Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-03 / 29. szám

A vállalatok támogathatják dolgozóik lakásépítését (Hondor Jóssef beszédének folytatása az­­ oldalról) A miniszteri tájékoztató­ban szó volt a magánlaká­s - építés várható alakulásáról is. Nyolc év alatt 300 ezer lakás épült fel magánerőből, s az igények tovább növe­kednek. Ez a kedvező jelen­ség azonban újabb feladato­kat hárít a tanácsokra, a nö­vekvő terület közműves­ítési igényeinek kielégítése miatt. A vállalatok hosszú lejá­ratú, kamatmentes kölcsö­nökkel támogathatják dolgo­zóik lakásépítését. Ezért cél­szerű, hogy a tanácsok ide­jében informálják a vállala­tokat a területükön levő építési lehetőségekről és mó­dokról, ugyanakkor informá­­lódjanak­ a jelentkező építési igényekről, gazdasági lehe­tőségekről. A vízellátással és csator­názással kapcsolatban­ a mi­niszter elvtárs hangsúlyozta: mivel az eddigi tervek telje­sítése kedvezőtlenül alakult, a IV. ötéves terv időszaká­ban növelni kell az ivó- és szennyvíztisztítást, meg kell kezdeni a közművek rekonst­rukcióját, folytatni az elő­­közművesítést, s csökkenteni a városokban a víz- és csa­tornaellátás közötti különb­séget. Országos szinten a­­ szenátus bővítése várhatóan 13 százalékkal, a csatornázás 1 ® százalékkal nő. A gázprogram A gaze Hat fissal kapcsolatos központi fejlesztési program lehetővé teszi, hogy 1980-ra a lakások 65 százaléka veze­tékes, vagy palackos gázzal legyen ellátva. S bár ma még nehezíti a gázfogyasztók be­kapcsolását az, hogy a jelen­legi árak kevéssé ösztönöz­nek a széntüzelés megszün­tetésére, várhatóan fordula­tot hoz, hogy készül a föld­gáz új termelői és fogyasztói árrendszere, amely kedve­zőbbé teszi a földgáz fel­­használását. A IV. ötéves terv időszakában újabb 350 —360 ezer lakás ellátása biz­tosítható vezetékes és palac­kos gázzal. Amíg 1965 végén csupán 45 ezer lakás volt távfűtés­sel ellátva, számuk 1970 vé­gére várhatóan 103 ezerre­­ emelkedik, amely él; jelentős hányadában a meleg vizet is biztosítják a háztartások ré­szére. Alapvető követelmény azonban, hogy egy-egy lakó­telepen egységes hőellátási rendszer legyen. Nagy feladat hárul tehát a tanácsokra a fűtés előkészítésében, hogy el lehessen kerülni a lakó­telepeken élők között a fe­szültséget, amely a többféle fűtési rendszerből adódó költségkülönbözetek miatt volt. Tisztább, szebb városok A miniszter elvtárs szólt a kommunális szolgáltatási szervezetek fejlesztéséről, amelyek az urbanizációs fo­lyamattal párhuzamosan egy­re kiemelkedőbb szerepet játszanak. Ezek egyik leg­jelentősebbike a köztisztasá­gi szolgáltatás, amelyről je­lenleg csak városi viszony­latban beszélünk. Ellátottság tekintetében azonban az egyes városok között is je­lentős az indokolatlan kü­lönbség. Az 1970-ben várha­tóan kialakuló arányokat és a fejlesztési célokat figye­lembe véve, számolni kell tehát azzal, hogy a IV. öt­éves terv időszakának végé­re a szemétgyűjtési rendszer­be bekapcsolt lakások ará­nya Budapesten 100, a me­gyei jogú városokban (tehát Miskolcon is) 80, a többi vá­rosban pedig legalább 70 százalékot érjen el, s a gép­pel tisztított útterület aránya a megyei jogú városokban 50 százalék körül alakuljon ki. A köztisztaság fejlesztését az elhasználódott géppark ki­cserélése, bővítése és a szük­séges beruházások biztosítása szolgálhatja. Bondor József miniszter előadását vita követte, amely lapunk zártakor még tart. >­c Terefere bevásárlás közben. (Ágotha felv.) y A garázzsal nem rendelkező autótulajdonosok irigykedve nézik a gépipari technikum mögött húzódó új garázssort. Ezzel szemben a tulajdonosok csalódottan nyilatkoznak kocsijuk „lakhelyérőlA szép külső elkendőzi a garázsok rejtett hibáit. Többen panaszkodtak, hogy beáznak, de alul sincs hiány víz­ben, ha megered az eső. A garázsokhoz vezető út nagymérték­ben rongálja a kocsit. A probléma megoldása a bérbeadó kötelessége lenne, hiszen a bérlők havi 68 forintot fizetnek. Gázt kap Tapolca A közművek építésére, fenntartására 4 