Déli Hírlap, 1969. október (1. évfolyam, 27-53. szám)

1969-10-24 / 47. szám

5k A Miskolci Nemzeti Színház balettkara megkezdte az elő­készületeket a nagy próbatételt jelentő, A mosoly országa című Lehár-nagyoperett táncainak betanulásához. Képünk a h­rom szólótáncost, Füsti Molnár Ágotát, Borbély Györgyöt és Poroszlay Évát ábrázolja. >k Joris Ivens, aki tavaly vendége volt a X. miskolci film­fesztiválnak, s nyilatkozott a 17. szélességi fok című, éppen akkor elkészült munkájáról, most Miskolcon is „bemutat­kozik” a mozik filmvásznain a 17. szélességi fok című fran­­c­ia—vietnami filmmel. A világhírű dokumentarista nemcsak rendezője, hanem operatőre is a filmnek. Joris Ivens elhatolt a Vinh Linh körzetben levő 17. szélességi fokig, a vietnami háború „legforróbb pontjáig”, ahova még kamera egyszer sem jutott el.­­ Az ideális „hős” típusának jegyei — régebbi fogalmaink szerint — nem illenek Sinkovits Imrére. Az Erkel c. film csaknem két évtizeddel ezelőtt megformált nyurga jurátusa még nem sejtette Ádámot, Mózest vagy Bánkot... De a ki­tűnő tanár, Abonyi Géza — bár első sikerét sem érte meg Sinkovitsnak — már a kezdet kezdetén megjósolta: nemzeti színjátszásunk ragyogó tehetséggel gazdagodott. Néhány napja kaptuk a hírt: Sinkovits Mózesével extázisba hozta a jugo­szláv főváros közönségét. Hétfőn a színészt Bánk bánként hallhattuk a rádióban. És holnap a tévében tölthetünk együtt egy estet a népszerű művésszel. Lilla ékessége Csokonai gyűrűje Dr. Ferenczy Miklós duna­almási körzeti orvos, amatőr­régész, a Lilla-hagyományok lelkes kutatója. Csokonai sze­relme, „Vajda Julianna as­­­szonyság, néhai vitéz Csoko­nai Mihály Lillája” — ahogy nevét egy korabeli anya­könyvbe bejegyezték — Du­­naalmáson élt. Emlékét a háza falán tábla őrzi, sírját a falu temetőjében az úttörők gondozzák, a költőnek pedig 1966-ban szobrot emeltek a községben. Dr. Ferenczy „Lilla-ügy­­ben” beutazta az egész orszá­got, s számos Csokonai-doku­­mentumot gyűjtött össze. Nemrég akadt rá a Széchenyi könyvtárban egy jegyző­könyvre, amely hitelesen be­számol arról, hogyan került Csokonai dupla fedelű arany pecsétgyűrűje Dunaalmásról a debreceni múzeumba. A költő Lillának ajándé­kozta apja gyűrűjét, s sze­relme a haláláig viselte azt. Amikor az agg éveiben is szép asszony elhunyt, férje, Végh Mihály református fő­esperes húzta le ujjáról, s ezekkel a szavakkal adta át sógorának, Vajda Sámuelnek: „Jól őrizze meg ezt a gyűrűt, mert Lilla Csokonaitól kap­ta”. A ritka ereklyét a Vajda­rokonság később, 1897-ben, éppen száz évvel azután, hogy Csokonai Lillának ajándé­kozta, elvitte Debrecenbe, s átadta a Csokonai Körnek, ahonnan a múzeumba került. A vendégjáték ma Az emberiségnek ezredes vágya, hogy elmondja az utó­kornak: itt jártam, ilyen vol­tam, ezt tettem. És a barlang­rajzok, a megmunkált már­ványtömbök, a katedrálisok, vagy a lúdtollal írt kottafejek és a régi pergamentek tényleg beszédes bizonyítékai az em­ber alkotókészségének. Csak éppen az élő szó rö­pült el sok-sok századon át, megfoghatatlanul, visszahoz­­hatatlanul. Dehogyis tudjuk felidézni az antik színházak kórusának zengését, Kölcsey vagy Kossuth országgyűlési beszédeinek hangszínét és hangsúlyát. Mert a reánk ma­radt tartalom soha nem te­remthet olyan emocionális hatást, mint az élő hang va­rázsa. A színháztörténet kötetei már könyvtárakat képesek megtölteni, az aktorokról mé­gis keveset tudtunk, mert el­vitték magukkal legfőbb ér­téküket, a hangjukat — és vajon mennyit őriz meg egy régi vászon vagy fénykép a hajdani dinamikus mozgás­ból? Jászai Mari gyötrődve, s hallatlan szorgalommal írta naplóját, megpróbálta a lehe­tetlent: köztünk akart ma­radni. Megnyomok egy