Délamerikai Magyarság, 1941. január-március (12. évfolyam, 1680-1717. szám)
1941-01-02 / 1680. szám
z forgalmat minden zökkenő nélkül lebonyolítsa. Végül meg kell még jegyezni, hogy a vasúti forgalom korlátozása csupán hétfőn vette kezdetét.” Ehhez a jelentéshez a német forrás még hozzáfűzi, hogy ezzel a hivatalos magyar közléssel megcáfolták a lakosság körében a forgalmi korlátozásokkal kapcsolatban elterjedt híreszteléseket. Dohányzó férfiak előnyben Egy hetilap azzal a körkérdéssel fordult olvasónyihoz, hogy a férj megválasztásában milyen álláspontot foglalnak el a dohányzással szemben. A válaszok legtöbbje megegyezett abban, hogy a feleség jobban jön ki a dohányos férjjel, mint a nemdohányossal. Megjegyzendő, hogy előnyben részesülnek a szivarozók és a pipázók a cigarettázókkal szemben. A válaszoló nők közül sokan emlékeznek meg arról a tapasztalatukról, hogy egy-egy kívánságuk előterjesztésére legkedvezőbbnek kínálkozik az az időpont, amikor a férj jó ebéd után, szivarra, vagy pipára gyújt. Ellenben a nemdohányzó férj rendszerint kicsinyes és fösvény. EL GITANO cukrászda, kávéház és étterem C. Pellegrini 525 U. T. 35-0902 eoecc«esiooossass6«i»oegsoo9! Tapintatlanság Főnök. — Valahányszor benyitok regényt olvas. Mire magyarázzam ezt? Könyvelő: — Arra, hogy a főnök úr gumitalpú cipőt visel. GcoeeseceesecceeaceefiQceeoa Elfelejtik üzletét ha IVEM hirdeti! Szerencsés baleset Írta: Majthányi György Már a negyedik emeletet kezdték. Detár Jani egy oszlopot rakott. — Alkalmatosan helyezte el a téglákat, megkopogtatta őket a kalapáccsal, aztán rájuk palacscsintotta a maltert. Közben fütyült. — A közelében Bönge Julis emelte ki a gépből a téglákat és adogatta tovább egy másik leánynak. Ez a Böngó Julis szép leány volt, jókedvű, de azért rátartós. Mindenkinek szemet szúrt. A pallér is — egy olyan csalfa-kékszemű ember — sokat sündürgött körülötte, de Julis könnyen lerázta, akár kutya a vizet. Úgy gondolta, hogy teheti, nem olyan akármicsoda lány ő. A nagynénijénél lakott, annak meg soffer volt az ura, szükség esetén megsegítették. Detár Jani meg végkép odavolt érte. Néha azt se látta, hová rakja a téglát. A pallér rá is hurított egyszer: — Mit szuszog ezen olyan sokáig? Detár Jani tűrte. Bánta is a pallért, csak Julis közelében lehessen. Odaszólt a leánynak: — Azt a nótát csak ismered: “Kutágasra szállott a sas. Engem rózsám ne csalogass . • — Csalogassa magát a sarki rendőr — vágta vissza a lány nevetve és a foga, szeme világított. — Te vagyok, én magának? — Hát csak nem foglak kisasszonyozni?. • • Csend. Flaccsintás a malterrel. Aztán csöngetés a kalapáccsal a téglán. A gép nyikorogva fordul s adja kézbe Julisnak a téglákat. — Jobb, ha nem beszél, mert a pallér úr már megint magára hurít... Detár Jani vállat vonz. — A pallér. • • hö. • • Csak te lennél kezesebb. Erre meg Julis vont vállat. Kezesebb? Egy ilyen kőmiveslegény! Mit gondol ez? S azt mondta nagy mennyen: — Maga nekem nem imperiál! Nagy sürgés-forgás volt az épületen. A járókon mászkált, folyton mászkált valaki, innen is kiáltottak valamit, onnan is, az állványok kopáran meredeztek körülöttük, de a kék ég tisztára mosottan nevetett le reájuk. Detár Janit bántotta a lány szava, de úgy tett, mintha mosolyogna. Bepuszizott egy téglát, lerakta, óvatosan körülkopogta, aztán odavillant Julisra: — Buta vagy te, hallod. Mi az, hogy imperiál? Julist elfutotta a vér. Hogy még azt meri neki mondani, hogy buta! Oh, a nyavalyás! Odavágta dühösen: — Az, hogy maga egy senki! Tudja? — Höhö! Imperiál! Hallottál valamit harangozni, de nem