Délamerikai Magyarság, 1937. október-december (9. évfolyam, 1189-1225. szám)

1937-10-02 / 1189. szám

RÖVID HÍREK AZ ÓHAZÁBÓL Budapest, szeptember 24 — Repülőpostával érkezett tudósítás — Beke Mártont, az ismert erdélyi ar­cheológust, akit a románok állandóan támadtak, a debreceni egyetem előadóul hívta meg. * Október második hetében tartja Bu­dapesten alakuló gyűlését a világ für­dőinek gazdasági szervezete- A szervezet megalakítását magyar, körökből kezde­ményezték. A gyűlésre 350 kiküldött ér­kezik külföldről.* A Magyar Atlétikai Szövetség 40 éves jubileumi versenyén több kiváló külföldi atléta is szerepel.* Budapesten a Rákoskeresztúri temető­ben a székesfőváros emlékművet emelt az ott nyugvó német hősök tiszteletére. Az emlékművet a budapesti német követ jelenlétében bensőséges ünnepély kere­tében leplezték le. HIRDESSEN a “M­AGY­ARSÁG”-ban csapatai ellen Aragón északi vidékén, miután azok heves offenzíváját többna­pos, küzdelem után megállították.­­ A távirati jelentések szerint Sabiago mel­lett, úgyszintén Fuentes de Ebro körül borzalmas harc dúl már három nap óta Solchaga és Dávila halerői északon, a Selle folyón átkeltek és most már Gijón megerősített védelmi vonalai előtt vet­t­ék fel a harcot a körömszakadtáig vé­dekező asturiasi bányászkülönítmények­kel. Józsi látogatóba megy Írta: Majthényi György .J­ózsi fiatal henteslegény volt, még a szüleinél lakott, igy volt néhány meg­takarított pengője s amikor úgy fordult egyszer, hogy három ünnep sorakozott egymás mellé, felült a filléresre és el­indult rokonlátogatásra a hatodik vár­megyébe. Persze, hosszas családi megbe­szélések előzték meg ezt az elindulást, mert hiszen Józsi kisgyerekkora óta nem látta ezeket a rokonokat: Tamás bácsit az egyik faluban, a nagymamát meg a másikban. Az anyja biztatta leginkább. — Csak menj, fiam, menj és mondd meg az én drága jó anyámnak, hogyan és mint élünk, mondd meg neki, hogy a Bözsi már menyasszony, hogy a vőlegé­nye rendes ember, szerelő a gyárban, ősszel meg is lesz az esküvő... tovább már nem engedem halogatni, ha akkor is még szól valamit az a csirkefogó Lan­tos, hát csámpásra pofozom, csámpásra- Mert ez a nyámnyila Bözsi 13 olyan buta hogy minden hazugságnak beugrik... de ősszel meg lesz az esküvő, akkor esz­­tán feljöjjön ő is, hadd lássam még egy­szer az én drága, jó anyámat. S mondd meg k­ell, hogy apád is napestig dolgo­zik, de olcsó most a munka, alig fizetnek valamit a cipőkért, újat mindenki ké­szen vesz a­­ boltban, jóformán mindig csak talpalás, sarkalás, foldás járja, — még ebből is megélnénk, ha annak az apádnak nem mindig a lányokon járna , az esze de fúrt az ajtóban áll, hol ezzel dumál, hol azzal, amig a sámfákat szét nem verem a hátán. S hogy a Manci hú­god könyvkötőműhelybe jár,­­ persze, még keveset fizetnek neki, de majd ke­res ő többet is, csak akkor osztán itt ne hagyjon, mint ez a buta Bözsi, mert így van ez, minek neveli föl a szegény em­ber a gyerekit, semmi segítsége nincs belőle öreg korára. Józsi borotválkozott, ismerte már ezt a nótát, nemigen figyelt már oda s ami­kor ütött az ideje, felült a vonatra és el­indult-Déltájban érkezett a filléres abba a városba, honnan alig félóra járásra esett Tamás bácsi faluja. Józsi szapo­rán lépett ki és egy kis Útmutatással be is kocogott Tamás bácsiék házába­ — m­­­ár ebéd után voltak. Tamás bácsi a tornácon pipázott. Józsi tréfás fiú