Délamerikai Magyarság, 1941. január-március (12. évfolyam, 1680-1717. szám)

1941-01-02 / 1680. szám

z forgalmat minden zökkenő nélkül lebo­nyolítsa. Végül meg kell még jegyezni, hogy a vasúti forgalom korlátozása csu­pán hétfőn vette kezdetét.” Ehhez a jelentéshez a német forrás még hozzáfűzi, hogy ezzel a hivatalos magyar közléssel megcáfolták a lakosság körében a forgalmi korlátozásokkal kapcsolatban elterjedt híreszteléseket. Dohányzó férfiak előnyben Egy hetilap azzal a körkérdéssel fordult olvasónyihoz, hogy a férj meg­választásában milyen álláspontot fog­lalnak el a dohányzással szemben. A válaszok legtöbbje megegyezett abban, hogy a feleség jobban jön ki a dohá­nyos férjjel, mint a nemdohányossal. Megjegyzendő, hogy előnyben részesül­nek a szivarozók és a pipázók a ciga­­rettázókkal szemben. A válaszoló nők közül sokan emlékeznek meg arról a tapasztalatukról, hogy egy-egy kíván­ságuk előterjesztésére legkedvezőbb­nek kínálkozik az az időpont, amikor a férj jó ebéd után, szivarra, vagy pipára gyújt. Ellenben a nemdohányzó férj rendszerint kicsinyes és fösvény. EL GITANO cukrászda, kávéház és étterem C. Pellegrini 525 U. T. 35-0902 eoecc«esiooossass6«i»oegsoo9! Tapintatlanság Főnök­. — Valahányszor benyitok regényt olvas. Mire magyarázzam ezt? Könyvelő: — Arra, hogy a főnök úr gumitalpú cipőt visel. GcoeeseceesecceeaceefiQceeoa Elfelejtik üzletét ha IVEM hirdeti! Szerencsés baleset Írta: Majth­ányi György Már a negyedik emeletet kezdték. Detár Jani egy oszlopot rakott. — Alkalmatosan helyezte el a téglákat, megkopogtatta őket a kalapáccsal, aztán rájuk palacs­­csintotta a maltert. Közben fütyült. — A közelében Bönge Julis emelte ki a gépből a téglákat és adogatta tovább egy másik leánynak. Ez a Böngó Julis szép leány volt, jó­kedvű, de azért rátartós. Mindenkinek szemet szúrt. A­ pallér is — egy olyan csal­fa-kékszemű ember — sokat sündürgött körülötte, de Julis könnyen lerázta, akár kutya a vizet. Úgy gondolta, hogy teheti, nem olyan akármicsoda lány ő. A nagy­nénijénél lakott, annak meg soffer volt az ura, szükség esetén megsegítették. De­tár Jani meg végkép odavolt érte. Néha azt se látta, hová rakja a téglát. A pal­lér rá is hurított egyszer: — Mit szuszog ezen olyan sokáig? Detár Jani tűrte. Bánta is a pallért, csak Julis közelében lehessen. Odaszólt a leánynak: — Azt a nótát csak ismered: “Kutágas­­ra szállott a sas. Engem rózsám ne csa­logass . • — Csalogassa magát a sarki rendőr — vágta vissza a lány nevetve és a foga, szeme világított. — Te vagyok, én ma­gának? — Hát csak nem foglak kisasszonyoz­ni?. • • Csend. Flaccsintás a malterrel. Aztán csöngetés a kalapáccsal a téglán. A gép nyikorogva fordul s adja kézbe Julisnak a téglákat. — Jobb, ha nem beszél, mert a pallér úr már megint magára hurít... Detár Jani vállat vonz. — A pallér. • • hö. • • Csak te lennél ke­zesebb. Erre meg Julis vont vállat. Kezesebb? Egy ilyen kőmiveslegény! Mit gondol ez? S azt mondta nagy mennyen: — Maga nekem nem imperiál! Nagy sürgés-forgás volt az épületen. A járókon mászkált, folyton mászkált vala­ki, innen is kiáltottak valamit, onnan is, az állványok kopáran meredeztek körü­löttük, de a kék ég tisztára mosottan ne­vetett le reájuk. Detár Janit bántotta a lány szava, de úgy tett, mintha mosolyog­na. Bepuszizott egy téglát, lerakta, óvato­san körülkopogta, aztán odavillant Ju­­lisra: — Buta vagy te, hallod. Mi az, hogy imperiál? Julist elfutotta a vér. Hogy még azt me­ri neki mondani, hogy buta! Oh, a nya­valyás! Odavágta dühösen: — Az, hogy maga egy senki! Tudja? — Höhö! Imperiál! Hallottál valamit harangozni, de nem tudod, mit. Nem