Délamerikai Magyarság, 1937. október-december (9. évfolyam, 1189-1225. szám)

1937-10-02 / 1189. szám

m­ihhmhmhhihhmmbi Az elmúlt hét szombatján — mint már jelentettük — a rendőr­ség­ feloszlatott egy gyermekelő­­adást, melyet egy “magyar-német segélybizottság” című­ alkalmi egyesülés hirdetett a spanyol “mi­­liciánok” árváinak és özvegyeinek megsegítésére. Hogy az eljáró hatóság mivel in­dokolta rendelkezését, azt a sajtó­közlemények nem közölték; a la­pokban csak annyi állott, hogy egy nyilvános összejövetelt,­­ amely “magyar-német” rendezésben ké­szült, a rendőrhatóság nem enge­dett megtartani. Ez tehát azt je­lenti, hogy a “magyar-német” bi­zottság olyasvalamire készült, a­mit oka és joga volt az eljáró ren­­dőrközegeknek eltiltani. Nekünk eh­ez az egész rendőrsé­gi eljáráshoz csak abból a szem­­pontból van hozzászólásunk, hogy a hivatalos jelentésekben ott sze­repel ez a szó, hogy “magyar” és hogy ezt a nevet olyanok használ­ták fel, akiknek ehez semmi néven nevezendő joguk nem volt! Ebben a kolóniában van jó egy­néhány magyar egyesület, amely a kolóniát társadalmi rétegeződés szerint is képviselheti, de tudomá­sunk szerint egyetlen argentínai magyar egyesület sem vett részt a tervezett előadás rendezésében, te­hát még arra sem hivatkozhatná­nak a rendezők, hogy valamilyen létező egyesülettől vették volna nézték. Ki ez? Mi ez? A nagymama sú­gott is valamit Isványnak, mire az csak annyit felelt: — Ha csak megmoccan is, kitekerem e nyakát. De senki se kérdezett tőle semmit, ő meg a világért se nyitotta volna ki a száját. Amikor ledobta a ruháját, lerúgta a cipőjét, leheveredett a karosládára- Még egy darabig mosolygott magában, de a gyaloglástól úgy el volt fáradva, hogy azt már nem látta, mikor oltották el a házbeliek a lámpát-Reggel nagy pusmogásra ébredt. — Megreszkirozta az egyik szemét s pis­­lantott egyet: hát jóformán az orra fö­lött ott volt a nagymama orra, közelé­ben meg a Mariskáé. — Szakasztott az! Itt nem lehet hi­bázni! — suttogta a nagymama. — De mért nem szólt egy árva szót is? — suttogta vissza Mariska. — Mért? Mert bitang, csirkefogó, akár az apja, meg akart tréfálni min­ket... Nézd, a szája az a lányomé, a homloka meg tisztára az apjáé! Erre már Józsi is felkapta a fejét. Hát mellette a párnán ott feküdt a fényképe, amit a múlt karácsonykor kül­dött anyja a nagymamánk, azzal vetet­ték őt össze. Persze lem erre nevetés, ölelgetés,­­ csókolódzás, csak Isvány állt a szoba közepén a bottal, mintha egész éjjel így strázsálta volna Józit és szétkenve a bajuszát, mogorván dünnyögte: — No, öcsém, nálad is akasztottak már jobbat!... 1937. október 2. “Délamerikai Magyarság” * * A MAGYAR NÉV NEM LEHET GYANÚS CÉLOK PRÉDÁJA! kölcsön a “bizottság” nevéhez a “magyar” jelzőt. Kik tehát azok, akik ennek a “ve­gyes” bizottságnak a “magyar” jelleget adták? S milyen jogon? Itt magyar dolgozók évtizedes munkájukkal elismerést, megbe­csülést szereztek a magyar névnek Az ő tiszta és példaadó működése állott az argentínai kormány előtt, amikor az újonnan tervezett nagy­­bevándorlási akcióban négy kivá­lasztott nemzet közé a magyart is felvette. A