Délamerikai Magyarság, 1956 (28. évfolyam, 3771-3821. szám)

1956-01-06 / 3771. szám

1956. január 6. “DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” REFLEKTOR HUM HÍJ ÍNÍI «Mill1 I HJK II1*11III IHI I I I II I h­i HIÚ I II HI I M I 11* Terrorral toboroz spicliket az AVH 7 ‘uj kurzus’ megindulásakor a rettegett politikai ren­dőrség, az AVH hatalmát látszólag megnyirbálták. Az uj kurzus bukása óta láthatóan fokozódik a rendőrter­­ror. S hogy mennyire a régi AVO módszereivel dolgozik ma is az AVH, szemléltetően mutatja egy menekült magyar törzs tiszt vallomása, aki szerény nyugdíja megvonása után 1950 óta fizikai munkából tartotta­ fenn magát. ■— 1955 nyarán váratlanul letartóztatta és három napig terrorizálta az AVH abból a célból, hogy megszerezze egyik állandó spiclijének, főleg volt tisztek kikémlelésére. A menekült tiszt ausztriai munkatársunknak minderről így nyilatkozott: — Az AVH-n három nap és három éjjel szünet nélküli kihallgatásnak vetettek alá. Ezen idő alatt egyszer kaptam egy tányér levest és egyszer egy tányér főzeléket. Háromszor kellett részletes életrajzot írnom magamról s ennek adatai alapján azzal vádoltak, hogy aktív tiszti szolgálatom alatt kémelhárító tevékenységet fejtettm ki a VKP 2 (a vezérkar második osztálya) szolgálatában. — Egyszer orron vágtak, egyszer fejemet a falba ver­­desték, de máskép nem bántalmaztak, viszont á­llandóan durva szitkokkal illettek, ordítozva: — Ne hazudj, gazember, mert? kivégeztetlek! —­ A harmadik napon a kihallgatást végző AVH főhad­nagy megtette ajánlatát: megmenekülhetek az előttem álló börtönbüntetéstől, ha hajlandó vagyok ‘a haza iránti hűsé­gem bizonyítékául' az AVH részére ‘kémelhárító tevékenysé­get' folytatni. Először ezt elutasítottam, de mikor láttam, hogy máskép nem szabadulhatok, ‘aki időt nyer, életet nyer' filozófiával aláírtam a kívánt nyilatkozatot, mely szerint "önként vállalom, hogy az AVH szolgálatába lépek és a ka­pott rendelkezéseket súlyos büntető szankciók terhe mellett végrehajtom". Ezután rögtön udvariasan kezeltek és szaba­don bocsátottak. Hetenként többször kellett találkoznom különböző helye­ken az AVH főhadnaggyal, aki különböző megbízásokat adott megfigyelendő személyekről. Csupa olyat jelentettem, amit úgyis tudtak és senkinek sem ártottam jelentéseimmel. Vi­szont mikor egy vezérkari tiszt barátom ellen akartak fel­használni ‘terhelő adatok' beszerzésére, láttam, hogy nem megy tovább a taktikázásom s ezért megszöktem, átmenekül­tem egy szál ruhában szabad földre, nem akarván becstelen lenni. (FEP) “Megutáltam én mindent. . .”­ ­E­gy téglagyári munkás nemrégiben menekült ki hazánk­ig­­ből. Munkatársunk felkereste őt egy ausztriai mene­kült­táborban és a fiatal, alig 20 éves munkás kereset­len szavakkal mondta el problémáit. Igyekszünk nyilatkoza­tát szó szerint visszaadni. Az első kérdés az volt, hogy nem fájt-e a szíve elhagyni hazáját, szülővárosát? — Hát világos, hogy az ember szereti azt a várost, ahol született és ahol élt, de csak ott kell hogy hagyja, ha nem tudja, hogy miért dolgozik, ha nincs a munkájának eredmé­nye. Semmit sem tud venni a keresetéből éveken át, nem­hogy valami nagyobb dologra összegyűjthetné a pénzt. — Az utóbbi hónapokban meg már olyan rosszul kerestem, hogy a