Délamerikai Magyarság, 1942. január-március (14. évfolyam, 1834-1870. szám)
1942-01-06 / 1836. szám
Okoméi történetek: Vagy Petőfi valaki, vagy nem... Förgebajussra, zömök magyar álldogált a szegfdi törvényszék folyosóján Nyugodt pöfékdéssel várt a sorára. Néha-néha egy egy abuból fölfelé ívelő pillantást vetett a pad mellett támaszkodó fejkendős aszsaonyis, nyilván miatta került törvénybe. Ami ki is tűnt rövidesen, amikor a teremszolga kiszólt a folyosóra: — Petőfi Sándor gyerektartási ügyében gyűjjenek be a megidézettek! A pörgebajnak és minden tartozéka megmozdult. Tisztességtudóan elkente csizmája talpával a cigaretta véget a tárgyalóterem ajtaja előtt, aztán kalaplevéve belépett: — Aggyon az Istent Szótlanul nézegetett bele a saját, törvény elé került lelkébe, mialatt a biró rendezgette a papírokat az asztalon — Petőfi Sándor! — hangzott a bírói felszólítás. — Itt vagyok! S addig, míg csak zárttá nem nyilvánodik a tárgyalás, kitűnik, hogy Petőfi Sándor dombiratos gazda gyerektartási ügyben került beljebb a szegedi törvényszék kapuján. A fejkendős asszony a kihallgatás alatt igyekszik melléje állni a birói asztal előtt, de Petőfi Sándor minduntalan egy-egy félaraszt eloldalog mellőle, mintha ezzel is kifejezést akarna adni annak, hogy a perben szereplő közelség jelenleg nem kívánatos. Merthogy ésszel kell élnie az embernek, különösen pedig a bíró előtt Ez az anya . már edig épen 20 ellenséges repülőgépet lőtt le és három kitüntetésben részesült. Kistársai ‘Paddy"-nak hívják s Írországban született. — Neve? — Petőfi Sándor. — Hány éves? — Nem is tudom — mondja hosszas tépelődés után — Mennyi is vagyok? — fordul végre a fejkendős asszonyszemély felé Ez a tudakozódás egy pillanatra közelebb hozza a vádlottat és a feljelentőtt pörögnek egymásután a keretesek. — Egyszer csak rátér a biró a lényegre. Itt olyan momentumok is műsoron vannak, amelyek már nem kívánkoznak a nyilvánosság elé Elrendelik a zárt tárgyalást. — Petőfi Sándor egykedvűen veszi tudomásul, de az asszonyon látszik a megnyugvás Mikor a tárgyalótermet másfél óra múlva elhagyják, a folyosón megszólal Petőfi Sándor gazdálkodó: — Mi csak itt mondtad ezt meg a bíró előtt? Honnnan tudtam vóna én, hogy a gyerek az enyém? Hogy mi lehetett a nyomós érv, amely minden kétséget eloszlatott Petőfi Sándornál, az örök titok marad. De láthatólag véglegesen megnyugodott, mert derűs ábrázattal felel, amikor megállítjuk kifelé tartó útjában: — Tudja-e, Sándor bárki volt Petőfi Sándor? Ránk néz, aztán csendesen megszólal: — Azé kérdi-e, mer’ maga nem tudja, vagy azé-e, hogy engem froclizzon? Petőfi a legnagyobb költő! Megvár, a könyve nekem is, a fiam nyerte az oskolában a szavazattyával Azér’ én is írtam egy verset — mondja halkabbra szoritva hangját — merhogy vagy Petőfi valaki vagy nem. Ehűne, ezt, mindig magamnál hordom, merhogy a marhalevél hátára van Írva Olvassa csak Ide adja a marhalevelet, amelynek a hátán szélesre nyújtózó betűkkel ez áll: Sok bolond van a világon, de én azzal nem bánom Mer ha mindenki okos véna, akkor a világ megbolondulna Kértük a verset Petőfi Sándortól De nem adta. Mert mint mondta: emlék ez.