Délamerikai Magyarság, 1936. július-szeptember (8. évfolyam, 1000-1037. szám)
1936-07-04 / 1000. szám
1936. július hón „Délamerikai Magyarság” Az ezredik szám az óhazából nézve ... Ismerem azt amafias munkát, amit a “Délamerikai Magyarság” és annak lelkes szerkesztője végez a délamerikai magyarság között abból a célból, hogy bennük a magyar érzést megtartsa. Ismerem azt a hasznos propagandát, amellyel a benszülött délamerikaiak figyelmét és érdeklődését a magyar kultúrára és Magyarország igazi értékeire felhívják. Éppen ezért, amikor a lap immár ezredszer hirdeti Délamerika magyarságának a magyar gondolatot őszinte nagyrabecsüléssel és szeretettel köszöntöm — szerkesztőjével egyetemben s működésükre továbbra is kérem a magyarok Istenének áldását báró PERÉNYI ZSIGMOND s. k. koronaőr a Magyarok Vila kongresszusának elnöke. A külföldön élő magyarság egyik éltető eleme a külföldi jó magyar sajtó. A külföldi derék magyar lapok szerkesztői nem kimélnek időt, fáradságot, sokszor még anyagi áldozatokat sem, az új haza szeretete mellett ébren tartják a külföldön élő magyarságban az óhazához való ragaszkodását, erősítgetik bennük az együvétartozás érzését, igyekeznek növelni a magyar öntudatot és hirdetni köztük az igazságot, hogy a magyarsághoz tartozni dicsőség ! Ebből a nehéz magyar munkából a “Délamerikai Magyarság’’ és annak kiváló szerkesztője mindenkor kivette a maga részét és én, mint a világkongresszusi iroda egyik szerény munkása, magyar szeretettel üdvözlöm a lapot, a kiváló szerkesztőt akkor, amikor immár ezredszer hirdeti olvasói előtt a dicsőséges magyar múltat, a küzdelmes, de tetőtől-talpig becsületes magyar jelent és a reményteljes magyar jövendőt. Adja Isten, hogy ezt a munkát folytathassa a lap és derék szerkesztője minél több sikerrel a délamerikai magyarság, de az egész magyarság javára is. Dr. NAGY KÁROLY — A “Délamerikai Magyarság” ezredik példányának megjelenésében újabb bizonyságát látom a magyarság összetartásának és élniakarásának. Az a tény, hogy az újvilágba szakadt honfitársaink szükségét érzik ilyen magas színvonalú magyarnyelvű lap fenntartásának: a magyar nyelvhez való ragaszkodásukat s a magyar gondolathoz való hűségüket tanúsítja. Kétségtelen, hogy a “Délamerikai Magyarság” összekötő kapocs a régi haza és a külföldre került magyarság között és így ezzel a kultúra szolgálatán felül nemzeti hivatást is teljesít. A “Délamerikai Magyarság” éveken át hűségesen szolgálta a magyar érzést és a magyar ideálokat, fenntartotta és élesztette a világ másik részébe szakadt magyar testvérek ragaszkodását az anyaföldhöz, tárgyilagosan és az igazsághoz híven számol be magyar olvasóinak a hazai eseményekről és törekvésekről. — Ezért bízvást a magyar nemzeti sajtó egyik érdemes és kiváló munkásaként becsülöm a jubiláns lapot, amelynek sok sikert, olvasóinak pedig őszinte szívből sok boldogságot kívánok. MIKECZ ÖDÖN miniszteri osztályfőnök, a miniszterelnökség sajtóosztályának vezetője. — A “Délamerikai Magyarság” ezredik példányának megjelenése örvendetes bizonyítéka annak, hogy az óhazából messzeszakadt testvéritlen magyarság lelkében töretlenül él a nemzeti összetartozandóság érzése . Minden időkben megbecsülendő nemzeti teljesítmény volt mécset tartani az idegenbe szakadt magyarság között, de kétszeresen az a mostani nehéz időkben, amikor a magyar sors jobbrafordításának nagy küzdelmében a világ minden zugába szétszórt magyarság szolidaritására kétszeresen szükségünk van. Megnyugtató és örvendetes a hazai magyarság életküzdelmében, hogy bármily meszsze szakadt fiai