Délamerikai Magyarság, 1946. január-március (18. évfolyam, 2443-2481. szám)

1946-01-10 / 2447. szám

6 -i­k oldal DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG Csütörtök, 1946. jan. 10. re, politikai pártállásra való tekin­tet nélkül mindenkitől. Vannak egyesek,­­ főleg otthoni hozzátartozóik tragikus végzetén egyébként joggal elkeseredett, zsi­dó vallású külföldi magyarok, akik arra való hivatkozással vonják ki magukat egy általános megsegítés alól, hogy a magyar nyilasok s a vérengző csendőrök széttépték ben­nük azokat az érzelmi szálakat, melyek őket szülőföldjükhöz fűz­ték. Ezért csak kizárólag zsidó cé­lokra adakoznak. Bármennyire át is érzem jogos fájdalmukat, tévesnek kell tartanom felfo­gásukat, mert nem szabad tíz, vagy húsz­ezer, magát magyarnak nevező né­met­ bérenc gyilkos gaztetteiért az egyetemes magyarságot felelőssé tenni. Magam voltam tanúja, hogy demokrata érzésű, keresztény ma­gyarok, saját biztonságuk kockáz­tatásával, ezerszámra rejtegettek, mentettek meg szegény zsidókat a nyilas­ terror idején. Mások viszont azért nem vesznek részt ily egyetemes akcióban, mert annak lehetőségét várják, hogy csak rokonaiknak küldhessenek tá­mogatást. Ezek részére az a meg­jegyzésem, hogy abban a legna­gyobb tragédiában, mely ezer év folyamán Magyarországra szakadt, nem egy-egy családtagot kell csak segíteni, hanem az egész nyomorba taszított nemzetet. Az a körülmény, hogy az eddigi gyűjtésekben egyes kisebb-nagyobb adományok névtelenül könyveltet­­tek el, alkalmat adott egyeseknek, — akik ürügyet kerestek a nem­adásra — hogy az ismeretlenség jótékony leplével takarózzanak s elhitessék, hogy ők már adakoztak. Ennek a legvisszataszítóbb önzés­ből fakadó visszaélésnek kiirtására szükséges, hogy névtelen adományokat ezentúl ne fogadjanak e. Mert amint nem szégyen a leg­szerényebb hozzájárulás sem, ha az jószívből fakad, annyira elíté­lendő az adakozás alól való min­den kibúvás. Adjon mindenki nyil­vánosan! Hadd tudjuk mindannyi­an, lássa az otthoni magyarság, kik milyen mértékben állottak mel­lé a szerencsétlenség idejében. Azzal a rokonszenvvel, melyet a szerencsétlen sorsú magyar nemzet iránt érzek s egyúttal azzal az őszin­teséggel, melyre a mostani nehéz idők köteleznek, arra kérek min­den külföldi magyart, ne vonja ki magát egy sem közülök egy nagy­szabású, egyetemes segítő tevé­kenység alól. Aki most nem adakozik legjobb tehetsége szerint, az saját magát nemcsak a magyarság családjából zárja ki, de abból az erkölcsi kö­zösségből is, mely a jóindulatú em­bereket összefűzi. Több oldalról felkértek arra, hogy élőszóval mondjam el, mit láttam a nyilas­ terror alatt és hogyan tör­tént Budapest — a Duna királynő­jének a pusztulása? Ennek a kérésnek szivesen akarok majd eleget tenni és legközelebb az Argentínában élő magyarok a sajtó utján értesítve lesznek, hogy mikor és hol fogok erről a témáról felolvasást tartani, miután jelen­leg sajnos beteg állományban va­gyok. MARGEL SIMON mérnök, a volt budapesti svéd királyi követség tagja. Prof. Dr. a córdobai orvosi JUAN DUCACH egyetem tanára, berlini és északamerikai klinikák volt orvosa. Buenos Airesben minden hónap 20—30. között rendel ANCHORENA 328. — n. T. 62—3836 Specialista: gyemen máj, szív, vese és véredény betegségekben. Rendel: 8—10 és 16—20 órákig, azaz Dr. ENRIQUE HALPERN zágrábi és argentinai diplomával rendelkező BELGYÓGYÁSZ SZAKORVOS Rendel délután 3—6-ig SAN MARTIN 955 (első emelet C.) Fogadó­órát kérni telefonon: ü. T. 32—0285 (rendelő) _____________ u. T. 32—0829 (privát) msmsaneimmsk Vizelet — Nemi bajok — Vérbaj — Gyengeség Dr. M. RABINOVICH, a Hospital