Délamerikai Magyarság, 1936. április-június (8. évfolyam, 964-999. szám)

1936-04-02 / 964. szám

2 „Délamerikai Magyarság" 1936. április hé 2 Egy magyar tudós útja Délamerikában Lór­t (2) Igyekszem a lármás délamerikai uta­sóktól visszavonulni.­­ Végtelenül jól esik csendben a fedélzeten feküdni s a tenger zugó mormolását hallgatni. Az elutazásunk előtti napok rettenetes el­foglaltsága után megváltást jelent ez a csend. A legtöbb embernek nincs fogal­ma arról, hogy mit jelent csupán az út­levél és a vízumok megszerzése. Hála­­ ajánló leveleinknek, az amerikai, perui és ar­gentinai vízumok megszerzése a lehető legsimábban bonyolódott le. Vi­szont az ecuadori és bolíviai vízum meg­szerzéséhez szükséges iratok felsorolá­sából mindenki képet alkothat magá­nak, hogy ez milyen kínszenvedést je­lentett. Erkölcsi bizonyítvány, bizonyít­vány a rendőrségtől, hogy nem koldu­lásból élünk, igazolvány a főkapitány­ságtól, hogy öt éven belül nem voltunk büntetve. Vérbaj elleni orvosi vizsgálat­­ és erről bizonyítvány, trichomavizsgá­­lat. Himlő és tífusz elleni oltás. Rendőr­ségi ujjlenyomatok vétele s végül a fel­sorolt összes igazolványok hitelesített spanyol fordítása két példányban. — Az ember önkéntelenül arra gondol, milyen tökéletes lények lehetnek ezek után a délamerikaiak. Miután az általuk ajánlott spanyolul tudó pesti orvost rendelőórája alatt két­szeri keresésre sem tudtuk megtalálni, kénytelenek voltunk az összes orvosi vizsgálatot orvosainkkal elvégeztetni és a vizsgálatokat a spanyol tolmács álta" Lefordittatni és hitelesíttetni. — Végül együtt volt minden és mi boldogan le­­küldtük azokat ajánlólevelek kíséreté­ben Genuába, ahol a két nevezett or­szágnak konzulátusa van. Négy napra rá a következő válasz kíséretében visz­­szakaptuk útleveleinket: Ecuador csak személyes jelentkezésre ad ki vízumot. Italm­­a pedig még fenti feltételek telje­ésén kívül megkívánja az általa meg­nevezett genuai orvossal való felülvizs­­g­latot, valamint az ajánlólevelek má­solatát is. Ennél az oknál fogva kényte­lenek voltunk két nappal a hajó indulá­sa előtt Gennába utazni. Megérkezvén Genuába,­­ első utunk te­mészetesen a bolíviai konzulátusra vezetett, ahol a hivatalos óra dac­ára senkit sem találtunk. A házfelügyelőnő végre azután felvilágosított, hogy a konzul úr elment, de egy óra múlva ta­lán itt találjuk. Kevés időnk lévén, ezt az órát is ki akartuk használni és rög­tön az ecuadori konzulátusra siettünk, abban a reményben, hogy ott egy óra­­ alit­­végzünk. Az összes ajánló levelünk­­­ket, valamint a szükséges iratokat be­­­ mutattuk s ezután azt reméltük, hogy e­rra már semmi akadálya sincs a vl- , aum gyors kiadásának. Mégis molt az­­ idő; már a konzul egész családját fény­ j­el megismertem, tisztában voltam, s hogy első felesége meghalt s leánya ált.­­rországban van férjnél. Családja fel és lemenő ágát is már kívülről tudtam s a vizám még mindig nem vo­lt készen. Mikor végül a nagyszüleinél tartottunk, akkorra mégis nagy nehezen elkészült, természetesen tekintélyes összeg ellené­ben. Férjem magyarul azonnal emlí­tette, hogy nem érti a magas díjat, de én féltem, hogy ha felvilágosítást ké­rünk, úgy még a távoli rokonsággal is kénytelenek lennénk megismerkedni s így belenyugodtunk a vizum alapos túl­fizetésébe, majd visszamentünk a bolí­viaiakhoz. Itt már máskép ment, a kon­zul magas szine elé nem is kerülhettünk Az ajtót nyitó szobaleánynak voltunk kénytelenek kívánságainkat és útlevele­inket átnyújtani. Jó tízperces várakozás után ez visszajött kérdezve, hogy az ál­taluk megnevezett orvosnál voltunk-e vizitben. Nyíltan megmondottuk, hogy nem, miután mi Bolívián csak átuta­zunk, valamint az összes kívánt vizsgá­latokat hatósági orvosaink elvégezték, ennek pedig bőven elegendőnek kellene lennie. A mondottakat továbbította a konzulnak. Eltelt egy negyedóra, majd félóra, végül megjelent a konzul titkára ira­tainkkal a hóna