Délamerikai Magyarság, 1936. január-március (8. évfolyam, 927-963. szám)

1936-01-04 / 927. szám

repviszonyok és az időjárás változásai nem akadályozzák: hamarosan jelentős előnyomulással akarnak‘nagyobb nyomatékot” adni az olasz álláspontnak... A repülőtámadások megélénkülése máris komoly, szinte nemzetközi bonyodalmat hozott. Az etiópiai katonák két olasz repülőt, aki kényszerleszállást hajtott végre, elfogták, lefejezték, a két levágott főt, mint diadaljelvényt hordozták körül a táborokban, hogy ezzel lelkesítsék a különben is vérengző törzseket. A borzalmas kegyetlenséggel végrehajtott lefejezést több olasz repülőgép tisztjei maguk is kénytelenek voltak a levegőből végignézni. A repülraj parancsnoka kiadta a reneletet, hogy a kegyetlen törzset példásan büntessék meg. A közelben táborozott összes repülőgépek a barbár törzsek üldözésére indultak, mivel pedig ezek — mint már máskor is megtörtént — egy vöröskereszt zászlóval védett sátortáborba menekültek, amit a repülők minden kétséget kizáróan megállapítottak, elkezdték ezt a tábort bombázni. A repülőtámadásnak több halottja és igen sok sebesültje volt. Később kiderült, hogy a bombázott telep valóban tábori kórház volt, melyeit a svéd vöröskereszt állított fel. Minthogy a svédek érdekeit Abesszíniában az angolok védik, az angol követség nyomban jelentést tett a sajnálatos esetről a svéd kormánynak, amely részletes felvilágosítást kért és egyben diplomáciai magyarázatért fordult az olasz kormányhoz. Az olaszok megállapították a már fentebb közölt tényállást és bár sajnálkozásukat fejezték ki a svéd kórházte rep bombázása felett, azt a történtek szerint jogosnak minősítették és hangoztatták, hogy a jövőben is csak azok a kórházak mentesülhetnek a támadások elől, amelyek nem adnak menedét ______ Délamerikai „Magyarság" 1936. január hó 4. MAGYAR SORS A FELVIDÉKEN A csehek megakadályozták Eperjesen a magyar közművelődési est megtartását Eperjesen az idén is megismétlődtek a magyarellenes zavargások, amelyekhez hasonlót a cseh soviniszták két évvel ezelőtt rendeztek. Kedden este a Szlovenszkói Magyar Közművelődési Egyesület sárosi estet akart rendezni. A cseh legionisták és szokotisták bujtogatására a soviniszta diákok röpiratokkal ragasztották át a sárosi est plakátjait. — A sárosi magyar svihákok estjét — szólott az egyik röpirat — minden körülmények között meg kell akadályozni. A csendőrség a röpiratokat ‘‘eltávolította” ugyan, ám alig tépték elő a gyalázkodó röpiratokat, ‘‘ismeretlen kezek” újra átragasztották a plakátokat. Ekkor már látszott a városban, hogy az est folyamán tüntetésekre kerül a sor. Ennek ellenére az eperjesi és környéki beli magyarság zsúfolásig megtöltötte a polgári iskola tornatermét, ahol a sárosi estet meg akarták tartani. Az előadás megkezdése előtt mintegy kétszáz főből álló tömeg vonult az iskola elé és követelték, hogy a termet ürítsék ki s a közönség azonnal , távozzék. Mialatt az iskola előtt a tüntetők kiabáltak, a munkásotthonból kivonultak a munkások, akik felszólították a magyargyalázó csőcseléket, hogy ne provokálják a kisebbséget, vonuljanak- el , és engedjék, hogy a magyarok megtart hassák a művelődési előadásukat. A felbujtatott “csehszlovák” tüntetőtü két a barbár fejvadászoknak. Különben 11 a bombázásnál svéd ember nem veszi- ki tette életét, csupán egy orvos sebesült 1ö meg, de ennek bárki ki van téve, aki a¡ hadszíntér közelében szerepet vállal. 