Délamerikai Magyarság, 1938. április-június (10. évfolyam, 1264-1299. szám)
1938-04-02 / 1264. szám
2 Mit ér a pesó! 1938. április 1-i szabadforgalmi árak: 100.— pengő ..................... 73.80 1000.— lej ................................ 22.— 1000.— cseh korona ................... 141.60 1000.— dinár ..................... 84.60 100.— dollár ................. 404.60.. 1.— angol font ..................... 20.08 Rágalom írta: Hajnády Pál 1. Bőségesen és fordulatosan rágalmazták szomszédaikat, rendszerint uzsonna közben. Rágalmaikhoz világos kávét szürcsölgettek a Koncsek nővérek, sok tejszínhabbal. Vaníliás cukorporral hintették meg a habot. Gondtalanul rágalmaztak. — Az emberek rosszak — így kezdte Ancsika minden délután. — Hajajj! Szörnyen gonoszak — élénkült fel Vilmácska vértelen arca. — Micsoda arc! Elsárgult, ráncos glasszkesztyűre emlékeztetett. — Már tudom, ki öntött tintát a tejbe Csak a szomszéd varrónő fia lehetett. A Hajduné fia. Megtiltottam atejesembernek, hogy a palackot ezentúl az ajtó elé állítsa. — Meglásd, ebből a szörnyetegből gyilkos lesz — borzongott Vilmácska, jól esett neki ez a borzongás, álmodozva lehunyta papírvékony szemhéját. — Börtönben csücsült házasságszédelgés miatt... tudom.. . hiába mondta nekem azt, hogy katona volt, azért nem láttuk. — Nem csoda, ha ilyen népek fegyházba kerülnek, az anyja, az a beteg boszorkány talált gyerekeket fogad el kosztba. Pénzért... és iparengedély nélkül varr... és ellopja a resztliket.. . Jó iskola a fiúnak. — Ha egy ilyen kosztba vett gyerek később, évek múlva véletlenül felkapaszkodik a jobb körökre... hihihiá... akkor Hajduné elkezdi zsarolni. Az igazi mulatság öt órakor kezdődött, amikor a nap rézsútos sugarai szikrázva elcsúsztak a Zöldgölyő-ucca háztetőin. A Koncsek nővérek elhelyezkedtek a függöny előtt. Ancsika gyöngyházzal kirakott látcsövét szorongatta a kezében. Valamikor, a régi jó időkben, ezzel a látcsővel nézték felváltva — “A molnár és gyermekét”. Vilmácska cseresznyefabotjára támaszkodott. Sóváran kémlelték az uccát. Tíz perc múlva csakugyan megállt a várva várt autó a ház előtt. — Látod, Vilmácska? Látod? Itt a bűnös perszóna... Most lép ki a kocsiból. — Látom, ne visits, mert látom. — Vilmus kidüllesztette vaksi szemét. — Egész jól látom. Borzasztó! Egyedül! S ezen a héten már negyedszer. Zöld a ruhában. — Dehogy zöld az, Vilma. Piros... közönséges piros... — Mindegy! Folytasd! Azért, mert jobb a szemed, nem kell hencegni. — Most kihívóan néz.. . most a kapu felé jön. Pirosban. — Látom. De nem jön, az ilyen oson. — Bizony, az ilyen szerzetesen... Ancsika hangjában tikkadt izgalom — most csapja be a kaput. Most... A két nővér egymásra meredt, jegesfényül pillantásuk sokatmondó volt. ■— Most megy fel a lépcsőn — sziszegte Ancsika lehunyt szemmel. — Dehogy megy, surran!! Surran... a szemérmetlen bestia. Vilmácska megnedvesítette cserepes ajkát. • — A Hajdunéhoz surran - tikkadozott Ancsi. — No, de miért keres fel titkon varrónőt? — Diadalmasan recsegett az idősebb Koncsek leány. — Ugye, szeretnéd tudni kicsikém? Hát megmondom. Olyan egyszerű a magyarázat: ez a nő talált gyerek... most autója van... — Hihihihá... Hajduné pedig zsarolja... Úgy ám! — Ilyennek van autója, én nem is tudom, hogy a férfiak hová teszik a