Délamerikai Magyarság, 1943. január-március (15. évfolyam, 1986-2022. szám)

1943-01-02 / 1986. szám

2 - ik oldal DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG , Péntek, 1943. január hó 1 Miért vagyunk ilyen kevesen? — Válasz egy kérdésre — ön egy társaságban arról vitat­kozott, hogy a Szent István idejé­ben élt magyarságnak vannak-e még a mai napig is utódai s ha vannak, mekkorára tehető a faj­tiszt,­ magyarok száma napjaink­ban? Felhozza az angol példát, a­mely szerint egyes angol családok még a jó Alfréd királyra tudják visszavinni családfájukat s hogy az angol nép, amely Mátyás király ko­rában csak fele annyi lelket szám­lált, mint a magyarok, a századok folyamán — az angolul beszélő em­bereket véve számításba — azóta megszázszorozódott. Mi annak az oka, hogy a magyar nép, amely a XV. század végén még mintegy öt­millió lelket számlált, máig sem tudta felvinni többre, mint ennek a kétszeresére? Hát abban igaza van önnek, hogy Mátyás király korában körülbelül kétszer annyi magyar ember élt a földön, mint amennyi angol. Igaza van abban is, hogy 1913-ban ma­gában az angol anyaországban 40 millió — többé-kevésbé fajtiszta — angol élt, Magyarországon ellenben csak kilencmillió ember vallotta magát magyarnak. De ne feledje el, hogy a Mátyás király halála óta lepergett négyszáz esztendő alatt a magyarságot két­szer próbálták kiirtani: először a tö­rökök, mégpedig olyan sikerrel,­­ hogy Budavár visszafoglalása után a magyarság száma egymilliókét­­százezerre csökkent, azután a Nagy- Ausztria fanatikusai, akik ezt a maradék magyarságot is el akarták nemetesíteni. Jól jegyezzük meg: Magyaror­szág először a tatárok, aztán a tö­rökök ellen védte Európát s eköz­ben kizárólag csak a színtiszta ma­gyarság vérzett el, nem pedig a nemzetiségek, mert ezek a négyszáz éves tragédia alatt a Mátyás kora­beli harminc százalékról a szatmá­ri békéig (1711) hetvenegy száza­lékra szaporodtak. A magyarság Mátyás király óta az első világháborúig ötmillióról 9 millióra szaporodott, a nemzetisé­gek kétmillióról szaporodtak kilenc­millióra. (Így fest az a tüzzel-vas­­sal történt magyarosítás s igy fest az ezeréves igazságtalanság.) A II. században Mátyás király 70 százaléknyi magyarsága harminc százalékra csökkent s ez Magyaror­szág sorsát megpecsételte. A 18. század alatt valamivel pótolni kel­lett a török háborúk alatt lecsök­­kentett lakosságot. E célból ki kel­lett nyitni az ország kapuit telepü­léseknek és bevándorlásoknak.­­ A törökök után csak homok maradt meg Magyarországon. Egész vidékek teljesen elnéptelenedtek. Leszerelt katonák hazátlanul kóboroltak az Alföldön és a dunántúli vidékeken. Magyarország népessége egymillió hétszázhetvenezer, Erdélyé nyolc­­százezer főt tett ki. Ebből mindösz­­sze alig több, mint egymilió ma­gyar! Az utazó Bécstől Belgrádig négyszáz mérföldön keresztül csu­pa pusztaságon utazik. Savoyai Eu­­gen nem nagyon túlzott, amikor azt írta, hogy Buda és Eszék között egyetlen házat sem lehetett találni. Király és f­őurak pedig ahelyett, hogy az elnéptelenedett területeket magyar harcosoknak és koldusbot­ra juttatott városi polgároknak