Déli Hirlap, 1928. július-augusztus (4. évfolyam, 154-203. szám)
1928-07-01 / 154. szám
MmmMing 6, kiadóhivatal: Tin fyiara.PUfr SL Gheorghe GAZDASÁGPOLITIKAI pw^y&ay-^)4 TelefOMium: Reggeltől este kilenc óráig 252. NAPILAP havonkint :0 lei. negyedévre 160 lei. félévre 300 lei. egészen WCTtei lO vagy 212. Egyes nira fen: 4 lei. Bukaresten 5 lei. --------- - 600 lei. — Külföldön scavonkint 90 lei. negyedévre 23* fei, Winomágon 20 fillér, Ausztriában 20 garas, Jugoszláviában FEtEtóS SZERkesztói félévre 430 lei. egész évre 900 lei postai kézbesítéssel e ®«* *#ál Csehszlovákiában 1 Ők. Hirdetések díjszabás szerint. VUCHETICH ENDRE DS Állami tisztviselők és nyugdíjasok 20»/« kedvezményt ékesnek. 1928 / VASÁRNAP / JULIUS 1 ARA 4 LEI / BUKARESTBEN 5 LEI TIMIȘOARA, IV. ÉVF. / 154. SZÁM ------------------- ------ .... __ mek felhánytorgatása helyett vígan daloló örömöket fog zengedezni minden kisebbségi magyar testvérnek mégis csak meg fogja hozni minden önzetlen és kitartó küzdelem elismerését, az eredményt. És akkor következik el az ideje annak, hogy a kisebbségi magyar sajtó itt Romániában a folytonos panaszok és jogos kérel i A kötelesség szó nagyon gyakran hangzik valahányszor kisebbségi magyarok ülnek össze és a kisebbségi érdekek megvédéséről esik szó. Hangoztatták a múltban éveken keresztül és unos untalan hangoztatták a most Temesvárott lezajlott kétnapos magyar ünnepségen is, hogy minden magyarnak súlyos kötelességei és terhes feladatai vannak önmagával és magyarságával szemben. Ha ez a tétel áll, mint ahogyan szükségszerű tényként állania kell, az egyesre, úgy fokozottan és hatványozottan áll a magyar kisebbségi sajtóval szemben és különösen a kisebbségi magyar sajtó részéről. Mi kisebbségi magyar újságírók, akiknek az a szomorú sors jutott osztályrészül, hogy évek hosszú során keresztül állandóan csak panaszokat és sérelmeket hánytorgathattunk föl, majd kivehettük részünket a magyar érdekekért folytatott harcból és sokszor súlyos következményekkel járó küzdelemből is, ezen feladatunknak igyekeztünk mindenkor és mindenben megfelelni. Minden becsületes magyar ügy iránt a lelkesedés szent tüze és hevülete lobogott bennünk és amikor ólomkatonáinkat nap-nap után a sokszor meddő harcba küldöttük, szerettünk volna szava lenni minden magyar szónak, tolmácsolója minden magyar érzésnek és zengő harsonája minden magyar kívánságnak. Elértük célunkat? Nem! Még nem! Azonban bízunk benne, érezzük magunkban az ehhez szükséges erőt és kitartást, hogy szakadatlan ostromlásával meg nem értés vársáncainak, el fogjuk érni ezt a célunkat is. Azt mondjuk, hogy a betű öl. Az újságbetű azonban nemcsak ölni tud, hanem éltetni is. Bízva bízunk benne, hogy a kisebbségi magyar sajtó — mint a múltban — úgy a jövőben is úgy fogja tudni teljesíteni hivatását, hogy kiölje a hatalmasok szivéből a bizalmatlanságot és éltesse, nagyra növelje, megtartsa mindennél szentebb és drágább magyarságunkat. Ebben a magyarságunkért folytatott szünetlen harcban erős védbástyánk a becsületes magyar sajtó, melynek akkor sem szabad csüggedni, amikor az egyes ember már elvesztette minden reményét, hanem a nyomtatott szó hatalmával új életre kell támasztania a halódó erényt, amely végeredményben Temesvár, június 30 Rémdrámának indult az a tippai orgyilkosság kísérlete, amelyről tegnap emlékeztünk meg, hogy a temesvári ügyészség előtt elhangzott ellentétes vallomások során tragikomédiává változzék. Monsparth Béla dr. lippai orvos, mint jelentettük, menyasszonya közvetítésével állítólag felbérelte Dressel Miklóst hogy az o1 éves válófélben levő feleségét ölje meg, utóbb pedig az esetet öngyilkosságnak állították volna be. A romáram a kellékeit ez a terv adta meg, míg a tragikomédiát az a körülmény szolgáltatja, hogy a férj kijelentése szerint az egész história válófélben levő felesége agyában született meg csak azért hogy neki kellemetlenkedjék, Seciureanu vezetőügyész, aki tegnap a helyszínen járt ezeket mondotta: A merénylet nem történt meg, az egyik fél