Penna orvosa José E. Uriburu 770 (3-ik emelet) U. T. 47—4970 Rendel d. u. 15-20, vasárnap 10—12 órák között guiBiMK­-jMWMnMMSgr S­ZÍVBAJOK szakorvosa: Dr. LEVIN (azelőtt Berlin-Charité) CALLAO 545 (2-ik emelet) U. T. 35-8669 Professor Dr. O. KLEIN belgyógyász Rendel: kedden, csütörtökön és szombaton fél 3 tól 6-ig J. E. URIBURU 1081 (Santa Fé sarok) u. T. 41-9036 Magánlakása: 741-4759 Tit* KÖSD? * HOSPITAL AJ. VICÁK orvosa magánrendelője Vérbajok: Blenorragia — Sifilis — Bőrbetegségek (kiütések) Olcsó bérletrendszer Tfzdítbajok: Tuberkulózis — Szívbaj — KOI betegségek ,, (áldott állapot) szülés stb. Vér és vizelet,vizsgálat. X—sugarak | Rendel mindennen délelőtt 10-től este 20 óráig — Vasárnap és i£ cött. Magyar­ul beszélünk Bmé. MITRE 1$05 I £ 1 Dr. Juan Cartas - M I L A N I I FOGORVOS? Rendel: 9—12 és 14—20­­ óráig LA VALLE 407 (Reconquista sarok) O. T. 32-0268 Fa*o£. Dr. Schwarcz Rikárd fogadó napjai női betegségek, sebészeti szülész­­segély rendelőjében PARAGUAY 416 (HARMADIK EMELET) U. T. 31 (Retiro) 484, hétfőn, szerd­án és pénteken délután 3—6 óra között “ 2 Előzetesen fogadó­órát szíveskedjék kérni ______ Szülészeti és női klinika i RI VADA VSA Ondas cortas (rövid hullám) i 5211 Dr. KUTASY SÁNDOR A Hospital Rawson szülészeti osztályának orvosa U T Rendek csütörtök kivételével min-W * £ 9 den nap­i 60.8273 Dr. KUTASYNÉ1 rendel- csütörtök kivételével min­d­lllllllt len nap (Szíveskedjék órát kérni) ^ossooocQooooooQoeoooGooos^cooosostOoeoeceooee^A b M a fi f fi o 11 q a n i \f a n 1 A 1 Dr. Bricht István | 1*1 dUilldUbd­Il il d P 1 U | a bécsi klinikák volt Irta Parragi György | orvosa h A mauthasemi koncentrációs táborba hurcolt magyarok | VIAMONTE 752. fi szenvedéseit irta le megrázóan Parragi György, a budapesti­­ 2-ik emelet 4. 0 “Magyar Nemzet” munkatársa, akit bátor kiállásáért ugyancsak O Rendel: 15-től 18-ig­­ megkínoztak a nácik.­­ (Szíveskedjék előre A “Délamerikai Magyarság” folytatásokban közli a szerző is fogadó-órát kérni.) 1s Budapesten megjelent eredeti naplóját. V­o 8 U. T. 31-4039 ^scoaoooe@coaooscccecoaceaccoacoeccooe.siacccoaooiS MAGY­Arr­UL BESZÉLNEK Mindez azonban nem tenné in­­dokolttá, hogy Mauthausennel kap­csolatban ezt a gyalázatos emléket is felturkáljam, ha a lanzensdorfi táborból ez az ár­folyamodványt nem intézett volna a táborparancs­noksághoz, amelyben annak ellené­re, hogy két magyar nemesi előne­­ve is van s csak törve beszél né­metül, szó szerint ezt írta: “Nehm­­lich ich bin ein Volksbund ist!” . Leírta, hogy Jurcsek miniszter ro­kona (ezt el is néztük neki) és hogy a kormánypárt egyik alelnö­­kének protekciójával lépett be színmagyar származása ellenére a Volksbundba. Ezen a címen akarta kikönyörögni magát a fogságból, a­hová tévedésből került. Ezért java­solta mindannyiunk szégyenkezé­sére, hogy Hitler születése napján üdvözöljük a táborparancsnokságot és ezért jelentkezett Mauthausen­­ben mindannyiunk megkerülésével önként a bolsevizmus elleni harcra. Az árulásért a magyar csoport ak­kori vezetője, Apponyi György min­denki előtt a leggorombább szavak kíséretében szégyenítette meg. Töb­bek között paralitikus marhának nevezte. Természetes, hogy nem sokáig volt velünk Mauthausenben, mert rövidesen szabadon bocsájtották. — Mindenki fellélegzett közöttünk, a­mikor a közénk keveredett varangy­tól megszabadultunk. Nevét nem tartom méltónak arra, hogy tollam­ra vegyem, de figuráját meg kel­lett rajzolnom azért, hogy lássák, miért züllöttünk ilyen mélyre és miért kellett nekünk elkerülnünk Mauthausenba. Mert, sajnos, sokan voltak közöttünk ilyen amfibikus közéleti publikánusok, akik most, mint az