Déli Hírlap, 1935. december (11. évfolyam, 269-291. szám)

1935-12-01 / 269. szám

% OLDAL Teljes kiszékülást óhajt a görög király és elért ellenkezésbe került a kormánnyal is Athéni jelentés szerint a görög kor­mány elhatározta, hogy valamennyi el­­­lenfeléne­k és a márciusi forradalom k­észtvevőinek, többek között Venizelosz­­nak és Plasztirasz tábornoknak, kegyel­met ad. A királynak ezt a szándékát Kondilisz miniszterelnök és a hadügymi­niszter a leghevesebben ellenzik. A két államférfi állást foglal az ellen, hogy a forradalom kezdeményezői is részesülje­nek kegyelemben és vonakodnak a ki­rályi rendeletet ellenjegyezni. A király azonban erősen akarja a kibékülést és in­kább hozzájárult ahhoz, hogy a kormány lemondjon. Az új kormány megalakítá­sával Mertzis egyetemi tanárt bízta meg, aki egy alkalommal már köztársa­sági elnökjelölt is volt. Az új kormány keresztülviszi az amnesztiát és az új vá­lasztásokat, utána pedig lemond. A vég­leges kormányt a választási eredmények alapján fogják megalakítani. Legújabb athéni jelentés szerint a ki­rály semleges kormányt akar az ügyek vitelével megbízni. A semleges kormány megalakulása érdekében a király felszó­lítására Kaldarisz, Metaxasz és Angelo­­poulosz folytatnak tárgyalásokat. A két előző ádáz ellenfele Venizelosznak. Ghibu Onisifor előadást tartott a bucureştii Nők Otthonában a konkor­dátumról és miután eddigi harca nem járt az általa kívánt eredménnyel, most már azt igyekszik bizonyítani, hogy Ro­mánia és a Szentszék között tulajdon­képpen nem is jött létre megegyezés. Megismétli szokott vádjait a pápa ellen, akit most már nemcsak a magyar revi­­zivizmus patrónusának mond, hanem azt is szemére veti, hogy nem ismeri el az ország egyéb határait sem. Megállapítja, hogy a konkordá­tumok nem tárnak nemzetközi szerződések jelegével és érvé­nyük is csak addig tart, amed­dig annak a kormánynak a ha­talma, mely kötötte őket. A megegyezést tehát Ghibu szerint nem a román állam, hanem a román kormány nevében kötötték. Érvelése szerint a konkordátum nem említi meg Besszarábiát, mint Románia integráns részét, nem ismeri el a király­nak legfőbb kegyúri jogait a katolikus egyház fölött, a pápát a romániai kato­likus egyház tényleges vezetőjévé teszi, aki támogatója egyes kisebbségek állam­ellenes magatartásának, a görög katoli­kus egyházat egyszerű rítussá degradál­ja, fentartja a régi magyar uralom alatt létesített magyar plébániákat, melyek a románság ellen dolgoznak, a püspökök kinevezési jogát magának tartja fenn, a katolikus püspökök hűségesküje felfor­gató és telve van kétértelműséggel, a ki­rályért való könyörgés szintén kétértel­mű és ellenséges, lehetővé teszi a kato­likus egyháznak iskolák létesítését, a szerzetesrendeknek sok iskolát juttat vezetésre, amikor ezek már a régi idő­ben is románellenes érzelmeket szítottak tanítványaikban, a szerzetesrendeknek jogi személyiséget biztosít és ezek állam­­ellenes működést fejtenek ki, a katoli­kus egyháznak nagy vagyona van,amely jog szerint az államot illetné, — ez rö­vid foglalata azoknak a vádaknak, me­lyeket Ghibu a konkordátum, a pápa és általában a Szentszék ellen felhoz. Támadja azokat, akik hét éven keresztül tárgyaltak Rómával, hogy