Délamerikai Magyarság, 1938. április-június (10. évfolyam, 1264-1299. szám)
1938-05-14 / 1281. szám
1938. május hs 14. "Délamerikai Magyarság" HORTHY KORMÁNYZÓ ügy német flotta-ünnepélyen — Eredeti távirat a “D. Magyarság” részére. — Feladták csütörtökön délelőtt 10 óra 08 perckor — Budapest, május 12 A Budapesten időző Raeder német vezértengernagy Hitler elnökkancellár nevében meghívta Horthy kormányzót egy német hadihajó ünnepélyes vízrebocsájtására és az ezzel kapcsolatban rendezendő nagyszabású flottaünnepélyre. Szabó László cikke a magyar külpolitikáról Buenos Aires, május 13 A “Critica” csütörtöki számában öt nagy külpolitikai ismertetést közölt; az egyiket Lloyd George írta, a többi négyet a lap belső munkatársai. Az öt cikk közül az egyik Magyarország helyzetét és külpolitikáját volt hivatva az itteni olvasóközönséggel megismertetni. Ezt a cikket Szabó László, a Critica már ismert nevű munkatársa írta, aki csak nemrégen a középeurópai helyzetről írt cikksorozatával is feltűnt. Szabó László cikke elfogulatlan őszinteséggel és nagy tájékozottsággal tárgyalja távoli hazánk helyzetét és megállapítja, hogy az ezeresztendős magyar állam — még mai megcsonkítottságában is — az egyetlen komoly akadálya a német, “Drang nach Osten”-törekvéseknek. Tömören és súlyosan mutat reá a Trianonban elkövetett igazságtalanságra és annak az egész Középeurópára kiható tragikus következményeire és megállapítja, hogy Kossuth Lajos már a 48-as időkben a dunai államok gazdasági együttműködésének szükségét hirdette s hogy Tisza volt a háború egyetlen felelős ellenzője. A cikk Szabó László közírói sikereit értékesen gyarapítja és becsületesen szolgálja a Magyar Igazság nagy célját is. - S- ■■ A: Hirdessen a 'Magyarság'-ba! Egy szürke kosztüm cirka 100 P Egy szürke cipő Nagynál 30 P. Egy szürke selyemharisnya 5 P. Szürke kalap kökörcsinnel 20 P Gyerekeknek nyári ruha 40 P. A perselyben van eddig 8 pengő körül, májusra meglesz a szükséges pénz a kutyában. Hallatlan. Nekem még csak egy sárga nyakkendőt se irányzott elő! Pár napig hallgattam, jártam az uccákat s mély megvetéssel fordultam el a kutyától. Végre is megbékültem. Hiszen a persely nélkül is nekem kellene megvennem a felsorolt dolgokat, te balga. Hogy honnan? Akárhonnan, akárhogyan, de meg kell vennem a kosztümöt, kalapot, meg kell venned. Testvér, meg kell vennie önnek, — tisztelt uram, aki egyebek között a férfi pályára is elszánta magát valamikor. Egyszer, nem is sok idő múlva, mint mindig, úgy most is eljött az elseje. Már nem is elseje volt, hanem ötödiké, — minden dátumok, terminusok királya, véglete, ötödiké, ahonnan már semmi sem kezdődik, ahol minden csak végződik, melyet, ha szerencsésen átlép a honpolgár, akkor dagadt mellel járhat tovább égen, szárazon és vizen... ötödiké! Nagy harcok után érkeztünk el ötödikéig, de nehezen mindent elrendeztünk, részint pénzzel, részint “meghosszabbítással”, valamint ékesszílással (Mert nem vetted észre, Testvér, hogy így elsejétől ötödikég mily roppant nagy szónoki talentum vagy, hogy hozzád képest Ciceró, vagy Demoszi,henész erőlködő, nyávogó, káráló, nyaflonc kis rétorok voltak csupán ...) Hát mondom, túlestünk az ötödikén, mikor mint a mézik" az égből, ugy csapott ránk a villanyszámla, háta megett a kikapcsoló személyzettel és nekünk mondanom sem kellene — ötödike után egy vörösrézkrajcárunk se volt sehol. De mit tesz ilyenkor az ember? Na, mit tesz?... Félrevonul a feleségével s rövid megbeszélés után földhözcsapja a cserépkutyát, lemond a Fidzsi-szigetekről, Koreáról, a kosztümről s nem hagyja, hogy kikapcsolják a villanyt. Jó az mégis, ha persely van a háznál... „Appellálunk!“ Az óhazai izraelita vallásfelekezet ünnepélyes tiltakozása a zsidójavaslat ellen „Ha magyarok vagyunk és maradunk”” Budapestről írják: A magyarországi izraeliták országos irodája az úgynevezett zsidótörvényjavaslattal kapcsolatban tiltakozó nyilatkozatot tett közzé. A javaslat indokolásának megjelenése alkalmából elengedhetetlen kötelességüknek tartják annak megállapítását hogy a javaslat súlyosan megsérti a magyar alkotmányban gyökerező jogegyenlőség elvét. Az 1867. évi XVII. törvénycikk ugyanis kimondja, hogy “az ország izraelita lakosai a keresztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jogosítottaknak nyilváníttatnak, minden ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet pedig ezennel megszűnik.” — Erkölcsi és anyagi létünkben támad meg bennünket a