magyar névnek Argentínában és a szomszédos államokban olyan nemes csengése van, mint a tiszta aranynak. Ezt nem szabad semmiféle mond­vacsinált “bizottság”-ok gyanús manipulációival elhomályosítani. Itt nincs magyar, aki azt akar­hatná, hogy Argentína és a többi államok hatóságai, intézményei, vállalatai azt higyjék, hogy egyet­len magyar is volna itt Délameri­­kában, aki magatartásával hatósá­gi közbelépésre ad okot és jogot. Becsületes magyar ember nem akarhatja, hogy ’’Béla Kun“ nagy­­nehezen elfelejthetett emléke újból felkísértsen itt és akadály legyen a magyar dolgozók munkatörekvé­sében. Nincs sorainkban egyetlen tisz­tességes ember sem, aki azt akar­hatná, hogy a magyart azok közzé sorozzák, akik minden rendbontás, minden földalatti akció részesei. Senki sincs, aki ne tudná, mit je­lenthet az, ha néhány felelőtlen erő bér magán­akciója miatt a magyar név rendőri jelentésekben szerepel! Mindenki beszélhet, cselekedhe­­tik a saját nevében, azt ami ne­m tetszik, de senkinek sincs joga úgy beszélni és aként cselekedni, hogy annak árnyéka az itt élő magyar­ságra hulljon. Épen ezért minden becsületes és józan magyar tiltakozik az ellen, hogy felelőtlen személyek a ma­guk gyanús politikai céljaira a dolgozó magyarok által kivívott tisztes magyar nevet, a magyar név tisztaságát és tisztességét akár bizottság, akár más formá­ban felhasználják! És minden becsületes és józan magyar joggal teheti fel a kérdést, hogy kik azok, akiknek jobban fáj a spanyol miliciának árváinak és özvegyeinek sorsa, mint az itt élő és dolgozó magyarok nyugodt jele­ne és biztos jövője? S talán még azt is, hogy olyan nagy bőségben él ez a magyar kolónia és annyi népjóléti intézménye van már, hogy messze harcterek véres köny­­nyeit is magyar pénzzel kell letö­rölni ? — Ingyen spanyol nyelvtanfolyam A calle Varela 757 szám alatt levő álla­mi iskolában minden hétfőn, szerdán és pénteken este 7—9 között ingyenes spa­nyol nyelvtanfolyamot tartanak, ame­lyen mindkét nembeli hallgatóság részt­­vehet Jelentkezni hayan«TriVon a napo­kcon lehet Buenos Aires, október 1 HAJÓJEGYEK bármely hajóstársaság hajóira Európába és Európából ide A LEGOLCSÓBB ÁRAKON SAJÁT ÉRDEKE hogy az argentínai magyarok igaz jóbarátját a SANCO HOLAND ÉS UNIDO MAGYAR OSZTÁLYÁT személyesen, vagy levélben felkeresse és bankügyeit megtárgyalja BARTOLOME MITRE 234 szám alatt NYITVA: reggel 8.30-tól esti 7 óráig. A magyar könyvek utódállambeli sorsa a Népszövetség közgyűlése előtt Genf. szeptember 25 — Repülőpostával érkezett tudósítás — A szellemi együttműködés bizottsá­gának jelentésével kapcsolatban a nép­szövetségi közgyűlés 6­ főbizottságában Herriot francia főmegbizott kegyelettel emlékezett meg a bizottság érdemes ma­gyar tagjának, Tormay Cecilének el­­hunytáról. A jelentés vitája során Baranyay Zol­tán magyar delegátus kiemelte annak a nemzetközi tanulmányi bizottságnak az értekezletét, amely a békés revízió kér­­­­désével foglalkozott-Ennek az értekezletnek a sikere azt­­ mutatja — mondotta — hogy a szellemi­­ együttműködéssel foglalkozó szervezet tejes mértékben felismerte a mai élet és a realitás