Délamerikai Magyarság, 1961 (34. évfolyam, 4019-4065. szám)

1961-05-25 / 4036. szám

1961. május 25. HÜT ÉS AMERIKAI MAGYARSÁG^­I­I. oldal Juri Gagarin felmászott a fára Irta: Konkoly Kálonán A hírverés, amely mindig erős oldala volt a kommunis­ta propagandának, a sors kü­lönös tréfája folytán éppen ott mondott teljes csődöt,­­ ahol minden ok meglenne, hogy egy szovjet teljesít­ményt nagydobra verjenek Az első világűrhajós, Juri Gagarinról van szó. Elsősorban nem sikerült Moszkvának, hogy csattanó választ adjon az angol szak­értők tudományos fejtegeté­sére, akik pontról-pontra ki­mutatták, hogy a világűrha­jós teljesítményével kapcso­latban kiadott jelentésekben ellentmondások észlelhetők. Hogy csak egyet említsünk: Azt mondta, jól látta azt,­­ hogy szovjet földön erdős kolhozok, vagy szántóföldek fölött halad, azonkívül a földgömb messziről szép kék színű. Erre az angolok, hi­szen ki sem látott a fülké­jéből. A továbbiak során, Gaga­rin moszkvai sajtóértekezle­tén sem szerepelt olyan si­kerrel, mint a világűrben. A feltett kérdésekre olyan vá­laszokat adott, amit bárki tud, aki csak felületesen el­olvasott egy-két riportot a világűrhajózásról. Néha vi­szont nevetségesen hatott,­­ hogy olyan kérdésekre nem válaszolt, amelyek nem titko­kat firtattak, hanem pld. azt hogy melyik tengerben ért le ejtőernyőjével. Ha megmon­dotta volna, biztosan csök­ken a teljesítményében ké­telkedők száma. Most viszont a szovjet pro­paganda Gagarinnal kapcso­latos balfogásaira rátette a koronát. A Pravda riporte­rei ugyanis cikksorozatot kezdtek, amelyben a világűr­hajós gyermekkori élménye­it eleveníti fel. 1941 szeptemberében, — az első nap, amikor a tanítónő az első A-betűt az első órán a táblára felrajzolta, valaki elkiáltotta magát: — Itt vannak a fasiszták! Ez egy kis faluban volt, a szmolenszki kerületben, — Gschatsk közelében. A né­met fasiszták kerékpáron ér­keztek, partizánokat keres­tek ,behatoltak a házakba, onnan kiüldözték a lakoso­kat, akik egy vályogból épí­tettek kunyhót maguknak a falu végén. Nem sokkal ké­sőbb azonban már az ellen­kező irányból is jöttek néme­tek, de ezek vert sereg be­nyomását tették a hétéves Gagarinra. Fáradtak voltak, sok volt közöttük a sebesült. Gagarin pajtásaival ott ár­tott nekik, ahol tudott Szege­ket szórtak a járművek elé, cövekeket dugtak a tankok hernyótalpába. Gagarin gyerekkorára va­ló visszaemlékezéseiben, a­melyeket a Pravda ebben a formában közöl, itt egy kis hézag van. Nevezetesen ott folytatja, hogy a szülői ház­ba befészkelte magát egy vérszomjas bajor fasiszta,­­ aki Bambergből való. Motor­szerelő műhelyt rendezett be és a visszavonuló autók ak­kumulátorát töltötte fel. Gagarin öccse ,a kis Boris, egyszer kíváncsiságból be­settenkedett műhelyébe. A dühös fasiszta erre megra­gadta a gyereket, kivitte egy almafához az udvarba, ott a kis Borist a nyakában levő sáljánál fogva felakasztotta. Bátyja Juri Gagarin és két­ségbeesett anyjuk ki akarta szabadítani, de a bitang ba­jor a közelbe sem engedte őket. Gyönyörködve nézte a fán rángatózó gyereket és örömében nyerített hozzá — Gagarin szerint — mint egy vad csődör. Végül valahogy mégis megmentették Borist, amire az a bizonyíték, hogy ma is életben van mert részt vett bátyja ünneplésében. Eddig a történet. Illetve a Pravda-beli változat. Mert amikor Gagarin gye­rekkorának ez az epizódja egy nagy bajor lapban meg­jelent, másnap jelentkezett a szerkesztőségben az a bizo­nyos bitang autószerelő, a­kiről a történetben szó van. Eredeti zsoldkönyvével s me­netlevelekkel igazolta, hogy a kérdéses időben valóban ő rendezte be a műhelyt