Délamerikai Magyarság, 1935. október-december (7. évfolyam, 888-926. szám)
1935-10-01 / 888. szám
Délamerikai „Magyarság" 1935. október hó 1. Lindbergh mutatja meg az utat az inkák legendás kincseihez ? Repülő szolgálat ókori városok és az inkák birodalma felkutatására Buenos Aires, szeptember hó. Több, mint két évtizede annak, hogy lezárult a repülőtechnika első hősi korszaka, amikor minden egyes felszállás még regényes, vakmerő vállalkozás volt. Az ember megtanult repülni. Azonban a repülésnek annak a reálisan száraz elipariasodásából, amely a nyilvános légiforgalmi társaságok üzletszerű üzembiztonságában nyilvánul meg, újabb romantika bontakozik ki, mert a repülés nemcsak technikailag nagyszerű teljesítmény, hanem egyben minden idők emberileg legfenköltebb vívmányainál; egyike is- Fentről való szabad tekintet, madártávlat, a valósággá vált Ikarusálom az arra fogékonyban a külső láthatárral a belső horizontot is tágítja- Egyik megnyilvánulása ennek, új természettudományos meglátásoknak és kutató módszereknek a felbukkanása. — Madártávlat. Köztudomású, milyen nagy szolgálatot tett a repülőgép a térképkészítésnek, a földfelület kartográfiájának, ahol a felmérendő területeknek a magasból, több nézőpontból való lefényképezése és a fényképeknek projektívgeometriai úton való feldolgozása az áttekintés gyorsaságát és nagyvonalúságát, a mérési eljárások leegyszerűsítését és pontosságát eddig, ismeretlen tökélyre emelte. Még tanulságosabb az, amit a repülőgépek váratlanul a régészeti tudomány számára hoztak. Néhány évvel ezelőtt két pilóta, kik tudtukon kívül egy régészeti nevezetességű terület fölött repültek, odalent a talajnak színárnyalatkülönbségekbeli rajzait látták, melyek az árnyalatelérések halványsága dacára magukra vonták a figyelmet egyenes vonalszerűségeikkel és szabályosságaikkal és a gabonaföldeket is keresztezve, a meglepett szemlélődőkre föld alá került, kiterjedt építkezéseknek alap- rajzszerű benyomását tették. S valóban, ennek a megfigyelésnek alapján sikerült is ókori építkezéseket feltárni. Azóta a régészeti kutatás több izben átütő sikerrel alkalmazta ezt a sajátságos és elegáns módszert. A csak fentről látható jelek révén sokszor el lehet kerülni hosszadalmas, költséges és fáradtságos előásatásokat. Észak-Afrika és Elő-Ázsia pusztaságain nagyon sok homok alá temetett régi várost sikerült ilyen módon felfedezni és napfényre hozni. Angol katonai repülők Mezopotámiában egy 27 kilométer hosszú sáncot fedeztek fel, amely a Tigris folyótól egészen Bagdadig vezetett és a médek idejéből származik, kik itt a perzsa korszak elején, Krisztus előtt 550 évvel, uralkodtak. Az angol Norvich melletti árpaföldeken egy katonai repülő szabályos vonalakat vett észre, amelyek mentén az árpa keskeny sávok formájában csenevészesen nőtt. A talaj régészeti feltárása azt mutatta, hogy a repülő tervrajza egy ókori romváros utcáinak felel meg, a régi római várost felépítő mészkövek anyaga a talajtól elvonta a nedvességet, ez és egyéb körülmények okozták ezeket a gabonaföldeket keresztező vonalszerű árnyalatokat, amelyek a magaik egységében csak fentről voltak felismerhetők. Francia repülők meg Szíriában vettek észre homoktól eltemetett régi asszír táborokat és építészeti emlékeket akkor, fősége elhatározta, hogy repülőgépekkel amikor kora reggel, vagy késő este a ta-1 kísérli meg azt, ami eddig lehetetlennek lajta ferdén eső napsugarak a felszíne bizonyult. Az Amazon melletti őserdőklegkisebb egyenetlenségénél is