Déli Hirlap, 1927. január-március (3. évfolyam, 1-72. szám)

1927-01-24 / 19. szám

1927 január 24­­ .­ oldal . urn nimiiiir ~r ■'■^TttnnrniTiaiTrMinri aaMMMffiwrTirTWTTr7TnwTiinrr< ittbu^mi rtfrinmrirmnrirnw———wmh ■ n attól, hogy másnak az arcába kö­högjünk, ami normális körülmé­nyek közt is egyike a legnagyobb ízléstelenségeknek. Semmiféle védőoltás nem­ célra­vezető a spanyolnáthával szemben. A dohányzás, ellentétben a­ híresz­­teléssel, ugyanígy alig mondható a baj ellenszerének. — onnan szár­mazott a tévhit, hogy 1918-ban több nő betegedett meg a spanyol­ban, mint férfi. Később azután be­bizonyosodott, hogy a statisztika ilyetén kialakulása merő véletlen, s a gondolat propagálásával csak azt érnénk el, hogy asszonyainkat az eddiginél még nagyobb mértékben szoktatnánk cigarettázásra. Az alkohol meg éppen káros „orvosság", a test ellenálló erejét csökkenti, ezenkívül az esti, éjjeli vendéglőjárás a mos­tani hidegben csak növelné a meg­hűlés eshetőségét. A spanyolláz elleni védekezés Temesvár, január 22 A spanyolnátha újra súlyos jár­ványként lépett fel Európa több országában. Romániában eddig nem történt megbetegedés, de miután a veszély lehetősége megvan, nem lesz érdektelen a betegségéről ma­gáról és a védekezésről egyet-mást elmondani. A spanyolnátha története azzal kezdődött, hogy 1918-ban az influ­enzának addig ismeretlen, rendkí­vül súlyos formája lépett fel, Eu­rópa délnyugati részén, főképen Spanyolországban, innen terjedt el a kontinens többi területeire és in­nen kapta a spanyolnátha­­ elneve­zést. Akkor és azóta az egész világ orvostudósai foglalkoztak a beteg­ség természetével, de ezidáig teljesen sikertelenül. Sem a bakteriológusok nem­ jutot­tak megfelelő eredményre, — úgy­hogy bakteriológiai tekintetben ma sem tudják a kórnak magyarázatát adni *— sem a klinikai orvosok nem állapodtak meg határozott kórkép­ben. Mindössze annyi a tudomá­sunk, hogy az influenzának súlyos és veszedelmes alakjáról van szó, fő jellegzetessége, hogy igen rövid idő alatt hatalmasodik el, magas lázzal, erősebb hurutos tünetekkel jár. Egyik jelentkezési formájában leginkább gyomor- és bélszimptó­­mákkal társul, fájdalmak lépnek fel ezeken a helyeken, másutt,, hirtelen orrvérzések kíséretében jelentkezik. A legszo­­morúbb­­ velejárója a betegségnek, hogy az esetek legnagyobb részé­ben, szinte alig elhárítható gyorsa­sággal megy át tüdőgyulladásba. A kór lezajlásának ez a nagyfokú ,,rosszindulatúsága" volt a spanyol­nátha felötlő vonása 1918-ban s úgy látszik, a jelek szerint ugyanez a helyzet ma is .azokban az államok­ban, ahonnan eddig hozzánk a jár­vány kin­yutásáról jelentések érkez­tek . Az elmondottakból is látszik, hogy a spanyolnátha és a közönsé­ges értelemben vett influenza kö­zött a fő eltérés Temesvár, január 23 A Bánság régi világa kegyele­­tes évfordulót ünnepel. Ötven esz­tendeje, hogy a Temesvári Törté­nelmi és Régészeti Múzeumtársulat elnöksége, néhai O­r­m­o­s Zsig­­mond temesi főispán kezdeménye­zésére, az aldunai Palánkon em­lékkővel jelölte meg azt a közös sírhelyet, ahol Lo Prosti di Fon­tana d‘Angion hadnagy, húsz hős bajtársával örök álmát alussza. A Bánság 11. József császár ural­kodásának utolsó éveiben nagy ve­szélyben forgott. A császár hábo­mba keveredett a portával. Két­százezer főnyi katonaság vonult fel a Duna végeire. A bánsági hadtest egyes pontokon vitézi bátorságá­nak ritka példáit adta, így Lo Presti hadnagy, aki Palánkénál húsz közvitézzel védelmezte Ráma várát négyezer török ellen. A hős Lo Presti. A vitéz hadnagy azt a parancsot kapta, hogy éjnek idején, keljen át a Dunán és húsz közvitézzel szállja meg a védtelen maradt kis Ráma várkastélyt. A török ennek neszét vette és másnap éjjel négyezer em­berrel bekerítette a várat. 