mindennapi legszükségesebb dolgokat is nélkülöznöm kel­lett. A 800——900 forint körüli havi keresetem lement 700 forintra. Olyan magasra verték a normát, hogy nem bírtuk elérni a százalékot... —­ Nem tudom, hogy mit utáltam a legjobban az otthoni életből, de megutáltam mindent. A fenének kell ilyen rend­szer, az ember alig keres valamit, de ha mégis van pénze, akkor meg nem tudja megvenni, amit akar, mert nem le­het kapni. — A békekölcsönkor is futkostak utánam, hogy jegyez­zek valamit, meg hogy jól meggondoltam-e, hogy nem jegy­zek semmit. Mondtam, hogy jegyezzen a rosseb, vagy aki úgyis nyer: a kommunisták, akik visszakapják, amit jegyez­tek ...­­ — Hogy honnan tudom ezt? Hát nem mindenki csak azt beszéli, hogy a sorsolásnál úgy van kicsinálva, hogy csak a kommunisták nyernek? Hallotta már valaki is, hogy egy amnesztiás nyert?. (1952-ben szökés miatt három éves kényszermunkára ítélték a menekültet, az 1953-as kormányprogramm meghir­­detésekor másfél év letöltése után amnesztiát kapott. (FEP) Budapesti futballcsapat Nyugat-Németországban . (FEP) A budapesti Szabadság Rádió december 27-i adá­sa szerint a budapesti Vörös Lobogó futballcsapat újév nap­ján Nürnbergben, január 6-án Münchenben, január 8-án Karlsruheban mérkőzik nyugatnémet futballcsapatokkal. Ike és négy testvére — NEW YORKI TUDÓSÍTÓNKTÓL — Ike Eisenhower nevét a világon mindenütt ismerik. Tud­ják róla, hogy ő szervezte meg a második világháború alatt a nyugati koalíció haderejét, az ő nevéhez fűződik a legna­gyobb hadművelet, a normandiai partraszállás kitervelése és végrehajtása, s hogy mint az északamerikai Egyesült Álla­mok elnöke, befejezte az eddig ismert legnagyobb koalíció, a szabad világ katonai és gazdasági összefogásának kiala­­ kítását. .Mint nagy emberekről álta­lában, skeres időnkint anek­doták jelennek meg az ameri­kai és külföldi lapokban; né­­h­a leírják azt is, mi a kedvenc étele, mivel tölti napjait, ami­kor vakáción van, milyen for­mában tárgyal stb. Arról azon­ban ,hogy milyen az a család, amelyből Ike Eisenhower szár­mazik, mostanáig nem sokat tudtunk. Pedig lényeges tud­ni: “superman" volt-e Ike,­­ vagy olyan családból szárma­zik, amelyben hagyomány a küzdés, a törekvés és örökség az energia és az intelligencia. A közelmúltban megjelent az USA-ban egy könyv, mely­nek címe: “The Great Ameri­can Heritage, the Story of the Five Eisenhower Brothers". — A nagy amerikai örökség, az öt Eisenhower-fivér története. A könyv best­seller lett, azaz százezer példányszámban fo­gyott. A mi szempontunkból a könyv nemcsak azért ér­dekes, mert megtudjuk belőle, hogy Eisenhowernek négy fi­vére van, hanem azért is, mert a könyv szerzője magyar. — Kornitzer Béla, aki akkor me­nekült el Magyarországról, a­mikor a kommunisták végleg kezükbe kerítették a hatalmat. Kornitzer Béla már több bio­gráfiát írt, de nevét egy sem tette olyan ismertté, mint ez a műve. Kornitzer egyébként nemcsak író, hanem kitűnő festő is. A könyv őszinte formában ismerteti az Eisenhower-csa­­lád történetét. A család a 18- ik század közepén vándorolt ki Északamerikába.