volt, beköszönt és azt mondta: — Varrógépeket, traktorokat, moto­rokat ajánlok. — Nem kell — mndta Tamás bácsi. — Jóvavalósi az úr? — Pestre. — Pestre? Régen jártam ott­ Pedig van ott egy jó komám, rokonleányt vett el feleségül. — Ki az? Hátha ismerem. — Nagy város az, nem lehet ott min­­d­enkit ismerni! "— Hátha mégis. — Hát, bizonyos Andráska Károly- Ugy­e, nem ismeri? — Andráska? — kérdezte most Józsi vissza- — Nem suszter az és az Angyal földön lakik,­ sántít az egyik lábára... — No ne! Hát persze, hogy azt is­meri? Hát ez csuda! Két leánya van, meg egy nagyobbacska csirkefogó fia, igaz ? — Igaz hát. Az a csirkefogó én va­gyok — mondta Józsi. Ezután már nem kellett semmi a nyak­­baboruláshoz. Az asszony is előkerült, ételt is tett az asztalra, kevéske bort is szoptak hozzá és egyértelműen állapí­tották meg férj és feleség, hogy Jóska tökéletesen kiérdemelte a csirkefogó ne­vet. Aztán sorra vették a család, majd a nagyvilág dolgait és egy kalap alatt elintézték. Alkonyodott, mikor Józsi fölkereke­dett, hogy a nagyanyjához induljon. Jó háromórai itt volt­ Testben és lélekben fölfrissülve vágott neki s úgy tizenegy óra tájt ért a faluba. Arról fogalma se volt, hol lakik a nagymama, hát addig járt, amig a sok sötét ház között egy világos ablakra nem bukkant. Bekoco­gott. — Zörögnek, hallod? — mondta oda­bent az asszony. — Hol a botom? — kérdezte vissza a gazda. — No, itt jó lesz vigyázni — gon­dolta Józsi. — Bottal kezdődik. Aztán hangosan beszólt: — Nem akarok én semmi rosszat, csak azt mondják meg, merre lakik özvegy Sarudiné, a vejével ? Erre kilépett a gazda az ajtón és jó­indulatúan megmagyarázta, hogy arra hátul — vaksötét volt — a harmadik uccaközben, ha stráfolja a Szekeresék portáját, onnan a hatodik ház s bent a harmadik pitvariban.. Józsi megköszönte a szives utbaigaz s­zitást, bár halvány gőze se volt arról, hogyan stráfolja a Szekeresék portáját, s mi az a pitvar. De addig botladozott a sötétben, amig megint előtalált egy vi­lágos ablakot, de ez már ott hátul, a harmadik ucca közben lehetett. Ide is be­kocogott. — Zörögnek, hallod? — mondta itt is az asszony. — Hol a botom? — felelt itt is a gazda. No, azért Józsi innen is épen jutott tovább s nem kellett soká keresgélni, — meglelte a a pitvart, hol a komoly szán­dékkal kocoghatott be­— Isvány, Isvány, zörögnek! — hal­lotta itt a nagymama hangját. — Hol a botom? — kérdezte nyomban Isvány. Józsi most már tisztában volt az itte­ni szokásokkal, nyugodtan várt. Odabent most kigyult a lámpa, aztán egyszerre kinyílt az ajtó és megjelent Isvány a bottal. — Aggyon Isten! — köszönt Józsi és minden további magyarázat nélkül be­­­lépett. — Aggyon Isten! — felelte Isvány és beengedte. Odabenn mégegyszer köszönt Józsi a miután fogadták, körülnézett. Megnézte a hálóhelyeket, látta a nagymamát, a mint ül az ágyban s kérdően nézi őt, —■ látta Isvány feleségét, Mariskát, az is csak bámult az ágyból, Isvány meg jött utána és nézte merően. Az ablak előtt karosláda állt, rá volt hányva a fölös ágynemű Józsi odament s minden további magyarázat nélkül — vetkőződni kezdett. — A házbeliek csak “Délamerikai Magyarság’5 1937. október 2 ISMERD MEG DÉLAMERIKÁT Séta a kráter körül Délamerika nyugati és keleti határát két hegylánc alkotja: az Andok és a Brazíliai hegyvidék. A földrész többi te­rülete két folyamrendszer, az Amazonas és a La Plata völgye.