kormány törvényjavaslata — írja a nyilatkozat — amely a hazai zsidóságot százalékszámok korlátai közé akarja szorítani. Bizalommal eltelten vártuk és hisszük is, hogy a magyar törvényhozás és a magyar társadalom nem fogja engedni a polgári jogok egyenlőségének s a munka szabadságának ezt a méltatlan korlátozását. — Tiltakozunk vallásfelekezetünknek oly beállítása ellen, mintha e valláshoz tartozás ellentétben állhatna a nemzet történeti hagyományainak hű követéseivel. —■ A törvényjavaslat indokolása magát a zsidó vallásfelekezetet helyezi a nemzet fóruma előtt a vádlottak padjára és több, mint négyszázezer hitéhez, ha zsidó vallásu magyar állampolgárt bánt meg legszentebb nemzethű érzéseiben. — Ezt a méltatlan, igazságtalan és a tényeknek meg nem felelő beállítást ünnepélyesen visszautasítjuk s tiltakozunk az ellen, hogy a valláshoz való ragaszkodás miatt bárkit is állampolgári törvényes jogaiból kizárni, vagy azokban korlátozni lehessen. A hithűségnek ilyen megbélyegzése ellen appellálunk elsősorban Magyarország Főméltóságú Kormányzójához, akinek igazságszeretete, törvénytisztelete és magas erkölcsi felfogása iránt az ország minden polgára hódolatos tisztelettel van eltelve. Appellálunk a magyar országgyűlés mindkét házához, amelynek dicső elődje a jogegyenlőséget és a vallásszabadságot a magyar törvénytárba iktatta és amely országgyűlésnek mai két háza nem semmisítheti meg az emberiesség megszentelt jogelveit. — Appellálunk a magyar keresztény társadalomhoz, — amelynek tagjaival együtt nőttünk fel és együtt küzdöttünk korunk megpróbáltatásai közepett a polgári élet küzdőterein épúgy, mint a világháború vérmezején és amelynek tagjaival együtt igyekeztünk az összeomlás romjaiból az országot újjáépíteni: ne engedjék, hogy a jogegyenlőség és a vallásszabadság nagy gondolatát, amelyért annyi századon át nemzedékek küzdöttek és véreztek, hangzatos jelszavakkal felkavart áramlatok elsodorhassák. — De appellálunk hazánk összes vallásfelekezeteinek egyházfőihez: — emeljék fel tiltakozó szavukat a hithűség és a nemzethüség szembeállítása ellen s ne engedjék, hogy az Egy Isten hitéhez való hűséges ragaszkodás is hátránnyal sújthasson. — Hirdetjük és valljuk, hogy hitünkben ha zsidók, érzésünkben hű magyarok vagyunk és maradunk! Trianon átka alatt épúgy szenvedve,, mint polgártársaink valamennyien, a mi törekvésünket is csak a nemzet nagy céljai vezetik és amiként a múltban mindenkor, — azonképpen most is áldozatkészségünk megfeszítésével akarunk s fogunk részt venni az újonnan meginduló nemzetmentő munkában, szembeszállva bármely oldalról jövő minden kísérlettel, amely azt megzavarni próbálná. Rákóczi, Kossuth, Vörösmarty, Petőfi, Jókai és Arany szelleme lebeg nemzeti ideálként mielőttünk is. Elődeink munkája, verejtéke és vére, őseinknek Nagy-Magyarországon szerte domboruló sirkantjai teszik számunkra is szentté a hazai földet és ugyanazokkal a szavakkal, melyekkel másfél évszázaddal ezelőtt a hazai zsidóság akkori vezetői írtak fel az akkori országgyűléshez, fordulunk mi is ma a nemzeti közvéleményhez: “Nincs a földkerekségen Magyarországon kívül más hazánk, nincs más oltalmunk, mint a haza törvényei, nincs más menedékünk, mint az emberiség ama kötelességei, melyekkel ember ember iránt kivétel nélkül tartozik!” Elvették a románok a Tischler-féle erdőbirtokot A kolozsvári tábla elrendelte a 16.000 holdas birtok kisajátítását Kolozsvárról jelentik. Évek óta húzódó perben hirdetett ítéletet a kolozsvári tábla. Az ügy előzményei még 1925-re nyúlnak vissza, amikor tíz udvarhelyvidéki román község lakossága a 16.000 holdas Tischler-féle erdőbirtok kisajátítását kérte. Az eljárás során egy volt tiszt agyonlőtte Tischler Mórt és a bíróság “csak” 6000 holdat vett el a birtokból. Erre elkeseredett pereskedés indult meg a tragikus módon meghalt Tischler Mór örökösei és az erdőt követelő lakosság köztt. A pert az évek során több, mint húsz esetben halasztották el, míg az most végső fokon a tábla elé került. A táblai ítélet elrendelte a 16.000 holdas erdőbirtok kisajátítását és a hatalmas birtokból az örökösöknek mindössze 605 holdat hagytak meg. Az ítélet jogerős. Egyszerű magyarázat — Mondja, Pacák úr, miért van több autóbaleset, mint vasúti baleset? — Mert a mozdonyvezető nem szokott csókolódzni a fűtővel. \ TUDJA ÖN hajójegyet venni teljesen ingyen kabin biztosítása mellet!! Az egyedüli magyar hajójegy irodában CA. CENTRAL EUROPEA 469 — SAN MARTIN — 469