Délamerikai Magyarság, 1934. január-március (6. évfolyam, 622-658. szám)

1934-01-04 / 622. szám

se be a szerény előfizetés díjat ért az eltávozó, vagy elszegényedő­­..­"•A fizetők helyett mindenki igyekezzék egy-egy újabb, tehetős, vagy legalább is dolgozó és kereső előfizetőt szerezni. •A most reánk köszüntött esztendő — így jövendölik a politikai és­ gazdasági élet ismerői — újabb nehéz megpró­báltatásokat hoz. Sokszorosan nehéz lesz a szerteszórva élő mag­yarok élete és talán legnehezebb azé az újságé, a­mely a magyar érdekeket kell, hogy szolgálja külföldön. Mi, hittel hiszünk benne, hogy kö­zönségünk ebben az esztendőben is ve­lünk lesz és a mi barátaink meg fog­ják osztani­­velünk a küzdelmet, ki­tartanak velünk és mellettünk és segí­tenek megvívni ennek az esztendőnek küzdelmeit is. Hatodik évfolyamában is az lesz a “Délamerikai Magyarság”, ami ed­dig volt és ma is: a bátor, becsületes és magyar újság, a Délamerikában élő magyarok minden igaz ügyének fárad­hatatlan harcosa. EGYESÜLETI ÉLET Az Argentínai Magyar Katolikusok Egyesülete folyó hó 7-én vasárnap dél­után 3 órakor a Magyar Ház tanács­termében ünnepélyes ülést tart,a­melyre e hirdetés útján is úgy tagjait, mint az összes magyar katolikusokat feleba­ráti szeretettel meghívja. Az ülést az Egyesület díszelnöke, Wodianer minisz­terrezidens személyesen fogja megnyit­ni. Az ülés napirendjére Wodarka Péter főtisztelendő úr üdvözlése van kitűzve. Az üdvözlő beszédet Hercsogh Sándor elnök tartja. Az üdvözlő szavak elhang­zása után a főtisztelendő­ úr fog fel­szólalni. Magyar Katholikusok! — "Ennek az ülésnek az ad fontosságot, hogy annak keretében lépünk testületileg összeköt­tetésbe Wodarka főtisztelendő úrral. Itt fogjuk először meghallani nézeteit jövő kifejlődésünket illetőleg. Legyünk ott mindnyájan, ahol egyaránt szívesen látunk minden katolikust, akár tagja az egyesületnek, akár nem. Legyünk ott minél nagyobb számban, hogy ez­zel is kimutassuk egyházi vezetőnk iránti tiszteletünket, várható tényke­dései iránti érdeklődésünket és egymás megértésére való törekvésünket. Mu­tassuk meg, hogy a magyar katoliku­sok erős csoportot alkotnak! Az AMKE elnöksége. Helyesbítés. A Magyar Nők Jóté­konysági Egyesülete karácsonyi nyug­tázásába sajtóhiba csúszott, amennyi­ben a 10 pesos adományt Krekács Mik­­lósné (és nem Gézáné) adta.­­ Pótlólag közli még a vezetőség, hogy ruhács­kákat és cipőket adományozott Fried­mann Erika. *0 Fir'e f1? ; hogy az északamerikai Nagy Sóstó (Great Salt Lake) vize 13—14 száza­lék sótartalmú, míg a Holt-tenger­­vize 23—25 százalék; hogy a világ valamennyi népe közül a japánok esznek legtöbb halat; hogy az Alaszka szigeteken egy-egy férfi háremében átlag harmincnyolc feleség van. Délamerikai „Magyarság” 1934. január hó 3. Hogy jött létre TRIANON? A tájékozatlan békebírák néhány perc alatt darabolták fel az országot A magyar nemzet rettentő trianoni megcsonkításának a trianoni békekon­ferencián lezajlott kulisszatitkai mind a mai napig úgyszólván ismeretlenek voltak. Tudtuk azt, hogy a békediktátu­mot a magyar nemzet minden megkér­dezése nélkül, a védekezés lehetőségei­nek kizárásával alkották meg