követelményeit. Baranyai megemlítette, hogy az utód­államok minden módon megakadályozzák magyar könyvek és folyóiratok bejutá­sát területükre és kérte ebben az irány­ban a Népszövetség közbelépését. Rekordok és akaraterő 40 - 50 éves korban W. G­ Anderson professzor, a Yale egy­etem fizikai intézetének igazgatója, a 40—45 éves emberek problémájával szemben foglalt állást, kiknek anyagi és eszmei életterveit és számításait koruk gyakran keresztülhúzza. Anderson professzor arra a kérdésre válaszolt, hogy “öreg-e már a negyven éves ember?’’ s kijelentette — igaz, csu­pán a sport álláspontjáról —hogy egy negyvenéves férfi, ha szervezete egész­séges, ugyanolyan teljesítményekre ké­pes, mint egy húszesztendős, mert itt nem annyira a kor, mint inkább az aka­raterő jön elsősorban tekintetbe. Min­denesetre óv néhány sportfajtától: ver­senyfutók és ökölvívók jól teszik, ha 36 éves korukban befejezik pályájukat, — tréninget tarthatnak ugyan, de testüket kímélniük kell. Természetesen vannak kivételek is. — Anderson professzor megemlíti William Prichard-t, a kalkuttai sprintert, aki 55 éves korában a 220 yardos gyorsfutás­nál ellenfeleinek 20 yard előnyt adott és győzött, azután H. C. Courens-t, a vi­lághírű kerékpárversenyzőt, aki 50 éves korában megnyert egy ötven mérföldes versenyt, öt esztendővel később pedig harmadik lett egy száz mérföldes verse­nyen. Egészséges szellem egészséges test­ben és csüggedést nem ismerő akarat — ez oldja meg a világháborús generáció életproblémáit! " Választott — Már megint hozattál egy korsó sört, holott az orvos kifejezetten megtiltotta, egy sört igyál az ebédhez. — Jó, hát akkor vidd el az asztalról az ebédet. 3 Beküldött hirek: — As egyesületek által közlé* végett hozzánk juttatott hirek. Jelentések stb- formájáért és tartalmáért azok beküldői tar­toznak kizárólagos felelősségnél A Magyar Keresztény Nők Segély­egylete (titkárság: Sarmiento 2691, — 4-ik emelet, Dep. C.) minden hónap el­ső keddi napján délután 4—6 óra kö­zött a Magyar Házban (San José 382) élelmiszersegélyt oszt ki. Ebben a se­gélyben csakis munkaképtelenek és ag­gok részesülhetnek. HUNGÁRIA S. C. calle ANDONAEGUI 2054 (V. Urquiza) Alább közöljük azon tárgyakat, melye­ket tagjaink a strandtelep felépítési költ­ségeinek fedezésére szánt tombolás..­ ajándékoztak. Özvegy Jenő és neje 1 selyem asztal­terítő (kézimunka), és 3 és fél méter női ruhára való. Köttler Károly és neje 1 szoba festése és 1 nagy fali tükör, - - Borbély Mihály és neje 6 személyes evő­készlet, Sipos Ferenc 1 mértékutáni férfi­nadrág, Weisz Armand 1 szőrmeszőnyeg Minarcsik Bözsike 1 tartós ondolálás és egy abono 3 kiszolgálásra- Faller Jakab 1 mértékután férfinadrág, Dietrich Já­nos 1 pár cipő, Ecsedy Sándor 1 bőr­kötésű díszalbum, Rosenberg 1 selyem gyermekpaplan, Sebők Julia 2 olajfest­mény, Zombori Mihály 1 kompótkészlet, Erdős Ferenc 6 pár selyem zokni, Za­­moróczy Lajos 1 dióstorta, Dr. Salgó Sándor 1 asztali lámpa, Somodi Mihály és neje 1 tea-asztal 5 csészével, 1 tárca­készlet, 6 darab kisebb tárgy és 1 do­hányzókészlet, Mayer Jakab 1 mérték­­utáni férfi nadrág, SchlesingCT 9* 9án­

Next