Gaga­rínék házában. Jól ismerte a két gyereket, Jurit, meg Bo­rist. Nemcsak őket látta el bőségesen élelemmel, hanem az egész család a Wehr­­macht kosztján élt és alapo­san a leghízott. Hálából ad­tak neki egy családi képet, amit hazahozott és amely pontosan azonos azzal, mely a szovjet és külföldi képes­lapokban a világűrhajósról “hétéves korában — családi körben” megjelent. A váratlanul felbukkant német tanú szavahihetősége tehát nem kétséges. Annál kevésbé, mert ahogy ő el­mondja a kis Boris kaland­ját az almafán, csakis úgy lehet az igaz. Juri és Boris felmásztak a fára. Boris fenn­akadt egy ágon és keserve­sen visítani kezdett. Keser­ves helyzetben volt. Juri, a világűr hőse csak hangosan kacagott rajta. Erre a véres kezű “fasiszta” szintén fel­mászott a fára és megmen­tette a gyereket. A bambergi “fasisztának” köszönhette tehát Boris Ga­garin, hogy most ő is ünne­pelhette Moszkvában báty­ja világraszóló sikerét. Magyar kölcsönkönyvtár a magyar könyvexport “ KULTURA“ képviselője Hazai Csomagküldés Vámmentes IKKA-csomagok IKKA dollár-utalványok lecsökkentett árakon Ruha- és gyógyszerküldés a világ minden országába Romániai csomagküldés az új rendeletek szerint ÁNYOS ISTVÁN LAVALLE 885 0f. 10 Buenos Aires Hivatalos órák 15—19-ig. Telefon: 35—8541 reggel 10 óráig és a déli órákban: 86—7091. Roham a Szovjetunió követsége ellen Mióta Castro az új Kubá­ban és vele a kommunizmus, az argentínai vörösök és “hasznos idióták" hangja ala­posan megnőtt. Hiába tiltot­ta be a kormány a kommu­nista sajtótermékek terjesz­tését, megjelennek titokban és szétosztják minden pél­dányát kézről-kézre. Csatlós alakulatok rendezésében gyű­léseket és tüntetéseket ren­deznek Kuba (a kommuniz­mus) mellett, rohamgárdá­juk időnként az utcán pró­bálja kijátszani a rendőrség éberségét. A kommunizmus s annak amerikai propaganda-főnöke Castro ellen, az elmúlt hét elején végre röpcédulák, fali plakátok jelentek meg Bue­nos Airesben, csütörtök este pedig ifjúsági csoportok ren­deztek tüntetéseket a Szovjet Unió követsége ellen a Rodri­guez Peña 1741 számú nagy palota és a Laprida 1910 sz alatti kereskedelmi kiren­deltség előtt.* Csütörtök este hat óra után mintegy száz fiatalember és egyetemista lány vonult fel nagy táblákkal a Laprida 1910. sz. épület előtt. A táb­lákon Szovjet- és Castro-elle­nes feliratok hirdették: —• “Emlékezzünk Magyaror­szágra!" — Vesszen Castro! Ugyanazokban a percek­ben mintegy ötven főből ál­ló csoport hasonló tüntetést rendezett a Rodriguez Peña utcai főépület előtt. Hatal­mas táblákat cipeltek: Los asesinos soviéticos adogaron en sangre la lucha por la Li­bertad del Pueblo Húngaro! (A szovjet gyilkosok vérbe­­fojtották a magyar nép sza­badságharcát!)— Diplomatá­nak álcázott szovjet gyilko­sok — távozzatok! — Kuba igen — Oroszország nem! — Legyen vége a szovjet inter­venciónak Kubában! — Ma­gyarország, a szabadságért való harc szimbóluma! — és hasonló feliratokkal. * A követség személyzete a tüntetés első percében le­eresztette az ablakredőnyö­ket és bezárta a nagykaput. Erre meg is volt minden oka Ez a szakasz nem ma­radt meg a békés tüntetés mellett. A zömmel argentin fiúkból álló csoport beleme­legedett a harcba, amelyet legjobb felfogásuk szerint vi­selnek a kommunizmus el­len Ezeknek a fiuknak elege van a tétovázásból, a gyáva visszavonulás taktikájából. Ezek a fiúk — ha már a nyu­gati diplomácia tehetetlen — akciót akarnak. — Tudják, hogy a kommunizmus irtja a leigázott népek legjobb fia­it, megölte a magyar forra­dalom tiszta hőseit és most amerikai földön, Kubában, kommunista fegyverekkel pusztítja saját hazája föld­jén a szabadságáért küzdő kubai hazafiakat. “Tegnap Magyarország, ma Kuba, holnap Argentina!" — hirdeti ezeknek a fiúknak a nagybetűs tábla, amelyet egy nyurga szőke fiatalem­ber tart magasra. S nem te­lik bele egy perc, hatalmas lángokkal fáklyák kezdenek égni a tüntetők kezében.