Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1858-10-26 / 17. szám

Megjelenik a lap Teillfsva­­rott minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel. Egész évre . . • • 6 ft. pp. Fél évre...................3 ft. pp. A helybeli előfizetők a lap ház­­hozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, első emelet. A tudomány, anyagi érdekek és szépirodalom közlönye.“A­ hivatal: belváros, el­v' • J ° 1­r­nöki utca 62. szám Heil Adolf Kedd, October 26. 1858. 17. szám. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szer­kesztőségnél, vagy a helybeli könyv­­kereskedésekben , vidéken min­den cs. kir. postahivatalnál a szer­kesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Hirdetések minden közhasználat­ban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 4 p. krajcárnyi dij szó-könyvvonalazó intézetében. Kinisy Pál. (Folytatás.) Nem volt többé csatarend, nem látszottak a hadi fordulatok, már a jeladók is eltünedeztek, csak ahány­­kodó zászlók mutaták : hol harcol a magyar, hol győz a török. Szerencsétlen fölzaklatott magyarok ti nagyon kevesen vagytok, ti már nem győzhettek. Vezértek már a haldoklók hullái közt fekszik, szép paripája is mellette nyugodt el. Hogy azon nem gátolható, a halva is hű társak hullái védik ; nyugodjatok békében, — még ne. — — Még ne, — figyeljetek egy kissé. — Mindjárt uj harc keletkezik. A halmokon embertömeg gomolyodik, az eltiprott bokrok az áthaladott nehéz léptek miatt nem bírnak­­ fölemelkedni; már a halom alja is népesedik ; most egy­szerre kürtök harsannak meg, s az ellenség oldalában Kirisy páncélos vitézei, Rozgonyi huszárai s Jaksich Dömötör rácai jelennek meg. Régóta haltak már a viadalt, de siettek is, hogy el ne késsenek. Még jó­kor jöttek. Mit sem tud mindezekről Báthory, noha bizonyos­nak hitte Kinisy megjelenését, ismert zúgás verődik fülébe, de a megszokottság semmi újságvágyat nem hozott. Mint felhőszakadás rohant alá Kinisy, meg sem állapodott, hanem mint szokta, mindkét kezébe kardot ragad, s jobbra balra kikerülhetlenül osztja a halált. Mint sértett oroszlány ront előre, véres fegyvereket villogtat, s a­mit csak útjában talál, rémületes pusztí­­­­tással silányít tönkre mindent. Haragja nagyobb, mint­­ az ozmán sereg, hangja hatalmasabb, mint a kürtök harsonája. Már egyes emberei a magyarokig hatoltak, s szemei mindegyre hasztalan keresék Báthoryt; nevét fennen hangoztatja, nincs reá viszhang. A tér köze­pén még erős viadalt lát, s arra tart, mert a dolog azt gyaníttatá vele, hogy azon vidéken kell lennie a vezérnek is élve még, vagy halva már. Kinisy most odáig tör utat, a harc fordulatára s a hős menydörgő szavára a halottak közül a sebzett hős is kiemelkedik. Kinisy itt van! Kinisy harcol! harsog fel az épülő magyar sereg, rajta társak! bizzunk, Isten harcol mellettünk! Még a sebzettek is fölkászálódtak , mintha sírból emelkedtek, és új életre támadtak volna föl, oly me­leg örömmel csatlakoztak Pál harcosaihoz. Most már ki lön mérve határa életnek halálnak. A csata reménye megfordult, a magyar fegyverek magasan villogtak, minden csapásra egy egy élet hörgött fel. A viadal nem tarthatott soká. Az élethalál harc alig tartott egy futó óráig, vé­ge jön csakhamar mindennek, már csak futók és üldö­zők küzdelmei látszattak. A törököt csak lába vagy lova mentheti; tábora, rablóit zsákmánya, diadalmas fegy­verei és zászlai, mind mindene zsákmányul esik; fut a merre futhat, hogy ismagul haza juthasson. Ali kétségbe esett, emberei elhullottak, szétfutot­­tak, elhagyták , mit tegyen ? ruhát cserél, nyelvet ho­zin,, s az éj homályában egy pásztorgunyhóban huzza meg magát, s kora hajnallal igy szól szállásadójához: Jelentsd föl, hogy gazdája voltál Ali bégnek; erre lóra pattan, s villámként tű­n el a sötétben; ez volt vége a vérküzdelemnek. Még nem volt vége; s a magyarok diadalmaik után rendesen lakmározni szoktak. Már beállott a sö­­tétlö és, a távozott napot sok ezer nem látta a vivők közül, noha a kelőt örömmel üdvözlök. A győztes ve­zéreknek nem volt sok idejök, tehát mindjárt a csata­téren ülték meg a tort, élelmi­szert, bort szolgáltatott a zsákmány, kedvet a diadal. Megrendültek a kürtök, magasra szállt a dalok hangja, megcsendültek a poha­rak. A foglyok is, kiket az imént szabadított meg a győztesek karja, részt vettek a lakomában. A gyomor vágyai már teljesen kielégítvek, hátra van még a fel­hangolt kedély adója, ezt is le kell róni. Táncra per­dülnek a fürge lábak, természetesen e műtétet csak a hullákkal födött csatatéren járhatott le. Volt vig­­ság és nevetés. Most Kinisyre került a sor, ő is meghajolt a köz­kívánatnak. Mátyás csatasoraiban nem volt nőnek helye, tehát egymás közt járták meg a győztes vitézek. Ki­nisy a halottak országába ment tánctársért, lehajol egy körülé fekvő roppant török testhez, felkapja azt min­den segély nélkül fogával, magasba emeli rendetlen nyakával, s társai iszonyú kacagása közt oly sebesen és mesterségesen pörgött meg vele a körben, hogy

Next