Délamerikai Magyarság, 1933. április-június (5. évfolyam, 506-543. szám)

1933-04-01 / 506. szám

2 gyarország kormányát képviseli, az ne csak diplomáciai képviselő legyen, hanem minden magyar gondnak, bajnak kutatója, ismerője, segítője is. Magyarország követének itt nem arra kell vigyáznia, hogy a diplo­máciai viszony a barátságos orszá­gok és az óhaza között meg ne ro­molják és háborús bonyodalomra ne­­ vezessen, hanem arra, sokkal inkább­­ arra, hogy a magyar itt megbecsü­­­­lést és ezen keresztül olyan­­‘megél­hetést találjon, amely a maga sze­rény életigényén túl az otthoniak megélhetését is biztosítsa. * Az új követ — eddig — nem élt még olyan kolóniában, amely dol­gozó emigránsokból állott volna. A Balkán államaiban, majd pedig Ró­mában megismerte a diplomácia leg­magasabb iskoláját és hogy jól meg­ismerte, annak bizonyítéka, hogy a legfiatalabb miniszterrezidens az egész magyar külügyi szolgálatban és hogy ilyen nagyjelentőségű kö­vetség vezetésével bízták meg. De igazi hivatását csak itt fogja megismerni; hisszük, hogy ezt is jól. . . ! Itt az élet diplomáciája fog je­lentkezni. Azé az Életé, amely ro­bogva rohan el felettünk és amely elgázolja azt, aki nem nyitott szem­mel járja útjait. Azé az Életé, amely könyörtelen és amelynek sújtó ere­jét szerető kéznek kell felfogni. Ezt a szerető, megsegítő, oltalma­zó kezet várja négy ország magyar kolóniája az uj követtől. * Magyar szívvel köszönti minden magyar az ideérkező új követet és azt reméli, hogy ez a feléje áradó sok-sok szeretet nemcsak megértés­re, hanem viszonzásra is fog találni és az új miniszter, aki nem akarta megérkezése puszta tényéhez az ün­neplés hangosságát kikölcsönözni,­­ munkájával hamarosan meg fogja szerezni az egész délamerikai ma­gyarság őszinte ragaszkodását. A torero írta: LEON LAFAGE A Rio de Oro fedélzetén három spa­nyol torero utazott Buenos Airesbel Mexicoba. A mexicói lapok már nagy­­természetesen ők voltak az érdeklődés­ban hirdették érkezésüket. A hajón központja: Tüzesszemű, fiatal, vakító fehér fogú, nevető szép fiuk voltak. A Vghódítóbb hármuk közül Ramon volt, nem csoda, hogy a szőke, hamvas ró­­zsásarcú, ibolyakékszemű gyönyörű miss Marjorie, őt választotta flörtjéül. Együtt tenniszeztek, táncoltak, sétál­tak a fedélzeten. Franciául beszéltek, mert Ramon nem tudott angolul. An­­­nál szebben és dallamosabban beszélte a muzsikás francia nyelvet. A hangja olyan volt, mint egy gitár lágy pengés. Mindig mosolygott, de nevető szeme néha csak éppen egy-egy felvillanásig csodálatosan, acélosan kemény tekinte­­tűvé vált. Később ezt megértettem... Akkor még csodálkoztam. Kétheti hajózás után célhoz értünk. A délamerikai partvidéken, ahol kikö­töttünk, csend és béke volt Ritka tünet a forró szenvedélyektől, forradalmi hangulatoktól átfűtött délamerikai ál­lamokban. Villongásoknak nyomuk se volt, annál több derűs közöny, napfény és áldásos termékenység, ez Isten meg­áldott földön! — A kormány kerekét nyolc év óta ugyanaz a diktátorelnök irányította. Néhányszor ugyan meg­­kísérelték kiütni kezéből a hatalmat,­­ de egyszer sem sikerült. Az elégedet-­­­lenkedők abba is hagyták a kísérlete­zést. Meghunyászkodtak. Csak titkon, a szívük mélyén melengették a forrada­l­mi lángot­ A szerencsés véletlen úgy t­akarta, hogy a