említett úr is, megint elöl­ről kezdik a közéleti fregalizmust és vezető pozíciókban helyezkednek el. De térjünk vissza vonatunkhoz. Éjféltájban kocsinkat egy német szabadságos vonathoz kapcsolták s a mozdony nehéz zihálással elin­dult általunk ismeretlen végállo­mása felé. Amikor a hídon átro­bogtunk, lelkemben talán örökre búcsút vettem családomtól, Buda­pesttől és valami csodálatos előér­­zéssel a hidaktól is. Elgondoltam, hogy valamikor nyugatról, az or­szág nyugati kapujából mint kisvá­rosi újságíró jöttem fel Pethő Sán­dor meghívására a fővárosba, hogy itt ugyanazon a németellenes fron­ton harcoljak, mint ott a pánger­­manizmus által már ostromolt kis­városban tettem. S most ismét nyu­gat felé hurcolnak el azért, mert hűségesen szolgáltam ezt a frontot és folytattam ezt az egyedüli le­hetséges küzdelmet, amelyet a jö­vőbe és a világpolitika kulisszái mögé látó becsületes ember har­colhat. Lehunytam a szememet és azt mondtam magamnak: “a harc becsületes volt, mást nem tehettél, nincs semmi okod arra, hogy va­lamit is megbánj, bármit tartogas­son is számodra végzeted.” Éjszaka megindult a hóesés és amerre mentünk, a fehér halotti szemfedő borította a magyar tá­jat. Szibériai utazás ez — mon­dottam csendesen a rámhajtó La­jos Ivánnak. Minél közelebb értünk a magyar határhoz, Budai Goldberger Leó annál izgatottabb lett. Mindenáron egy pohár vízhez szeretett volna jutni. Később elárulta, hogy miért. A nála levő mérget akarta lenyel­ni a vízzel, hogy még magyar te­rületen halhasson meg és magyar földre tegyék ki a holttestét. Min­den rábeszélőképességemre s némi erőszakra is szükség volt, hogy er­ről a szándékáról lebeszéljem. _ Megígértem neki , milyen köny­nyelmű ígéret volt az akkor , hogy együtt és egészségesen fo­gunk visszatérni, s ezt az ígérete­met ismételgettem el neki tizen­négyhónapos fogságunk alatt szin­te naponta. Már-már úgy látszott, hogy a könnyelmű ígéretből való­ság lesz, mert minden szenvedés és kegyetlen inzultus ellenére, lelki­leg és fizikailag erősen tartotta magát. Kihúzni azonban mégsem tudta a rettenetes időt, mert fel­­szabadulásunk előtt egy órával ki­ragadta őt a hazatérésre várók sorából a kegyetlen végzet. A legkisebb büntetés 25 botütés volt Bécsbe piszkos, ködös reggel ér­keztünk. Két autóbuszra raktak bennünket és ismét a végzet vette kezébe kocsijaink kormánykerekét. Nyirkos hidegben állt meg az autó egy dróttal bekerített, hatalmas te­rület udvarán, a Bécstől tíz kilo­méterre fekvő Lanzensdorfban. Több, mint egy héten át fogal­munk sem volt arról, hol vagyunk, még kevésbé arról, hogy mi lesz velünk, csak amikor kiszálltunk, vettük szemügyre közelebbről egy­mást. Meglepődve láttam, hogy Andrássy grófné van a legnyomo­­rultabbul eleresztve közöttünk. — Kalap nélkül, bőrretiküllel, rövid harisnyában állt előttünk, ahogy a Váci-uccában shoppingolni szokott. Mégis fitymálni látszott a csontig­­ható hideget, mosolygott, sőt ka­cagott az egész helyzeten. Ezt a jókedvét, ezt a bizakodó humorát végig megőrizte, pedig négy gyer­mekének sorsáról éppoly kevéssé tudott, mint férjéről, aki helyett elfogták, mert hadifogoly angol tiszteket láttak vendégül szigetvári kastélyukban. Sétáinkon gyakran találkoztunk az udvaron, derűs lé­nye bizakodást árasztott a letér­tekre is és mindvégig lelke volt a lanzensdorfi tábornak. (Folytatjuk) Emnésztő szervek különösen bel- és gyomorba­, jók szakorvosa. — X-sugarak Dr- SANCHEZ AIZCORBE PARAGUAY 1365 Rendel 9—12 és 15—20 órák között. Dr. FODOR JENŐ fogász szakorvos Orn­elft jegyzés telefonon: ü. T 31.0144 SARGENTO CARRAL I. emelet 6. (Su­m­pacha 1127 magasság) 361

Next