Déli Hírlap, 1969. szeptember (1. évfolyam, 1-26. szám)
1969-09-01 / 1. szám
A Miskolci Naplótól a Déli Hírlapig Segítse a toll a szépet A miskolci újságírás nesztora lapunkról Hajdú Béla a két világháború között és a felszabadulás után másfél évtizedig aktív és igen megbecsült újságírója volt Miskolcnak. Nyugalomba vonulása után sem tette le a tollat; igényes, gondolatgazdag tárcái, jóízű visszaemlékezései, borús és napsugaras történetei az utóbbi években is megjelentek. Az idős újságírót — aki lapok indításának és alkonyának volt szemtanúja — tanácsaiért, biztató, bátorító szavaiért kerestük fel. —• Miskolcon a két világháború között három-négy lap versenyzett egymással. A Miskolci Napló kora délután jelent meg. A Déli Hírlap vállalhat valamicskét ebből a rokonságból, mondjuk a frisseséget és a precizitást — kezdte visszaemlékezését Hajdú Béla, majd így folytatta: — A Reggeli Hírlap, amely tekintélyes reggeli orgánumnak számított, a húszas években szintén kísérletezett délutáni megjelenéssel. De ez nem volt tartós. Ami pedig a mostani Déli Hólap megjelenését illeti: nagyszerű idea! Miskolc régen rászolgált erre a lapra. A megyei és a városi lap egészséges együttműködése pezsgésbe hozza a toll embereit, áthangolja a megyei és a városi emberek érdeklődését. A lap sokat tehet a város szellemi erőinek összefogásáért. Miskolc, sajnos, sohasem tudta megtartani szellemi értékeit. A tettvágyó embernek, aki egy darabig a városban élt és lelkesen munkálkodott, idővel megromlott a közérzete. Érdemes lenne analizálni, miért? — Az utóbbi évtizedben javult a város megtartó képessége, de lehetőségeink még kimerítetlenek. — Valóban. Nekem régi „vesszőparipám” a miskolci panteon megteremtése. A város lakói nemigen ismerik azokat a hírességeket, akik itt éltek, alkottak s itt gyarapították az egyetemes magyar kultúrát. A panteongondolatot ismét fel lehet vetni. — „Háztáji” gondjainkhoz néhány bátorító szót... — Nem bátorítás kell ide, hanem a folyamatosság megnyugtató mechanizmusa. A kezdetérzés tétovává teszi az újságírót... In médiás rés! Úgy kell dolgozni a megjelenés napjaiban, mintha már két évtizede szólna olvasóihoz a Déli Hírlap. Természetesen rutin és fásultság nélkül. A rutin megöli az újságírást, megfosztja tündöklésétől a gondolatot. Miskolc sokarcú város. A fények és árnyékok soha ne csalják meg az újságírót: igazságérzettel és szeretettel közelítsen mindenki a jelenségekhez. S még egy: Miskolcot a munkások hordozzák a tenyerükön. Róluk szóljanak hát a krónikások .. PÁRKÁNY LÁSZLÓ Jó színészek közepes művek A hétvége műsorának — melyben ezúttal a vígjáték dominált — kétségkívül a legrangosabb művészeti eseménye Turgenyev: Vidéki asszonyság c. művének tévéváltozata volt. Külön öröm, hogy ez a vígjáték egy olyan tehetséges színésznőnek adott alkalmat a játékra, akit viszonylag keveset foglalkoztat a film és a televízió. A Vidéki asszonyság afféle egyszereplős darab, polgári rokona a Donna Dianának... Bámulatos, ahogy ez az asszony lépésről lépésre közelíti meg és kényszeríti térdre az öregedő és hiú grófot. Igaz, Maráz László jó fordítása megkönnyíti a főszereplő helyzetét, Vass Éva azonban nem pusztán a szöveg lehetőségeit használja ki. Nagyvonalú, helyenként frivol, de ugyanakkor tartózkodó. Szemének egyetlen rebbenése, kis fintorai külön lélektani elemzést igényelnének. Enyhén, karikatúrája is önmagának. Ennyi dicséretet nem mondhatunk el az előadás egészéről. Borisz E. Nyhrenburg, a moszkvai vendégrendező kitűnő atmoszférát teremtett ugyan, a szereplők eltérő játékstílusa azonban néhol zavarólag hatott. A másik adaptáció (Szerb Antal, VII. Olivér, már kevesebb örömet okozott, mint a Turgenyev-mű. Kitűnő szereplőkben itt sem volt hiány, de hiába vonultatjuk fel — erre már több példa volt — a magyar színjátszás, illetve a műfaj legjobbjait, ha gyenge a forgatókönyv. És ezen Rényi Tamás rendező sem tudott segíteni. A rengeteg ötletből és a jókedvű játékból csupán egy-egy komikai helyzet maradt meg bennünk, pedig több mint száz percen át