­­ David ABRAHIM tábornok, a légierők miniszte­re lemondott és helyére Aram­buru elnök az eddigi állam­titkárt, Julio Cesar Krause re­­pülőtábornokot nevezte ki. Az új miniszter letette az esküt. VÍZKERESZT napját decretum formájában hivatalos ünnepnek nyilvání­totta a kormány. A rendelet megokolása szerint “az argen­tin nép tradíciói szerint min­dig kegyelettel ünnepelte meg a kereszténység nagy napjait." ARAMBURU tábornok, az argentin ideigle­nes kormány elnöke Mendosá­­ba utazott, Lagos tábornok, Llamazares kereskedelmi mi­niszter és Krause tábornok társaságában. A mendozai nép a Plaza Independencián nép­­gyűlés keretében üdvözli Aram­burut. MEGALAKULT a Junta Consultiva Económi­ca, a gazdasági tanácsadó tes­tület, amely Dr. Prebisch-sel működik együtt. A tanács el­nöke Dr. Mendez Delfino. Eisenhower és felesége, Ida a múlt század végén tipikus ame­rikai családot alakítottak ki: dolgos, istenfélő, egyszerű em­berek voltak, akiknek házas­ságát az Isten öt fiúgyermek­kel áldotta meg. Az öt fiú ne­ve: Arthur, Edgar, Dwight, Roy, és Milton. David Eisenhower fiai közül nemcsak Dwight haladt a si­ker útján, az Atlanti-hadsereg fővezéri posztjáig, majd az Egyesült Államok elnöki há­záig. Az Eisenhower-fiúk kö­zül az egyik elismert bank­ember lett, a másik keresett ügyvéd, a harmadik mérnök, a negyedik gyógyszerész. Milton a legfiatalabb később egyetemi elnök lett, aki diplomáciai munkát is végez. — legutóbb Délamerikában járt, bátyja, az államelnök megbízásából. Az Eisenhower-család a kan­sasi Abileneben élt. Itt nőtt fel Dwight, testvéreivel együtt később a család szétszéledt. Kornitzer meglátogatta vala­mennyi Eisenhower-fiút, így került el Kansas Citybe (Mis- A Titkos jelentés A Szovjetunió elővigyázati intézkedései a kárpátaljai határon (FEP) November 24-iki kezdettel rendezték meg Buda­pesten a magyar—ukrán szomszédság hetét. Ez alkalomból vidéken is voltak ünnepségek. Kárpátalja és Szabolcs-Szat­­már megye, mint a két ország határa mentén fekvő közigaz­gatási területegységek 35—35 tagú küldöttségek útján láto­gatták meg egymást. A Szabolcs-Szatmár megyei küldött­ség Ungvárra utazott, majd néhány­ kárpátaljai kolhozt láto­gatott meg. A kárpátaljaiak viszont Záhonyon, Vásárosna­­ményben, Nyíregyházán és Kisvárdán jártak. A két küldöttség a záhonyi híd közepén találkozott és ott nagy ünnepélyességgel köszöntötték egymást. A szónokok a két ország “szívélyes és örök baráti jószomszédi viszonyát" emelték ki. * * * Egy december 7.-ről származó megbízható jelentés az­után elmondja milyen is ez az “örök jószomszédi viszony" a valóságban. Szó szrinti szövege: “A kárpátaljai szovjet—magyar határ mentén fekvő köz­ségeket szovjet és magyar tisztekből álló vegyesbizottság járta végig a közelmúltban .A tiszti bizottság érdeklődése különösképpen a magaslati pontok iránt nyilvánult meg.­­ Néhány napos szemle után elrendelték a határövezetben fekvő községekben a templomtornyok lezárását. Az utasítás szerint a templomtoronyba vezető feljáratot lakattal jól lezárható ajtóval kell ellátni. A községi tanács végrehajtó bizottsága felelős azért, hogy a templomtoronyba vezető ajtót illetéktelen ne nyithassa ki, a toronyba senki se mehessen fel. Különleges szabályok in­tézkednek arra az esetre, ha netalán valamilyen ok miatt a község papjának, vagy egyéb hivatalos személynek dolga akadna a templomtoronyban. Ebben az esetben a helyi ren­dőrőrs parancsnoka és a községi tanács végrehajtó