azt mondja, hogy inszcenált dolog az egész, a másik viszont állhatatosan megmarad állítása mellett, hogy őt felbérelték. Operett az egész. Még nem lehet tisztán látni. Dressel Miklós, akit állítólag felbéreltek a gyilkosságra, a következő magyarázatot adja: Amit a Déli Hírlap megírt, az szóról szóra igaz, azzal a kis kiigazítással, hogy én magam mondottam el az egész dolgot Monsparthnénak. Én legutóbb pénzzavarba jutottam és arra kértem a doktor urat, hogy vállaljon kezességet értem. Kétszer is voltam a doktor úrnál, amíg végre azt mondotta, hogy küldjem el a levelet és váltót Torró Gizi lakására és jöjjek el kedden este a válaszért, így történt. Kedden elmentem i Torró Gizihez és akkor a kisasszony sajnálkozva azt mondotta, hogy a doktor úr nincs most olyan helyzetben, nem tud pénzt adni. Egy ideig töprengett, azután hirtelen felkiáltott Nézze Dressel, lehet ám pénzhez jutni, legjobb alkalom erre, ha elteszi láb alól Monsparthnét. És ekkor kisütöttük a tervet, hogy én másnap este elhozom a kertbe az asszonyt és ott agyonlövöm. Ezért a munkáért negyvenezer leit kaptam volna azonnal, havonta pedig kétezerötszáz leit, amig százezer leit nem kapok. Én azonban csak szinleg mentem bele a rémes játékba és azzonnal értesítettem Monsparthnét, hogy miről van szó. Amikor az asszonynak ezt elmondtam, jelen volt az édesanyja is. A csendőrséggel azután megbeszéltük a dolgot, hogy végigjátsszuk a borzalmas tervet. Szerdán este elmentem Monsparthnéval és amikor a kerthez értünk, az egyik csendőr elsütötte a revolvert, Monsparthné a földre vágódott, a másik dörrenés után pedig Torró Gizi is a földre zuhant, ahogy megbeszéltük. Felbéreltek rá és most le akarják tagadni. Torró Gizi, Monsparth dr. ismerőse ezeket adja elő: Az egész ügy inszcenált dolog Ha én el akarom tenni Monsparthnét láb alól, nincs nekem senkire szükségem. Én magam is elvégezhetem azt. Az eset a következőképpen történt. Dressel többször háborgatta doktor urat és váltókezességet kért tőle. A doktor menekülni akart zaklatásai elől és hozzám utasította. Szerdán este én a kerítésen valóban átnyújtottam valamit Dresselnek, ez azonban a levele volt a váltóval együtt, amelyet Monsparth nem írt alá. Hogy ebből azután ezt a rémhistoriát faragták, az arra a másik asszonyra vall. Amikor a kertünkben a lövést hallottam odasiettem és ekkor megláttam Dresselt. Sajnálkozva szólottam hozzá-Az istenért Dressel, maga sebesült meg, mondja, mi történt? Dressel nem válaszolt, de a kézilámpa világosságánál észrevettem hogy előttem a kertben egy test fekszik. Közelebb mentem és láttam, hogy az Monspartbné, aki két kezével eltemette az arcát, de az ujjai közül felém irányította tekintetét Most már igazán nem tudtam, hogy milyen operett játszódik le előttem. Az első pillanatban azt hittem, hogy tényleg ő követett el öngyilkosságot A rejtély hamarosan megoldást nyert mert hozzám lépett a csendőrőrmester: Kisasszony el vannak árulva, Dressel megmondott mindent, kövessen a csendőrségre. Mit beszél maga — fordultam a* őrmesterhez. Kisasszony, valljon be mindent Ismeri ezt a revolvert? — és ezzel * fegyvert is megmutatta nekem. A többit már tudják, a csendőrségre vittek, amig a vezetőügyész kiszabadított kellemetlen helyzetemből. Kérem az egész inszcenált dolog Seciureanu vezetőügyész tegnap délelőtt kihallgatta sorban a feleket. Hogy a kihallgatás során mi történt, az még egyelőre hivatalos titok. Dressel úgy látszik a keresztkérdések súlya alatt befelört. A vezetőügyész nyilván arra a meggyőződésre jutott, hogy Dressel szereplése nem más, mint ravaszul kieszelt zsarolási kísérlet, Dresselt a rendőrség őrizetére bízta és ma folytatja kihallgatását. Monsparth Béla dr. és Torró Gizi pedig még délután visszautazhattak Lippára A a Tragikomédia lett a lippai orgyilkossági kísérletből, amely fantasztikus részletekben bővelkedik Szombaton június 30-ától kezdve ma 1789 Es Ka cipőüzlet Gyárváros, Fő utca 24. Nagy nyári cipő eladást rendez. Mélyen leszállított alkalmi árak 200 lejtől kezdve.