Délamerikai Magyarság, 1939. július-szeptember (11. évfolyam, 1450-1488. szám)

1939-07-04 / 1450. szám

1939. július hó 4. ‘Délamerikai Magyarság’ A tízesztendős •■!. Magyar díj"-hoz újabban beérkozott üdvözlő sorok: MAGYAR SEGÉLYEGYLET Igen tisztelt Főszerkesztő Úr! A Magyar Segélyegylet vezetősége az ön lapja, a “D. Magyarság” 10 éves jubileuma alkalmával ezúton fejezi ki legőszintébb szerencsekivánatait. Egyúttal arra kérjük a Főszerkesztő Urat, hogy a jövőben is ép úgy, mint a múltban, igaz magyarsággal és érdek nélkül támogassa továbbra is egyesületünket. Legőszintébb szerencsekívonataink megismétlése mellett maradunk hazafias üdvözlettel, a Vezetőség nevében: Perczel Géza titkár * A Zászló Ilii katonáját, a fáradhatatlan harcost és a jó barátot szívből köszönti : Clallandrásnő. Kedves Faragó Úr, engedje meg, hogy a ‘‘D. Magyarság” tízéves jubileuma alkalmából melegen üdvözöljem önt, a bátor, vérbeli hírlapírót. Ön nyugodtan, büszkén mondhatja, hogy 10 évvel ezelőtt a SEMMIBŐL teremtett VALAMIT, ami ezen a téren, ebben az országban eddig még senkinek sem sikerült. Erre élő tanú vagyok jómagam is, aki közelről ismerte a ”D. Magyarság” alapítási küzdelmeit. Ön az itteni magyarság érdekében immár tíz éve működik és számtalan az a szolgálat, amelyet Ön lapjában és személyesen tett a kolektivitásnak s nem utolsó sorban annak egyes tagjainak külön-külön. Hogy nem vett mindig hála, amit fáradozásaiért aratott, az némikép a korszellemnek tudható be, mely folyton ront az emberek jó érzésén, de elégtételül szolgáljon önnek, kedves Faragó Úr, hogy az itteni magyarok értelmes, jóindulatú része — tehát nagy többsége — törhetetlenül a “Délamerikai Magyarság” mellett áll. Őszintén kívánom, hogy a magyarság érdekében kifejtett működése a jövőben a legteljesebb elégtételt hozza meg önnek s hogy lapja további fejlődése olyan legyen, amilyent érdemel a tudás,, szívós kitartás és hazafias lelkesedés. Szívélyesen üdvözli önt, őszinte baráti hive: Samek Albert. — TAVIRAT — Kevés szóval, de őszinte érzéssel üdvözli jubileuma alkalmából Kovács Margit oseo9Q6oeet»s%«Goseos99i»sGa Magyar bőrönd- és bőrdíszmű áru készítő mester “EL PUMA ’ Galle MONTEVIDEO 1045» (Santa Fé 1600 magasság.) U. T. 43—0346 — Aecesszerek, bőröndök, női táskák, utazási cikkek, aktatáskák a legszebb kivitel. Den, készen, vagy rendelésre kaphatók. — Javítások, táska huzatok stb. stb. — Magyaroknak árkedvezmény. Tulajdonos: SCHILLER M. Hősi halál Buenos Airesben 25 évvel a bábom kitörése után Buenos Aires, július 3 Vasárnap délután, hosszú hónapok csodálatos türelemmel viselt szenvedései után meghalt a buenos airesi rákkutató intézet kórházában Cser Miklós gyári tisztviselő. Az alig 43 éves Cser Miklós néhány év előtt vándorolt ki Kaposvárról és itt — tisztviselői alkalmaztatása mellett a kender- és lentermelésnek csinált propagandát; magyar magokat szerzett, igyekezett nemesíteni és a hires magyar lenipar mintájára itt is szerette volna a fonal- és kötélgyártást stb. bevezetni. « Cser Miklós a háborúban, mint fiatal tiszt többször megsebesült és több, mint 20 éven keresztül hordozta sebeiben a gránátszilánkokat, sőt néhány pénzdarabot is, amelyet a lövés ereje testébe sodort. Néhány év előtt egy ilyen vándorló pénzdarab vérkeringési zavarokat idézett elő és itt Buenos Airesben meg kellett operáltatni magát. Az operációval eltávolították a fémdarabokat, tréfás büszkeséggel mutogatta a “megtalsecce CSCseescsapsös csíccel karított” pénzeket, azonban a helyén támadt seb nem akart begyógyulni, rosszindulatúnak mutatkozott s utóbb már minden jel arra mutatott, hogy rákos képződéseket mozdított elő. Egyik kórházból a másikba szállították, minden gyógymóddal kísérleteztek, azonban eredménytelenül: vasárnap délután, épen 25 évvel azután, hogy a híres kaposvári 44-es “rosseb-bakákkal” hadba vonult, messze hazájától, távol édesanyjától meghalt, — kései hősi halottja a világháborúnak. Kaposvári földjei és itteni jóbarátai kisérték el — özvegy édesanyja helyett is — utolsó útjára. Kedves Faragó Rezső! A mi korunkban az idő nagyon gyorsan szalad és bizony így érthető, hogy szintehihetetlennek tűnikelőttem, hogy már idestova 10 éve annak, amikor Buenos Airesen keresztül elindultam és Önnel arról beszélgettem, hogy a chilei viszonyokról, a chilei magyarokról írni, informálni fogom Önt. Ennek az Ön érdeklődésének azután itt hamar gyümölcsei is voltak, mert napvilágot látott le lapjában