1788 jú­lius 29-én hajnalban megkezdte az ostromot. Három­ órai sikertelen ágyutű­z után szuronyszegezve­­ ro­hantak a védekezőkre. De eredmény­telenül. Háromszáz török hullott el a sáncokban. Ekkor a kapunak sze­gezték az ágyukat s miután azt összezúzták, a sáncokra lőttek rése­ket. A hős védők nem bírván többé támadóiknak ellenszegülni, felrob­bantották az erődítményt és spár­taiakhoz méltó halállal haltak meg. Élve senkit sem találtak a­ várban. Mikor a török elvonult,­ a­­ mieink elhozták a holttesteket és Palánkon ünnepélyesen eltemették. A rettent­hetetlen hősök sírját örök emlékül jelzi a félszáz év előtt leleplezett szerény palánki emlékkő, melyre a hős Lo Presti hadnagy nevét rávés­ték.­­A hős hadnagy két unokáját: Lo Presti Lajost és­­ Árpádot atyjuk végrendeleti meghagyására magyar szellemben nevelték. Különösen Lo Presti Árpád válik díszére a családnak. A szabadságharcban Görgey tábornok ritka bátorsága futárjaként nagy és fontos szolgá­latokat teljesített a magyar ügy­nek. Lo Presti Lajos báró, a csal­lád idősebb tagja,, Mercyfalván szü­letett. Részt vett ő is a magyar szabadságharcban, a saját költsé­gén toborozott huszárcsapattal. Száztizennégy pár. A két Lo Presti báró közül La­jos volt a gazdagabb. A Bánságnak akkor ő volt egyik­ legnagyobb földbirtokosa. Amikor atyja 1848- ban meghalt, Lajos báró, mint ma­­joresco, 22 éves korában hat jól beruházott uradalmat örökölt. A szabadságharc lezajlása után két évig Nápolyban élt családjával. Visszatérve,­ uradalmait a háborút és bő költekezés következtében megrongálva találta. Ekkor a hit­­bizomány egy formahibáját föl­használva, eltökélte, hogy majorá­tusát mint szabad, k­i­látlan va­gyont perli ki magának. Száztizen­­négy pere volt, melyeket öccse és húgai ellen folytatott. Végre meg­nyerte a porokét­, de aradi jószágai csaknem teljesen rámentek. E po­rok folyása alatt úgyszólván közép­­korias testvérgyülölet, fejlett ki a két testvér közt. Nem találkoztak s ismerőseik nagyon óhajtották, hogy ne is találkozzanak soha, mert vég­zetessé válhatik a viszontlátás. Egyszer a véletlen összehozta őket a temesvári régi Trombita­vendéglő szű­k lépcsőjén.­­ Egyik ment föl, a­­ másik ment le. Árpád, ki állandóan vasbottal járt, meg­állt egy lépcsőn s fölemelve botját, így szólt: — Meghalsz! Lajos báró hasonló fagyos nyu­galommal állt meg, levette kalap­ját, mondván: ülj meg! Az öccse e szóra leeresztette kezét s szó nélkül távozott. Mikor a hatvanas években a bu­dapesti lóversenyen egy­ hires ver­senyló lábát törte, és rögtön meg kellett ölni. Lo Presti Árpád adott e célra egy töltött revolvert. Kivé­gezték a szegény állatot, de aztán valakinek eszébe jutott kérdezni, miért jár töltött revolverrel a ló­versenyre ? — Barátom, felelte a báró, hát tudhatja az ember itt Pesten, mi­kor találkozik a testvérbátyával . Az indiai tigrisvadászat. A testvérek gyű­rűségének oká­ról, a majorátus elpörléséről, egy furcsa anekdota számol be. Az 1852-ben kiadott ősiségi pá­tens elrendelte, hogy aki valamely ősi örökséghez jogot formál, 1853. április 30-ig és pedig déli tizenkét óráig, indítsa meg a pert, különben végkép elveszti jussát. Ezt a fölté­telt elébb tudta meg Lo Presti La­jos, mint öccse Árpád, ki a bátyja majoratusi jószágaiból részt köve­telt magának. Lajos báró ekkor egy nap igy szólt az becséhez: — Te Árpád, nem volna kedved Indiába jönni velem egy kis tigris­­vadászatra? Aliért ne? Én sohasem vagyok semmi jónak az elrontója. És elmentek Indiába, hol néhány hónapig lesték a tigrist a bozótok­ban.Egy este valahol a Ganges torko­lata körül táboroztak,, mikor Lo Presti Lajos egyszerre kiveszi a zsebéből a chronométert és azt mondja: — Tudod öcsém, hány óra van most Magyarországon? Tudja a manó. — Hát pont déli tizenkét óra. És tudod, micsoda nap van ma? Biz én azt sem tudom. — Hát megmondom én. Ma van 1853. április 30-ika. És otthon már elmúlt déli tizenkét óra. Nem in­díthatsz ellenem többé pert. Most már akár haza is mehetünk. És jó­­izi­t nevetett a beszéd mellé. Lo Presti Árpád nem­­ szólt