csűrték-csavarták a mmnát az alkotók, többször elfáradva és újrakezdve. Szerb Antal művéből jó egyfelvonásos születhetett volna (gyarmati) Irógenerációk szenvedélyes párbeszéde Hogyan látta Kovács András filmrendező A lillafüredi írótalálkozón, amelyről bizonyára több elemző és értékelő megnyilatkozás lát majd napvilágot, részt vett Kovács András filmrendező is. A magyar filmművészet kiválósága, mint ismeretes, most forgatja Staféta című filmjét, amely fiatal értelmiségiekről, generációváltásról szól. Készülő fimjében — ha áttételekkel is — arról lesz szó, amit Lillafüreden gyakran megfogalmaztak fiatal íróink, a középgeneráció és az idősebb írónemzedék tagjai. Pontosan azt, hogyan történik nálunk az őrségváltás, van-e egyáltalán ilyen, s ha van, milyen konfliktusok közepette zajlik? Igaz-e a fiataloknak az a „vádja”, hogy a társadalom nem tart igényt felelősségükre, nincs kellő életterük? Valóságos-e, hogy jelenlegi, konszolidált politikai körülményeink között nem tudnak mit kezdeni önmagukkal? — A két napig zajló tanácskozásról milyen véleményt szűrt le Kovács András? — Nem ismerem eléggé ennek a korosztálynak a hangját. Itt elsősorban a művekre gondolok. A valósággal élénkebb a kapcsolatom, hiszen a Staféta című filmem is azt próbálja sugalmazni, hogy a stafétabotot nem száz méternél, hanem jóval előbb, 90 méternél kell átvenni. Képletesen szólva, a mostani lillafüredi írótanácskozásnak a generációváltásban mutatkozó „stafétabot”-cserében mutatkozó fáziseltolódás volt a témája. Kétségtelenül igaz: a fiataloknak nincs megfelelő fórumuk, nem rendelkeznek hangsúlyos megjelenési lehetőségekkel. Az is igaz, hogy a fiatalok mostani nemzedéke nehezebben tud betörni az irodalmi köztudatba, mert — hogy csak néhány „fiatal” lírikus nevét említsem — Nagy László, Juhász Ferenc költészete tűnik fel még mindig előttünk, ha fiatalok gondjairól esik szó. Én értem a mostaniak türelmetlen kopogtatását, bizonyára irodalompolitikusaink is megértik. Persze a közfigyelmet csak jó művekkel lehet megszerezni. Itt hadd tegyem hozzá: nem tudhatjuk pontosan, hogy nincsenek-e ilyen művek az asztalfiókokban. — A filmművészetben közel egy évtizeddel ezelőtt hasonló „trónkövetelő” ■ harc zajlott le. — Valóban, de meg is volt az eredménye. A fiatalok kiharcolták maguknak a Balázs Béla Filmstúdiót és még néhány műhelylehetőséget. Szabó Istvántól Gábor Pálig fiatal filmrendezők egész sorát említhetjük, akik magas művészi fokon, nagy közéleti felelősséggel szólnak filmjeikben a társadalomhoz. Azt hiszem, hogy a lillafüredi írótalálkozónak a filmművészethez hasonló analóg esete megvalósítható. (P-D (Feledy Gyula rajza) Interjú Habsburg Ottóval Közben volt egy háború A rádió munkatársai Európa tíz nagyvárosában Ifjú Magyari Imre népi zenekarának műsora után — ha lehet — maradjanak ma este a rádió mellett kedves olvasóink. 21.03 órakor a Kossuth adón a következő műsorcímet halljuk: Közben volt egy háború ... Tévedés ne essék. Ma este és ezenkívül még kilenc alkalommal nem a háborúról, hanem csak annak előzményeiről hallunk, bejárva Európa tíz nagyvárosát a Magyar Rádió legjobb riportereinek kalauzolásával. Az útvonal: Berlin, Bécs, Prága, Varsó, Párizs, London, Róma, Belgrád, Budapest és Moszkva lesz. Hogy mi indokolja a címet? A riporterek nemcsak az 1939-es év Európájára voltak kíváncsiak, hanem a mostanira is. 1939—1969: közben volt egy háború. Minden műsor egy-egy történelmi lecke. Megdöbbentő az idősebbek számára, akik átélték ezt a 30 esztendőt, és izgalmas tanulság az ifjúságnak. Ma este a hajdani Harmadik Birodalom székvárosa, Berlin képe elevenedik meg előttünk, az a Berlin, mely már három évtizeddel ezelőtt magában hordta a pusztítás magvát. A berlini átlagpolgár erről természetesen mit sem tudott. Csak azt tudta, hogy kevés a jegyre adott kenyér, és nagyon drága a krumpli. Berlin akkori urai azonban már döntöttek Európa sorsa felett... Göbbels propaganda-gépezete kitűnően működött, a gyűléseken fanatizál tömegek éljeneztek, az UFA szirupos filmeket gyártott és rövidesen