jó eszüket — siránkozott Ancsika. — Butaság! Az autó nem az övé. Kölcsön kapja. Nna! Persze, egy hülye férfitől .. . — Tudod, hogy hívják ezt a nőt? — Van is az ilyennek rendes neve. Ancsika félrehúzta a függönyt, meglátcsövezte a kocsit. — B. C. 0657 a száma... tegnap is egész jól elolvastam a számot... Vilmácskám, én most lefutok a tejért. Inkább sejti, mint látja az idősebb Koncsek lány, hogy húga most dobja be az autó félig leeresztett ablakán a cédulát, amelyre tegnap jóakaratúan, de előtte is titkolva a következőket fogalmazta szép gyöngy betűkkel: " — Most e héten már négyszer áll meg a B. C. 657 számú autó a Zöldgolyó utca 40 sz. alatti házban ???... és miért?! Gondolkozzon ezen buta férfi! Vilmácska megcsóválta kőszürke fejét, mosolygott, ezt gondolta, mennyi erély lakozik még az ő fürge hugocskájában. A kicsike persze azt hitte, hogy nem vettem észre, amikor a cédulát magához vette. Hiába... Ancsi hét évvel fiatalabb nála, két hét múlva lesz csak hatvanegy éves. Mikor elfulladva belépett a szobába, Vilmos tréfásan megfenyegette cseresznyefa-botjával : — Te még mindig olyan bolondos vagy, mint a csécsi majáliskor. — Miért? — Mert titkolózol. Akkor is elhallgattad, hogy egy borotvaszappant nyertél a tombolán... hogy az aljegyzőnek adtad emlékbe... és most... — Mit most? — Sikerült bedobni ? ... én ugyanis elolvastam... hihihiá... No, ne beszélj .. .remélem le volt eresztve az ablak. "Délamerikai Magyarság" 1938. április hó 2 .? A magyar kormánypárt elnöke jót remél a német birodalom szomszédságától Budapest, március 22 — Repülőpostával érkezett tudósítás — Tasnádi-Nagy András, a NÉP országos elnöke, egy vidéki politikai gyűlésen kifejtette, hogy a nagyszabású beruházási programm lehetővé teszi a munkanélküliség megszüntetését és a falu gazdasági és kulturális helyzetének javítását. A honvédség fejlesztését az indokolja, hogy a bennünket körülvevő államok és Európa minden hatalma fokozza védereje felszerelését és számát, nyilvánvaló tehát, hogy többé nem odázható el annak az aránytalanságnak a megszüntetése, amely a mi véderőnk és a többi hatalom védereje között fenáll. Ausztriának és Németországnak egyesülésével kapcsolatban kifejtette, hogy a magyarok, akik a legőszintébb — a világháborúban kipróbált, vérrel, vassal eljegyzett — barátai a német birodalomnak, csak örömmel fogadhatják, hogy ez az egyesülés, amely előbb-utóbb meg kellett, hogy szülessen, vérontás nélkül és egy nagy nemzeti ünnep formája között jött létre. — Érthetetlen — folytatta beszédét az államtitkár — hogy ez a tény bizonyos elemekben hisztériás nyugtalanságot váltott ki. — Tűrhetetlen, hogy az illetők meg akarják fertőzni hisztériás nyugtalanságukkal a magyar közvéleményt! — Az egyesülés keresztülhúzta a békeszerződések egyik igazságtalanságát s hisszük, hogy utat nyitott a többi igazságtalanság megszüntetésére is amely a békeszerződések által velünk történt. — Kétségtelen, nem mindegy, hogy a kis, törékeny Ausztria áll-e melletünk, vagy a hatalmas német birodalom. — Ez a változás csak jót jelenthet számunkra. A harmadik birodalom félelmetes ellenség, ha ellenség, de hatalmas barát, ha* barát. Befejezésül a pártelnök hangoztatta az egységes összefogás szükségességét. * A Szent István Társulat közgyűlésén Serédi