végül is 1927-ben megkös­sék az egyezményt. Véleménye szerint ennek az egyezmény­nek a ratifikálása a parlamentben em­ezen különös körülmények között tör­tént, ezért sem meg nem vizsgálták a konkordátumot, sem az eredeti megálla­podást be nem mutatták. Hangsúlyozza Ghibu, hogy a konkordátumot a parla­ment nem is ratifikálta, hanem a kor­mányt bízta meg a megerősítéssel. Erről semmiféle közokirat nem tanúskodik. Végül az egyezmény szövege a mai napig sem jelent meg a hivatalos lapban és így soha életbe sem lépett. Ha a kormány nem meri ezt nyiltan megváltani, úgy a kon­kordátum semmiségét a nem­zetnek magának kell kinyilat­koztatni. Utána a parlamentnek módjában lesz majd határozni — fejezte be Ghibu elő­adását — tekintettel arra a bebizonyí­tott tényre, hogy a Szentszék Magyar­ország revizionista politikájának szol­gálatában áll, váljon hajlandó-e újabb egyezményt létesíteni, vagy pedig a­ ka­tolikus egyházat egyszerűen alávetik az ország jogszolgáltatásának. Csodáljuk Ghibu fanatikus türelmét, mellyel még mindig hadakozik egy tény ellen, amelynek valóságáról már nyilat­koztak azok, akik a konkordátumot an­nak idején kötötték és nyilatkoztak azok is, akik a jelenlegi kormány tagjai­ként bizonyára inkább hivatottak erre, mint Ghibu. Nem hisszük, hogy akik hét éven át tárgyaltak a Szentszékkel, rosz­­szabb románok lettek volna, mint Ghibu és nem hisszük azt sem, hogy a profesz­­szor állandó izgató vádaskodásai hasz­nára lennének a konszolidációra éhes országnak. 1.*1 , “ * % “ * ' (fUibu szernt Románia és a Vatikán között tulajdok­éppen nem­ is jött létre konkordátum 1935. DECEMBER 1 Cloqueurs-selyem csak Összes modern minták Összes modern színek Gallia cégnél Timişoara. Bulevardul Reg. Ferdinand 7 (Palace) A flo­sitferencia éppen így eredménytelen marad mist­ilityai ittal vallon a leszerelési értekezlet Londonban december hatodikán ül össze a nemzetközi flottakonferencia, amely elé azonban igen kevés reménnyel néznek, mivel a résztvevő államok kö­zött már most is nyilvánvalóak az éle­s ellentétek. Anglia az egyes hajóegysé­gek tonnatartalmának leszállítását, a nagy hajók és az ágyúk leépítését, a tengeralattjáró hajók eltiltását, illetve a parti védelemre való korlátozását fogja követelni. Amerika a jelenlegi flottaarányszámnak megtartását, a ten­geralatti ha­jóknak még a parti védelem­től való eltiltását is fogja követelni. Japán a maga részére teljes egyenlősé­get követel Anglia és Amerika flottája­­*öo©®®©«!eo®©©®©©0sí«sseesi:o.. ......„ ' val, hajlandó ugyan a nagy hadihajók és a repülőgép anyahajók leépítésére, azonban nagy búvárflottát követel. Japán a Csendes-óceánon meglevő ten­gerészeti támpontok kérdését is fel akarja vetni. Franciaország a maga részére szabad kezet sürget könnyebb hadihajók építésénél és kilencvenezer tonnás buvárhajóflottát követel. Olasz­ország a maga részére igényt tart ugyanolyan erős flottára, mint aminő fölött Franciaország rendelkezik, ezen­kívül követeli Gibraltár és Málta sem­legesítését. Ilyen körülmények között a flottakonferenciának vajmi kevés kilá­tása van a sikerre. ­eeeeeeeeeeeeeeeee A város nm küldte el idejében az iratokat a reviziós bizottsághoz és így nem lehetett tárgyalást tartani A város