úgy mondják azt, hogy imperiál, hanem: — Imponál. — Már magától tanulok! — Nem tetszik? — Nem!... — Pedig meg tudnálak én olyanra is tanítani, ami — tudom — nagyon is tet­szene. Megint csend volt, csak a gép nyikor­gott. Julist ette a méreg, hogy ez a kö­­mives rápirított és lebutázta. Bár lehet, hogy azt a szót csakugyan nem úgy mond­ják. De egy fene az, na. Valahol a mozi­ban hallotta. Mert szokott ő oda is el­járni a nénjével, hogy mulatság az. Néha még simi is lehet rajta. Detár Jani se volt különben. Hogy ő nem imponál ennek a lánynak? De hát kiféle ez a leány? Kaphat ő különbet,­­ módosat is, ha utánajár. Bár utána se kellene járni, nagyon ajánlanak neki a falujából egy lányt, már kétszer is írtak neki miatta. Annak háztelke is van, meg még öröksége is lesz, a mint gyerekek együtt is játszottak. Dahát más az és más ez. S hát nem olyan utolsó legény ő se! Szép keresete van, érti a mesterségét. — Vagy fut volna? Nem lehet az se, hiszen ott, a túl­oldalon, azt a Marist hogy töri a nyavalya utána... Pedig az se csúnya lány. S még hány akadhatott volna. De nem afféle hánydól-vesd el legény­t. Már idestova harmincesztendős lesz, ideje is volna megnősülni és ez a Julis, ez olyan tartós fajtának látszik, meg aztán olyan a nevetése, meg az arca, az egész kiállá­sa, hogy no! Biztosan jó feleség lenne be­lőle, ért talán a főzéshez is, meg mi. No, ezt meg is lehetne kérdezni tőle. — Te, Julis — fordult hozzá — tudsz-e te főzni? — Hogyne! — felelte Julis még min­dig haragosan. — Tudom, hogy ebet ele­jével kell főzni. — Akkor még nem sokat tudsz, csak hirét hallottad, mint a tót a fügének...■ Sokat fütyül akkor majd az urad kín­jában! — Nekem fütyül akkor is, nem ma­gának. — De megolajozták a nyelvedet! — ve­tette oda Detár most már bosszúsan. — Meg. De nem pálinkával, mint a kő­művesekét — szította a lány. Detár Jani most már megmérgesedett. Hát nem adja alább ez a Julis most se? S a kalapácsát úgy levágta a­­ padlóra, hogy az nagyot ugrott, aztán eltűnt a mélységben. — Na fene! Most aztán lemászhat utá­na — nevetett Julis, de kezdett neki tet­szeni a haragos legény. Az meg csak megállott előtte: — Hát lemászok — mondta. — De ha felhozom, rá is verek vele a hátadra! — Az enyimre? — csattant fel Julis. — No, addig él is!­­ Még veszekedtek egy darabig, aztán a legény odament a létrához s megindult lefelé. Azaz megindult volna. De még Ju­lis felé forgatta a fejét, valamit mintha mondani is akart volna, azonban elvétette a létrafokot, a keze is mellékapott a imá­nak s hogy történt, hogy nem, egyszerre csak kipenderült s hullott lefelé, mint a zsák. „Délamerikai Magyarság” 1941. január hó 1 Megakadályozták a Pápa karácsonyi szeretetakcióját Vatikánváros, december 3­1 A Vatikánváros­ rádióleadóállomása hí­rül adta, anélkül, hogy valamelyik orszá­got megnevezte volna, hogy a Szentatya szeretetakcióját, amely abból állt volna, hogy a fogságba esett katonáknak kará­csonyi csomagokat küld, megakadályoz­ták. A rádióállomás a bejelentést a követ­kező szavakkal folytatta: Az előző háborúban, mindenütt meg­könnyítették és előmozdították a Vatikán szeretetakcióit; ezzel szemben ebben a háborúban,­a Szentatya minden szemé­lyes igyekezete ellenére, úgy látszik, hogy minden és mindenki meg akarja akadá­lyozni emberbaráti célkitűzését. — seos«coscoacoe«eeoec«2«eoseoco&­3›sceo6›r›‹seos‹s‹scis‹eo«o»3coaot Nagy elmék a háborúról Érdemes feljegyezni egy pár mondást arról, hogy mi a véleménye a világ leg­nagyobb elméinek a háborúról? Talál az olvasó e megállapítások között olyanokat, amelyek az emberi hivatással ellenkezőknek, olyanokat, amelyek ma­gasztosnak