bűbájos miss Marjorie utazásá­nak végcélja ugyanaz volt az enyém­mel. Mindketten Azulejosba igyekez­tünk, én egy újonnan alapított válla­­l­at vezetésére, ő pedig egy hónapi Brightonban való időzés után vissza az apjához. Az apja James Thurston volt, a híres erdőgyilkos, aki Délameriká­­ban faüzleteivel milliókat harácsolt össze. A torezok a híres mexicói estancia­kát mentek sorra látogatni, de három hét múlva őket is Azulejosba várták. Ez a remény kissé megvigasztalta miss Marjoriet, akinél a fedélzeti flört komolyabb jellegűnek látszott, — nem puszta szórakozásnak. Megérkezésem után egy héttel, —­­ hogy Azulejos főútján egy reggel az ■ ódámba igyekeztem,, egy hatalmas fehér, nikkelezett luxusautó torpant meg mellettem az úttesten­ Miss Mar­jorie ült benne az apjával. — Tartson velünk — szólt kedvesen az apa — kivégzésre megyünk. Csak el ne késsünk. A leányom még sose látott ilyesmit. Ha nem is belső örömmel, elforrad­, lám a meghívást, mert valahogy cso­­d­dálatosan vonzott a sugarasan szőke s miss ibolyaszeme. — Ezeket az agyonlövetéseket erre­felé huszonnégy óra leforgása alatt le­bonyolítják — magyarázta útközben Mr. Thirston. — Ahogy az összeeskü­vést felfedezték, a tanács — akár éjjel is — összeül, kimondja az ítéletet és hajnalban már végre is hajtják. Meg­­­látja,­­nagyon érdekes lesz. —­ Bevallom, az ilyesmik sohasem szórakoztattak. — Már­pedig itt nem kerülheti el. A jó társaságbeliek mind ott lesznek Az ön legjobb rendelői valamennyien — én már azt sem tudom, hányadik iyen politikai kivégzést nézem végig.­­ Négy év előtt minden pár hónapban ki­robbant valami. Istenem, hány diktá­tort láttam már lepuffantani! Csakugyan, Azulejos egész előkelő­sége a kivégzés terére igyekezett. A tér szélén hatalmas autótábor sorako­zott, sátrakban fagylaltot és egyéb frissítőket kínálgattak. Vásári, ünnepi kép volt. Vitatkoztak, beszélgettek, — emlegették a régi kivégzéseket. Pablo az utolsó pillanatban gyáván összerop­­p­ant- Miguel a halál pillanatáig hős maradt, a szempillája sem rebbent. — Juant utolsó pillanatban párthívei — majdnem — kiszabadították s így folyt tovább az emlékezés. — Nézze, amott fenn áll az elnök, — tájékoztatott Mr. Thirston, — hopp, figyeljünk! — kezdik. Tompa dobpergés hallatszott s egy­­sz­erre vagy háromszáz lépésnyire, —­erántha a földből nőtt volna ki, egy alak­ magaslott elénk. Magasra tartott fejjel gőgösen kiegyenesedve. Kis szá­raz kattogás s a büszke, sudár alak elterült a földön. A szemem káprázik Megőrültem? de nem... tisztán lát­tam... és mégis... lehetetlen! Tépe­­lődésemből halk, rémült kiáltás riaszt fel, valaki görcsösen megragadja a kezemet, majd arra eszmélek, hogy a mellettem álló miss Marjorie ájultat: esik össze. Az apjával, közös erővel, felemeljük s az autóba visszük. Senki se figyel ránk, mert ezalatt a kattogások rend­szeresen ismétlődnek. Nyolcan vannak az elitéltek. Elsőnek az­­összeesküvők vezérét lőtték agyon. Ramont... A másik két hiteles torerot vissza­­toloncolták Spanyolországba. Nekik semmi közük se volt az összeesküvés­hez, nem is sejtették, hogy velük­­utazó társuk nem olyan torero volt, mint ők m­­aguk. A sugarasan szőke, ibolyaszemü mis® ,Marjorie nem ment férjhez. Később el­kerültek Azulejosból s mikor újra ta­lálkoztunk, már harminckét éves volt