól átfűtött délamerikai államokban. Villongásoknak nyomuk se volt, annál több derűs közöny, napfény és áldásos termékenység, ez Isten megáldott földön! — A kormány kerekét nyolc év óta ugyanaz a diktátorelnök irányította. Néhányszor ugyan megkísérelték kiütni kezéből a hatalmat, de egyszer sem sikerült. Az elégedet-lenkedők abba is hagyták a kísérletezést. Meghunyászkodtak. Csak titkon, a szívük mélyén melengették a forradalmi lángot A szerencsés véletlen úgy takarta, hogy a bűbájos miss Marjorie utazásának végcélja ugyanaz volt az enyémmel. Mindketten Azulejosba igyekeztünk, én egy újonnan alapított vállalat vezetésére, ő pedig egy hónapi Brightonban való időzés után vissza az apjához. Az apja James Thurston volt, a híres erdőgyilkos, aki Délamerikában faüzleteivel milliókat harácsolt össze. A torezok a híres mexicói estanciakát mentek sorra látogatni, de három hét múlva őket is Azulejosba várták. Ez a remény kissé megvigasztalta miss Marjoriet, akinél a fedélzeti flört komolyabb jellegűnek látszott, — nem puszta szórakozásnak. Megérkezésem után egy héttel, — hogy Azulejos főútján egy reggel az ■ ódámba igyekeztem,, egy hatalmas fehér, nikkelezett luxusautó torpant meg mellettem az úttesten Miss Marjorie ült benne az apjával. — Tartson velünk — szólt kedvesen az apa — kivégzésre megyünk. Csak el ne késsünk. A leányom még sose látott ilyesmit. Ha nem is belső örömmel, elforrad, lám a meghívást, mert valahogy csoddálatosan vonzott a sugarasan szőke s miss ibolyaszeme. — Ezeket az agyonlövetéseket errefelé huszonnégy óra leforgása alatt lebonyolítják — magyarázta útközben Mr. Thirston. — Ahogy az összeesküvést felfedezték, a tanács — akár éjjel is — összeül, kimondja az ítéletet és hajnalban már végre is hajtják. Meglátja,nagyon érdekes lesz. — Bevallom, az ilyesmik sohasem szórakoztattak. — Márpedig itt nem kerülheti el. A jó társaságbeliek mind ott lesznek Az ön legjobb rendelői valamennyien — én már azt sem tudom, hányadik iyen politikai kivégzést nézem végig. Négy év előtt minden pár hónapban kirobbant valami. Istenem, hány diktátort láttam már lepuffantani! Csakugyan, Azulejos egész előkelősége a kivégzés terére igyekezett. A tér szélén hatalmas autótábor sorakozott, sátrakban fagylaltot és egyéb frissítőket kínálgattak. Vásári, ünnepi kép volt. Vitatkoztak, beszélgettek, — emlegették a régi kivégzéseket. Pablo az utolsó pillanatban gyáván összeroppant- Miguel a halál pillanatáig hős maradt, a szempillája sem rebbent. — Juant utolsó pillanatban párthívei — majdnem — kiszabadították s így folyt tovább az emlékezés. — Nézze, amott fenn áll az elnök, — tájékoztatott Mr. Thirston, — hopp, figyeljünk! — kezdik. Tompa dobpergés hallatszott s egyszerre vagy háromszáz lépésnyire, —erántha a földből nőtt volna ki, egy alak magaslott elénk. Magasra tartott fejjel gőgösen kiegyenesedve. Kis száraz kattogás s a büszke, sudár alak elterült a földön. A szemem káprázik Megőrültem? de nem... tisztán láttam... és mégis... lehetetlen! Tépelődésemből halk, rémült kiáltás riaszt fel, valaki görcsösen megragadja a kezemet, majd arra eszmélek, hogy a mellettem álló miss Marjorie ájultat: esik össze. Az apjával, közös erővel, felemeljük s az autóba visszük. Senki se figyel ránk, mert ezalatt a kattogások rendszeresen ismétlődnek. Nyolcan vannak az elitéltek. Elsőnek azösszeesküvők vezérét lőtték agyon. Ramont... A másik két hiteles torerot visszatoloncolták Spanyolországba. Nekik semmi közük se volt az