eljött az idő, amikor a világ nagy lapjaiban ilyen újságcímeket olvashattak : „Csehszlovákia megszűnt”, „Már nem áll fenn a német-lengyel egyezmény.” A többit tudjuk. Azaz mégsem tudunk mindent. De elég megkérdezni egy emigráns munkást vagy egy volt Wermacht-tisztet és sok mindenre fény derül. A különböző rendű és rangú emberek személyes élménye és a szerkesztők objektív történelemszemlélete teszi ezt a műsort értékessé, élvezetessé. Persze Berlin sosem volt olyan vidám város, mint Bécs. Ezért a sorozat második adásának nagyobb sikert jósolunk. Nem mintha az Anschluss örvendetes esemény lenne, hanem mert a műsor készítőinek sikerült feleleveníteni a volt császárváros sajátos lelkületét. A tartalomhoz és a hangulatteremtéshez éppen úgy hozzátartozik Habsburg Ottó megszólaltatása (a volt trónkövetelő, akit a riporter doktor úrnak szólít, kitűnő magyarsággal beszél, mint a népszerű színész, Paul Hörbiger emlékezése és dala ... Befejezésül még annyit: Európa nagyvárosainak nemcsak a háború előtti élete, a jelene is nagyon izgalmas. GY- Színjátszó, versmondó kerestetik Az idei évadban szélesebb keretek között, gazdag műsorrenddel folytatja munkáját a kétszeres kiváló együttes címmel kitüntetett Csortos Gyula Színpad. A csoport törzstagjai szeretnék megosztani a játék örömeit azokkal az új tehetséges fiatalokkal, akik szívesen dolgoznának a Rónai Sándor Művelődési Központ színpadának tagjaival. Az irodalmi színpad szintén gyarapítani szeretné versmondóinak létszámát. Meghallgatás és felvétel ma, szeptember 1-én este 7 órakor, a továbbiakban minden hétfőn és pénteken 19 órakor, Rónai Sándor Művelődési Központ, MSZB tér L 645 GYILKOSSÁG A chicagói hatóságok közlése szerint veszedelmesen növekszik a bűnesetek száma, amelyeket főképp közlekedési eszközökön, taxikban vagy az utcákon követnek el. Az elmúlt évben 645 gyilkosság történt, vagyis majdnem kétszer annyi, mint 1959-ben. A városban tavaly összesen 118 966 súlyos bűncselekményt követtek el. ERDŐTŰZ Dél-Franciaországban hatalmas erdőtűz pusztít. Előzetes hivatalos adatok szerint nyolcezer hektár fásított területet tett tönkre. „MINTAPARASZTOKKÁ” NEVELIK Kínában az értelmiség ellen intézett támadások keretében tömegesen száműznek orvosokat vidékre, hogy ott „mintaparasztokká” neveljék át önmagukat. Helyükre parasztokból átképzett orvosokat állítanak, akik „Mao eszméinek segítségével minden betegséget meg tudnak gyógyítani”. A VILÁG LEGNAGYOBB VÁROSA A világ legnagyobb városa Tokió, amelynek augusztus elején — az elővárosok nélkül — 11 millió 455 376 lakosa volt. Hivatalos adatok szerint Tokióban 5,8 millió férfi és több mint 5,6 millió nő lakik. FELHAGYTAK A DOHÁNYZÁSSAL Az Iowa állambeli Greenfield község 2200 lakója közösen abba akarja hagyni a cigarettázást. Augusztusban örömtűzön elégettek egy halom dohányt, és ezzel életbe lépett a fogadalom, amely szerint többé nem dohányoznak. Greenfield lakóinak ötlete akkor született, amikor a községben bemutattak egy filmet, amelyben egy sokszoros milliomos vagyont ígért annak a településnek, amelynek valamennyi lakója felhagy a dohányzással. A SZÉPSÉG IS FONTOS A szubjektív gyógyító tényezők között nem utolsó szerepet játszik, ha az ápolószemélyzet kellemes és csinos. Egy frankfurti kórház ápolónőképző iskolájában a rendes tantárgyak sorába iktatták a testápolást és a kozmetikát. KARÓRÁK VETÉLKEDŐJE Svájcban rendezték meg az időmérők 102. nemzetközi versenyét. A karóravetélkedőn a svájci, illetve a japán gyártmányú, kvarckristállyal vezérelt órák bizonyultak a legjobbaknak. A legjobb svájci karóra hibája napi 1 másodpercnél is kisebb volt. Döntőbíróként a még sokkal pontosabb atomóra szolgált. EXPORTÁLJÁK AZ EMBERI SZEMET Ceylon évente körülbelül 200 emberi szemet exportál külföldre, ezért orvosi körökben a „szemek szigetének” nevezik. Jelenleg mintegy 300 000 szemdonort tartanak nyilván. Az átültetésre szánt szemet az országon belül díjmentesen szállítják. A szemdonorok társulata 8 évvel ezelőtt alakult meg, s a szigeten most 70 donorállomás működik.