Déli Hirlap, 1927. január-március (3. évfolyam, 1-72. szám)
1927-01-24 / 19. szám
1927 január 24 . oldal . urn nimiiiir ~r ■'■^TttnnrniTiaiTrMinri aaMMMffiwrTirTWTTr7TnwTiinrr< ittbu^mi rtfrinmrirmnrirnw———wmh ■ n attól, hogy másnak az arcába köhögjünk, ami normális körülmények közt is egyike a legnagyobb ízléstelenségeknek. Semmiféle védőoltás nem célravezető a spanyolnáthával szemben. A dohányzás, ellentétben a híreszteléssel, ugyanígy alig mondható a baj ellenszerének. — onnan származott a tévhit, hogy 1918-ban több nő betegedett meg a spanyolban, mint férfi. Később azután bebizonyosodott, hogy a statisztika ilyetén kialakulása merő véletlen, s a gondolat propagálásával csak azt érnénk el, hogy asszonyainkat az eddiginél még nagyobb mértékben szoktatnánk cigarettázásra. Az alkohol meg éppen káros „orvosság", a test ellenálló erejét csökkenti, ezenkívül az esti, éjjeli vendéglőjárás a mostani hidegben csak növelné a meghűlés eshetőségét. A spanyolláz elleni védekezés Temesvár, január 22 A spanyolnátha újra súlyos járványként lépett fel Európa több országában. Romániában eddig nem történt megbetegedés, de miután a veszély lehetősége megvan, nem lesz érdektelen a betegségéről magáról és a védekezésről egyet-mást elmondani. A spanyolnátha története azzal kezdődött, hogy 1918-ban az influenzának addig ismeretlen, rendkívül súlyos formája lépett fel, Európa délnyugati részén, főképen Spanyolországban, innen terjedt el a kontinens többi területeire és innen kapta a spanyolnátha elnevezést. Akkor és azóta az egész világ orvostudósai foglalkoztak a betegség természetével, de ezidáig teljesen sikertelenül. Sem a bakteriológusok nem jutottak megfelelő eredményre, — úgyhogy bakteriológiai tekintetben ma sem tudják a kórnak magyarázatát adni *— sem a klinikai orvosok nem állapodtak meg határozott kórképben. Mindössze annyi a tudomásunk, hogy az influenzának súlyos és veszedelmes alakjáról van szó, fő jellegzetessége, hogy igen rövid idő alatt hatalmasodik el, magas lázzal, erősebb hurutos tünetekkel jár. Egyik jelentkezési formájában leginkább gyomor- és bélszimptómákkal társul, fájdalmak lépnek fel ezeken a helyeken, másutt,, hirtelen orrvérzések kíséretében jelentkezik. A legszomorúbb velejárója a betegségnek, hogy az esetek legnagyobb részében, szinte alig elhárítható gyorsasággal megy át tüdőgyulladásba. A kór lezajlásának ez a nagyfokú ,,rosszindulatúsága" volt a spanyolnátha felötlő vonása 1918-ban s úgy látszik, a jelek szerint ugyanez a helyzet ma is .azokban az államokban, ahonnan eddig hozzánk a járvány kinyutásáról jelentések érkeztek . Az elmondottakból is látszik, hogy a spanyolnátha és a közönséges értelemben vett influenza között a fő eltérés Temesvár, január 23 A Bánság régi világa kegyeletes évfordulót ünnepel. Ötven esztendeje, hogy a Temesvári Történelmi és Régészeti Múzeumtársulat elnöksége, néhai Ormos Zsigmond temesi főispán kezdeményezésére, az aldunai Palánkon emlékkővel jelölte meg azt a közös sírhelyet, ahol Lo Prosti di Fontana d‘Angion hadnagy, húsz hős bajtársával örök álmát alussza. A Bánság 11. József császár uralkodásának utolsó éveiben nagy veszélyben forgott. A császár hábomba keveredett a portával. Kétszázezer főnyi katonaság vonult fel a Duna végeire. A bánsági hadtest egyes pontokon vitézi bátorságának ritka példáit adta, így Lo Presti hadnagy, aki Palánkénál húsz közvitézzel védelmezte Ráma várát négyezer török ellen. A hős Lo Presti. A vitéz hadnagy azt a parancsot kapta, hogy éjnek idején, keljen át a Dunán és húsz közvitézzel szállja meg a védtelen maradt kis Ráma várkastélyt. A török ennek neszét vette és másnap éjjel négyezer emberrel bekerítette a várat. 