gombot, s a Miskolci Nemzeti Színház előadásában milliónyi ember­társammal együtt látom a Bernarda házát. Milyen min­­dennapos dolog! De a szí­nésznek — akinek naponként meg kell védenie tehetségét, hírét és hitét — felbecsülhe­­tetlen érték egy ilyen felvé­tel, amely tulajdonképpen tetszés szerint konzerválható. És nemcsak a színészt. Év­tizedek múltán, ha megnézik ezt a filmet, tudni fogják, hogy mi volt nekünk Lorca gondolataiból a legfontosabb a hatvanas évek végén, s ugyanúgy tudják majd, ho­gyan értelmeztük Madáchot... És még valamit: régebben nagy vagy népszerű színészek jártak városról városra ven­dégjátékra. A helyzetük nem volt irigylésre méltó. Somlay fogcsikorgatva játszotta Deb­recenben és még számos he­lyen a Sári bírót, Csortos hányszor, de hányszor „adta el” Luciferjét és sorolhatnánk tovább ... Móricz Lilit, mi­kor író apjával az egyik vi­déki helységbe érkezett, az állomáson így fogadta a szín­ház igazgatója: remélem, hoz­tak szövegkönyvet is, mert különben nem játszhatjuk el estére a „Muzsikaszót.” Ma a tv. jóvoltából igénye­sebb vendégjátékokat látunk. És nemcsak a fővárosi színé­szek jönnek el hozzánk. Mi miskolciak, debreceniek, pé­csiek is „megyünk”. És, hogy ezek a vendégjátékok nem maradnak hatástalanok még szakmai körökben sem, azt bizonyítja az új filmeken a sok új arc. Ami pedig a kö­zönséget illeti, támaszkodjunk a száraz statisztikára. A szín­házi közvetítéseket csaknem 10 százalékkal többen nézik, mint a sportadásokat... (gyarmati) Pataki panteon Talán egyetlen kollégium­iskola, még a „kálvinista Ró­ma” híres kollégiuma sem adott annyi kiváló embert a magyar szellemi életnek, mint Patak. A híres alma mater könyv­tárának falán a reformkor nagyjainak dedikált fényképe. A vendégkönyv becses be­jegyzései Bessenyeit, Tompa Mihályt, Kazinczyt, Szemere Bertalant, Kossuth Lajost idé­zik fel. A kollégium alapítói­ról, neves tanárairól és diák­jairól eddig sem feledkeztek meg a patakiak. Tizenhat hol­das iskolakertjükben szobrot állítottak­ az iskola nagy pat­rónusának, Lórántffy Zsu­zsanna fejedelemasszonynak, a neves Erdélyi János pro­fesszornak, Kazinczy Ferenc­nek és Móricz Zsigmondnak. A kert tovább szépül, gazda­godik. Még az idén felavatják Csokonai Vitéz Mihály mell­szobrát és helyet kap itt Tóth Ede színműíró szobra is. A városi tanács segítségével jö­vőre elkészítik a díszparkot, ahol a rózsam­ezőben elhelye­zett szökőkút előtt állítják fel a leghíresebb pataki diák, Kossuth Lajos egészalakos bronzszobrát. A pataki pante­on a nagyközönségnek máris rendelkezésére áll. Ifjúsági képtár létesül Miskolc megyei jogú város. Tanácsa, általános kívánság­­nak­ eleget téve, ifjúsági kép­tár létesítését határozta el. Erre a célra a belvárosban egy használaton kívüli iskolát alakítanak át. Az emeleti ter­mekben helyezik el a kiállí­tásra kerülő középzőművé­­­szeti alkotásokat, a földszinti részen pedig — a középisko­lai diákok esztétikai nevelé­sére — ifjúsági galériát hoz­nak létre, ahol rendszeresen cserélik a különböző korok képzőművészetét bemutató anyagot. A városi tanács csaknem két évtizede rendszeres mecé­nása a miskolci művésztele­pen élő és alkotó képzőművé­szeknek. A rendszeres vásár­lásokból több százezer forint értékű festmény, rézkarc gyűlt már össze, s ez az anyag képezi alapját a képtárnak. Meglestem a napfényt... Az épület bejáratán egyszínű kis ajtó, amely kívülről sem­mit sem mond: ÉTEX. Bemutatóterem. Az ember bátortalanul belép és kitárul előtte a meseszerű egész: érzi, újra itt a gyermekkor. Mint a meggyújtott magnéziumszalag felvillanó fénye, a mozgás úgy idézi kaleidoszkópját. Csillogó derű, harsány színek. Lágy harmónia. Mozdulatok, mosolyok. Holt eleven