millió 700 ezer forintot költenek jövőre a kerületi tanácsok. Vízveze­téket építenek többek között az V. kerületi Pacsirta­ Rét, Sió utcákban, szennycsator­nát kap a László Jenő utca. A rendezési munkák mellett csatornázzák a volt Baross laktanyát is. A II. kerület hét, a III. kerület négy utcá­jában építenek vízvezetéket, bővítik a hálózatot. A Lenini Kohászati Művek több mint másfél milliós be­ruházással felújítja a Gorkij telepi ivóvíz- és csatorna­­hálózatot, a Miskolci Vízmű­vek 5 millió forintért teher­mentesítő, szennyvízgyűjtő csatornát épít Diósgyőrben. A gázmű kétmilliót költ a ta­polcai vezeték elkészítésére. 4 Maszkás telepiek nyugtalan éjszakái Meddig fütyül még az ablak alatt a vonat? Húsz Maszkás telepi lakos levélben panaszkodik: évek óta nincs nyugtuk éjszaka. Ezt írják: „A diósgyőri vas­gyár vasútja mellett lakunk, amely a telepünket kettésze­li. Sokan három műszakban dolgozunk, gyerek, nyugdíjas is akad bőven a telepen. Se éjjelünk, se nappalunk nincs a zúgó, dudáló mozdonyok miatt. Percenként riadunk fel éjszaka, a Diesel-mozdony zavarja a tv-t. rádiót is. Sok lakásban ablaküvegek, falak repednek meg a dübörgő mozdonyok, szerelvények mi­att. Már sokszor kértünk se­gítséget, biztatáson kívül azonban semmit sem kap­tunk, maradt minden a ré­giben.” A lakótelep házai közé a Lenin Kohászati Művek ipa­ri vágányán járnak be a vo­natok. Megkérdeztük az ille­tékeseket: mi a véleményük a panaszos levélről, mit le­hetne tenni, hogy a Muszkás telepen lakók nyugodtan pi­henhessenek? Ankli Sándor, az LKM pa­naszirodájának vezetője: — Nem először panaszkod­nak az ott lakók. Házaik kö­zé valóban bejár a vonat, a vállalattól kivezető fővágány ütköző bakja jóformán az ablakaik alatt van, de hadd tegyem hozzá, vállalati terü­leten. A salak kihordása mi­att nem tudjuk beszüntetni a vágány „üzemeltetését”, hi­szen akkor leállhatna a nagy­­olvasztó, s szinte valamen­­­nyi üzem. Megértjük a Musz­kás telepiek jogos panaszát, de egyszerűen nem tudunk mit­ tenni. Sallai Jenő, a forgalmi gyárrészleg vezetője: — Néhány évvel ezelőtt a vágány még a MÁV kezelé­sében volt, s a mostaninál mélyebben benyúlt a lakóhá­zak közé. Ennél jobban már képtelenek vagyunk megrö­vidíteni. Írásban figyelmez­tettem a területen dolgozó mozdonyvezetőket, tolatásfe­lelősöket, hacsak nem feltét­lenül szükséges, ne dudálja­nak, lassabban tolassanak. Ez talán némileg javít majd a helyzeten. Többet nem te­hetünk. A vállalat érdekei tehát nem engedik a vállalati te­rületen lévő vágány megrö­vidítését. Maradna még egy lehetőség: kiköltöztetni az el­avult, egészségtelen, korsze­rűtlen lakásokból az ott la­kókat. A III. kerületi tanács­nak azonban aligha van erre a közeljövőben lehetősége, hi­szen így is súlyos lakásgond­dal küzd a kerület. Egy re­mény marad tehát: a forgal­mi gyárrészleg-vezető rende­lete talán jobb belátásra, több emberségre kényszeríti a mozdonyok vezetőit. Ny. I. * Veszélyes vizeken 29. Karácsony, horgonyon MÁLTA kikötőjéből, Val­lettából, december 19-én es­tétől másnap reggelig, 12 óra alatt hajóztak át tengeré­szeink a szicíliai Cataniába. Árut hoztak ide is. Már több, mint biztosak voltak benne, hogy a karácsonyt nem sze­retteik körében töltik, hi­szen még a görög Pireusba is volt szállítani valójuk. — Szilveszterkor majd két­szeresen élvezzük a családi kör bensőséges melegét — biztatták egymást. És bebarangolták a meg­lehetősen piszkos várost, amelynek lakói azonban köz­vetlenek, tisztelettudóak. Ami az utóbbit illeti, nem a mi értelmezésünk szerint azok. A rakodást irányító olasz előmunkás például, amikor a kabinjában felkereste a Szé­­k­­esfehérvár kapitányát, a legszívélyesebb kínálásra sem volt hajlandó leülni. Az ügynökség Süveges László rendelkezésére bocsá­tott egy autót, hogy 2000 mé­terig kocsizzon fel az Etná­­ra. A vulkán oldalán, az em­lített magasságig ugyanis ki­épített szerpentinút vezet, amelyen autóbuszok is közle­kednek. Narancsligetek kö­zött kanyarog az út, majd a vécétől az