Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1858-12-07 / 23. szám
Megjelenik a lap Temesváron minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel. Egész évre . . . . 6 ft. pp. Fél évre...................3 ft. pp. A helbeli előfizetők a lap házhozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, első emelet.DELEJTY. A tudomány, anyagi érdekek és szépirodalom közlönye. Kedd, december 7. 1858. 23. szám. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, vagy a helybeli könyvkereskedésekben ; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Hirdetések minden közhasználatban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 40. krajcárnyi dij számitatik. Kiadó hivatal: belváros, kegyesrendiek utcája 89. szám Hef. Adolf könyvvonalazó intézetében. Idelmi észlelések. A chronologia a történészet szemének neveztetik. Azon tanulságok, melyeket mi a“ történetből merítünk, helyzetek, események és következményeik, erkölcsök, jellemek összehasonlításán alapszanak, de legnagyobb részt e tanulságok előidézésében vesz az időnek sokszor önkénytes, sokszor előkészített találkozása egyes történeti, egymással bizonyos rokonságban lévő jelenetekben. Meglehet, hogy a chronológia, avagy időtan ilynemű szereplése tán éppen a legkevesbbé bölcsészi útmutató a történészet tanainak kimerítésére, de alig szenved kétséget, hogy legtöbbször az időtan, az időtér szerint különvált, morális rokonságuk által azonban egymásra emlékeztető, és hasonló idő elnevezést viselő szakban előforduló események által vezettetünk észlelésre, felhivatva érzünk magunkat bizonyos cselekvésektől óvakodni, vagy azokban nagyobb buzgósággal résztvenni, és igazságtételt látunk ott, hol tulajdonkép csak a véletlen oly szerepet játszik,mint midőn a természet szeszélye növényeket emberi alakra idomít, a szikláknak, ásványoknak az állati vagy növényvilágból vett formákat kölcsönöz. Az időtani reflexió létezését a legrégibb korban szintúgy, mint az újabb korban, a nemzetek egyetemes tudamában szintúgy, mint egyes emberekében kimutatni lehet. A régiek ünnepei többnyire évenkint visszakerülő játékokban és mulatságokban álltak, melyekkel valamely nevezetes esemény emlékét fenntartani vagy tisztelni akarták. Sokszor a chronologus csak ily ünnepek fonalán a történeti ismeret elejére eső tettek idejét határozhatja meg. Az ily történeti ünnepek mai nap felette ritkák, csak itt-ott ületnek néha nyilvánosan nemzeti ünnepek neve alatt, akkor is ritkábban az évfordulás alkalmával, hanem csak egyes testületek és emberek ösztönzésére hosszabb időközökben. Az egyház jól gondoskodott azon férfiak emlékéről, kik a keresztény vallás terjesztésével vagy vértanuságuk által a hitért maguknak annyi érdemet szereztek, mutatja ezt a közönséges naptár minden egyes napja. A polgári világ, mely létezésére, javára, és virágzó jövendőjére a valláson kívül még annyi más erők és elemek hozzájárulását igényli szükségképen, e tekintetben úgyszólván egyedül az egyháznak engedte át ama dicsőséget, hogy az érdemesek emlékét rendesen tiszteli. Pedig az esztendő minden egyes napja valami hős, valami tudós, vagy jóllevő születésnapja, mely a nyilvános ünnepeltetést néha ugyan csak bizonyos országban, sokszor azonban világszerte megérdemli; az esztendő minden egyes napjára oly esemény emléke juthat, mely hadseregek, városok, országok vagy korszakok sorsát is eldönté. Mindezen napokról a nagy közönség, a népnek nagyobb száma nem tud semmit, a nyilvános életben nyomot nem látunk , róluk csak a műveszek egyesei emlékeznek csendes magányban, és tudják, hogy az illető nap miben különbözik az esztendő más napjaitól, így köztünk is csak a magyar academia ünnepelte június 21-én 1856 Hunyadi János négyszázados nándorfejérvári nagy győzelmének emlékét. Midőn egész nép egyes napra, annak történeti nevezetessége miatt irányozza figyelmét, azzal inkább baljóslatú eszméket szokott összekötni, mintsem örvendeztetőket. Nem így az egyes emberek, kik lefolyt életök tapasztalásai szerint bizonyos napokat majd kedvezőknek, majd roszaknak tekintik, ha ugyancsak van hajlamuk az időbeli jelenségek összevetésére. Hesiod első volt, ki a szerencsés és szerencsétlen napokat följegyezte ; a chaldausok, egyiptomiak, görögök, kik a napokat szintén ezen tulajdonuk szerint különböztették meg egymástól, ezen eljárásnál inkább vallási alapból indultak ki. Nem egészen így a rómaiak, kik valóságostörténeti eseményekből vették meggyőződésüket a napok minőségéről; ők annyira mentek, hogy valami csatavesztés vagy más nemzeti szerencsétlenség napját néha örökre szerencsétlen napnak bélyegezték, és az olyan napon nem szerettek fontos munkához kezdeni. Ily gonosz nap volt nekik különösen julius 15-ike, melyen a 300 Fabius Cremera mellett elesett, és a rómaiak az Allia folyónál megverettek; mártius 15-ike Caesar meggyilkoltatásáért. October 6-ka 80.000 rómainak felkoncodtatásáért a cimberek által, és augustus 2-ika a rómaiak Canna melletti megveretéseért Hannibal által. Ezen néphittel találkozott Caesar, midőn seregével Afrikába átszállni, és Lucullus midőn a parthusokkal