anyag. A csípők karcsú ívén megfeszülő villo­gás. Ritmus, mozgás, napfény. A terem hangulata bűvkörébe von. Elmerülve figyelem a­ nesztelenség és nyugalom végső határainak lágyságát, s valami megindító dalt hallgatok, ami csak belül van, ha le­hunyom a szemem. Aztán újra figyelem, hogyan készül a divat. Mert tudom, képletesen: itt fő, itt főzik, fortyog a divat ezernyi színe, har­móniája. Az ember hagyja, hogy magával sodorják gondolatai. Csak siklik az anyagokon, formákon... És újra azt érzi: szépek. Jóleső érzés ezt érezni. A felszabadult álmok, s a kétkeziek alig több mint húsz év alatt így, ilyen formában, már kon­fekció-tömegben, mindenki számára elérhető áron nyújtják ezt — s bontakozik a mágia bűvköréből a gyermekből való felnőtt, aki tudja, alakítja a kort... s akkor az egyre izmosodó közösségnek itt milyenek lehetnek a távlatai? A bemutatóterem előtt az utcáról beszűrődnek a zajok: éles motorhang, lódobogás ... Odakint fázósan összehúzzák kabátjukat az emberek, ősz van. Eső lesz, majd hó, s hideg szelek fújnak a felgombolt gallérok alá. De idebent meleg színekbe olvadva már sarjad a jövő évi tavaszi ruhák szinergiája. HAJDÚ GÁBOR éjféltől reggelig HÁROM ÉS FÉL ÉVET KAPOTT Láng Lajos 26 éves kőmű­ves egy vonatjáról lemaradt lánynak felajánlotta, hogy motorjával szívesen hazavi­szi Tatabányáról az egyik Ko­márom megyei faluba. Egy lakatlan területen erőszakos­kodott a kislánnyal. A lány megjegyezte a motorkerékpár rendszámát és feljelentette ismeretlen támadóját. Láng Lajos 3 és fél évet kapott a Tatabányai városi Bíróságtól. MEGSZÖKTEK AZ OROSZLÁN­­KÖLYKÖK Öt oroszlán — köztük 3 kölyök — szökött meg ketre­céből, azt követően, hogy az olasz Ordei cirkusz egyik szállítókocsija felborult az országúton, Milánótól nem messze. A kocsi alá került két állat közül az egyik el­pusztult, a másik megsérült. 100 rendőr egy órai hajsza után elfogta a szökevényeket, az egyik kölyök azonban még „szabadlábon” van a környék riadalmára. ÁLARCOS BANDITÁK A BANKBAN Álarcos banditák behatol­tak az éjjel egy montreali bankba. A négyfőnyi csoport fegyverét a személyzetre fog­va, 178 000 dollárt söpört be a kasszából, majd a bejárat­nál várakozó kocsival kereket oldott. EGY ASSZONYT IS A spanyolországi Burgos­­ban egy statáriális bíróság két évtől 12 évig terjedő bör­tönbüntetésre ítélt hét baszk nemzetiségű személyt, köztük egy asszonyt és négy kato­likus papot. A vád szerint szeparatista mozgalomban vettek részt. JASIN Lev Jasin, a világhírű szov­jet labdarúgó kapus, aki 78- szor szerepelt a válogatott­ban, most ünnepli 40. szüle­tésnapját. A Dinamo Moszkva játékosa rengeteg meleg han­gú gratulációt kapott a Szov­jetunióból és külföldről. KÉZIGRÁNÁTOS IGAZOLTATÁS Salvador nicaraguai nagy­­követsége közölte, hogy Ni­caraguában, az elnöki pa­lota környékén tűzharc zajlott le egy gyanús személy és a testőrség között. Amikor az illetőt igazoltatták, kézigrá­nátot dobott a testőrség tag­jaira és megölt 4 személyt. Amikor üldözőbe vették, újabb kézigránátot dobott el, ami azonban az ő lábát tépte le. Végül főbe lőtte magát. Valószínűleg merényletre ké­szült. TANULSÁGOS FELIRAT Az USA-ban újabban a kö­vetkező felirat jött divatba a gépkocsik hátsó ablakán, a többi vezető okulására: „Légy óvatos, dr. Barnard vár ben­nünket!” VÁRJÁK AZ ÉBREDÉST Két évvel ezelőtt egy kali­forniai ideggyógyász tüdőrák­ban hunyt el. Testét nem te­mették el, hanem száraz­jég közé helyezték, és ereibe a vér helyett fagyásgátló folya­dékot eresztettek. Arra számí­tanak, hogy a tudósok egykor rájönnek az újraélesztés mód­jára. Ez egyelőre ábránd. Mégis eddig húszan végren­delkeztek New Yorkban, hogy tetemüket hűtőkamrába he­lyezzék.

Next