11 tömeg a felszólításra durva szitkok Szőj rését teljesítette nét zúdította a magyarokat védő munkásokra, majd verekedésre került a sor. A soviniszta tüntetők és a munkások botokkal és dorongokkal estek egymásnak. Néhány perc múlva csendőrök érkeztek a helyszínre, akik gummibotokkal láttak hozzá a rend helyreállításához A tüntetők erre szétfutottak, de néhány perc múlva újra összeverődtek, küldött, secret menesztettek a járási főnökhöz és követelték, hogy a magyarok előadását tiltsa be. A járási főnök a tüntetők kérését teljesítette A betiltó végzést Mécs László szlovenszkói papköltő jelentette be a közönségnek. Könnyes szemmel közölte, hogy az előadást magyarellenes tüntetések miatt nem lehet megtartani. A cseh csőcselék magatartása mindenütt általános felháborodást keltett. N éhány ház annyi szokás Irta: Vikey Alexandre Renard kisasszony, a kiváló ügyvédnő, hanyag mozdulattal hátrasimitotta a homlokán lelógó hajfürtöt s igy szólt a parancsra váró irodakisasszonynak: — Bejöhet az a hölgy... Az iroda félhomályba merült, csak az íróasztalon álló lámpa , világította meg homályosan a szobát. Nyílt az ajtó és belépett a bejelentett hölgy. — Tessék közelebb jönni és helyet foglalni — szólította fel a félhomályból kibontakozó alakot. Egyelőre csak anynyit látott, hogy világos ruhája van. A látogató leült az asztal mellett álló székre. Fiatal leány volt. Elegánsnak épenséggel nem lehetett volna mondani az egész megjelenését. Rosszul ondolált haja eléggé rendetlenkedett és kevéssé sikeresen volt szőkítve. A kalapja alól egyes fürtök kiszabadultak és a homlokára lógtak. Amikor megszólalt, hangja úgy hatott, mintha elszokott volna a beszédtől, vagy holtfáradt volna. — Azért jöttem épen magához — így kezdte — noha annyi ügyvéd van Párizsban, hogy a Szajnát lehetne velük elrekeszteni, mert mint nő, talán jobban megérti az esetemet, mint ahogy férfikollégái értenék meg. Penard kisasszony a nem túlságosan hízelgő bevezetésre unottan emelte fel a fejét. Nem mintha érzékeny lett volna, de unta a női szellemeskedést és előre sejtette, hogy ilyen bevezetés után mi következik. Miről lehetne szó, ha nem a “léha férfiről”, aki ezt az áldatlan báránykát “cserben hagyta” és most arra kell ügyvédi fenyegetéssel kényszeríteni, hogy ezt az ártatlanságot feleségül vegye. Ezt gondolta magában az ügyvédnő, de csak ennyit felelt: — Tessék elmondani, hogy miről van szó ?... Nem mintha nem tudta volna előre a regényt, amely ilyenkor következik. Mindig ugyanaz a történet, csak egyes külsőségek változnak esetenként. — A nevem Masson Annie — kezdte a leány — és hat hónap előtt megismerkedtem Dillon Jean-nal, a gazdag ékszerész fiával. — Dillon — jegyezte meg az ügyvédnő — ismerem az atyját. A leány mereven bámult valami távoli pontra és nem vett tudomást a félbeszakításról, hanem így folytatta: — Szerettük egymást és hirtelen, — anélkül, hogy ezt bármivel indokolta volna. — eltűnt Azóta semmit sem hallottam róla és képtelen voltam felkutatni. Az atyját nem ismerem... Az üzletben a kérdéseimre kitérő választ kaptam. S a lény most minden átmenet nélkül kétségbeesetten zokogni kezdett s szén.vedélyesen megragadta az ügyvédnő kezét, kérlelte: — Kérem, adjon tanácsot, hogy szerezzem vissza Jeant? Imádom őt. Azt hiszem, hogy amikor a lakásán telefonon kerestem, otthon volt, de amint a hangomat megismerte, szó nélkül letette a kagylót. Az ügyvédnő messzebbre tolta magától az asztali lámpát, mert érezte, hogy elpirult... Vele ugyanez történt, nem is olyan régen... A vőlegénye, a boldog jegyesség delelőjén hirtelen, indokolás nélkül, elmaradt... s azóta a leveleire se felel... De Renard kisaszszony erélyesen lerázta magáról a hirtelen támadt gyengeséget. Végre is... ügyvéd... tanácsot kell adnia az ügyfélnek... — Kedves kiasszony — mondta hideg üzleti hangon — hívja fel újra telefonon a fiút, de ne kérdezze, hogy ki beszél, hanem minden bevezetés nélkül vad szenvedéllyel kiáltsa be a telefonba: “Szeretlek, nem törődöm azzal, hogy elhagytál! Csak azt tudom, hogy szeretlek és nem tudok nélküled élni! Nem bánom, akármit gondolsz is erről a viselkedésemről, szeretlek és mindig csak ■ízertni fogtak!” ■— Ha erre a vőlegény visszatér magához, kétszáz frank