tudod, mit. Nem úgy mondják azt, hogy imperiál, hanem: — Imponál. — Már magától tanulok! — Nem tetszik? — Nem!... — Pedig meg tudnálak én olyanra is tanítani, ami — tudom — nagyon is tetszene. Megint csend volt, csak a gép nyikorgott. Julist ette a méreg, hogy ez a kömives rápirított és lebutázta. Bár lehet, hogy azt a szót csakugyan nem úgy mondják. De egy fene az, na. Valahol a moziban hallotta. Mert szokott ő oda is eljárni a nénjével, hogy mulatság az. Néha még simi is lehet rajta. Detár Jani se volt különben. Hogy ő nem imponál ennek a lánynak? De hát kiféle ez a leány? Kaphat ő különbet, módosat is, ha utánajár. Bár utána se kellene járni, nagyon ajánlanak neki a falujából egy lányt, már kétszer is írtak neki miatta. Annak háztelke is van, meg még öröksége is lesz, a mint gyerekek együtt is játszottak. Dahát más az és más ez. S hát nem olyan utolsó legény ő se! Szép keresete van, érti a mesterségét. — Vagy fut volna? Nem lehet az se, hiszen ott, a túloldalon, azt a Marist hogy töri a nyavalya utána... Pedig az se csúnya lány. S még hány akadhatott volna. De nem afféle hánydól-vesd el legényt. Már idestova harmincesztendős lesz, ideje is volna megnősülni és ez a Julis, ez olyan tartós fajtának látszik, meg aztán olyan a nevetése, meg az arca, az egész kiállása, hogy no! Biztosan jó feleség lenne belőle, ért talán a főzéshez is, meg mi. No, ezt meg is lehetne kérdezni tőle. — Te, Julis — fordult hozzá — tudsz-e te főzni? — Hogyne! — felelte Julis még mindig haragosan. — Tudom, hogy ebet elejével kell főzni. — Akkor még nem sokat tudsz, csak hirét hallottad, mint a tót a fügének...■ Sokat fütyül akkor majd az urad kínjában! — Nekem fütyül akkor is, nem magának. — De megolajozták a nyelvedet! — vetette oda Detár most már bosszúsan. — Meg. De nem pálinkával, mint a kőművesekét — szította a lány. Detár Jani most már megmérgesedett. Hát nem adja alább ez a Julis most se? S a kalapácsát úgy levágta a padlóra, hogy az nagyot ugrott, aztán eltűnt a mélységben. — Na fene! Most aztán lemászhat utána — nevetett Julis, de kezdett neki tetszeni a haragos legény. Az meg csak megállott előtte: — Hát lemászok — mondta. — De ha felhozom, rá is verek vele a hátadra! — Az enyimre? — csattant fel Julis. — No, addig él is! Még veszekedtek egy darabig, aztán a legény odament a létrához s megindult lefelé. Azaz megindult volna. De még Julis felé forgatta a fejét, valamit mintha mondani is akart volna, azonban elvétette a létrafokot, a keze is mellékapott a imának s hogy történt, hogy nem, egyszerre csak kipenderült s hullott lefelé, mint a zsák. „Délamerikai Magyarság” 1941. január hó 1 Megakadályozták a Pápa karácsonyi szeretetakcióját Vatikánváros, december 31 A Vatikánváros rádióleadóállomása hírül adta, anélkül, hogy valamelyik országot megnevezte volna, hogy a Szentatya szeretetakcióját, amely abból állt volna, hogy a fogságba esett katonáknak karácsonyi csomagokat küld, megakadályozták. A rádióállomás a bejelentést a következő szavakkal folytatta: Az előző háborúban, mindenütt megkönnyítették és előmozdították a Vatikán szeretetakcióit; ezzel szemben ebben a háborúban,a Szentatya minden személyes igyekezete ellenére, úgy látszik, hogy minden és mindenki meg akarja akadályozni emberbaráti célkitűzését. — seos«coscoacoe«eeoec«2«eoseoco&3›sceo6›r›‹seos‹s‹scis‹eo«o»3coaot Nagy elmék a háborúról Érdemes feljegyezni egy pár mondást arról, hogy mi a véleménye a világ legnagyobb elméinek a háborúról? Talál az olvasó e megállapítások között olyanokat, amelyek az emberi hivatással ellenkezőknek, olyanokat, amelyek