ad­ták volna, német és rác telepeket létesítettek, megalakították a te­­************************ -HIRDESSEN- a .D. Magyarságában □□ □□ rpnnnnnnonnnnnnnnnnonnnnnnnnnnnnnnnnannnncinnnnannnaonnnnoannnnnnnnnnnnnCv BB □□ □D □□ □□ □□ □□ □□ □□ no □□ □□ na □□ □□ □□ DD □□ □□ na □o □□ □□ □□ □□ □□ □□ □□ □□ □□ □□ DD □D □□ □a □□ □□ Boldog uj évet az “EL és a kíván az egész magyar kolóniának GITANO” “VIOLIN” kávéház BAR tulajdonosa Horváth Sándor Buenos Aires — CARLOS PELLEGRINI 525 531 U. T. 35 0902 ^□□□□□□□□□□□□□□□□□□□□annnnnnnnnnDncrinnnoannnnnDnnnonnnononnnnoDnnnnDncSn ^□□□□□□□□□□□ooannnnnnnnnnonnnnnDüQncannDonDDODaonnoDnnnDoaDnnnnnonoDnooDi;' mesi bánságot. Mária Terézia svá­bokon kívül francia, spanyol és bol­gár jövevényeket költöztetett be, a románok és rácok lepik el a Bánsá­got és Bihart, görögök, zsidók, tó­tok a városokat, úgyhogy az ország­ban a magyarság hamarosan kisebb­séggé olvadt le az idegenekkel szem­ben. Ehhez járult, hogy ez alatt a száz év alatt a magyarságot is csak mint egy korlátolt szuverenitású nemzetiséget kezelték, sőt mint a legveszedelmesebb és legéletképte­lenebb nemzetiséget, el akarták né­­metesíteni, akkor, amikor tót, ro­mán, szerb a bécsi centralisztikus köröknek nemcsak türelmességét, de egyenesen jóindulatát és tün­tető kedvezéseit éle­tet. Külön sötét nemzeti tragikum, hogy ezen az állapoton­ a 18. szá­zad végén keletkezett liberális ■ at­moszféra a magyar államnyelvnek a latin helyébe való beiktatásával nemhogy javított volna, hanem még rontott. Ha a 18. század alatt nem lehetett szó magyarosításról az osztrák-német állameszme miatt, — az alkotmány helyreállítása után a nemzetiségek már olyan nagyfokú faji öntudat birtokában voltak, — hogy nem lehetett magyarosítani belső okok miatt. Ezért vagyunk mi magyarok olyan kevesen. Az angol tengerészet jövendő tisztjeinek oktatásához újab­ban felhasználják azokat a filmeket is, amelyeket gyakorla­tozás közben készítenek, hogy így a kadétok mindent tud­janak, mielőtt még hajóra kerülnének.­­ Képünkön egy mozi­­felvevő azt a jelenetet örökíti meg, amikor egy páncélos romboló felszedi horgonyát. Súlyos gazdasági ellentétek Magyarország és Olaszország között Az olaszok „be akarják fagyasztani” a magyar követeléseket is? Buenos Aires, december 31 A svájci Bernből táviratozza a “The New York Times” ottani levelezője az alábbi jelentést: “Az olasz—magyar gazdasági egy­ség, amely a csere­forgalom egyen­lőségén alapult, súlyos feszültséghez jutott ma, amikor az “Insituto Ita­liano de Cambios” hivatalos jelen­tést adott ki, amelyben felhívta az Olaszország területén élő olasz és idegen állampolgárokat, akiknek kö­veteléseik vannak Magyarországon, hogy azokat január 15-ikéig az il­letékes hatóságok előtt jelentsék be. A nemzetközi pénzügyi körök vé­leménye szerint ez az intézkedés előjele annak, hogy blokálni fogják (vagyis “befa­gyasztják”) a magyar követelé­seket Olaszországban, nyilván azzal a szándékkal, hogy felhasználják ezeket arra, hogy “megakadályozzák, hogy a ma­gyarok felmondhassák a legutóbb kötött megállapodáso­kat, amelyek különösen kedvező fel­tételeket biztosítottak Olaszország