örzsinek irta egyszer, aki miatt most törvénybe került. . cassoo9co©»aoeoa®!woo®ao®ae©c — Ezer üveg pezsgő Színhely: a Tisza partján, a kastély kertjében. Még terített asztal, de az inas leszedte az edényeket. Tücsök szúnyog, nyári bogár muzsikál; odafönn a csillagos égbolt nagyog Odalenn a folyó, mélán, méltóságteljes nyugalomban. A parti tüzek szerelmesen borulnak a víz tükrére. Rekkenő meleg nap volt. Most enyhe, hússzele cirógatja az arcokat, melyek a gyertyák rembrandti fényében világlanak az asztal körül. Teca néni mondja: —Ma odaát voltam Gáboroknál... szegény Gábor! Rossz ránézni. Nagyon a végét járja szegény! Gábor, akiről Teca néni beszél, birtokos jzomszéd. Valami atyaítság van közte és a vendéglátó gazdáim közt. Nyolcvankét éves. Agglegény. Teca néni hozzám fordul: — Poytel maga nem ismert Gábort: Ő az, aki folyton azt mondja, hogy mindenkit meg kéne kövezni, aki hidegen eszi a rántott csirkét. Vagy késsel kéne elvágni a torkát. Kati, Tecsi néni fiatalasszony leánya — megtalása a magyarázatot: — Rettentő sokat szeret enni Gábor bácsi. Mindig elnéztem, csak úgy garálja be a szájába az ételt. Az esküvőmön tiben kilenc káposzta tölteléket evett meg tízóraira. Tímár, a házigazdám veszi át a szót: — Itun te tudott &i wregur. Most már ■ két esztendeje nem iszik Csend van Egy csillag szántja végig a mennyboltot Tüzes fénnyel korcsolyázik le valahol tul a Tiszán Halászladik siklik a vizen. Denevér repdes a bokrok felett S Teca néni most mesébe kezd: — Szegény, boldogult uram nagyon kedvelte Gábort. Bizony, fiatalkorában mulatós legény volt. Nem szeretett dolgozni Jobban szerette a cigányt Meg a pezsgőt. A pezsgőt nagyon-nagyon szerette! Hirtelen mosolygós lesz Teca néni arca: — Nem ismeri Gábor történetét, az ezer üveg pezsgővel? — Nem ismerem. — Hát ezt hallgassa meg. Akkor 24—25 éves lehetett. Szegény jó anyja már nem élt. Az apja örökösen korholta a lusta -ságáért, örökösen nógatta, hogy kezdjen már valamihez. Itt a föll, a gazdaság! — Vagy behozza a megyéhez. De Gábornak nem igen vett kedve egyikhez sem... — Egyszer épen ideát volt nálunk, amikor azt mondja neki az én voksigum jó öregem: Te, Gábor. Itt áll az újságban, hogy Ausztráliában nem ismerik a pezsgőt. Aztán azok, akik odakint élnek, nagyim szomjaznak a pezsgő után! Gábor rácsap az asztalra. Mintha most látnám Ez nekem való foglalkozás ,v»orláz*!« Ausztráliába, viszek magammal pezsgőt és részegre keresem magam! Drága Jó öregem csak nevetett, de Gábor komolyan vette a pezsgőüzletet. Pár nap múlva megint ideál van és boldogan jelenti, hogy nemsokára indul Ausztráliába. Ezer üveg pezsgőt visz magával, csak úgy mintának. Majd ő megmutatja az apjának, meg a famíliának, milyen pezsgőüzleteket fog ő csinálni Teca néni kis szünetet tart. Nézem az arcokat az asztal körül. Az arcok ragyognak. Rajtam kívül mindenki ismerhette a történetét. Boldog élvezettel várják a folytatást Pedig Teca néni csak nekem meséli . Hát el is indult Gábor Fiuméból Ausztráliába, a huszonöt láda pezsgővel. Mingyárt első este hajón fel te bontott egy ládát, kért magának egy üveget a vacsorához Azzal indokolta, hogy a fanyar borocska nem ízlik neki, meg