sehol a világ egyetlen zugában sem feledkeznek meg a magyar ügyről. A “Délamerikai Magyarság” becsülettel tartja a lelket az óhazától messze szakadt magyarokban és ezért a “ Magyarság” ünnepén a további kitartó munkához sok szerencsét és szívós, lelkes küzdelemmel kivívott eredményeket kívánok marossolymosi MAROSSY FERENC a külügyminisztérium sajtóosztályának főnöke tisztán. Hát ha !Amolyan szíves a tekintetes ügyvéd úr... De a világért se akarok haragot... Valahogy meg se tudja az öcsém. Tudja, érzékeny egy ember... — Nem szólok — biztosította az ügyvéd. — Ami pedig a pert illeti — forgatta az aktákat maga előtt — ezzel egykicsi baj van... Addig nem lehet eredménnyel fellépni az ellenfél ellen, birtokháborítás címén, míg a tulajdonjog kérdése nincs tisztázva... — Ugye nem? — rikkantott fel meglepetten a székely, ki úgy figyelt az ügyvéd minden szavára, mintha a püspök maga prédikálna a templomban. — Az öccss engem rosszul informált — magyarázta az ügyvéd— mert nem áll az, hogy Simó Lajosnak és törvényes örököseinek nincs semminéven nevezendő jogcíme ahhoz a birtokhoz. — Mi az isten haragja! — vágta el az ügyvéd szavát a székely felháborodottan. — Az nem lehet igaz! — Annak a tekergőnek semmi jussa sincs ahhoz a birtokhoz. Mi úgy tudjuk... — Rosszul tudják. A telekkönyv beszél ... — Már tőlem akármit beszélhet a telekkönyv, de az igazság az, hogy az osztozásnál... — Az osztozásnál nem tartották be a törvényesen előirt formákat s az nagy hiba volt. A székely visszaesett a székre és öszszetörten bánkódott, háborgott rajta: — Hírt, a Ponciusát... Ennél roszszabb hírt nem is mondhatott volna nekem az ügyvéd úr... Most mi lesz velünk?.. Se föld, se becsület! Hozzá egy csomó kiadásba vertük magunkat. Az ügyvéd minden felelősséget elhárító mozdulatot tett. — S nem lehetne valamit csinálni? — kapaszkodott reményvesztetten a szalmaszálba is a székely— Csak abban az esetben, ha be lehetne bizonyítani, hogy az osztozkodásnál. .. — A tanuk meghótak — legyintett lemondóan a székely. — Valami úton-módon rá kellene venni az ellenfelet, hogy ismerje el... A székely intett, hogy hiábavaló minden. Aztán mintha most támadt volna a gondolata, megkérdezte félénken, mint aki újabb, a nagyobb baj bekövetkezésétől tart: — De ugye, Simó Lali nem tehet semmit ellenünk? Az ügyvéd úr úgy húzta el a szemét, mint aki nem merne megesküdni erre és meg is mondta: — Az ellenfél helyzete teljesen tiszta. Egy egyszerű kérvényt kell csak beadnia a törvényszékhez, mint a telekkönyvi hatósághoz, hogy jogigényét elismertesse A székely szeme titokban felcsillant. ‘‘Ez az, amit tudni akartam” — gondolta vidáman, de meg akart győződni, hogy nem akarja-e behúzni az ügyvéd. Sohasem lehet hinni az ügyvédeknek. — Nem ijesztgetni akar az ügyvéd úr? — kérdezte ravaszul. — Bár ijesztgethetném — mutatta a részvétet az ügyvéd. — Rosszul áll az ügyük... én viszem a pert. Ha mondják a ha már vállaltam, de meg kell mondanom becsületesen, hogy nincs kilátá-s suk, vagy legalább is nagyon kevés, hogy megnyerhessük... A székely játszotta a gondütöttet, — majd haragosan felcsattant, hogy jobban elátassa az ügyvédet: — Nem így biztatott maga sem, mikor a pert vállalta... Akkor kellett volna szólni, nem most. — Maguk informáltak tévesen — pattant fel az ügyvéd. — Hát akkor most mi a temérdektüzit csináljunk? — juhászkodott meg a székely. — Egyességre kellene lépni az ellenféllel — tanácsolta az ügyvéd. — Más megoldás nincs A székely odakacsintott az írógépes kisasszonynak, de olyan hevesen ugrott fel, mintha a vipera csipte volna meg: — Mi? Egyességre lépni? Azzal , tekergővel ?... Sohasem... Tudja ?, mit jelent ez a szó: — Sohasem... Ha minden vagyonunk reámegy, akkor sem! Ha a tömlőében rothadunk el mind Barák?... akkor sem!... Még lihegett is a dühkitörés után, de aztán büszke méltósággal mondotta: — Folytassa a pert, ügyvéd úr. Ne törődjék a pénzzel, ha mind cserén maradunk se- Ne irka-firkáljon se nekem, se az ecsémnek, hanem pereljen. Mi elmegyünk, ha kell, a királyig is. Az ügyvéd vonogatta a vállát, de azt is megígérte, hogy minél előbb kitüzeti a tárgyalást. A székely leverten elbúcsúzott. Az ajtóból azonban visszafordult, mintha valamit elfeledett volna: — Szavamat ne feledjem. — Nem írná le A tekintetes úr egy papirosai azokat a számokat és dolgokat, amikre Simó Laji hivatkozhatnék, hogy mi is tudjuk, mi ellen védekezzünk. A jegyző úrral is megbeszélnek. Az ügyvéd papírra tette értelmesen, a mit mondott. A székely undorodva tette zsebre az írást és egész teste reszketett a haragtól. — No csak neki a pernek, ügyvéd úr! Mi Barák nem hagyjuk magunkat, ha egyetlen gatyára maradunk, akkor sem! Az ügyvéd csodálkozva nézett utána, mikor emelt fővel távozott... Mikor a tárgyalás napján a törvényszék folyósóján újból találkoztak, az ügyvéd meleg barátsággal rázta meg a székely kezét: — Hát maga is itt van? — Muszáj jót bejönnöm — felelt alázatosan az ember — mert idézetet kaptam... — A Bara kontra Simó-perben? — csodálkozott az ügyvéd. — Abban... — magyarázta értelmesen a székely — mert hát abban a “Bara kontra Simó”-perben én voltam az alperes... Simó Laji a becsületes nevem... — Hogy?... maga?... Simó... Lajos. .. akinek a tanácsokat adtam? — Az én. Simó Laji, a micsodás. . De olyan ügyvéd sincs több a vármegyében, mint a tekintetes ur... Mondtam is a feleségemnek, hogy: — Te Rózsái! ha azok a csürken, a...,ket a cserényakutyuk költött, annyira nőnek, vigyát vagy kettőt az ügyvéd urnak... Adnék többet is, tekintetes ur, a fajin tanácsért — de az idén rosszul költöttek a kotlife Tudja fene, hogy mi lehet az nV... ■ 3 SZEGÉNY ERDÉLYIEK Kolozsvárról jelentik. A román vallásügyi minisztérium rendeletet adott ki, amely szerint a falusi egyházak ezentúl semmiféle vallási öszszejöveteleket, ünnepséget és egyházi gyűlést nem rendezhetnek előzetes miniszteri engedély nélkül. Aki tudja, menynyi utánjárásba és mennyi időbe kerül egy-egy miniszteri engedély megszerzése, az előtt nem titok, hogy az új rendelet egyértelmű minden egyházi, közművelődési és jótékonysági mozgalom és munkásság teljes megbénításával. Temesvárott — mint onnan írják — a IV. kerületi vasúti posta egyes alkalmazottai a feladott küldemények címzéseit is cenzúrázzák. A közönség köréből elhangzott panasz folytán egy lap tudósítója felkereste a posta főnökét, aki kijelentette, hogy helyesebb volna a címeket a román helyesírás szerint írni, hogy ezzel megkönnyítsék a levélhordó munkáját és az tudhassa, miképpen kell a címzett nevét kiejteni. Úgy látszik, a vasúti posta főnöke nem tud a parlament által megszavazott névvédelmi törvényről, amelynek során a belügyminiszter ismételten kijelentette, hogy a kisebbségi polgárok nevét azok saját helyesírás szerint kell írni s azt nem szabad önkényesen elferdíteni. Aradról Írják: Nagy megütközést keltő leirat érkezett a közelmúltban Aradra. Utasítást ad a leirat az ügyvédkamara dékánjának, hogy ügyvédjelölteket csak abban az esetben nyilvánítson rendes ügyvédeknek, ha előzőleg nyelvvizsgát tettek. A körlevél szerint minden ügyvédjelölttel szemben alkalmazni kell a nyelvvizsgát, tekintet nélkül arra, hogy az