által a román nyelvvizsga miatt elbocsátott kisebbségi tisztviselők és alkalmazottak — mint ismeretes — a reviziós bizottsághoz fordultak panasz­­szal és jogorvoslatot kértek. A revíziós bizottság eddig körülbelül huszonöt ke­resetet tárgyalt le és eddig tizenhárom esetben adott helyt a keresetnek,egyben kimondotta az elbocsátottaknak állá­sukba való visszahelyezését. Tegnapra egy főtisztviselő és öt alkal­mazott ügyét tűzték ki tárgyalásra. A tárgyalás elnöke Joanovics Nicolae dr. revíziós bizottsági elnök volt. Részt­­vettek a tanácsban Milotea­nu ve­­zérfelügyelő és Bugariu Coriolan dr.. az előadó P­a­u­c­k Frigyes dr. volt. A tárgyalás megnyitása után Joanovics Nicolae elnök megállapította, hogy a város nem küldte meg a panaszosok iratait annak ellenére, hogy erre vonat­kozólag a revíziós bizottság nyomban a panaszok átvétele után megkeresést in­tézett a városhoz. O c n a r i u Ion dr. városi ügyész, aki a város képviseletében jelent meg a tárgyaláson, közölte, hogy az iratokat magával hozta és azokat átnyújtotta az elnöknek. Joanovics Nicolae dr. elnök kijelen­tette, nem elégedhetik meg azzal, hogy a város jogi képviselője a tárgyaláson adja át az iratokat, mert ezeket már sokkal előbb kellett volna bemutatni, hogy a revíziós bizottság tagjainak ideje lett volna azok tanulmányozására. Felhívta egyben a városi ügyészt, hogy a város minden egyes esetben idejében küldje meg a szükséges iratokat, mivel ez nem az egyedüli eset. Azután a tár­gyalást január 10-re halasztotta el. Román nyelv tisztasága Az Universul című fővárosi lap egy idő óta foglalkozik a román nyelv tisztasá­­gának a kérdésével és legutóbbi számában erre vonatkozólag érdekes cikket, is közöl. Ebben közli egy magyar nemzetiségű keres­kedőnek az egyik fővárosi pékhez intézett levelét. Közli azonkívül a román nyelv vegyik bucurestii tanárának levelét is. A lap megál­lapítja, hogy a magyar kereskedő levele die van helyesírási és fogalmazási hibákkal, e­z­­zel szemben azonban világos és érthető. A­ levélből tudni lehet, hogy a kereskedő mit akar mondani. Azonban mi a különbség a ke­reskedő és a román, nyelv tanárának irás­m­­odora között? A lap erre a kérdésre nyomá­ban megadja a választ, amely a következő: — A magyar kereskedő beismeri, hogy le­ vele nincsen jól románul irva, de meg lehet érteni, hogy mit akar. A román tanár gyö­nyörű irodalmi nyelvet használt, amely azonban sem nem hangzik jól románul, sem pedig nem lehet megérteni. Ezt állapítja meg az Universul egy buca­­resti román nyelvtanár írásmodoráról és felveti a kérdést, várj , mit akarnak a vizs­gáztató bizottságok egy kisebbségi tisztvise­lőtől, hogyha egy román nyelvtanár irodalmi kifejezésmódját nem lehet megérteni? JAPÁN NEM ENGED. Pekingi jelentés szerint Daihara japán tábornok folytatja az északkínai­ tartományoknak az anyaország­tól való elszakadásra irányuló törekvéseit. Már megtalálta azokat a férfiakat is, akik készek arra, hogy Tien-Csin, Hopei, Csabai s Pekng tartomány,.oknak elszakadását táviratilag a nankingi kormánynak bejelent­sék. Két-három napon belül komoly esemé­nyeket várnak. A japánok nyomása különö­sen Hopej tartományban igen erős és ennek elszakadása egészen bizonyosra vehető-

Next