s olyanokat, amelyeket ember­telennek vallják a háborút. Clausewitz tábornok, német hadtörténeti iró: A háború nem egyéb, mint a politika folytatása, más eszközökkel. Jókai Mór: A háborúban csak a verekedés maga a tiszta munka, a többi előtte és utána csupa kócrakás, kiskutya-fésülés, ispotály flastrom, enyves kéz, koldus-tarisznya, nyomorúság sóval és ecettel. Petőfi Sándor : mi az emberiség története? Vérfolyam, amely ködbe vesző sziklából a hajdannak ered ki. Azt ne higyjétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése a megáradt árnak, nincsen, csak a tenger öblében. Vértengerbe szakad majd a vér folyója. Kossuth Lajos: Minden becsületes államférfi irtózik a vérontástól, nem érdemli meg az ember nevét, ha el nem hárítja, bár elháríthat­ná, azonban nem érdemli meg a hazafi nevet, ha erős hadsereggel fel nem ké­szül a védekezésre s ha habozik használni a fegyvereket, amikor nemzete szabadsá­ga, joga, becsülete, boldogsága és léte azt parancsolja. Steinmetz,a német bölcsész: Akárhogy irtózunk is tőle, minden há­ború épen olyan szükséges, mint minden, ami történik, hiszen a nagy természet­ben minden törvényszerű: a verőfényes nap és pusztító zivatar, nagy hőség és a dögvész egyaránt. Le Bon, francia bölcsész: Gyűlölöm a háborút, de el kell ismer­nem, hogy megkapó példája a lelki erők győzelmének, mert semmivé teszi a har­cos tömegek személyes érdekét, megszün­teti azok halálfélelmét, emberfeletti ön­­feláldozást tesz tömegérzéssé. Mindezek pedig szent dolgok s a lelki erő fölényét jelentik a kicsinyes emberi gyöngeségek és hibák­­felett. Heraklitos, ógörög író: Jobb a tisztességes béke a győzelmes há­borúnál, de jobb a tisztességes háború a hazug békénél. France, francia író: Sohasem akadt olyan háborús fél, a­melyik be nem tudta volna bizonyítani, hogy a másik fél kényszerítette őt a há­borúba, hogy ő ártatlan, mint a bárány és a másik volt a farkas. Kant, német bölcsész: Az egymás mellett élő emberek közt a béke nem természetes állapot, mert ha nem is folyik mindig háború, mindig fe­­nyegetődznek vele. Motta, volt svájci köztársasági elnök: A történelmi idők csak ötven évvel el­múlásuk után szépek­ a könyvekben. 1 Ki tud róla? — @— A buenosairesi Magyar Királyi követ­­ség keresi a következő személyeket ie fel­hívja őket, hogy a követségen jelentkez­zenek (Callao 1150) Azokat, akik címü­ket ismerik, felkéri a követség, hogy azt «■ele akár telefonon (41—5779), akár írás­ban közölni szíveskedjenek. (Hivatalos érák: délelőtt 9-től 12.30-ig.) Brach Gyula, Bs. Aires Eichler (Farkas) Vilmos, Bs. Aires Fazekas András (mérki) Bue­nos Aires Grünfeld Ignác, Bs. Aires Krizsán Gyula (a Frosso cirkusz volt tagja) Rosario Lipták Bálint, Bs. Aires Lukácsik Erzsébet, Bs. Aires Madai György (Avellaneda) Mikó József (Rimaszombat) Nyári István (kb. 72 éves) Buenos Aires Papp József (Zabala) Radocsay Ferenc, Bs. Aires Róth Péter, Bs. Aires Sebők Tibor, Bs. Aires Tutko Mihály (Bs. Aires) Magyar Királyi Konzulátus Montevideo — Soriano 1500 457 1940. A montevideoi Magyar Királyi Konzulá­tus felkéri az alant felsoroltakat, hogy a hivatalos órák alatt (héfőn és csütörtö­kön d. u. 5 és 7 között) jelentkezzenek. Bagi Sándor nagykárolyi Balogh Béla Baráth Ferenc Fenyő Ottó Gaál Ferenc Gelber János Héger Pál Horváth István (körmendi) Kelemen Lajos Kiss József Kiss József (Előszállás) Koós Vilmos Mészáros István Molnár Gyula Molnár János (mérnök) Paczolay Kálmán Reining János Sárkány László Simon János Simonics József Szalay István Árpádné Tóth János Varga József Zeisler Árpádné e 60 perssseseeeoacogov 5ro­m Hirdessen a D. Magyarság-ban

Next