aztán még mindig marad 999 üveg Mintának az is elég lesz az ausztráliaiaknak! Csakhogy másnap másnap este megint nem tudott ellentállni, hogy pezsgővel öblítse le a vacsoráját. Harmadnap már az ebédjéhez is pezsgőt ben látott, a saját pezsgőjét, joga volt hozzá. Negyednapra a reggelijéhez is lenyakalt egy üveggel: ötödnapra unta, hogy egyedül iszik, hát az asztaltársainak is kínálta. Ettől kezdve így nőtt a pezsgő fogyasztás nap-nap után. Sőt egyre növekedett, mert a kapitányt te meg kellett prezentálni, azután a tisztek is lássák, hogy magyar úrral van dolguk. Igyanak a tisztek is pezsgőt, ha as utasok azt iszszák Tecajeni a megint szünetet kint. Majd folytatja: — Nem akarok bőbeszédű lenni. A harmadik héten már a fűtők is a Gábor pezsgőjét itták odalenn a gépházban. Gábor rendelkezésére a fűtőknek is kijárt a napi pezsgőflaska.. . Mintegy öt hétig ment a hajó Fiumétól Ausztráliáig. Mikor kikötöttek, Gabor épen az utolsó üveget bontotta fel, az ezrediket. Ahogy később ő mesélte, ezt nem lehetett máskép elképzelni. Az utolsó üveget ki kellett inni a megérkezés örömére! Most a vége következik a mesének. — Egyszóval igy esett, hogy Gábor pezsgő nélkül ért ki Ausztráliába. Huszonöt ládája volt és 1000 üres pezsgősüvege. — Készpénze semmi, mert azt elkocfeázta a hajón. A ládákat, meg az üvegeket aztán ott Ausztráliában eladta. Az árukon épen hogy egy sürgönyt tudott küldeni az apjának: — "Kérek pénzt visszautazásra. — Pezsgőbolt nem sikerült, de a hajóúton nagyon jól mulattam.” — úgy te jött aztán haza, az apja pénzén. S világéletében büszkén, boldogan mesélgette mindenkinek az ő ausztráliai pezsgőüzletének történetét. Vége van a mesének. Fájdalmas kis mosoly ül az arcokon. — Szegény Gábor! — sóhajtja Teca néni. Megint lehullt egy csillag az égen. A távoli faluból ide hullik a harangszó. A házigazda udvariasan kérdi: — Nem tennénk el magunkat holnapra, édes lelkeim? A veisucemiai Magyarság 1942. január hó 6. Új orosz és amerikai repülőgéptípusokat gyártanak Buenos Aires, január 5 A meglepő és tartós orosz sikerek nem csekély részben tudhatók be annak a körülménynek, hogy az oroszok megismerkedtek a német háborús technikával, — mondhatni "betanultak" a háborúba. Új repülőgéptípusokat gyártanak, amellyel világszerte feltűnést keltenek és amelyek — úgy látszik — véget vetnek a német tankok "diadalfutásának”. Az orosz tankromboló repülőgéptípusok újabb fejlődéséről számolnak be most az orosz hivatalos körök és kilátásba helyezik ezek közeli harci tevékenységét, ami — úgy mondják — megpecsételi a náci tank-offenzíva sorsát . Az északamerikai repülőipar is új rapülőgépmodellről számol be, amely a hírhedt német "Stuka” bukó-bombázókat messze túlszárnyalja, mert kétszer annyi bombát visz magával, mint amazok és gyorsasága mintegy óránkénti 150 kilométerrel nagyobb, mint a német gépeké. ------------ rxvv-ire/vv-/vv/v Ezekről az angol katonákról senki sem gondolná, hogy tulajdonképen "huszárok”, mert hosszú idő óta leszállították őket lovaikról és tank ősztagokban teljesítenek szolgálatot. A képünkön látható tank az Unióban készült és az észak afrikai hadjáratban vett részt eredményesen.