Délamerikai Magyarság, 1938. április-június (10. évfolyam, 1264-1299. szám)

1938-05-14 / 1281. szám

1938. május hs 14. "Délamerikai Magyarság" HORTHY KORMÁNYZÓ ügy német flotta-ünnepélyen — Eredeti távirat a “D. Magyarság” ré­szére. — Feladták csütörtökön délelőtt 10 óra 08 perckor — Budapest, május 12 A Budapesten időző Raeder német ve­­zértengernagy Hitler elnökkancellár ne­­vében meghívta Horthy kormányzót egy német hadihajó ünnepélyes vízrebocsáj­­tására és az ezzel kapcsolatban rende­zendő nagyszabású flottaünnepélyre. Szabó László cikke a magyar külpolitikáról Buenos Aires, május 13 A “Critica” csütörtöki számában öt nagy külpolitikai ismertetést közölt; az egyiket Lloyd George írta, a többi né­gyet a lap belső munkatársai. Az öt cikk közül az egyik Magyaror­szág helyzetét és külpolitikáját volt hi­vatva az itteni olvasóközönséggel meg­ismertetni. Ezt a cikket Szabó László, a Critica már ismert nevű munkatársa írta, aki csak nemrégen a középeurópai helyzet­ről írt cikksorozatával is feltűnt. Szabó László cikke elfogulatlan őszin­teséggel és nagy tájékozottsággal tár­gyalja távoli hazánk helyzetét és meg­állapítja, hogy az ezeresztendős magyar állam — még mai megcsonkítottságá­­ban is — az egyetlen komoly akadálya a német, “Drang nach Osten”-törekvé­­seknek. Tömören és súlyosan mutat reá a Tria­nonban elkövetett igazságtalanságra és annak az egész Középeurópára kiható tragikus következményeire és megálla­pítja, hogy Kossuth Lajos már a 48-as időkben a dunai államok gazdasági együttműködésének szükségét hirdette s hogy Tisza volt a háború egyetlen fe­lelős ellenzője. A cikk Szabó László közírói sikereit értékesen gyarapítja és becsületesen szolgálja a Magyar Igazság nagy cél­ját is. - S- ■■ A: Hirdessen a 'Magyarság'-ba! Egy szürke kosztüm cirka 100 P Egy szürke cipő Nagynál 30 P. Egy szürke selyemharisnya 5 P. Szürke kalap kökörcsinnel 20 P Gyerekeknek nyári ruha 40 P. A perselyben van eddig 8 pen­gő körül, májusra meglesz a szük­séges pénz a kutyában. Hallatlan. Nekem még csak egy sárga nyakkendőt se irányzott elő! Pár napig hallgattam, jártam az uccákat s mély megvetéssel for­dultam el a kutyától. Végre is meg­békültem. Hiszen a persely nélkül is nekem kellene megvennem a felsorolt dolgokat, te balga. Hogy honnan? Akárhonnan,­­ akárho­gyan, de meg kell vennem a kosz­tümöt, kalapot, meg kell venned. Testvér, meg kell vennie önnek, — tisztelt uram, aki egyebek között a férfi pályára is elszánta magát valamikor. Egyszer, nem is sok idő múlva, mint mindig, úgy most is eljött az elseje. Már nem is elseje volt, ha­nem ötödiké, — minden dátumok, terminusok királya, véglete, ötö­diké, ahonnan már semmi sem kez­dődik, ahol minden csak végződik, melyet, ha szerencsésen átlép a honpolgár, akkor dagadt mellel járhat tovább égen, szárazon és vizen... ötödiké! Nagy harcok után érkeztünk el ötödikéig, de nehezen mindent el­rendeztünk, részint pénzzel, ré­szint “meghosszabbítással”, vala­mint ékesszílással (Mert nem vet­ted észre, Testvér, hogy így else­jétől ötödiké­g mily roppant nagy szónoki talentum vagy, hogy hoz­­zád képest Ciceró, vagy Dem­oszi,­­henész erőlködő, nyávogó, káráló, nyaflonc kis rétorok voltak csu­pán ...) Hát mondom, túlestünk az ötödikén, mikor mint a mézik" az égből, ugy csapott ránk a vil­lanyszámla, háta megett a kikap­csoló személyzettel és nekünk­­ mondanom sem kellene — ötödike után egy vörösrézkrajcárunk se volt sehol. De mit tesz ilyenkor az ember? Na, mit tesz?... Félrevonul a feleségével s rövid megbeszélés után földhözcsapja a cserépkutyát, lemond a Fidzsi-szi­­getekről, Koreáról, a kosztümről s nem hagyja, hogy kikapcsolják a villanyt. Jó az mégis, ha persely van a háznál... „Appellálunk!“ Az óhazai izraelita vallásfelekezet ünnepélyes tiltakozása a zsidójavaslat ellen „Ha magyarok vagyunk és maradunk”” Budapestről írják: A magyarországi izraeliták országos irodája az úgynevezett zsidótörvényja­vaslattal kapcsolatban tiltakozó nyilat­kozatot tett közzé. A javaslat indokolá­sának megjelenése alkalmából elenged­hetetlen kötelességüknek tartják annak megállapítását hogy a javaslat súlyosan megsérti a magyar alkotmányban gyö­kerező jogegyenlőség elvét. Az 1867. évi XVII. törvénycikk ugyanis kimondja, hogy “az ország izraelita lakosai a ke­resztény lakosokkal minden polgári és politikai jog gyakorlására egyenlően jo­gosítottaknak nyilváníttatnak, minden ezzel ellenkező törvény, szokás, vagy rendelet pedig ezennel megszűnik.” — Erkölcsi és anyagi létünkben tá­mad meg bennünket a