Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)

1858-12-07 / 23. szám

Megjelenik a lap Temesvá­ron minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel. Egész évre . . . . 6 ft. pp. Fél évre...................3 ft. pp. A hel­beli előfizetők a lap ház­­hozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, első emelet.DELEJTY. A tudomány, anyagi érdekek és szépirodalom közlönye. Kedd, december 7. 1858. 23. szám. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szer­kesztőségnél, vagy a helybeli könyv­­kereskedésekben ; vidéken min­den cs. kir. postahivatalnál a szer­kesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Hirdetések minden közhasználat­ban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 4­0. krajcárnyi dij szá­­mitatik. Kiadó hivatal: belváros, ke­gyesrendiek utcája 89. szám Hef. Adolf köny­vvonalazó intézet­ében. Idelm­i észlelések. A chronologia a történészet szemének neveztetik. Azon tanulságok, melyeket mi a“ történetből merítünk, helyzetek, események és következményeik, erkölcsök, jellemek összehasonlításán alapszanak, de legnagyobb részt e tanulságok előidézésében vesz az időnek sok­szor önkénytes, sokszor előkészített találkozása egyes történeti, egymással bizonyos rokonságban lévő jelene­tekben. Meglehet, hogy a chronológia, avagy időtan ilynemű szereplése tán éppen a legkevesbbé bölcsészi útmutató a történészet tanainak kimerítésére, de alig szenved kétséget, hogy legtöbbször az időtan, az időtér szerint különvált, morális rokonságuk által azonban egymásra emlékeztető, és hasonló idő elnevezést viselő szakban előforduló események által vezettetünk észle­lésre, felhivatva érzünk magunkat bizonyos cselekvé­sektől óvakodni, vagy azokban nagyobb buzgósággal résztvenni, és igazságtételt látunk ott, hol tulajdonkép csak a véletlen oly szerepet játszik,­mint midőn a ter­mészet szeszélye növényeket emberi alakra idomít, a szikláknak, ásványoknak az állati vagy növényvilágból vett formákat kölcsönöz. Az időtani reflexió létezését a legrégibb korban szintúgy, mint az újabb korban,­­ a nemzetek egye­temes tudamában szintúgy, mint egyes emberekében ki­mutatni lehet. A régiek ünnepei többnyire évenkint visszakerülő játékokban és mulatságokban álltak, me­lyekkel valamely nevezetes esemény emlékét fenntar­tani vagy tisztelni akarták. Sokszor a chronologus csak ily ünnepek fonalán a történeti ismeret elejére eső tet­tek idejét határozhatja meg. Az ily történeti ünnepek mai nap felette ritkák, csak itt-ott ületnek néha nyil­vánosan nemzeti ünnepek neve alatt, akkor is ritkáb­ban az évfordulás alkalmával, hanem csak egyes tes­tületek és emberek ösztönzésére hosszabb időközökben. Az egyház jól gondoskodott azon férfiak emlékéről, kik a keresztény vallás terjesztésével vagy vértanuságuk által a hitért maguknak annyi érdemet szereztek, mu­tatja ezt a közönséges naptár minden egyes napja. A polgári világ, mely létezésére, javára, és virágzó jö­vendőjére a valláson kívül még annyi más erők és elemek hozzájárulását igényli szükségképen, e tekintet­ben úgyszólván egyedül az egyháznak engedte át ama dicsőséget, hogy az érdemesek emlékét rendesen tisz­teli. Pedig az esztendő minden egyes napja valami hős, valami tudós, vagy jóllevő születésnapja, mely a nyil­vános ünnepeltetést néha ugyan csak bizonyos ország­ban, sokszor azonban világszerte megérdemli; az esz­tendő minden egyes napjára oly esemény emléke juthat, mely hadseregek, városok, országok vagy kor­szakok sorsát is eldönté. Mind­ezen napokról a nagy közönség, a népnek nagyobb száma nem tud semmit, a nyilvános életben nyomot nem látunk , róluk csak a műveszek egyesei emlékeznek csendes magány­ban, és tudják, hogy az illető nap miben különbözik az esztendő más napjaitól, így köztünk is csak a magyar academia ünnepelte június 21-én 1856 Hunyadi János négyszázados nándorfejérvári nagy győzelmének em­lékét. Midőn egész nép egyes napra, annak történeti nevezetessége miatt irányozza figyelmét, azzal inkább baljóslatú eszméket szokott összekötni, mintsem örven­­deztetőket. Nem így az egyes emberek, kik lefolyt életök tapasztalásai szerint bizonyos napokat majd ked­vezőknek, majd roszaknak tekintik, ha ugyan­csak van hajlamuk az időbeli jelenségek összevetésére. Hesiod első volt, ki a szerencsés és szerencsétlen napokat föl­jegyezte ; a chaldausok, egyiptomiak, görögök, kik a na­pokat szintén ezen tulajdonuk szerint különböztették meg egymástól, ezen eljárásnál inkább vallási alapból indultak ki. Nem egészen így a rómaiak, kik valóságos­­történeti eseményekből vették meggyőződésüket a napok minőségéről; ők annyira mentek, hogy valami csata­­vesztés vagy más nemzeti szerencsétlenség napját néha örökre szerencsétlen napnak bélyegezték, és az olyan napon nem szerettek fontos munkához kezdeni. Ily go­nosz nap volt nekik különösen julius 15-ike, melyen a 300 Fabius Cremera mellett elesett, és a rómaiak az Allia folyónál megverettek; mártius 15-ike Caesar meggyilkoltatásáért. October 6-ka 80.000 rómainak fel­­koncodtatásáért a cimberek által, és augustus 2-ika a rómaiak Canna melletti megveretéseért Hannibal által. Ezen néphittel találkozott Caesar, midőn seregével Afrikába átszállni, és Lucullus midőn a parthusokkal

Next