1788 július 29-én hajnalban megkezdte az ostromot. Három órai sikertelen ágyutűz után szuronyszegezve rohantak a védekezőkre. De eredménytelenül. Háromszáz török hullott el a sáncokban. Ekkor a kapunak szegezték az ágyukat s miután azt összezúzták, a sáncokra lőttek réseket. A hős védők nem bírván többé támadóiknak ellenszegülni, felrobbantották az erődítményt és spártaiakhoz méltó halállal haltak meg. Élve senkit sem találtak a várban. Mikor a török elvonult, a mieink elhozták a holttesteket és Palánkon ünnepélyesen eltemették. A rettenthetetlen hősök sírját örök emlékül jelzi a félszáz év előtt leleplezett szerény palánki emlékkő, melyre a hős Lo Presti hadnagy nevét rávésték.A hős hadnagy két unokáját: Lo Presti Lajost és Árpádot atyjuk végrendeleti meghagyására magyar szellemben nevelték. Különösen Lo Presti Árpád válik díszére a családnak. A szabadságharcban Görgey tábornok ritka bátorsága futárjaként nagy és fontos szolgálatokat teljesített a magyar ügynek. Lo Presti Lajos báró, a csallád idősebb tagja,, Mercyfalván született. Részt vett ő is a magyar szabadságharcban, a saját költségén toborozott huszárcsapattal. Száztizennégy pár. A két Lo Presti báró közül Lajos volt a gazdagabb. A Bánságnak akkor ő volt egyik legnagyobb földbirtokosa. Amikor atyja 1848- ban meghalt, Lajos báró, mint majoresco, 22 éves korában hat jól beruházott uradalmat örökölt. A szabadságharc lezajlása után két évig Nápolyban élt családjával. Visszatérve, uradalmait a háborút és bő költekezés következtében megrongálva találta. Ekkor a hitbizomány egy formahibáját fölhasználva, eltökélte, hogy majorátusát mint szabad, kilátlan vagyont perli ki magának. Száztizennégy pere volt, melyeket öccse és húgai ellen folytatott. Végre megnyerte a porokét, de aradi jószágai csaknem teljesen rámentek. E porok folyása alatt úgyszólván középkorias testvérgyülölet, fejlett ki a két testvér közt. Nem találkoztak s ismerőseik nagyon óhajtották, hogy ne is találkozzanak soha, mert végzetessé válhatik a viszontlátás. Egyszer a véletlen összehozta őket a temesvári régi Trombitavendéglő szűk lépcsőjén. Egyik ment föl, a másik ment le. Árpád, ki állandóan vasbottal járt, megállt egy lépcsőn s fölemelve botját, így szólt: — Meghalsz! Lajos báró hasonló fagyos nyugalommal állt meg, levette kalapját, mondván: ülj meg! Az öccse e szóra leeresztette kezét s szó nélkül távozott. Mikor a hatvanas években a budapesti lóversenyen egy hires versenyló lábát törte, és rögtön meg kellett ölni. Lo Presti Árpád adott e célra egy töltött revolvert. Kivégezték a szegény állatot, de aztán valakinek eszébe jutott kérdezni, miért jár töltött revolverrel a lóversenyre ? — Barátom, felelte a báró, hát tudhatja az ember itt Pesten, mikor találkozik a testvérbátyával . Az indiai tigrisvadászat. A testvérek gyűrűségének okáról, a majorátus elpörléséről, egy furcsa anekdota számol be. Az 1852-ben kiadott ősiségi pátens elrendelte, hogy aki valamely ősi örökséghez jogot formál, 1853. április 30-ig és pedig déli tizenkét óráig, indítsa meg a pert, különben végkép elveszti jussát. Ezt a föltételt elébb tudta meg Lo Presti Lajos, mint öccse Árpád, ki a bátyja majoratusi jószágaiból részt követelt magának. Lajos báró ekkor egy nap igy szólt az becséhez: — Te Árpád, nem volna kedved Indiába jönni velem egy kis tigrisvadászatra? Aliért ne? Én sohasem vagyok semmi jónak az elrontója. És elmentek Indiába, hol néhány hónapig lesték a tigrist a bozótokban.Egy este valahol a Ganges torkolata körül táboroztak,, mikor Lo Presti Lajos egyszerre kiveszi a zsebéből a chronométert és azt mondja: — Tudod öcsém, hány óra van most Magyarországon? Tudja a manó. — Hát pont déli tizenkét óra. És tudod, micsoda nap van ma? Biz én azt sem tudom. — Hát megmondom én. Ma van 1853. április 30-ika. És otthon már elmúlt déli tizenkét óra. Nem indíthatsz ellenem többé pert. Most már akár haza is mehetünk. És jóizit nevetett a beszéd mellé. Lo Presti Árpád nem