kormány törvény­javaslata — írja a nyilatkozat — amely a hazai zsidóságot százalékszámok kor­látai közé akarja szorítani. Bizalommal eltelten vártuk és hisszük is, hogy a magyar törvényhozás és a magyar tár­sadalom nem fogja engedni a polgári jogok egyenlőségének s a munka sza­badságának ezt a méltatlan korlátozá­sát. — Tiltakozunk vallásfelekezetünknek oly beállítása ellen, mintha e valláshoz tartozás ellentétben állhatna a nemzet történeti hagyományainak hű követései­vel. —■ A törvényjavaslat indokolása ma­gát a zsidó vallásfelekezetet helyezi a nemzet fóruma előtt a vádlottak pad­jára és több, mint négyszázezer hitéhez, ha zsidó vallásu magyar állampolgárt bánt meg legszentebb nemzethű érzései­ben. — Ezt a méltatlan, igazságtalan és a tényeknek meg nem felelő beállítást ün­nepélyesen visszautasítjuk s tiltakozunk az ellen, hogy a valláshoz való ragasz­kodás miatt bárkit is állampolgári tör­vényes jogaiból kizárni, vagy azokban korlátozni lehessen. A hithűségnek ilyen megbélyegzése ellen appellálunk elsősor­ban Magyarország Főméltóságú Kor­mányzójához, akinek igazságszeretete, törvénytisztelete és magas erkölcsi fel­fogása iránt az ország minden polgára hódolatos tisztelettel van eltelve. Appel­lálunk a magyar országgyűlés mindkét házához, amelynek dicső elődje a jog­­egyenlőséget és a vallásszabadságot a magyar törvénytárba iktatta és amely országgyűlésnek mai két háza nem semmisítheti meg az emberiesség meg­szentelt jogelveit. — Appellálunk a magyar keresztény társadalomhoz, — amelynek tagjaival együtt nőttünk fel és együtt küzdöttünk korunk megpróbáltatásai közepett a polgári élet küzdőterein épúgy, mint a világháború vérmezején és amelynek tagjaival együtt igyekeztünk az össze­omlás romjaiból az országot újjáépíteni: ne engedjék, hogy a jogegyenlőség és a vallásszabadság nagy gondolatát, a­melyért annyi századon át nemzedékek küzdöttek és véreztek, hangzatos jelsza­vakkal felkavart áramlatok elsodorhas­sák. — De appellálunk hazánk összes vallásfelekezeteinek egyházfőihez: — emeljék fel tiltakozó szavukat a hithű­­ség és a nemzethüség szembeállítása el­len s ne engedjék, hogy az Egy Isten hitéhez való hűséges ragaszkodás is hátránnyal sújthasson. — Hirdetjük és valljuk, hogy hitünk­ben ha zsidók, érzésünkben hű magya­rok vagyunk és maradunk! Trianon át­ka alatt épúgy szenvedve,, mint polgár­társaink valamennyien, a mi törekvésün­ket is csak a nemzet nagy céljai veze­tik és amiként a múltban mindenkor, — azonképpen most is áldozatkészségünk megfeszítésével akarunk s fogunk részt venni az újonnan meginduló nemzet­mentő munkában, szembeszállva bár­mely oldalról jövő minden kísérlettel, a­mely azt megzavarni próbálná. Rákóczi, Kossuth, Vörösmarty, Petőfi, Jókai és Arany szelleme lebeg nemzeti ideálként mielőttünk is. Elődeink munkája, verejtéke és vére, őseinknek Nagy-Magyarországon szerte domboruló sirkantjai teszik számunkra is szentté a hazai földet és ugyanazok­kal a szavakkal, melyekkel másfél év­századdal ezelőtt a hazai zsidóság ak­kori vezetői írtak fel az akkori ország­­gyűléshez, fordulunk mi is ma a nem­zeti közvéleményhez:­­ “Nincs a földkerekségen Magyar­­országon kívül más hazánk, nincs más oltalmunk, mint a haza törvényei, nincs más menedékünk, mint az emberiség ama kötelességei, melyekkel ember em­ber iránt kivétel nélkül tartozik!” Elvették a­ románok a Tischler-féle erdőbirtokot A kolozsvári tábla elrendelte a 16.000 holdas birtok kisajátítását Kolozsvárról jelentik. Évek óta húzódó perben hirdetett íté­letet a kolozsvári tábla. Az ügy előzményei még 1925-re nyúl­nak vissza, amikor tíz udvarhelyvidéki román község lakossága a 16.000 holdas Tischler-féle erdőbirtok kisajátítását kérte. Az eljárás során egy volt tiszt agyon­lőtte Tischler Mórt és a bíróság “csak” 6000 holdat vett el a birtokból. Erre el­keseredett pereskedés indult meg a tra­gikus módon meghalt Tischler Mór örö­kösei és az erdőt követelő lakosság kö­­ztt. A pert az évek során több, mint húsz esetben halasztották el, míg az most végső fokon a tábla elé került. A táblai ítélet elrendelte a 16.000 holdas erdőbir­­tok kisajátítását és a hatalmas birtok­ból az örökösöknek mindössze 605 hol­dat hagytak meg. Az ítélet jogerős. Egyszerű magyarázat —­ Mondja, Pacák úr, miért van több autóbaleset, mint vasúti baleset? — Mert a mozdonyvezető nem szokott csókolódzni a fűtővel. \ TUDJA ÖN hajójegyet venni teljesen ingyen kabin biztosítása mellet!! Az egyedüli magyar hajójegy irodában CA. CENTRAL EUROPEA 469 — SAN MARTIN — 469

Next