Délamerikai Magyarság, 1936. július-szeptember (8. évfolyam, 1000-1037. szám)
1936-07-04 / 1000. szám
V / Vili. évfolyam 1000 sz. Szombat, 1936. junius 4. DÉLAMERIKAI Ír EZREDIK SZÁM! Szerkesztőség és kiadóhivatal BUENOS AIRES, Calle Lavaile 3ill n. T. 31 Retiro 281* — . Levélcím: „MAGYARS 40“ Casilla Correo 1483 — Buenos Aires Megjelenik kedden, csütörtökön és szombaton FŐSZERKESZTŐ FARAGÓ REZSŐ ARA 10 CENTAVOS Előfizetési árak: Egy hónapra 1 argentínai pesó Európába: 1 peso 50 centavos Hirdetések dija hasábcentiméterenként 90 dv. — Bankok és hajótársaságok számára Pesó 1.80. MA EZREDSZER szólunk ezekről a hasábokról a délamerikai, elsősorban argentínai és szomszédos országok, magyar társadalmához és nem tagadjuk, hogy soha még ilyen elfogódottan, ilyen mélyen meghatva nem állottunk az olvasótábor előtt, mint most. Ezer újság nem valami ritka határkő a magyar sajtó történetében sem, de a távolkülföldön, elszakítva az anyaföld mindennap felfrissítő, megújító erejétől, idegen népek tengerében, világáramlatok sorrában, mint egy magános sziget árva vándora, úgy áll a magyar sors messzesodort fiainak betűvetője, a közös sorsot megosztó magyar újságíró és lapja is, ennek a küzdelmes életnek hűséges krónikája, a lét és nem-lét zátonyai között küzködik .. Nem szerénytelenség tehát és nem hivalkodás, ha most ennél az első négyjegyű számnál — 1000 — megállottunk és visszapillantunk ezer újságszám rövid történetének nyílegyenes útjára Amikor a “Délamerikai Magyarság’’ első számát közreadtuk, célkitűzésünket így jelöltük meg: ápolni akarjuk magyar testvéreinkben a magyar érzést, meg akarjuk őket erősíteni és tartani a magyar nemzeti gondolat törhetetlen híveinek és segítségükre kívánunk lenni abban, hogy az u’ haza becsületes, dolgos és megbecsült polgárai legyenek. A ‘ ‘ Délamertec-i Magyarság’’ mai ezredik számát a legmagasabb kitüntetés érte: úgy a magyar, mint a spanyol részt egyegy államfő fényképe díszíti. A két fénykép — Csonka-Hazánk és Argentina államfőinek sajátkezűleg aláírt és lapunknak ajánlott képe — nemcsak ennek a jubiláns újságpéldánynak tisza és jogos büszkesége, hanem lekötelező kegyes bizonysága annak, hogy a Legelső Magyar Ember épenúgy értékeli az idegenben véglett becsületes, hazafias és nemzeti munkát, mint ahogyan az argentínai köztársaság Első Tisztviselője rokonszenvel fogadja a nemzeti érzéshez ragaszkodó, de az államépítő munkában törhetetlen kitartással dolgozó magyar akaratot. A két távoli nemzet között fenálló gazdasági, kulturális és népi kapcsolatok állandósításának és kimélyítésének célkitűzése tehát mindkét részről rokonszenvet és elismerést váltott ki. Ennek a két nyelvben különböző, de gondolatban azonos legfelsőbb útmutatásnak az alapján is megerősített hittel folytatjuk tovább a megkezdett és ezer újságszámon át, pillanatig sem szűnő lelkesedéssel és kitartással végzett munkát. De az útjelzőnél, amelyet a mai szám mutat, hadd szóljunk még valamit ennek az ünnepnek többi részeseiről, a mi sok-sok ezer előfizetőnkről is olvasónkról is Mert nekik is szól a legfelsőbb elismerés, hisz csupán úgy tölthettük be minden oldalról közmegelégedést keltő formában a hivatásunkat ha a,mi olvasótáborunk érzelmeinek adtunk hasábjainkon kifejezést, ők adták meg nekünk — szótlanul, de mégis utat mutatva— azt a,* J