egy cikk: “Egyesületet a chilei magyaroknak” és e felszólalás eredményeként 1930 év elején meg is alakult itt az első chilei magyar egyesület, amelynek a mi itteni kolóniánk oly sok kellemeset küszönhetett és köszönhet, mely lehetővé tette az itt élő magyarság összetartását (a veszekedés is összetartást jelent, — főleg, ha oly vérnélküli, mint nálunk), lehetővé a magyar kultúra ápolását stb. , stb. és mindezt az Ön lapjának köz-reműködésével. Ön most jubileumot ül és biztosan felvonulnak mind, akik az elmúlt 10 évben munkatársai voltak, akik örömmel látták egy magyar sajtó, elfogulatlan sajtó működését és akiknek örömük telt abban a kulturmunkában, amelyet végzett és abban a szeretetben, amellye felkarolt minden ügyet, amely magyar volt és magyar érdekeket szolgált. Nem akarok én sem hiányozni azok sorából, akik megbecsülésüknek kifejezésére ezt az alkalmat felhasználni kívánják és ha nem is szaporíthatom azok számát, akik ott részt vesznek az Ön közvetlen ünneplésében, kérem, hogy fogadja innen, a távolból őszintén átérzett szerencsekivánataimat s azon kifejezett óhajomat, hogy még sok-sok 10 éven át működhessék közre a mi közös magyar ügyeink megsegítésében s hogy mindig élvezhesse a megbecsülést, mint az egyetlen ellenszolgáltatásunkat, amit mi, olvasói Önnek adni tudunk. Igaz barátsággal köszönti: Santiago de Chile, 1939. június 21. Balázs Aurél. ‘A' Táviratilag gratulált és kívánt szerencsit Mundi György (Buenos Aires). — Becsky László és neje a távoli Salta városából, élőszóval és telefonon csatlakozott az üdvözlők soraihoz: Herczeg Sándor, Berkó László, Csala Zsigmond, Glück Hermann, Cziprus József (aki szinte könnyek között emlékezett viszsza a megindulás első óráira), Mickein és Koterkáné magyar nyomdája, Gauruder Ferenc, von Winterhaldenné, Spanyár István, Ballandrás János stb. (Folytatjuk.) ss««%sosoosseoisooec«eooooeaeeeoseo6MeeeooscoeoeseoeooGO Jön! Jön! Jön! A kölcsönkért kastély Jön! Jön! Jön! «sossosseososseooMeeisaeQoaoosgeoeesegQeiseeoosoeeeeoM » Az év végéig meghosszabbították -a magyar-olasz kereskedelmi szerződést Róma, június 29 (Havas-távirat) Az olasz—magyar kereskedelmi szerződést, amely június 30-án járt le, egyelőre a folyó év végéig meghosszabbították. A megállapodások lényege az, hogy Magyarország gabonafeleslege egy részét Olaszországnak adja át részben ipari termékekért, részben líja-fizetések ellenében, amit főként turisztikai célokra és hajójegyek vásárlására fordíthat. n Nagyon kevés magyar van már Argentínában, aki ne tudná, hogy mi az “EL GITANO”! 1. Az egész világon egyedül álló látványosság! 2. Az egyetlen kávéház egész Délamerikában, ahol valódi magyar cigányzenészek muzsikálnak. 3. HORVÁTH SÁNDOR áll a 14 tagú zenekar élén és ő a kávéháznak tulajdonosa is. 4. Mindennap délután 4 órától hajnali 4 óráig szól a magyar nóta. 5. DÁNI DEZSŐ énekel 6. Elsőrendű kiszolgálás. 7. Kitűnő ételek és italok. Carlos Pellegrini 525 nem (9 DE JULIO-tér) LAVALLE és TUCUMAN között Telefonszámunk asztal-rendelésnél: U. T. 35—0497 Nyilvános telefonszámunk: U. T. 35—0902. 1 Egyházi élet — Magyar Református Egyház Július 9-én délelőtt 11 órakor istentiszteletet tartunk a calle Ituravigo 1021 szám alatt levő templomban, a fővárosban. Istentisztelet alatt az egyházunk zenekedvelő tagjai hegedű, harmónium és énekszámokkal szolgálnak a gyülekezetnek. — Istentisztelet után egyházi közgyűlést tartunk. — Háry Dániel ref. lelkipásztor. ’«COCCOOOSeOSGOSOOMeOMOMS Diviértese en CASANOVA MAIPU 320 El “cabaret’’ de los artista* Liszt-tégla lesz a háborús élelmezés alapja? Régente, nagy ínségek idején, az volt az emberek álma, hogy kőböl lehessen lisztet őrölni és kenyeret sütni. Most egy különös technika megcsinálta a fordítottját: lisztből követ készítenek és ennek komoly népélelmezési jelentősége is van. Az angol élelmiszertechnikának sikerült a lisztet úgy összepréselni, mint ahogyan a szénporból csinálják a brikettet és az így készült liszttéglákban állítólag csaknem örökre el lehet raktározni a lisztet, minden veszteség nélkül. Megmarad az ize, a tápláló értéke, nem pusztulnak el benne a vitaminok s mindössze tizedrész annyi helyet foglal el, mint a laza liszt. Külön előnye az, hogy sem az egér, sem más kártékony állat, baktérium nem tudja kikezdeni, vizet, nedvességet sem szív magába, tehát hosszú időkre elláthatja magját mindenki lisztkészlettel, aminek természetesen elsősorban a háborúban volna nagy jelentősége.