alatt. Férjemmel egy­másra néztünk, egyet gondoltunk: végre megvan a vizám. A titkár udvariasan megkérdezte, hogy Budapestre valók va­gyunk-e? majd pedig egy végnélküli áradozásba kezdett, a mi felséges szép hazánkról. Semmi sem esik jobban,­­ mint ha külföldön dicsérik hazánkat s szivem boldogan ujjongott, midőn még a tatatóvárosi ünnepi játékokat is meg­említette. Mikor már minden szépet el­mondott, befejezésül átadta iratainkat és útleveleinket végtelen kedves és ud­varias mosoly kíséretében. Legnagyobb sajnálatára a konzul úr nem adhat ví­zumot, miután Bolíviában még mindig hadiállapot uralkodik és csakis a had­ügyminiszter adhat be­, vagy átutazási engedélyt, ez pedig hónapokat vesz majd igénybe: ő szívesen adna vízumot, de bevallja nyíltan, hogy az a határnál érvénytelen. Tanácsolja, hogy az enge­délyt Ecuadorból kérelmezzük, ahol sze­rinte okvetlenül meg is fogják azt adni. Látva arcunkon a bosszúságot, a szo­­baleány még egy jóakaratú felvilágosí­tással látott el, megállapítván, hogy az ecuadori konzul a kelleténél jóval ma­gasabb vizumdijat számított. Tanácsol­ja, menjünk vissza és reklamáljuk meg a túlfizetést. Fock után cikkem címe talán nem is tűnik olyan különösnek s kénytelen va­gyok megismételni,­­ várjon eljut­­tunk-e odáig! ? Lóczy Lajosné. (Folytatása következik) A tanár feleségének utinaplója II. Amíg eljutunk odáig I . CSAK AZ NYERHETI MEG a „Magyarság" ingyenes hajójegyeit, aki a húzás nap­ján is előfizetője a „Magyarságának. Előfizető az, aki a díjakat előre befizeti. Rendezze tehát — ha van — a hátralékjait és fizesse be a legközelebbi negyedet is, hogy részt vegyen a sor­solásban. A magyar szentek ereklyeszob­rait is el akarja távolíttatni a szatmári remén prefektus Szatmárról jelentik. A Morvai-házon elhelyezett Petőfi­­emléktábla és a katolikus főgimnázium előtt levő Szűz Mária-szobor eltávolí­tása után most újabb kínos meglepetés érte Szatmár magyarságát. A prefektus átiratot intézett a püs­pökséghez és elrendelte a székesegyház bejárata előtt álló Szent István és Szent Imre-szobor azonnali eltávolítását. A püspökség az átiratra adott vála­szában kiemelte, hogy a szobrok szent ereklyék és nem érzi magát hivatottnak azok eltávolítására. Ezért a Vatikánhoz fordult tájékoztatás végett és mindad­dig, máig onnan válasz nem érkezik, a szobrok eltávolítását megtagadja. A prefektus egyébként ugyanilyen rendeletet küldött a felsőbányai kato­likus egyházközségnek is, melynek tem­ploma előtt szintén két ilyen ereklye­számba menő szobor áll. Az egyháztanács most átiratban til­takozott a kegyeletsértő önkényes in­tézkedés ellen. (Akik már itt jártak tudják, akik pedig itt fm­ég nem jártak, sajnálhatják (mert, csak egy magyar vendéglő van, igazi magyar ételekkel, italokkal,­­ magyar cukrászattal és igazán nívós magyar zenekarral ... a .„DANUBIO A Z U L“ áB^SK," iTi?S. %. t, I Ke tiro 1347. Éjjel nappal nyitva! A magyar kolónia Szives pártfogását kéri­ a tulajdonos, E.­ZÍNNER. N­C­z­é­n­i­k testvérek ÚRI..SZABÓSÁG HA IMM-QiflTHIA k ATAL L cÜT'”TM’ A nemzetközi úri társaság? találkozó-helye­t ELCANAS MISKA bécsi cigány -­zenekara hangversenyez Meccs közben meghalt Franciaországban egy magyar futballista Párizsból jelentik: Sós Lajos magyar származású fut­ballista az egyik párizskörnyéki pályán mérkőzés közben rosszul lett , kevéssel később a szívszélhüdés követk°ztében meghalt. Budapesti közlés szer­int a magyar futballszö­vetségben nem tudnak arról, hogy Sós Lajos nevű magyar játékos külföldre vándorolt volna. A szövetség nyilvántartásában két Sós Lajos nevű játékos is szerepel, az egyik bajai, a másik siófoki, de egyik játékos sem kért engedélyt, hogy külföldre távoz­hasson és ott játszhasson. HIRDESSEN a „MAGYARSÁG”-ba! MEGHÍVÓ! Megérkeztek a legújabb kalap­­modelek! Megtekinthetők BÉKEFFY IRÉN szalonjában, calle SUIPACHA 128 (földszint) Dep. 1. U. T 35 - 6539 Calle PICO 2975 U. T. 70 — N­a­fi­e­z — 8458

Next