összeesküvéshez, nem is sejtették, hogy velükutazó társuk nem olyan torero volt, mint ők maguk. A sugarasan szőke, ibolyaszemü mis® ,Marjorie nem ment férjhez. Később elkerültek Azulejosból s mikor újra találkoztunk, már harminckét éves volt Akkor is miss Marjorie. Még mindig szép, csak az ibolyakék szemek fénytelenebbek, bánatosabb tekintetűek, mint akkor régen a Rio de Oro fedélzetén. .. Délamerikai ’’Magyarság, 1933. április hu BTTIr——BBlllilillnbilll llllblillj'íl'TiitTTHimTWW R’THJUi Lovagias affér támadt Gömbös és Eckhardt között Budapest, március 5 A “Magyar Távirati Iroda” jelenti. A budapesti “Magyarság” március 2-iki számában Eckhardt Tibor egyik olyan kijelentését közölte, melyet Gömbös miniszterelnök magára nézve sértőnek minősített és ezért lovagiás után felvilágosítást, illetőleg elégtételt kért. Eckhardt Tibor Gömbös Gyula miniszterelnök megbizottait levélben értesítette, hogy kijelentésével Gömbös Gyulát egyéni becsületében sérteni nem kívánta, amire Gömbös Gyula miniszterelnök megbízottai ezt tudomásul vették és az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvánították. Bartonkenese Székely Lajos 32 éves balatonkenesei üdülőtelepi kertész Balatonfőkajár határában egy istállót felgyújtott és az égő istállóban felakasztotta magát. Az istálló teljesen leégett. Székely holtteste szénné égett. Tettét azért követte el, mert a rábízott pénzből 15 pengővel nem tudott elszámolni. Budapest A Népszínház utca 34 számú ház egyik második emeleti lakásában Dénes Géza 38 éves gépészmérnök gyógyíthatatlan betegsége miatt felakasztotta magát. Mire rátalálta, már halott volt. Mindszent 1930-ban történt, hogy a csongrádmegyei Mindszent községből cigányok elraboltak egy kis gyermeket. Később kitették az út szélére az apróságot. Őt találta meg egy háromházi gazda. Magához fogadta a gyermeket, aki lakóhelye után a Háromházi György nevet kapta. Most — 35 éves korában — véletlen folytán kiderült hogy Barta Sán dor a neve, Bartáék nagy örömmel ölelték magukhoz újdonsült fiukat. Nagyvárad Klór Sámuelné budapesti úriasszony, rokoni látogatásra Nagyváradra érkezett. Másnap felsietett a Főtér egyik palotájának második emeletére és az erkélyről az utcára vetette magát, összetört tagokkal terült el a kövezeten. Zombor Zomborban agyonlőtték Husvét Dezső volt pécsi vegyészmérnököt. Husét Dezsőnek Zomborban festékgyára volt. A mérnök itt nősült meg, de később elvált feleségétől, majd Zombor- ba költözött, ahol hasonló vállalata volt. Mint kiderült, a mérnök három év óta szoros kapcsolatban volt egy ottani leánnyal, akivel azonban most már szakítani akart. Amikor a férfi közölte, hogy elhatározása megmásíthatatlan, a leány revolvert rántott elő és három lövéssel agyonlőtte a mérnököt. A gyilkos leányt a zombori rendőrség őrizetbe vette. MÁRIA román anyakirálynő, aki rendkívüli nagy szerepet játszik még most is hazája politikai életében, legutóbbi események során megismerte a terrort is. Bukarestben érkezésekor körülfogták az udvari vonatot és egy egész éjszakán át nem bocsájtották szabadon, vad káromlásokkal és összeszorított ököllel fenyegették az egykori királynőt, akit az ország súlyos gazdasági válságáért elsősorban okolnak. A jövő héten colrál? Ne feledkezzék meg róla, hogy a lejáró előfizetését ebben a quintenában kell befizetnie, mert kisorsolás előtt áll az ingyenes házhely és mindenki, aki az áprilisi negyedet idejekorán befizeti, megkapja a részjegyét, amellyel résztvesz a sorsolásban.