hosszú árnyékot vetettek. Az angol Caton- Thompson-expedíció, amikor a líbiai pusztában a Kharga-oázist kutatta, repülőgépen végzett megfigyelések alkalmával egész sereg régi erődítést és templomot fedezett fel, amelyeket különben sohasem találtak volna meg és amelyek a görög-római korszakból, Krisztus előtt néhány száz évvel való időből származnak-Lindbergh ezredes, az Atlanti Óceán népszerű első legyőzője a középamerikai áthatolhatatlan dzsungelek fölötti repülései alkalmával az őserdők mélyén felcsillanó aranykupolákat vett észre, elrejtett város- és templomromokat, a régi maya kultura építményeit, az amerikai ezredes filmjein tizenöt ilyen kupolafelvétel volt felismerhető. A megnagyított filmeken a kupolák környékén óriási oszlopokat látni heverni szerteszét, gránitkockák és kifaragott bálványpofák tűnnek elő. Az inkák kincséről és városairól való százados legendáknak, úgy látszik, alapjuk van. Ezeket az őserdőket gyalogszerrel még ma sem lehet bejárni, mert a kúszónövények, karvastagságul indák, állatevő növények félelmetes rengetegében kicsorbul minden bárd és fejsze és a vörösbőrü benszülöttek, az inkák népeinek késői utódai a fák koronáiban elhelyezkedve, hosszú bambuszcsőből borzalmas biztonsággá, és némasággal fújják halálos kígyóméreggel ihatott nyilaikat. Az U.io régészeti intézetének vezében ugyanis egész sereg kisebb-nagyobb tó van, amelyek hidroplánok számára leszállási és starthelyül alkalmasak. Rövidhullámos dróttalan adó-vevő biztosíthatja a civilizált világgal való állandó összeköttetést Az antropológusok és kutatók azt hiszik, hogy a félelmetes indián törzsek csak az őserdő szélén tanyáznak és így könnyebb lesz hátuk mögött az inka templom- és városromokat megtalálni. Úgy vélik továbbá, hogy ha az expedíció mégis színesekre akadna, akkor ezek, akik még sohasem láthattak fehér embereket, bizonyára könynyebben kezelhetők és barátságosabbak lesznek, mint állandóan zaklatott fajrokonaik kint az őserdők szélén. Így tehát remélhető, hogy a repülőgép segélyével a közeljövőben fény derül az inkák korára s életére. Az erkölcs őre írta: NDRE BRUNEL A férfi jó félórája járt fel s alá a ház előtt, egyre dühösebben nézve fel a leeresztett függönyű ablakokra. Fejét behúzta feltört gallérjába, kalapját a homlokára nyomta, de az éles, hideg szél így is belesüvített az arcába— Piszok egy mesterség! — dünnyögte. Végre felnyílt a kis hotel garni ajtaja. A rendes szokástól eltérően, nem az asszony, hanem a férfi jött ki elsőnek. Nem baj! Az asszony sem fog sokáig késni... Csakugyan, — két-három perc múlva az ajtó újra felnyílt és kijött az asszony. Hogy hazasiessen a férjéhez, akinek majd hosszas vásárlással, vagy földalattira, autóbuszra várakozással fogja a késést megmagyarázni. Magas, elegáns asszony volt. De a leselkedő férfit ez nem érdekelte. Az asszony után sietett és kellő közelségben köhintett. — Az asszony visszafordult, meglátta és meggyorsította lépéseit. A férfi is. Az asszony befordult jobbra a második uccába. A férfi utána és újra köhintett. Az asszony most már szinte szaladt, látszott, hogy fél. A legközelebbi földalatti állomáson belevegyült a várakozók tömegébe, de a férfi nem mozdult a sarkából. A harmadik állomáson az asszony hirtelen, ügyesen végigkigyózott az állók csoportján és kiszállt. A férfi utána. Most már nem is mögötte, hanem mellette haladt és le nem vette tekintettt az asszonyról, mig végül az asszony lemondóan a további küzdelemről, váratlanul megállt és izgalomtól reszkető