hercegprímás hangoztatta, hogy a magyar nemzetnek Szent István magasztos példájára, nyugodtságra van szüksége. Meg kell őriznie gazdasági, szociális és állami életének nyugalmát és számolva az ország nemzetközi reális helyzetével tartózkodni kell minden irreális és ezért könnyen végzetessé válható lépéstől. Hirdessen aMagyarságában Borzalmas küzdelem Lérida körül A kormánycsapatok elszántan védekeznek - Északaragónban és Cataluñában lassan tovább folyik a térhódítás - Franciaország védintézkedései a spanyol határon Buenos Aires, április 1 (Táviratok kivonata) Franco tábornok haderői meglepetésszerűleg óriási ellenállásra találtak Lérida városában, amelynek eleste a polgári lakosság eltávolítása után már csak órák kérdésének látszott. A köztársaságiak, hogy a várost körülvevő Cinca folyó vizét megduzzaszszák, felrobbantották a Központi Katalán Elektromosművek zsilipjeit, aminek következtében csaknem az egész tartomány villamosáram nélkül maradt és egyidejűleg mintegy 80 millió hektoliter vizet zúdítottak a támadók elé. A felkelők előnyomulása így pillanatnyilag megállott Lérida előtt, amelynek külvárosaiban és környékén ádáz küz■ delem folyik a nacionalisták és az utolsó órákban óriási erősítéseket kapott köztársaságiak között. A barcelonai jelentések szerint a Nemzetközi Brigádok szuronyrohamokkal vetették vissza a felkelők támadásait. Mindkét fél hadijelentései szörnyű vesztességekről számolnak be a város kapuja előtt dúló ádáz kézitusákban. Yagüe tábornok, a Léridát ostromló nacionalista haderők vezére most a város teljes bekerítésére törekszik, hogy ezáltal annak védőinek elkeseredett ellenállását megtörje. A nacionalista repülők több ízben bombázták, majd röpcédulákat dobáltak le, amiben megadásra szólítják fel a védősereget. Északaragónban, ahonnan a köztársaságiak valószínűleg tetemes számú haderőt vontak el Lérida védelmére, a Mascardo és Varela vezénylete alatt küzdő nacionalista csapatok előnyomulása lassan, de változatlanul halad előre A köztársaságiak állandó harcok között vonulnak vissza az Ebro völgyében és több apró helység után most már Graus városát is kiürítették. Teruel délkeleti frontszakaszán a köztársaságiak ellentámadásba mentek át és állítólag két községet is visszavettek Albarrada környékén a felkelőktől. A köztársaságiak ellentámadása állítólag egészen a guadalajarai frontszakaszig terjed ki és célja valószínűleg nem más, mint Lérida felmentése, ami körül a nacionalisták gyűrűje egyre összébb szorul. Franciaország, a párizsi távirati jelentések szerint," csapatokat von össze a Pireneusok mögött a spanyol határon, hogy a Kataluñából érkező menekültek tömegük beözönlésének gátat vessen. A Nyugat lemásolja a magyar útlevélrendszert Budapestről Írják: Az a nagy siker, amelyet az új magyar útlevelek arattak, arra bírja a nyugati államok rendőri hatóságait, hogy a magyar útleveleket lemásolják és utánozzák. A rendőrhatóságoknak ugyanis éppen a legutóbbi időben nagyon sok bajuk van a nemzetközi útlevélhamisítókkal és a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a magyar útleveleket nem lehet hamisítani. Nemsokára rendőri bizottságok érkeznek több nyugati államból Budapestre, hogy a magyar útlevelek készítési módját tanulmányozzák és saját országukban is meghonosítsák.