magasztosnak s olyanokat, amelyeket embertelennek vallják a háborút. Clausewitz tábornok, német hadtörténeti iró: A háború nem egyéb, mint a politika folytatása, más eszközökkel. Jókai Mór: A háborúban csak a verekedés maga a tiszta munka, a többi előtte és utána csupa kócrakás, kiskutya-fésülés, ispotály flastrom, enyves kéz, koldus-tarisznya, nyomorúság sóval és ecettel. Petőfi Sándor : mi az emberiség története? Vérfolyam, amely ködbe vesző sziklából a hajdannak ered ki. Azt ne higyjétek, hogy megszűnt már. Nincs pihenése a megáradt árnak, nincsen, csak a tenger öblében. Vértengerbe szakad majd a vér folyója. Kossuth Lajos: Minden becsületes államférfi irtózik a vérontástól, nem érdemli meg az ember nevét, ha el nem hárítja, bár elháríthatná, azonban nem érdemli meg a hazafi nevet, ha erős hadsereggel fel nem készül a védekezésre s ha habozik használni a fegyvereket, amikor nemzete szabadsága, joga, becsülete, boldogsága és léte azt parancsolja. Steinmetz,a német bölcsész: Akárhogy irtózunk is tőle, minden háború épen olyan szükséges, mint minden, ami történik, hiszen a nagy természetben minden törvényszerű: a verőfényes nap és pusztító zivatar, nagy hőség és a dögvész egyaránt. Le Bon, francia bölcsész: Gyűlölöm a háborút, de el kell ismernem, hogy megkapó példája a lelki erők győzelmének, mert semmivé teszi a harcos tömegek személyes érdekét, megszünteti azok halálfélelmét, emberfeletti önfeláldozást tesz tömegérzéssé. Mindezek pedig szent dolgok s a lelki erő fölényét jelentik a kicsinyes emberi gyöngeségek és hibákfelett. Heraklitos, ógörög író: Jobb a tisztességes béke a győzelmes háborúnál, de jobb a tisztességes háború a hazug békénél. France, francia író: Sohasem akadt olyan háborús fél, amelyik be nem tudta volna bizonyítani, hogy a másik fél kényszerítette őt a háborúba, hogy ő ártatlan, mint a bárány és a másik volt a farkas. Kant, német bölcsész: Az egymás mellett élő emberek közt a béke nem természetes állapot, mert ha nem is folyik mindig háború, mindig fenyegetődznek vele. Motta, volt svájci köztársasági elnök: A történelmi idők csak ötven évvel elmúlásuk után szépek a könyvekben. 1 Ki tud róla? — @— A buenosairesi Magyar Királyi követség keresi a következő személyeket ie felhívja őket, hogy a követségen jelentkezzenek (Callao 1150) Azokat, akik címüket ismerik, felkéri a követség, hogy azt «■ele akár telefonon (41—5779), akár írásban közölni szíveskedjenek. (Hivatalos érák: délelőtt 9-től 12.30-ig.) Brach Gyula, Bs. Aires Eichler (Farkas) Vilmos, Bs. Aires Fazekas András (mérki) Buenos Aires Grünfeld Ignác, Bs. Aires Krizsán Gyula (a Frosso cirkusz volt tagja) Rosario Lipták Bálint, Bs. Aires Lukácsik Erzsébet, Bs. Aires Madai György (Avellaneda) Mikó József (Rimaszombat) Nyári István (kb. 72 éves) Buenos Aires Papp József (Zabala) Radocsay Ferenc, Bs. Aires Róth Péter, Bs. Aires Sebők Tibor, Bs. Aires Tutko Mihály (Bs. Aires) Magyar Királyi Konzulátus Montevideo — Soriano 1500 457 1940. A montevideoi Magyar Királyi Konzulátus felkéri az alant felsoroltakat, hogy a hivatalos órák alatt (héfőn és csütörtökön d. u. 5 és 7 között) jelentkezzenek. Bagi Sándor nagykárolyi Balogh Béla Baráth Ferenc Fenyő Ottó Gaál Ferenc Gelber János Héger Pál Horváth István (körmendi) Kelemen Lajos Kiss József Kiss József (Előszállás) Koós Vilmos Mészáros István Molnár Gyula Molnár János (mérnök) Paczolay Kálmán Reining János Sárkány László Simon János Simonics József Szalay István Árpádné Tóth János Varga József Zeisler Árpádné e 60 perssseseeeoacogov 5rom Hirdessen a D. Magyarság-ban