­ Tízezer évvel ez­előtt e két óriás völgy helyén a tenger vize hömpölygött. A délamerikai síkföldet a hegyekből lezuhanó hordalék töltötte fel s e dús térségek, ugyanúgy a hegyek és a ten­gerfenék ajándékai, mint Egyiptom, a Pó alsó folyása és a Nagyalföld. Ez a magyarázata annak, hogy a délmerikai régészeti kutatás őskori kultúrák fontos nyomait a nyugati partvidéken, az An­dok háborította csúcsain találta, úgy látszik, mintha az európai kultúra ősi termőhelyei — az afrikai partvidék és az ázsiai medencék — legalább a lénye­gi pontokra vonatkozólag, már feltárták volna végső titkaikat és az érdeklődés új reménnyel az inkák s az inkák őse­i­nek birodalma felé fordult, Peru hegyei közé. Az eredmény meglepő és tanulságos: a kínai kultúra és az ó­ görög világ mo­numentális maradványaira emlékeztető leletek kerültek napvilágra, leletek, a­melyek a történelemelőtti idők itteni nagy fejlettségéről tanúskodnak. Amfi­teátrumok, kerekkősáncokkal és őrtor­nyokkal megszakított “kínai falak” be­szélnek itt egy letűnt világról, amelyet most két óceán választ el egymástól, de amelyet egyszer talán az elsüllyedt At­lantisz kötött össze. Bármint is áll a dolog, Délamerika sok joggal beállt Kréta, Egyiptom,­­ Assur, India, Kína sorába azok közé, a­kik a kultúra dajkaságának hangjáért versenyeznek. Azoknak, akik az alkotó természet­es , az alakuló élet formai s lényegi összefüg­­­géseit megtapasztalták, feltünhetik,­­ hogy a délamerikai őskultúra színhelye, a perui óriáshegyek zord, fenséges bi­rodalma, vulkánikus alakulat­ Az ősla­kók hosszú korszakon át tanúi voltak a vulkánikus erők működésének, amely a kráterek mély, fortyogó öblét lassan feltöltötte s végül körkörös, lépcsőzetes épitményt alkotott. Egész Európát bomlasztja a trianoni szerződés mérge Budapest, szeptember 24 — Repülőpostával érkezett tudósítás — Kenéz Béla, a budapesti egyetem ez­­idei rektora, székfoglaló beszédében igen figyelemre méltó kijelentéseket tett a revízió kérdéséről. Hangoztatta, hogy a külföld mellénk állását csak akkor lehet biztosítani, ha meggyőzzük, hogy a magyar sérelmek egyúttal általános európai érdekű sérel­mek. — Fel kell tárni — mondotta a külföld előtt a magyarság történelmi hi­vatását az európai egyensúly biztosítása körül és rá kell mutatni, hogy Nagy Magyarország valósította meg legtöké­letesebben a természeti és gazdasági egységet. Ezt az egységet Trianonban kontár kezekkel megbontották és ezzel a bomlás méreganyagát vitték be a Duna völgyének, sőt egész Európá­nak gazdasági szervezetébe. — A békeszerződések — folytatta — igazságtalanságon épültek fel és nem teremtettek békét és nyugalmat­ Az em­beriség nevében óvást kell emelni a bé­keszerződések ellen és a trianoni nagy pár újrafelvételét kell követelni, magának Európának érdekében. — A revíziót — fejezte be nagyhatá­sú beszédét — akár a népszövetségi alap­okmány 19. cikkelye alapján, akár pedig egy új, elfogulatlan béketárgyalás útján kell végrehajtani, amely az igazságos­ság elvét emeli érvényre- Hit ér a pasé? 1937. OKT. l­iki SZABADFORGALMI ÁRAK: 100.— pengő ......................... 64.40 1000.— lei ...................... 1950 1000.— cseh korona ............... 117­ 40 1000.—dinár ......................... 69 — 100— dollár ............. 33530 1.—• angol font ........... 16-60. Mindig atléta A nehézsúlyú birkózóbajnok beteg. — Milyen magas a lázam, doktor úr? — 41 fok. — S mennyi a világrekord?

Next