szólt rá semmit. Tovább űzték a tigrist. Egy nap elkalandoztak kíséretüktől az őserdőben. Lajos elől ment, Árpád néhány lépéssel hátrább, nyomában. Egyszerre valami roppan, s Lo Presti Lajos eltűnik. Tigrisverembe esett. Ama négyötös mélységű gödrök egyikébe, amelyeket a benszülöttek gyengén befödnek gályákkal, hogy a kikötött kecskétől odacsalt fenevad belezuhanjon. Lo Presti Árpád megállt a verem szélén és lekiáltott: Jó éjszakát! Nyögés felelt vissza: — Hát itt hagysz veszni? Az öccse nem válaszolt. Odább indult. Ekkor utána kiáltott a mélységből egy kétségbeesett hang, rettenetes gúnnyal: — Pénzért... egy nemes ember! Ekkor Lo Presti Árpád némán visszafordult, leoldozta derékéról a manila-kötelet s ledobta a verembe: — Kapaszkodjál meg jól! Aztán felhúzta a bátyját és szótlanul tovább mentek táboruk felé... A bánsági uj földesur, Lo Presti Árpád furcsaságairól hires ember volt. Az ötvenes években az abszolút kormány hiába vetett ki adót sósdiai birtokára, sohasem hajthatott be egy krajcárt sem, mert a tulajdonos a paragrafusokból bebizonyította, hogy amely birtok nem jövedelmez, attól nem lehet adót követelni. Ezt pedig úgy érte el, hogy egy talpalattnyi földet sem vettetett be, még a füvet sem kaszáltatta le, csakhogy adót ne kelljen fizetnie. Otthon igen egyszerűen élt, és a vendég rosszul járt, ha nem éppen jókedvében találta a házigazdát. Egy téli estén egy régi ismerőse toppant be hozzá. Lo Presti Hitetlen szobában fogadta. A vendég csak a jó meleg vacsora reményében vigasztalta magát, de egyikóra limit a másik után s a vacsora csak nem érkezett. Végre tizenegy óra telé eszébe jut a háziúrnak,, hogy vendége talán éhes, így szólt tehát hozzá: Én nem szoktam vacsorázni, de neked rendelek valamit: persze be kell érned azzal, ami faluhelyen éppen a háznál van. És odatettek a vendég elé — egy tányér fagylaltot. Ásáskor ügyvédjével vadászott, s midőn már rég elmúlt a dél,az ügyvéd nem állhatta tovább s figyelmeztette a bárót, hogy ideje volna valamit falatozni. — Igaza van, — feleié a báró s. ezzel, vadásztarisznyájából levett egy fürjet és megette nyersen. — Vadászaton ez is jó, mondta. A hős Lo Presti unokái ilyen különc életet éltek. A mercyfalvi kastély a nagy domíniumokkal azóta idegen kézre került. Az ősi kúriában és a parochián ma már csak néhány családi olajfestmény hirdeti a Lo Presti-família emlékét. Osztie Andor. az, hogy amíg az influenza, lassan fejlődik, s ebből csak igen ritka esetekben szokott nagyobb bonyodalom (tüdő-, mellhártyagyulladás, középfülgyulladás, stb.) származni, addig a spanyolnátha egy-két nap alatt egész félelmetességében kibontakozik, s többnyire tüdőgyulladásban kulminál. Ismeretlen ezzel kapcsolatban az influenzából származó hétnapos krízis-periódus is. A spanyolnáthától élesen elválasztandó az úgynevezett náthaláz, amely betegség két-három esztendeje tömegjárvány gyanánt mutatkozott nálunk, ez idő szerint is sokan szenvednek benne,, szintén pár napig tart, azonban legfeljebb apró légcső- és garathuruttal szokott társulni. Afféle baj, mint a bársonyhimlő,, kanyaró, hiányzik belőle teljesen a rosszindulatúság, az izgalom, amily gyorsan támad, olyan hirtelenséggel múlik is el. Ami a védekezést illeti, legyen mindenkiben egyrészt annyi egoizmus, hogy a társas érintkezést ezekben a kritikus időkben a lehető legkisebb mértékre csökkenti, ne látogassunk betegeket, ha pedig másrészt valaki lázas tüneteket érez, ne menjen társaságba, hanem járjon a baja végére. Kerüljük a tüsszögő, köpködő embereket s magunk sántán tartózkodjunk Úri szabóság valódi angol szövetek raktára Bánsági földbirtokos száztizennégy pere Görgey termesmegyei futártisztje — A bánsági hadtest legvitézebb hadnagya — Testvérek halálos gyülölsége — Aki nyersen eszi meg a fürjet Kirily József Belváros, Szentgyörgy tér 4, 1. emelet.