Délamerikai Magyarság, 1958 (31. évfolyam, 3872-3919. szám)
1958-10-16 / 3909. szám
1918. október 16. aliara-“DÉLAMERIKAI MAGYARSÁG” Magyarok mindfofelé A salzburgi ünnepi játékokon főszerepben lépett fel a hazulról nemrég elmenekült Schmidt János operaénekes, a Mozarteum Rockefeller ö ösztöndíjas hallgatója. Rökk Marika másodvirágzásában újra meghódította a filmet Legutóbbi filmjét nemrégiben mutatták be Münchenben nagy sikerrel. Tábori György Brouhah c. kimédiáját a nagysikerű brightoni bemutató után az angol fővárosban is előadják. Radványi Géza díjnyertes filmjét, a Sztálingrádi orvost Bartók Évával a főszerepben hamarosan bemutatják Buenos Airesben. A nemrég elhunyt Farkas Gyula és Décsi Gyula munkájának eredményeként Münchenben megjelent a Müncheni Kódex felbecsülhetetlen értékű ötszázéves magyar nyelvemlékek másolataival. Naszódy Sándor szülésznek angol nyelven is sikere van Kanadában. Vajda Zsuzsa szülésznő Mexikóban szerepel sikerrel. Dálnoki Veress Lajos v. vezérezredest választották meg a szabadságharcos szervezetek vezetőjének. Tóth Veremund bencés tanár összeállította és kiadta sokszorsztott formában a magyar irodalomtörténet vázát Sao Paulóban. Burján László festőművész megfestette Rio de Janeiroban Kubitsek brazil köztársasági elnök portréját. Kerényi Károly világhírű magyar tudós tanulmányát közölte a Neue Züricher Zeitung a tesseni Magyar Madonna kegyképről. Tasnády József színes filmet készített Lourdesről a jubileumi ünnepek alkalmával. Kitűnően sikerült s azonnal be is mutatták a helyszínen ülésező nemzetközi orvoskongresszuson. Gombaszögi Frida szülésznő háromhetes látogatásra New Yorkba érkezett Budapestről engedéllyel. Hevesi György Nobeldíjas magyar atomtudós volt az elnöke az atomkisugárzás káros hatásait vizsgáló amerikai bizottságnak. Pártos Erzsébet színésznő visszatért Magyarországra, ahonnan 1956 végén menekült él. A brüsszeli magyar irota A magyar ifjúság nem hódol be a kommunizmusnak Az itt következő cikk a budapesti “Belpolitikai Szemlében” jelent meg. Teljes terjedelmében, szó szerint közöljük. Aki ismeri a kommunista terminológiát, azt tudja, mi van e sorok mögött. Az olvasóra bízzuk megítélését. “Ismeretes, hogy az ellenforradalom közvetlen eszmeipolitikai előkészítésének időszakában, valamint a fegyveres lázadás idején felsőoktatási intézményeink jórészt a külső és belső reakciós erők tartalékává váltak. A különféle ellenséges és revizionista nézetek által megzavart, félrevezetett egyetemi főiskolai hallgatók jelentős része akaratlanul is egy táborba került azokkal a sötét ellenforradalmi elemekkel, amelyek csak a kedvező pillanatra vártak, hogy rohamra induljanak a dolgozó nép állama ellen. Ilyen előzmények után érthető, hogy a párt és a kormány megkülönböztetett figyelmet fordított az egyetemekre és egy sor intézkedést hozott annak érdekében hogy felsőoktatási intézményeinkben a politikai konszolidációt megteremtse. Az egyetemeknek nyújtott külső segítség mellett a párt és a kormány mindig szilárdan támaszkodhatott az oktatóik és hallgatók legöntudatosabb elemeire, akik november 4-e után oroszlánrészt vállaltak az ellenséges aknamunka elleni harcban. Az egyetemi főiskolai párt és a KISZ-szervezetek megalakulása fontos előfeltétele volt a politikai kibontakozás megindításának felsőoktatási intézményeinkben. Az egyetemi kulcspozíciók visszaszerzése érdekében tett lépések, — azegyetemi autonómia jelszavával vívott restaurációs törekvések visszaverése, — az egyetemek jogkörének átmeneti szűkítése, az ellenforradalomban súlyosan kompromittált oktatók és hallgatók felelősségrevonása, a marxista-leninista tanszékek átszervezése stb. nem érhette volna el a kellő eredményt, ha kezdettől fogva nem rendelkezünk egyetemeinken azzal a szilárd politikai bázissal, amelyet a párt- és KISZ szervezetek, valamint a köréjük csoportosult oktatók és hallgatók jelentenek. Az egyetemeken dolgozó kommunisták kezdeti elszigeteltsége ma már jórészt megszűnt és kibontakozóban van politikai nevelőmunkájuk is. Ez a tény önmagában is megmutatja, hogy az elmúlt másfél évben komoly fejlődés ment végbe egyetemeinken. Az ellenfogadalom eszmei rombolása Felsőoktatási intézményeink ideológiai-politikai helyzetének reális megítélése szempontjából mindenekelőtt látnunk kell, hogy az