időnként füst­­felhőt kibocsátó kráterig megkeményedett láva borítja a 3263 méter magas hegyet. Lenn, a városban, tipikus olasz kisvendéglőkben étkez­tek honfitársaink. Különösen izlett nekik a sajtból, para­dicsomból és paprikás darált húsból, a vendég szeme lát­tára elkészített étel. Meg a crispelle, amely olyan, mint a mi fánkunk, de olajban szardellát sütnek bele. Ezt az olaszok is nagyon kedvelik. A mieink, nem sokáig él­vezhették a kissé romantikus dél-olasz vendéglátást, más­fél nap múlva már úton, az­az tengeren voltak ismét. Mindössze 10 fok volt a hő­mérséklet, s a Jón-tenger, mintha meg akarta volna is­mételni azt, amit nem sokkal előbb a Földközi-tenger a Baleárok környékén „produ­kált”: hatalmas viharral fo­gadta a Székesfehérvárt. Ezt a tengerrészt azonban úgy ismerte már a kapitány, akár a tengerét. Minden baj nél­kül Pireusba irányította a hajót.­­ KÖZVETLENÜL a kikötés előtt szomorú hírt továbbí­tott neki a rádiótávírász: a hajóácsnak meghalt az édes­anyja. Néhány óra múlva a gyászoló tengerész és az af­rikai út előtt segítségül kül­dött másik kapitány repülő­gépen hazautazott. Eltávozott bajtársuk fáj­dalmát átérezve, december 24-én, késő délután tartották meg honfitársaink a kará­csonyestet (sült pulykát et­tek), miközben a hajójuk két órán át horgonyon „állt” a kikötő előtt. Annyira megszokták már a nem várt kellemetlen for­dulatokat, hogy eszük ágában sem volt zúgolódni, amiért nem az eredeti tervnek meg­felelően cselekedhettek. Nem indulhattak Hijekába, ha­nem a DETERT nem sokkal előbb táviratozott utasításá­ra — egy másik, a tengeren megsérült hajó helyett —­­Bejrútba kellett menniük. A cél: 650 tonna alma és cit­rom szállítása Odesszába. Kellemes időben, decem­ber 27-én hajnalban érkez­tek a libanoni kikötőbe, ahol találkoztak az első magyar testvér­ha­jóval, az Újpesttel. Az utóbbi legénysége óriási ovációban részesítette az „af­rikaiakat”. Az időjárás viszont rossz­ra fordult. Esett az eső, így rakták be a gyümölcsszállít­mányt. A munka befejeztével ép­pen a kikötő kijáratához ér­tek, amikor — december 31- én — valamennyi hajó du­dája megszólalt­ így, és lám­pa-, meg morzejelekkel kö­szöntötték az új esztendőt. A SZÉKESFEHÉRVÁR személyzete még külön is üdvözölte a távolabb hor­gonyzó újabb magyar hajó, a Debrecen legénységét, majd egy órával később, miután a­­ rádióból meghallgatták a Himnuszt, nekivágtak a­­­ fe­­kete-tengeri kikötőbe vezető útnak. TARJÁN ISTVÁN (Következik: Tengerészek­hez méltó helytállással.) A sötétség ellenségei Ki ne bosszankodna, ha este kialszik a villany, vagy ha nappal is áramszünet van? Nos, van 12 ember, akinek munkát, megélhetést is jelent, ami másnak bosszúság. Az ÉMÁSZ hat szerelőpárjáról van szó, akik ügyeletesként, három gépkocsival éjjel-nap­pal járják a várost. Hadakoz­nak a sötétséggel és le is győzik — havonta átlag 1800 esetben. Casco Az üdülési szezon vége felé, úgy tűnik, óvatosabbak let­tek a miskolci autósok. Jú­niusban 115 ezer forintot fi­zetett ki az Állami Biztosító a Cascoval bebiztosított és megsérült személykocsik gaz­dáinak. Júliusban már job­ban vigyáztak a tulajok: har­madára, 36 ezer forintra csök­kent a kártérítés. Augusztus­ban mindössze öt esetben fi­zetett a biztosító, összesen 8500 forintot. A tej­boltok szegényesek Higiéniai szempontból rendszeresen ellenőrzik az üzleteket a miskolci I. kerü­leti Tanács illetékesei is. Legi utóbbi vizsgálatuk szerint a kerületben a tejboltok a legszegényesebbek. Berende­zésük primitív. Van, ahol még mindig a régi, jeges hű­tőt használják, ezek közül né­melyik rozsdás, lyukas és ál­landóan csepeg. Rókalyukak a városban A miskolciak sokat beszél­tek tavasszal arról a róká­ról, amely az Isten-hegyen hullott el, s arról az ember­ről, aki megnyúzta. Sajnos, a KÖJÁL felhívásaira sokan ma is csak legyintenek: „ugyan, nincsenek már rókák a városban”. Pedig vannak! Csupán az I. kerületben 23 rókalyukat találtak az idén. A ravasz állatokat rókairtó fáklyákkal füstölték ki.

Next