­­ Egyikük villámgyorsan má­szik fel az épület falán, hogy fáklyájával meggyújtsa az erkélyablakot. Mások a nagy kaput ostromolják. De már szaladnak is vissza társaik közé. Abban a pillanatban hatalmas dörrenés rázza meg az egész környéket, mintha bomba robbant volna, majd fegyverropogás hallatszik. — Petárdákat hajigál az ifjú sereg és két revolverből so­rozatokat lő ki, de nem éles töltéssel. — Mostov-bombák lángnyelvei csapnak fel a nagykapu előtt. * A “háború” zajára hatal­mas tömeg verődik össze — tisztes távolságban — az ut­ca sarkain. Egy-egy nagyobb robbanó-sorozat után sietve szaladnak az emberek fede­zék mögé Mintha valóban háború tört volna ki... S ebben a “há­­ború”-ban az összeverődött tömeg éppen úgy a szabad­ságharcosok mellé állt, mint Budapest utcáin 1956 őszén. Most már többszáz torokból hangzik fel az ALESINOS! (gyilkosok) kiáltás a szovjet hatalom buenosairesi követ­sége előtt. A nép tudja, hogy odabenn gyilkosok ügynökei cimborái tanyáznak és azon dolgoznak, hogy Argentínát is Magyarország és Kuba sorsára juttassák. Negyedóra után megérke­zik — nagy vijjogással — a rendőrautó. Védelmük alatt végre előmerészkedik egyik orosz, a konzuli hivatal ve­zetője, Dimitri Gyimradze. Sápadt a dühtől és a helyszí­n­en termett argentin újság­írók ellen fordul. Rendőrnek kell bekísérni az épületbe... Már-már alábbhagy az “ost­rom”, a rendőrök fel-alá jár­kálnak a követségi épület előtt, hogy így riasszák el az ostromlókat. A fiúk azon­ban nem ijednek meg. Erő­sítést kapnak ,a Laprida ut­cai tüntetők egy része érke­zik ide, hogy segítsen Újabb negyedóra telik el, míg vég­re a rendőrség négy fiatalem­ber őrizetbe vétele után fel­oszlatja a tüzes demonstrá­ciót és az összeverődött tö­meget Másnap a nagytekintélyű La Prensa-ban hatalmas cím­mel öthasábos cikk számol be két fényképpel a hatalmas tüntetés minden mozzanatá­ról Minden újság beszámol az eseményről. * Argentína hazafias ifjúsá­ga felvette a harcot a kom­munista ügynökök és azok amerikai cselédje, Castro és társai ellen. A “Paredón” hí­vei leckét kaptak De a nyu­gati politikusok is tanulhat­nak belőle. Klentl jecfriffyíke ag, anx^entin h&imínifitoy Az összes nemzetközi hír­szolgálati irodák jelentik Moszkvából, hogy a Szovjet Unió kormánya jegyzéket in­tézett az argentin kormány­­hoz, amelyben a május 18- án, a buenosairesi szovjet kö­vetség főépülete ellen in­tézett fegyveres támadást ki­fogásolja, hivatalos vizsgá­lat megindítását követeli,­­­ hogy kinyomozzák és meg­büntessék a felelősöket. Az erélyes orosz kormány jegyzéket Oroszország kül­ügyminisztériuma latiname­rikai osztályának vezetője, Anatol Dobrynin adta át a moszkvai argentin ügyvivő­nek, Oliva Dajnak, miután a moszkvai argentin követ je­lenleg Buenos Airesben tar­tózkodik jelentéstétel vé­gett.* A moszkvai rádió és a hi­vatalos szovjet TASS hírszol­gálati iroda többek között a következőket tartalmazza: “A banditáknak a buenos­airesi szovjet követség elle­ni fegyveres támadása azt bizonyítja, hogy az argentin társadalom bizonyos rétegei azért tértek a szovjetellenes provokációnak erre az útjá­ra, mert ártani akarnak az argentin—szovjet kapcsola­toknak és a nemzetközi együttműködés ügyének.” * Kihangsúlyozza Moszkva, hogy a támadás nyilvánva­lóan csakis “az argentin ha­tóságokkal egyetértésben” történhetett. A “pisztolorok” kinyomozását, megbüntetését követeli, továbbá felszólítja az argentin kormányt, hogy minden intézkedést tegyen meg a szovjet követség biz­tonságának, zavartalan mű­ködésének lehetősége érde­kében.