ellenforradalom alatt és után nagymértében megzavarodott egyetemi hallgatók között az elmúlt év során egészséges irányú erjedés és politikai tisztázódás indult meg. A hallgatók politikailag legszilárdabb rétege (egyetemenként a hallgatóság 15—30 százaléka) általában a KISZ szervezetekben tömörült. Az egyetemi ifjúság többségére azonban ma még az ideológiai tisztázatlanság a jellemző. Már számottevően felismerték az ellenforradalmi és revizionista nézetek tarthatatlanságát, de még nem fogadják el sok kérdésben a párt álláspontját. Egy részük jószándékúan, többé-kevésbé tudatosan közeledik hozzánk, más részük “kiábrándulva” elfordul a politikától, tanulásba temetkezik, sokszor cinikussá válik. Nem csekély azoknak a száma sem akiket — noha nem ellenséges szándéknak — ideológiailag-politikailag még mindig erősen befolyásolnak a különféle ellenforradalmi, revizionista nézetek. Bár nyíltan ellenséges erők többsége kiszorult felsőoktatási intézményeinkből, a jelek arra mutatnak, hogy a hallgatók között továbbra is vannak még aknamunkát kifejtő, tudatosan ellenséges elemek, akik általában a háttérben maradva igyekeznek ártani. Leleplezésüket megnehezíti az a körülmény, hogy politikailag még nem sikerült őket kellően elszigetelni. A hallgatók körében még meglevő ellenséges nézetek közt legerősebb a burzsoá nacionalizmus, a sovinizmus. Ez főleg két formában jelentkezik: a szovjetellenességben és az irredentizmusban. Jelentős még a hatása a különféle “harmadik utas” elméletnek, az u. n. “nemzeti kommuista” ideológiának, a polgári demokratikus illúzióknak, valamint — főleg a társadalomtudományi karokon — egyes népi írók helytelen, antimarxista nézeteinek. Egyetemeink politikai helyzetével szorosan összefüggő jelenség, hogy az ellenforradalom egyik káros következményeként bizonyos erkölcsi lazulás következett be tanuló ifjúságunk körében. — Elég gyakori az oktatók iránti tiszteletlenség, a saját magukkal szembeni igénytelenség; nem mindenütt kielégítő a tanulmányi fegyelem, különösen az óralátogatás és a szemináriumokra való felkészülés terén tapasztalható hanyagság. A hallgatók politikai fejlődését fékezi, hogy nem ismerik jól a mindennapi életet, nincsenek meg-fedzve a nehézségek elviselésére, kevés a kapcsolatuk a munkásokkal és a dolgozó parasztokkal Az egyetemek politikai fejlődésében jelentős szerepet játszanak a munkás- és parasztszármazású hallgatók, akik az 1957—58-as tanévben a hallgatók 53,8 százalékát teszik ki. Nem tekinthető véletlennek, hogy a KISZ-tagoknak mintegy 70 százaléka ezekből a hallgatókból kerül ki és a KISZ-szervezetek vezetőségének tagjai még nagyobb százalékban munkás- és parasztszármazású egyetemisták. Ehhez hozzá kell tenni azonban azt is, hogy politikailag károsnak tartandó, ha a munkás- és paraszt származású hallgatók elkülönülnének az értelmiségi és más dolgozó rétegekből származó hallgatóktól és nem törekednének arra, hogy velük összefogva ,közös erővel segítsék elő egyetemeink politikai fejlődését. Az elkülönülés jelei itt-ott megmutatkoznak, ugyanakkor azonban — különösen a fiatal munkás- és parasztszármazású oktatók körében ma is gyakran előfordul, hogy asszimilálódnak kispolgári, polgári környezetükhöz. Az oktatók felelőssége Egyetemi tanáraink, oktatóink, a tansegédszemélyzet egy részét sem világnézetileg, sem politikailag nem sikerült az egyetemi reform óta eltelt közel egy évtized alatt, szilárdan a magunk oldalára állítani. Az oktatók utánpótlási kinevelésében se tudtuk következetesen érvényesíteni a szükséges és lehetséges politikai szempontokat. Bár az ellenforradalom utáni mélyponthoz képest itt is jelentős a fejlődés, még ez korántsem kielégítő. Mindenesetre az oktatói kar politikailag legrosszabb elemei elkerültek az egyetemekről: — összesen mintegy 334 oktató disszidált, — ellenforradalmi magatartásuk miatt fegyelmi után elbocsátottak 18 főt. A professzorok, oktatók és tans-geoszemélyzet ideológiai-politikai fejlődése egyetemenként, karonként lényeges különbséget mutat. Erüszbeu patt és ezzel együtt a marxista-feninista világnézet befolyása általában a társadalomtudományi karokon. A műszaki és orvostudományi egyetemek, a természettudományi karok, valamint a művészeti főiskolák politikai hangulatára sok esetben a túlnyomórészt konzervatív, polgári