bizottsá­gának egyik tagja személyesen köteles jelen lenni a temp­lomtoronyba vezető ajtó felnyitásánál. * * » Elrendelték a templomtornyok elzárását a többi között Beregdarócz, Barabás, Tiszakerecseny, Zsura és Tiszaszent­­márton községekben. Utasítást adtak továbbá a szovjet-ma­gyar tiszti bizottságok a két kilométeres határövezetben fek­vő magas jegenyefák kivágására is. A határmenti lakosság értesülése szerint a kárpátaljai szovjet határ mentén, kárpátaljai területen, erődítési mun­kálatok folynak. A magyar határövezetben elrendelt bizton­sági intézkedéseknek az a célja, hogy megszüntesse azokat a magaslati pontokat, amelyekről látcső segítségével szovjet területre beláthatnak, ahonnan végignézhetnék a királyháza- Beregszáz—Csap vasúti vonalon végbemenő csapat­ok hadi­­anyagszállításokat is. Modernizálták a Szovjetunióba vezető fő vasúti vonalat is (I­EP) A Szabad Nép december 19-i tudósítása hírül adja, hogy “befejeződött a Budapest—Záhony-­ vasútvonal felújítása. Ez az első vasútvonal, melyet teljes hosszában fel­újítottunk a felszabadulás óta. " A felújított vasútvonalon minden teherkocsi 6 tonnával több terhet szállíthat, egy 75 kocsiból álló tehervonat 450 tonna túlsúlyt vihet." A Szov­jetunióba vivő fő vasútvonal teljesítőképessége így 60 szá­zalékkal nöekedett. Ennek komoly katonai jelentősége is van.­­ Egyelőre azonban az ország fokozódó kifosztását szolgálja. 3. oldal souri), La Grangeba (Illinois) Junction Citybe (Kansas), Ta­­comába (Washington) és a State Collegébe (Washington). A könyvben vannak fényké­pek is. Egyik fénykép egy kis faházat ábrázol. Itt az abile­­nei Colle South Fourth-ban született az öt Eisenhower­­fia. Kornitzer Béla a könyvvel kapcsolatban nyilatkozatot adott, amit a legnagyobb ame­rikai lapok közöltek. Többek között a következőket mond­ta: — Könyvem megírásának az volt az alapja, hogy felismer­tem: az északamerikai Egye­sült Államok gazdagsága nem annyira az anyagiakban, mint inkább a szellemiekben rejlik. Ennek a hatalmas országnak ereje a nemzet demokratikus örökségében gyökerezik; er­ről ha képet kapunk, ha az amerikai családok életét tá­­tanulmányozzuk. Az Egyesült Államok dicsőségének okát a családi otthonokban találjuk meg. Ezekben az otthonokban megtaláljuk a vallásos érzést, az energiát, a munka szere­­tetét és az individualizmus tiszteletét. A családok minia­tűr kis nemzetek és ahogy a csepben benne van a tenger, a nemzeti jellemvonásokat meg­látjuk egy család történeté­nek tanulmányozásakor. Kornitzer Béla könyve egyéb­ként január hóban spanyol nyelven is megjelenik, Buenos Airesben. A LONDONI Daily Mail jelenti, hogy titkos tárgyalások kezdődtek a kom­munista és a nemzeti kínai kormányok között. A tárgya­lásokat állítólag két kínai ta­nár kezdte meg. Egy macaoi távirat szerint egy Coen nevű személy, aki Párisból repült Hong-Kongba, Sun-Yat-Sen öz­vegyének megbízásából vezeti a tárgyalásokat. GUATEMALÁBAN forradalmi mozgalmat leplez­tek le. A rendőrség felfedte a lázadók fegyverraktárát. Szil­veszter éjszakáján akarták ki­robbantani a lázadást. PARIS Nemestóthy Dénes volt kö­­vetségi tanácsos, a párisi bi­zottmány­ iroda vezetője és a francia menekültügyi hivatal magyar előadója, néhány he­tes tartózkodásra New York­ba repült.

Next