­ Az erőshangú szovjet jegy­zék nagy feltűnést keltett és az argentin nagylapok feltű­nő beállításban közölték,­­ így a La Nación az első ol­dal közepén, a Clarín pedig teljes oldalas címmel: “Az URSS tiltakozó jegyzéke az argentin kormányhoz.” Délamerikai Mozaik ZENEI NAPLÓ Ebben az esztendőben, ok­tóber 22-én lesz Liszt Fe­renc születésnapjának 150-ik évfordulója. Liszt Ferenc a legnagyobb amaz értékek között, amikkel a magyar gé­niusz a művészetet megaján­dékozta. Zenetörténeti jelen­tősége szinte felmérhetetlen. Nem reformálta a zenét, ha­nem új muzsikát teremtett, kerkéből három új zenei kor­szak született: a romanticiz­­mus, az impresszionizmus és a wagnerizmus. Zenei alkotásai ebben az évben világraszóló ünnepe­ken támadnak majd fel új­ra. Az ünneplések sorát Ar­gentina nyitotta meg. Bue­nos Aires egyik zenei egye­sülete, az El Piano, a Co­lumbia hanglemez-vállalat támogatásával Liszt-ver­senyt rendezett fiatal zon­goraművészek részére.­­ A verseny győztese jelenté­keny díjazáson kívül abban a megtiszteltetésben része­sült, hogy Liszt-művekkel ő nyitotta meg az El Piano 1961. évi hangversenysoroza­tát. A versenyt Horacio Icasto, 21 éves zongoraművész nyer­te meg­ Argentínában, Jua­­rezben született. Első, nyil­vános hangversenyén 15 éves korában játszott. Az El Pia­no ünnepi koncertjén a kö­vetkező Liszt-műveket adta elő: a Petrarca-szonettet, a Schumannak dedikált szoná­tát, a 2. és 3. sz. zongora­­etűdöt, a Villa 1‘Este kútját és a Mefisto-keringőt igen nagy sikere volt. Az El Piano ez évi soroza­tának utolsó hangversenye október 22-én, Liszt száza­dik születésnapján lesz s ugyancsak a nagy magyar ze­neköltő emlékezetét fogja szolgálni. Programmján ki­zárólag Liszt-művek szere­pelnek. Az első koncerten e sorok íróján kívül egy magyar se volt jelen... (M. S.) Somogyi László Buenos Airesben Május 16-án érkezett So­mogyi László, az immár vi­lághírű magyar karmester, fővárosunkba, ahol az Or­questa Nacional, valamint a Wagneriana zenekarának élén sorozatos hangversenye­ket fog vezényelni. Somogyi az 1956. októberében fellán­golt forradalom idején me­nekült Magyarországról s az elmúlt négy esztendő alatt az ó és új világ zenei életé­ben a felkapott művészek között vívott ki magának he­lyet. Vezényelt a Wiener Philharmoniker élén a bécsi zenei héten, a perugiai Sag­ra Musicalen, az athéni, a granadai, a Divonne-les ba­­insi zenei ünnepeken, a mon­tevideoi Sodrában s leg­utóbb, Leopold Stokovsky meghívására a Houston­ i Simfonikus Zenekar hang­versenyeit vezényelte. On­nan érkezett most ide, az Orquesta Naciona meghívása folytán, amely Juan José Icastro elárvult helyét hete­ken át vele tölteti be s köz­ben a Wagnerianában is fog egy esti s egy délutáni hang­versenyt dirigálni. Érdekes Somogyi buenos­airesi karrierjét figyelni: három éve a Radio Nacional két éve a Radio Municipal, az idén már a Nacional Or­questa koncertjeit vezeti. Egyike a legjobb Bartók-di­­rigenseknek. Tavalyi műso­rán Bartók valamennyi zon­­gora-versenyművét sorozat­ban dirigálta el a kitűnő ar­gentin zongoraművész, Ro­dolfo Caracciolo közreműkö­désével. (Dra. M. M. de I.) Tulajdonos: ELIAS JANOS Florida 556, I. em. 103 — Buenos Aires T. E. 31—4014 Lakás: 791—8158 Nemes prémek, nemesített báránybundák, irhabundák, campera-bélések és gallérok stb. . Bundák készítését és alakítását mérték . után vállalom.

Next