és hogy annak megalkotása a csalások, hamisí­tások,­­ megtévesztések, sötét tudatlan­ság és léha könnyelműség egész lánco­latából alakult ki. Most végre fellebbent a fátyol s meg­döbbentő módon tárul a magyarság és az egész világ elé a magyar nemzet megrablásának és megcsúfolásának 1919. év elején a Quai D'Orsay hírhedt termeiben lejátszódott egész pokoli szín­­játéka. A fátyol felleb­lentője Bír. David Hunter Miller. Ez a derék amerikai férfi ’Wilson elnök kiséretében érkezett Európába 1919. év elején s szinte perc­nyi pontossággal, gyorsírói jegyzetek alapján megörökítette a békekonferen­cia üléseinek hiteles lefolyását.­­ Az egész anyagot 22, hatalmas kötet­ben “My Diary at the conference of Paris” cí­mmel megjelentette. E hatal­mas munka egy olyan valóságos szel­lemi és diplomáciai brigantizmusról rántja le a leplet, amelyhez foghatót nem igen ismert a világtörténelem. A kötetekből mindenekelőtt kiderül az hogy a trianoni békeparancs területi ren­delkezéseit, már 1919. év május elején teljesen egyoldali­lag, végleges for­mába öntötték. Sorsunk és tragédiánk már akkor tel­jes egészében beteljesedett. A magyar békedelegációnak a­­ békefeltételeket csak 1920. január’15-én nyújtották át. — Hunter -Millertől megtudjuk, hogy hiú reménykedés volt a magyar nemze hite, hogy a békedelegációnk felkészültsége és fóliánsokra menő igazoló iratai va­lami eredményre vezetnének, mert egy­szerűen el sem olvasták azokat.­ A józan ész feltételezhetné azt, hogy egy nemzet egész történelmi múltjának megszakítása, egy ország területének egyharmad részére való megcsonkítása, a magyarság millióinak idegen igába való kényszerítésére alapos és hosszú időre terjedő tanácskozások szükséges, ahol, ha a tudatlanság és megtévesztés dolgozik is, legalább a lelkiismeretes­ség jeleit kellene felismerni. Még­sem így történt! Beszéljenek Hunter Miller feljegyzé­sei a tanácskozásra fordított időről és azokról a méla akkordokról, amelyek rólunk döntöttek. A CSEH HATÁR MEGÁLLAPÍTÁSA A békebirákból álló főbizottság Re­­i­nes és Kramatz bevonásával 1919. feb­ruár 5 én délután 3 órakor tartotta első­­ülését. A késő éjjeli órákban Benes szereplését és a tanácskozást megsza­kítva, Laroche vezetése alatt nyolc-tagú albizottságnak adták ki a “határkérdés igazságos” rendezését azzal, hogy te­gyenek erre nézve javaslatot. Az albizottság három (!) ülés után 1919. május hó 8-án, a késő esti órák­ban tette meg javaslatát. Lansingnak a magyar felvidéki lakosság arányszá­mára vonatkozó ellenvetései után a fő­bizottság “tanácskozása" Laroche kö­vetkező szavaival ért véget: — A csehek igényét az előkészítő al­bizottság 1.390.000 magyarról a leg­re tekintettel, hogy Ausztria­A­gyarország közötti nehézségek ná forognak, jó volna rendezni ezt most, mert az így rendezetlen nagy zavar idézhet elő. Sonnino: — Nem látom szükségességét semmi­féle külön bizottság kiküldésének, hi­szen egyik fél sem vetette fel az új ha­­tárrendezés problémáját. Az ügy ennyiben maradt. A legköze­lebbi főbizottsági­­ ülésen megszólalt Wilsom­: — Olyan információkat kaptam, hogy “osztrák részről” felvetették a Magyar­­ország és Ausztria közötti