részére.” Bevatott diplomáciai körök véle­ménye szerint Magyarország hely­zete most a következő: A régebben — folyó év január és február hónapokban — kötött szer­ződések alapján az olasz kormány kötelezte magát, hogy bizonyos mennyiségű lábasjószág leszállítása ellenében egy megállapított meny­­nyiségű hadianyagot szolgáltat ki a magyar kormánynak. Ezek a szállí­tások igen késedelmesen történtek s amikor emiatt a magyar kormány tiltakozását jelentette be, Rómában azt a választ adták, hogy “a szállítási viszonyok igen­ nehe­zek” továbbá azt, hogy “bizonyos — Magyarország részére szánt — mennyiséget át kellett adniok a németeknek az orosz fronton.” Az igazi ok, ami megakadályozza Olaszországot, hogy vállalt kötele­zettségeit teljesítse, valószínüleg az, hogy Németország nem teljesítette szén- és vas-szállításait, amelyekből már eddig is mintegy 50 százalékkal adós s a szállítások még mindig jobban késnek.­­ A magyar tiltakozás és a római válasz után, valamint az olasz kor­mánynak Berlinbe intézett jelenté­se következtében Er. Funk német gazdasági miniszter elküldötte leg­főbb “tárgyalóját”, a híres Dr. Clau­diust ezelőtt 10 nappal Budapestre, hogy ott tisztázza a helyzetet. Azóta Dr. C­odius többször repült át Budapestről Rómába és vissza, azonban a mai események tanúsága szerint igen kevés eredménnyel. A nemzetközi pénzügyi körök rendkívüli figyelemmel kísérik az események fejleményeit, miután egyre több jel mutat arra, hogy a “tengely” ki nem egyensúlyo­zott gazdasági gépezete a kö­zeljövőben összeomolhatik.” A kádi aranykulcsa Van egy aranykulcs, mondja egy régi keleti mese, amellyel minden ajtót fel lehet nyitni. Csak hármat nem: az igazság, a mennybolt és a pokol kapuját. Volt azonban — ugyancsak a mese szerint — egy kádi, aki ki­nyitotta az igazság templomát, ha a jogkereső fél aranykulcsot hozott. Hivői incselkedtek vele, hogy ilyen csalafintaságokkal nem ke­rülhet a mennyországba. — Minden második kulcsot — felelte a ravasz kádi .— Oda­adom a paradicsom temploma bölcs papjának, aki belőle a mennyországba való kulcsot ko­vácsol nekem. — Akkor ő is huncut — mon­dották a hívők — és maga sem fog a paradicsomba juni. — Nem törődik ő ezzel — szólt a kádi felvilágosítása — mert félretesz minden harmadik kulcsot, ebből lesz a pokol ka­pujába illő kulcs. — Hát oda igyekszik? — kér­dezték az együgyű hívők. — Nem — mosolygott a bölcs kádi — de ha mégis oda kerül­ne, hát gondoskodni akar róla, hogy ki is juthasson belőle. SIR NEVILLE HENDERSON Anglia legutolsó követe a német kormány előtt, 64 éves korában Londonban meghalt. — Az elhunyt volt a híres “müncheni egyezmény” egyik előkészítője és ő adta át az angol hadüzenetet is. — Régebben argentínai angol nagykövet volt, a háború óta pedig ezredesi rangban szolgált a szigetvédelmi csapatokban “-****•* Újévi ajánlatok: Momo- ]4 U() rókák $ IT.1/U Selyem- ^ P ruhák $ Kosztümök $ 25. Nyári Ott kabát $ 44ca 90 kabát $ £'*7* ®'“- e 24. koppeny $ (urak és hölgyek rés­zére) 31urok $ 5.90 Modelek erős hölgyeknek Mérték utáni osztály KALAPOK Portlé- ruhák ¡LAVALLE sarok) 3-ik EMELET 5. — U. T. 31—1981«

Next