Délamerikai Magyarság, 1936. július-szeptember (8. évfolyam, 1000-1037. szám)

1936-07-04 / 1000. szám

­­V / Vili. évfolyam 1000 sz. Szombat, 1936. junius 4. DÉLAMERIKAI Ír EZREDIK SZÁM! Szerkesztőség és kiadóhivatal BUENOS AIRES, Calle Lavaile 3ill n. T. 31 Retiro 281* — . Levélcím: „MAGYARS 40“ Casilla Correo 1483 — Buenos Aires Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton FŐSZERKESZTŐ FARAGÓ REZSŐ ARA 10 CENTAVOS Előfizetési árak: Egy hónapra 1 argentínai pesó Európába: 1 peso 50 centavos Hirdetések dija hasábcentiméterenként 90 d­v. — Bankok és hajótársaságok számára Pesó 1.80. MA EZREDSZER szólunk ezekről a hasábokról a délamerikai, elsősorban argentínai és szomszé­dos orszá­­­­gok, magyar társadalmához és nem tagad­juk, hogy soha még ilyen elfogódottan, ilyen mélyen meghatva nem állottunk az olvasó­tábor előtt,­ mint most. Ezer újság nem valami ritka határkő a ma­gyar sajtó történetében sem, de a távolkül­­­­földön, elszakítva az anyaföl­d mindennap felfrissítő, megújító erejétől, idegen népek tengerében, világáramlatok sorrában, mint egy magános sziget árva vándora, úgy áll a magyar sors messzesodort fiainak betűvető­­je, a közös sorsot megosztó magyar újságíró és lapja is, ennek a küzdelmes életnek hűsé­ges krónikája, a lét és nem-lét zátonyai kö­zött küzködik .. Nem szerénytelenség tehát és nem hivalkodás, ha most ennél az első négyjegyű számnál — 1000 — m­egállottunk és visszapillantunk ezer újságszám rövid tör­ténetének nyílegyenes útjára Amikor a “Délamerikai Magyarság’’ első számát közreadtuk, célkitűzésünket így je­­­­löltük meg: ápolni akarjuk magyar testvé­reinkben a magyar érzést, meg akarjuk őket erősíteni és tartani a magyar nemzeti gondo­lat törhetetlen híveinek és segítségükre kí­vánunk lenni abban, hogy az u’ haza becsü­letes, dolgos és megbecsült polgárai legye­nek. A ‘ ‘ Délamertec-i Magyarság’’ mai ezredik számát a legmagasabb kitüntetés érte: úgy a magyar, mint a spanyol részt egyegy állam­fő fényképe díszíti. A két fénykép — Csonka-Hazánk és Ar­gentina államfőinek sajátkezűleg aláírt és lapunknak ajánlott képe — nemcsak ennek a jubiláns újságpéldánynak tisza és jogos büszkesége, hanem lekötelező kegyes bizony­sága annak, hogy a Legelső Magyar Ember épenúgy értékeli az idegenben véglett becsü­letes, hazafias és nemzeti munkát, mint aho­gyan az argentínai köztársaság Első Tisztvi­selője rokonszenvel fogadja a nemzeti ér­zéshez ragaszkodó, de az államépítő munká­ban törhetetlen kitartással dolgozó magyar akaratot. A két távoli nemzet között fenálló gazdasági, kulturális és népi kapcsolatok ál­landósításának és kimélyítésének célkitűzése tehát mindkét részről rokonszenvet és elis­merést váltott ki. Ennek a két­ nyelvben különböző, de gon­dolatban azonos legfelsőbb útmutatásnak az alapján is megerősített hittel folytatjuk to­vább a megkezdett és ezer újságszámon át, pillanatig sem szűnő lelkesedéssel és kitar­tással végzett munkát. De az útjelzőnél, amelyet a mai szám mu­tat, hadd szóljunk még valamit ennek az ün­nepnek többi részeseiről, a mi sok-sok ezer előfizetőnkről is olvasónkról is Mert nekik is szól a legfelsőbb elismerés, hisz csupán úgy tölthettük be minden oldalról közmeg­elégedést keltő formában a hivatásunkat ha a,mi olvasótáborunk érzelmeinek adtunk ha­sábjainkon kifejezést, ők adták meg nekünk — szótlanul, de mégis utat mutatva— azt a,* J

Next