tiszteletdíjat kapok, ha nem... Alig maradt magára az ügyvédnő, — merészet gondolt. Hátha ő maga is ezt próbálná meg, amit most az ügyfelének javasolt. Elsápadt az izgatottságtól, amikor felvette a telefont s letárcsázta a hűtlen vőlegénye számát. Amint pedig megismerte a telefonban a szeretett férfi hangját, minden bevezetés nélkül, szenvedélyesen, amit az ügyfelének tanácsolt, belesirt a telefonba: “Szeretlek, Marcel, nem törődöm azzal, hogy elhagytál. Csak azt tudom, hogy szeretlek és nem tudok nélküled élni! Nem bánom, akármit gondolsz is erről a viselkedésemről, szeretlek és mindig csak szeretni foglak!” Vadul dobogott a7,éve, amikor elhallgatott. Egy percig halotti csend volt. Aztán megszólalt a volt vőlegény hangja... . élesz... kellemetlenül— Mi ez? Valami beszélőfilmet próbálsz? Vagy melodrámát tanulsz be? Ugyan, ne tedd magad nevetségessé! — Nincs időm műkedvelő színházat játszani!. .. Renard kisasszony megszégyenülve csapta le a telefont Másnap délután boldog arccal állított be hozzá tegnapi ügyfele és kétszáz frankot tett le az asztalra: — A tanács nagyszerűen bevált... Jean, amint a maga receptje szerint belesírtam a telefonba, boldogan ordította, hogy már ő sem bírja tovább nélkülem az életet... Tegnap már együtt vacsoráztunk és... két hét múlva meglesz az esküvőnk!... Amint a boldog újjászületett menyasszony távozott, Renard kisasszony szomorúan gondolta magában: ‘‘ahány ház, annyi szokás.. Már a gimnazistáktól is félnek Pozsony, december hó. A pozsonyi felsőbíróság Drbohlávtanácsa érdekes “rendtörvényes” ügyet tárgyalt a napokban. A komáromi ügyészség vádat emelt Gál Jenő komáromi nyolcadik gimnáziumi tanuló ellen a köztársaság védelméről szóló törvénybe ütköző elnöksértés miatt, melyet a vádirat szerint úgy követett el, hogy 1935 január 3-án a vonaton, Masaryk elnök mellszobrát szállítván, a község jegyzőjének, körülbelül 15 diáktársa előtt a mellszobrot kicsomagolta, a szobor fejére oly illetlen módon tette a kalapját, hogy ez a jelenlevőkből nevetést váltott ki és azt mondta volna, hogy: “nézzétek, milyen kopasz”, majd azt: “bújj el te hólyag”. Mikor figyelmeztették, azt mondta, hogy Csallóközaranyoson leejti a szobrot a földre, hogy összetörjön. Az ügyészség eleinte még másik két gimnazista ellen is megindította az eljárást, de ellenük ezt később megszünttette. — A komáromi kerületi bíróság előtt csupán Haltik István kilencéves diák vállalta a vádiratban foglaltakat — maga a vádlott és gimnazistatársai azt adták elő, hogy Gál a kalapot csak azért helyzete a szoborra, hogy meg is állapítsa, váljon a szobor életnagysájga-e, vagy sem. A kifejezések használatát azonban tagadta. A komáromi kerületi bíróság Gál Jenőt, a vád alól felmentette, de az ügyész az ítélet ellen felebbezett. A pozsonyi felsőbíróságon az ügy ismertetése után Rozicka dr. főügyészhelyettes kérte Gál szigorú büntetését a vádirat értelmében és hivatkozott arra, hogy Rajtik tanú a kerületi bíróság megállapítás szerint is értelmileg is ige fejlett vallomása szavahihetőséget keltett és jól tud magyarul, így nem férhet kétség vallomása helyességéhez. —■ Ennek ellenében a mentőtanuk egy része ellen is folyt az eljárás és diáktársukról lévén szó, igyekeznek azt menteni Szilárd Marcell dr. pozsonyi ügyvéd, védő, a felebbezés elutasítását kérte, rámutatva arra, hogy az esetet Rajtuk tanú apja jelentette fel a csendőrségen és kilencéves fiú vallomása alapján nem lehet Gált elítélni. A felsőbíróság hosszas tanácskozás után kihirdette ítéletét, amely szerint az ügyészség felebbezését elutasítja és a felmentő ítéletet megerősíti. A felsőbíróság nem fogadta el Rajtik vallomását s így a kifejezések használatát nem látta beigazolnak, a kalapnak a szoborra való tételét pedig nem minősítette olyan cselekedetnek, amely az elnök tekintélyét lealacsonyítaná.