határrende­zés problémáját és így ebben a kérdés­ben is dönteni kellene. Sonnino­— Nem tudom megérteni, hogy mi­ért nem volna elegendő, ha Magyaror­szág elismerné Ausztria és Ausztria Magyarország függetlenségét anélkül újabb jelentések szerint mindössze 855 hogy a határkérdést egyáltalában érvi­­ezer magyarra csökkentette. Benes­­e- s tene je­lentése szerint különben 638.000 szlovák maradt volna magyar uralom alatt és különben is Benes garantálja a magyar kisebbségekkel való jó bánásmódot. (!) Az előadó ezen “megnyugtató” szavai után, pontosan 1919. május hó 8-án, éjjel 11 óra 25 perckor elfogadták a trianoni cseh határt. A JUGOSZLÁV HATÁR MEGÁLLAPÍTÁS­A A fő- és albizottság összes tanácsko­zásait úgyszólván teljes egészében a Délvidéken vont jugoszláv-román ha­tár körül kitört háborúság töltötte ki, amelyben a román és jugoszláv delegá­tusok valóságos szellemi közelharcot vívtak. Az uj magyar határra nézve a főbi­zottságban mindössze a következő­ tör­tént: — Pichón úr megkérdezte, hogy az uj előterjesztett határvonalra vonatko­zólag kiván-e valaki a hozzászólás jo­­gával éln’’ Senki sem szólít hozzá, így az uj határt elfogadták. . Ez az eljárás a lelkiismeretlensé­­nek és az alkalmazott erkölcstelenség­nek egész új perspektíváját nyitja meg a­ történelemben. A ROMÁN HATÁR MEGÁLLAPÍTÁSA Első főbizottsági ülés Bratianu ro­mán delegátus bevonásával 1919. febru­ár hó 1-én volt. Ekkor is albizottságot küldtek ki melynek előadója Tardieu. Ezen albizottság ugyancsak három (!) ülés után jelentését szintén 1919. május hó 8-án terjesztette a békebírákból álló főbizottság elé Lansing gyenge ellen­vetései után ezzel az indokolással: — Az albizottság által előterjesztett hatalmas­­anyag részleteinek vizsgálata oly feladat, amelyet a tanácsnak nem áll módjában elvégezni. Magyarország és Románia határkér­désének rendezése megtörtént! A NYUGATMAGYARORSZÁGI HATÁR Ez a határprobléma még az eddigiek­nél is megdöbbentőbb fejezetet képez Hunter Millernél. Szinte egyedül áll a világtörténelemben, hogy egy nagy nemzetközi békekonferencián a hajánál fogva húzzanak­­elő egy határproblé­mát anélkül, hogy azt bármely érdekelt fél kívánta volna. Álljon itt egy sze­melvény a főbizottság "­ülésére gyorsírói feljegyzésekből: Balfour­— Nézetem szerint az egész­­ szóló érdekli,­­ és Ma- t ég fen- ji a "kér- f ül még ! A hosszas eszmecsere eredményeként megállapodtak abban, hogy “... ha a két ország közt ebből kifolyólag nézet­­eltérés támad, ez esetben a szövetséges és társult hatalmak szükségszerű­leg majd rendezik a kérdést". Ezt a nézet­­eltérést azután sikerült úgy kiélezni, hogy a nyugati határokat is rendezni “kellett”. * A feljegyzésekből sorozatosan látjuk, hogy a konferencia bizottságai néha pár perc alatt végeztek sokmillió magyar ember sorsával. A hozzászólás nélkül elfogadott ha­tározatok egész sora és több rengeteg tökéletlenség méltán magukon viselik a konferencia intéző személyeinek mérhe­tetlen erkölcstelenségét... CARL MELCHIOR ismert német bankár, a Warburg et co. bankház tulajdonosa -63 éves korában Bei­rff­en e.hun.,x kérdés is LUIS COMPAÑAS lett a catalunai köztársaság új elnöke is *

Next