rá semmit. Tovább ű­zték a tigrist. Egy nap elkalandoztak kíséretüktől az őser­dőben. Lajos elől ment, Árpád né­hány lépéssel hátrább, nyomában. Egyszerre valami roppan, s Lo Presti Lajos eltűnik. Tigrisverembe esett. Ama négy­öt­ös mélységű gödrök egyikébe, amelyeket a benszü­löttek gyengén befödnek gályákkal, hogy a kikö­tött kecskétől odacsalt fenevad be­lezuhanjon. Lo Presti Árpád meg­állt a verem szélén és lekiáltott: Jó éjszakát! Nyögés felelt vissza: — Hát itt hagysz veszni? Az öccse nem válaszolt. Odább indult. Ekkor utána kiáltott a mély­ségből egy kétségbeesett hang, ret­tenetes gúnnyal: — Pénzért... egy nemes ember! Ekkor Lo Presti Árpád némán visszafordult, leoldozta derékéról a manila-kötelet­ s ledobta a verembe: — Kapaszkodjál meg jól! Aztán felhúzta a bátyját és szót­lanul tovább mentek táboruk felé... A bánsági uj földesur, Lo Presti Árpád furcsaságairól hires ember volt. Az ötvenes évek­ben az abszolút kormány hiába ve­tett ki adót sósdiai birtokára, soha­sem hajthatott be egy krajcárt sem, mert a tulajdonos a paragrafusok­ból bebizonyította, hogy amely bir­tok nem jövedelmez, attól nem le­het adót követelni. Ezt pedig úgy érte el, hogy egy talpalattnyi föl­det sem vettetett be, még a füvet sem kaszáltatta le, csakhogy adót ne kelljen fizetnie. Otthon igen egyszerűen élt, és a vendég rosszul járt, ha nem ép­pen jókedvében találta a házigaz­dát. Egy téli estén egy régi isme­rőse toppant be hozzá. Lo Presti Hitetlen szobában fogadta. A ven­dég csak a jó meleg vacsora remé­nyében vigasztalta magát, de egyik­­óra limit a másik után s a­ vacsora csak nem érkezett. Végre tizenegy óra telé eszébe jut a háziúrnak,, hogy vendége talán éhes, így szólt tehát hozzá: Én nem szoktam vacsorázni, de neked­ rendelek valamit: persze be kell érned azzal, ami faluhe­lyen éppen a háznál van. És odatettek a vendég elé — egy tányér fagylaltot. Ásáskor ügyvédjével vadászott, s midőn már rég elmúlt a dél,­az ügy­véd nem állhatta tovább s figyel­meztette a bárót, hogy­ ideje volna valamit falatozni. — Igaza van, — feleié a báró s. ezzel, vadásztari­sznyáj­ából levett egy fürjet és megette nyersen. — Vadászaton ez is jó, mondta. A hős Lo Presti unokái ilyen kü­lönc életet éltek. A mercyfalvi kas­tély a nagy domíniumokkal azóta idegen kézre került. Az ősi kúriá­ban és a parochián ma már csak néhány családi olajfestmény hirde­ti a Lo Presti-família emlékét. Osztie Andor. az, hogy amíg az influenza, lassan fejlődik, s ebből csak igen ritka esetekben szokott nagyobb bonyo­dalom (tüdő-, mellhártyagyulladás, középfülgyulladás, stb.) származni­, addig a spanyolnátha egy-két nap alatt egész félelmetességében ki­bontakozik, s többnyire tüdőgyulla­dásban kulminál. Ismeretlen ezzel kapcsolatban az influenzából szár­mazó hétnapos krízis-periódus is. A spanyolnáthától élesen elvá­lasztandó az úgynevezett náthaláz, amely betegség két-három eszten­deje tömegjárvány gyanánt mutat­kozott n­álunk, ez idő szerint is so­kan szenvednek benne,, szintén pár napig tart, azonban legfeljebb apró légcső- és garathuruttal­­ szokott társulni. Afféle baj, mint a­ bársony­­himlő,, kanyaró, hiányzik belőle tel­jesen a rosszindulatúság, az izgalom, amily gyorsan támad, olyan hirte­lenséggel múlik is el. Ami a védekezést illeti, legyen mindenkiben egyrészt annyi egoiz­mus, hogy a társas érintkezést ezek­ben a kritikus időkben a lehető legkisebb mértékre csök­kenti, ne látogassunk betegeket­, ha pedig másrészt valaki lázas tü­neteket érez, ne menjen társaságba, hanem járjon a baja végére.­ Kerül­jük a tü­sszögő, köpködő embereket s magunk sántán tartózkodjunk Úri szabóság valódi angol szövetek raktára Bánsági földbirtokos száztizennégy pere Görgey termesm­egyei futártisztje — A bánsági hadtest legvitézebb had­nagya — Testvérek halálos gyülölsége — Aki nyersen eszi meg a fürjet Kirily József Belváros, Szentgyörgy­ tér 4, 1. emelet.

Next