szemléletű professzori kar magatartása nyomja rá a bélyegét. Az egyetemi oktatók ideológiai képzésére történtek ugyan bizonyos lépések a legutóbbi hónapokban, de nagyon későn és a lehetőségek még egyáltalán nincsenek kihasználva. Az elmondottak alapján nyilvánvaló, hogy a megfelelő politikai, világnézeti nevelőmunkát a szaktanszékek jelentős része nem tartja feladatának és nem is képes rá — kivéve a kommunista és a párthoz világnézetileg, politikailag közel álló oktatókat. Ezek azonban egyelőre kisebbségben vannak. Az oktatóknak mintegy 17,9 százaléka párttag, a marxizmusleninizmus oktatóit leszámítva 13,6 százaléka. A párttag oktatók megoszlása azonban rendkívül egyenetlen. A tudományegyetemeken a szakmai oktatók 25 százaléka, a műszaki egyetemeken 12,5 százaléka, az orvostudományi egyetemeken 6,4 százaléka párttag Vannak nagy és igen fontos tanszékek, ahol egyetlen kommunista oktató sincsen. . . Jóílitti Hibák az oktatói utánpótlás nevelésében Egyetemeink oktatói karának jelenlegi kedvezőtlen politikai arculata nem utolsósorban annak a következménye, hogy az elmúlt évek során nem törekedtünk tervszerűen, kellő következetességgel a szakmailag és politikailag is megfelelő oktatói utánpótlás kinevelésére. A tanszékvezetők egy része ellenállást fejtett ki a fiatal munkás- és parasztszármazású, általában a kommunista oktatók alkalmazásánál s ha mégis bekerültek a tanszékre, nem támogatták megfelelően szakmai előrehaladásukat. Anyagi okok is közrejátszottak: a termelésben dolgozók és a fiatal oktatók fizetése közötti bérfeszültség miatt sokszor éppen a munkás- és parasztszármazású szakemberek húzódtak attól, hogy tanszéki beosztást vállaljanak (különben a műszaki és orvostudományi egyetemeken). Nem támogattuk kellően a fiatal oktatók szakmai fejlődését belföldi és külföldi ösztöndíjakkal, tanulmányutakkal. Egyetemeink politikai helyzetének megjavítása tehát jelentős mértékben az oktatói káder-problémák megoldásával függ össze.A megfelelő oktatói utánpótlás kinevelése nemcsak politikai szempontból kulcskérdés, hanem felsőoktatásunk szakmai színvonalának biztosítása miatt is. Már most előrelátható hogy ha néhány év múlva több idős, szakmailag kiváló professzor nyugdíjba megy, nem lesz könnyű megfelelő helyettest találni.. További feladatok Milyen következtetéseket kell levonnunk egyetemeink jelenleg nem kielégítő politikai helyzetéből? Mindenekelőtt azt, hogy a fő feladat ma felsőoktatásunk szocialista fejlődésének meggyorsítása. Természetes, hogy egyetemeinknek és főiskoláinknaktovábbra is az a hivatása, hogy biztosítsák a magas színvonalú szakoktatást, az elméleti oktatásnak a gyakorlat szükségleteivel való minél szorosabb összehangolását, mert ettől függ a jövendő értelmiség szakmai felkészültsége. De a fő figyelmet az ifjúság szocialista nevelésére, egyetemeink, főiskoláink politikai erősítésére kell fordítani Az illetékes minisztériumi egyetemi vezetőknek, az egyetemi párt- és KISZ-szervezeteknek, valamint a tudományos szocializmus világnézetét magukénak valló tanároknak és minden oktatónak erre kell összpontosítania erőfeszítéseit. Államunk joggal elvárja valamennyi oktatótól, hogy — a passzív lojalitáson túlmenően — az egyetemi fiatalságot a népköztársaság iránti hűség szellemében nevelje és különös gonddal segítse a munkás- és parasztszármazású hallgatók szakmai fejlődését. Az egyetemek és főiskolák politikai fejlődése megköveteli, hogy üzemi munkásságunk, dolgozó parasztságunk a jövőben fokozottabban segítse az új szocialista értelmiség nevelődésének műhelyeit, szorosabbra fűzze a szálakat, a személyes kapcsolatokat az egyetemi oktatókkal és hallgatókkal.’” lálkozón Gs. Szabó László, Szitnyai Zoltán, Rezek Román, Vajay Szabolcs, Kisjókai Erzsébet, Tollas Tibor, Szailay Jeromos, Fenyvessy Jeromos és Tóth László vettek részt a Magyar Ház Kiadóvállalat meghívására. Icsey Rudolf filmoperatőr sikerrel dolgozik Brazíliában. Dr. Szabó Károly, aki egy buenosairesi nagy cég vezető tisztviselője, Brazíliába utazott pár napra üzleti ügyben. "ÚjJIJ Bolváry Géza filmrendező Nyugatnémetországban forgatja új filmjét. A brüsszeli világkiállítás kilencmilliomodik látogatóját nagy ünnepségben részesítették. Talán mondanunk sem kell, hogy a látogató magyar volt, egy belgiumi magyar asszony. S. oldal