Akk­or is miss Marjorie. Még mindig szép, csak az ibolyakék szemek fény­­telenebbek, bánatosabb tekintetűek, mint akkor régen a Rio de Oro fedél­zetén. .. Délamerikai ’’Magyarság, 1933. április hu BTTIr——BBlllilillnbilll llllblillj'íl'TiitTTHimTWW R’THJUi Lovagias affér támadt Gömbös és Eckhardt között Budapest, március 5 A “Magyar Távirati Iroda” jelenti. A budapesti “Magyarság” március 2-iki számában Eckhardt Tibor egyik olyan kijelentését közölte, melyet Göm­bös miniszterelnök magára nézve sér­tőnek minősített és ezért lovagiás után felvilágosítást, illetőleg elégtételt kért. Eckhardt Tibor Gömbös Gyula mi­niszterelnök megbizottait levélben ér­tesítette, hogy kijelentésével Gömbös Gyulát egyéni becsületében sérteni nem kívánta, amire Gömbös Gyula miniszterelnök megbízottai ezt tudo­másul vették és az ügyet a lovagiasság szabályai szerint befejezettnek nyilvá­nították. Bartonkenese Székely Lajos 32 éves balatonkenesei üdülőtelepi kertész Balatonfőkajár ha­tárában egy istállót felgyújtott és az égő istállóban felakasztotta magát. Az istálló teljesen leégett. Székely holt­teste szénné égett. Tettét azért követ­te el, mert a rábízott pénzből 15 pen­gővel nem tudott elszámolni. Budapest A Népszínház utca 34 számú ház egyik második emeleti lakásában Dé­nes Géza 38 éves gépészmérnök gyó­­gyíthatatlan betegsége miatt felakasz­totta magát. Mire rátalálta, már halott volt. Mindszent 1930-ban történt, hogy a csongrád­­megyei Mindszent községből cigányok elraboltak egy kis gyermeket. Később kitették az út szélére az apróságot. Őt találta meg egy háromházi gazda. Ma­gához fogadta a gyermeket, aki lakó­helye után a Háromházi György nevet kapta. Most — 35 éves korában — vé­letlen folytán kiderült hogy Barta Sán­ dor a neve, Bartáék nagy örömmel ölelték magukhoz újdonsült fiukat. Nagyvárad Klór Sámuelné budapesti úriasszony, rokoni látogatásra Nagyváradra ér­kezett. Másnap felsietett a Főtér egyik palotájának második emeletére és az erkélyről az utcára vetette magát, összetört tagokkal terült el a köve­zeten. Zombor Zomborban agyonlőtték Husvét De­zső volt pécsi vegyészmérnököt. Hus­ét Dezsőnek Zomborban festékgyára volt. A mérnök itt nősült meg, de ké­sőbb elvált feleségétől, majd Zombor-­­ ba költözött, ahol hasonló vállalata volt. Mint kiderült, a mérnök három év óta szoros kapcsolatban volt egy ottani leánnyal, akivel azonban most már szakítani akart. Amikor a férfi közölte, hogy elhatározása megmásít­hatatlan, a leány revolvert rántott elő és három lövéssel agyonlőtte a mérnö­köt. A gyilkos leányt a zombori rend­őrség őrizetbe vette. MÁRIA román anyakirálynő, aki rendkívüli nagy szerepet játszik még most is hazá­ja politikai életében, legutóbbi esemé­nyek során megismerte a terrort is. Bu­karestben érkezésekor körülfogták az udvari vonatot és egy egész éjszakán át nem bocsájtották szabadon, vad károm­lásokkal és összeszorított ököllel fenye­gették az egykori királynőt, akit az or­szág súlyos gazdasági válságáért első­sorban okolnak. A jövő héten colrál? Ne feledkezzék meg róla, hogy a le­­járó előfizetését ebben a quintenában kell befizetnie, mert kisorsolás előtt áll az ingyenes házhely és mindenki, aki az áprilisi negyedet idejekorán befizeti, megkapja a részjegyét, amellyel részt­­vesz a sorsolásban.

Next