hangon sziszegte: — Milyen gyalázatos foglalkozás!... — nem szégyelli? Nem birom tovább a hajszát... Mennyit kap a férjemtől?... ezért? — Az hivatalos titok — felelte a férfi — szabad a kedvesének a nevét tudnom? Az asszony nem látszott meglepettnek Csak összecsukló térddel, elgyengülten ismételte: — Mennyit ígért a férjem? — Miért akarja tudni? — Mert... ha már ez a mestersége, úgy gondoltam, hogy... — Hogy megvásárol? — Nem önt. Csak a hallgatását... Mennyit kér? — Hát komolyan azt hiszi, hogy becsapom a klienseimet? Nem gondolja, hogy ez gyalázatosság volna? — Gyermekem van — felelte az aszszony, sírástól elcsukló, könyörgő hangon — mi lesz szegénykémnek a sorsa, ha a férjem elkerget!... Könyörgöm, uram!... nem vagyok gazdag, de... A férfi, mintha hirtelen megszánta volna, közbevágott: —A férje ötszáz frankot ígért. — Ötszázat! Oh... ennyi pénzem nekem nincsen. A férfi megérintette a karját: — Hát igazán... gyereke van? — Igen, egy ötéves kisfiam. Ha a férjem elkerget. — Mennyit adhat? — Százötven frankot most rögtön és ugyanennyit egy hét múlva... Ennél többet nem. Könyörgöm, szánjon meg... A férfi néhány pillanatig erősen gondolkozott, az asszony szép, sötét szemét tágranyira leste a válaszát. — Hát jó... Rendben van. Kétszáz frankot veszitek az üzleten. De hát a gyerek kedvéért... Az asszony kinyitotta a retiküljét, oda adta az összes pénzét, százötven franko és közben hálásan dadogta. — Köszönöm... köszönöm.. . Néhány hét múlva egyik áldozatának a kedvese feljelentette a zsarolót. — Nem szégyeli ezt a gyalázatos mesterséget? — szólt rá a vizsgálóbíró. — Mióta űzi? — Három év óta — felelte tökéletes nyugalommal a kérdezett. — S mennyit jövedelmezett ez a zsarolás? — Három-négyszáz frankot naponta. — Tehát soha egyetlen férj sem bízta meg a felesége megfigyelésével? — Nem, biró úr. Ez csak trükk volt. A magam kieszelése. — Amiért ugyan pirulhat! A vádlott sértődötten kiegyenesedett. — Nem tudnám, miért piruljak?... . Hacsak azért nem, mert három év óta az erkölcs őre voltam. Igen... Igen... Hát nem tetszik érteni... akiket megzsaroltam, azok többé nem merték újra kezdeni, erről jót állok. Prágából jelentik. A magyar keresztényszocialista párt hetilapjának, a ‘‘Magyar Néplapénak egyik múltheti számát a pozsonyi ügyészség elkoboztatta. Az elkobzásra a lapnak “A Dunamedence’’ című cikke adott ürügyet. Annál furcsább és feltűnőbb az elkobzás, mert a kifogásolt cikk legnagyobb részét a sajtóellenőrző hivatal törölte. Ami a cikkből megmaradhatott, azt a cenzúra engedélyezte, az elkobzó ügyész tehát a cenzúrázó ügyészt is dezavuálta. a „MAGYARSÁG”-ban HIRDESSEN MAGYAR SORS A FELVIDÉKEN A cseh cenzor engedélyezte a cikket, az ügyész mégis elkobozta a lapot Nyaralás Erdélyben Székelyudvarhelyről jelentik: Száva Albert budapesti főgimnáziumi tanár az udvarhely megyei Nagygalambfalva községben lakó szüleinél töltötte a nyarat. Szabályosan jelentkezett érkezésekor a csendőrségen és a napokban bejelentette, hogy visszautazik Budapestre. Zogu csendőrőrmester váratlanul megjelent Száva szüleinél, házkutatást tartott és mindent felkutatott a lakásban. Miután semmi gyanúsat nem talált, kicsomagoltatta Száva Albert utrakési bőröndjeit. Végül egyéb hiányában harminc darab fényképnegatívot foglalt le és bejelentette, hogy megindítja az eljárást Száva ellen. A fényképek részben családi felvételek, részben tájfelvételek voltak. Száva bejelentette, hogy a budapesti román követségen panaszt emel a csendőr eljárása miatt.