Delejtű, 1858 (1. évfolyam, 1-26. szám)
1858-08-03 / 5. szám
Megjelenik a lap Teini**vároit minden kedden. Előfizetési díj akár helyben, akár postai szétküldéssel . Egész évre . • • • 6 ft. pp. Fél évre.....................3 ft. pp. A helybeli előfizetők a lap házhozhordásáért rendelést tehetnek a lap kiadó hivatalában. Szerkesztői iroda: belváros, bécsi utca 69. szám, első emelet. A tudomány, anyagi érdekekés szépirodalom közlönye. "Miálló hivatal, belváros, es-Kedd, augustus 3. 1858. 5. szánt. Első évi folyam. Előfizethetni helyben a szerkesztőségnél, vagy a helybeli könyvkereskedésekben ; vidéken minden cs. kir. postahivatalnál a szerkesztőséghez utasítandó bérmentes levelekben. Hirdetések minden közhasználatban lévő nyelven fölvétetnek. A beigtatásért minden három hasábos egyes sorért 40. krajcárnyi díj szám frnöki utca 62. szám Heil Adolf könyvvonalazó intézetében. A két világ. Van testi és lelki világ: mind a kettő adatott az embernek, hogy élje azt. A testi világ mind az, amiről külső érzékek tudósítanak. Szem, fül, orr, nyelv, tapintat számtalan valóságokról győznek meg. A szem földön és égen lát seregeket, a fül a különb— különbféle hangokban gyönyörködhetik: az orr, nyelv és tapintat hasonlólag sajátos gazdagságukban bővelkednek. Ezek a testi világ tárgyai, melyek élvezetül adattak az embernek. Igaz ugyan, hogy azok használatában óvatosság is szükséges. Mert ugyanazon égi nap majd meleggel és világossággal gyönyörködtet, majd mintegy haragudva, felhőkbe borul, villámokat szór, dörögve dördül, mennykövekkel gyújt, rombol, öl. A házi állatok simulnak az emberhez, s szolgálnak neki, de a hiéna, tigris, farkas, medve, mint halálos ellenségek neki mennek s szemközt gyakran állnak vele. Sok növény s gyümölcs tetsző külszín alatt életoltó mérget rejtenek magokban. Mindazonáltal sok , bár nem minden testi bajok elejét tudia venni az ember, s bővelkedik az eledelekkel a megmérgeztetés veszedelme nélkül bizton táplálván a testet: élvezi a bort, minthogy az ősbölcsek tanúsítása szerint vidámítja a szívet és elaltatja a túlságos gondokat, s általán a testi világ dolgait a gyönyörélvezet eszközeiül téve magának. Részint az emberbe oltott őstörvény, részint az elkerülhetetlen veszedelmek meggyőzték az embert a társaság szükségességéről. Társas lény az ember s gyönyörködik az önnön másában Az egyesek pedig sem az elemeken, sem a vad állatokon, sem az ellenséges embereken erőt nem vehetnek. Ezek csirái és okai a házassági és állami társulatnak. A házasság az egész természet törvénye: az az emberi nemben is a férj és nő között a test és lélek legszentebb szövetsége. Boldog házasság a boldog élet talpköve. Benne az örömök áthatóbbak, a bajok megenyhitőbbek, a szorgalom oldottabb, az unalom múlékonyabb s minden vonzóbb és kedvdelttőbb. De a mi világi, az mégis csak véges ésgyarló : a világosság a homálylyal , az édes a keserűséggel határos és szomszédos mindenben és mindenütt. Így a házasságokban is a kevésbbé boldogok is nem épen a fejér hollók közé számítandók. A testi világ boldog élvezését biztosítja leginkább az állami társaság, melyre a barátság volt lépcső és kapocs. Csak egyesített emberi erő zabolázhatja meg a nagy folyók pusztító rohamait; rakhat a közlekedés könnyítésére országos utakat és csatornákat; építhet erődöket az ellenségek ellen s dacolhat vadságukkal. Csak bölcs bírák kiegyenlíthetik a polgárok között támadt viszonyokat s biztosíthatják a közbékét. De az emberi gyarlóság e viszonyokban is érezteté magát. Barátját látja polgártársában a boldog állampolgár ; ha segedelmére szorulna a szükségben, már is élvezi az ő képe nyájasságát, segíteni való készségét s valódi segélyt. Oly két polgár, mondják, perelt hajdan a biró előtt. Mind a kettőjüknek a biró törvényszéke előtt megjelenniük kellett volna. Az egyik akadályoztatván nem mehetett. Felszólítja tehát peres barátját, menj, mondja, te egyedül magad, és pártold az én ügyemet is. Oh paradicsomi ártatlanság! Oh irigységre méltó őszinteség, hová lettél? Sokaknál most a gyakorlati életben divatos amaz ismert szónoki climax: „A nyúl megrágja a fát, a keselyű elragadja a nyulat, a vadász lelövi a keselyűt, a vadászt levágja az oroszlán és az oroszlánt megeszi a féreg.“ Így biztosítva az ember a kül és belveszélyek ellen, boldogul élő világát, hálálja védőit, áldja a bírákat s élteti a királyt. Van lelki világ is, és nem csak a kenyérből él az ember. Már, mi ezen lelki vagyis szellemi világ? S íme, ha csak egy kicsit ügyelsz lelkedre és sugallataira, meg fogsz győződni arról, hogy valamint a testi, úgy a lelki világnak is vannak valóságai, házasságai s a I r o d a l m a i , de az utóbbiak hasonlíthatlanul tökélyesbek amazoknál. Egyedül az ember előnye ezen lelki világ. A mi az oktalan állatoknál az okossági tehetségre mutatni látszik, p. o. hogy a madarak fészkeket raknak, vagy hogy társaságokban élnek mint a méhek és hangyák, azt többnek mint csak hasonlónak az okossághoz azért venni nem lehet, minthogy nem haladnak előbbre. A méh most úgy rakja sejtéit, mint a teremtés hajnalán , holott az ember mindenben haladt, halad s haladása korlátait nem ismeri el. És ha kutatjuk, miként van, hogy a többi teremtett dolgok haladásának határ ki van szabva, s egyedül az ember előmenetelei korlátlanoknak látszanak? tehát azt találjuk. abeggy az, egyéb