Déli Hírlap, 1969. december (1. évfolyam, 78-102. szám)

1969-12-01 / 78. szám

Jancsó Miklós mondja a DH olvasóinak Új filmtervek — A láthatatlan ember? Magyar—olasz koprodukció — Legenda 19-ből — Minden Jancsó-film: esemény. A fogadtatás: siker, elismerés plusz háborgás. — Tudom. Sokan szeretnek, tí ■ legalább annyian félreér­tenek. Amit csinálok, azt mélységes hittel és meggyő­ződéssel csinálom. — Jancsó Miklós jogász volt, néprajzos, s a népi írók­nak is harcos híve. Hogyan került a film vonzásába? — Azt hiszem, véletlenül. Mindig a színház érdekelt. A fim többekhez szólhat és többet mondhat, mint a szín­ház. — Nemeskürty Istvántól hallottam: filmet készít A láthatatlan ember-ről. — Régóta foglalkoztat a gondolat. Azt mondhatnám, szinte gyermekkorom óta. Ment minden gyereknek, an­nak idején nekem is két ked­venc könyvem volt, A lát­­hatatlan ember és az Egri csillagok. Attila alakja min­dig is érdekelt. Már mindent elolvastam, amit eddig írtak róla. Attila izgat engem és nem hagy nyugodni. Leg­u­tóbb egy szovjet író. /Im­ját­in könyvét olvastam ...Is­ten ostora"). Zamjatyin fur­­csa képletet írt meg . . Attila mint cseregverek. Rómában él, ott tanul, nevelkedik. Ap­ja és bátyja egyezséget akar­nak kötni a rómaiakkal. At­tila nem akarja, hogy kiszol­gáló birodalommá züllesszék a hódításra szervezkedett tör­zsek szövetségét, s megöli egyezkedő bátyját, hogy a hunokat ő vezethesse. Termé­szetesen ez a feldolgozás épp­úgy a fantázia terméke, mint Gárdonyié. Remélem, a filmet sikerül elkészítenem. — A legkészebb téma, amelyhez a filmrendező hoz­­z­ákezdhet? — Egy történet a Tanács­­k­öztársaság utolsó napjaiból. Egy legenda... Már min­denütt fehérek vannak, s né­hány vöröskatona egy lég­gömb kosarában leszáll egy olyan kis faluba, ahová még nem tették be lábukat a fehé­rek. A katonák rábírják a falut, hogy harcoljanak. Fia­tal vöröskatona vezeti őket: mindig ügyesen kitérnek az ellenség elől, s ha harcba keverednek is, ő sohasem se­besül meg. A parasztok isten­nek hiszik, s azt mondják: Jézus ő, aki visszatért a földre. A fiú ez ellen tilta­kozik. S egy folyóbeli átke­lésnél meg is hal, belevész a hullámokba. Három napon át virrasztanak mellette, s vár­ják, hogy feltámadjon. Ne­gyedik nap elégetik a testét, hamvait pedig szétszórják a világ négy sarka felé. Akik a harcolók közül még életben maradtak, szétmennek a vi­lágba, hogy míg élnek, hir­dessék igéit... A történet dióhéjban ennyi. És újra fog­lalkoztat egy koprodukció gondolata. Szeretnék filmet forgatni, az olaszokkal közös vállalkozásban, Garibaldi ma­gyar vörösingeseiről. Ha a megegyezés létrejön, a for­gatást meg is kezdhetjük. PATAKY DEZSŐ Otthon a művészeknek Hosszas előkészítő munka után, a Magyar Építőművé­szek Szövetségének zártkörű rendezvényével nyílik meg ma délután a Miskolci Mű­vés­zklub. Városunk képző-, zene- és építőművészeinek, színészei­nek, íróinak és zsurnalisztái­nak második otthonát a Mis­kolci Galéria épületében ren­­dezték be, a belső építészet korszerű követelményeit szem előtt tartva.­­ A különböző művészeti szövetségek javaslata alapján felvételt nyert 110 alapító tag december 3-tól látogat­hatja rendszeresen a klubot, mely a keddi napok kivételé­vel 16—23 óra között lesz nyitva. A vendéglátásról az Avas-szálló gondoskodik. A házirend értelmében minden klubtag két személyt láthat vendégül az új létesítmény falai között. A klub vendég­könyve idők múltán bizonyá­ra értékes kultúrtörténeti do­kumentum lesz... A rövid, de számunkra is örömet jelentő híradást egy javaslattal is megtoldjuk: jó lenne, ha a­ klub tagjai nem­csak a művészeti folyóirato­kat és napilapokat tekinthet­nék meg díjmentesen, hanem a klubbal egy portán levő Galéria mindenkori kiállítá­sát is... A Könnyű Múzsa miskolci vendégjátéka Ma délután és este — bár a hétfői szünnapra éber szemmel figyel a Művészeti Dolgozók Szakszervezete — kinyitja kapuit a Miskolci Nemzeti Színház. Sőt rend­hagyó módon ezúttal éppen a szakszervezeti bizottság a kezdeményező. De a nyitás természetesen a színház mű­vészeinek, dolgozóinak érde­kében történik. Arról van szó, hogy a jórészt társadalmi munkával létrehozott Mályi­­tavi üdülő felvirágoztatásához — mely a társulat egyre több tagjának jelent üdülést, pi­henést — még szükséges bi­zonyos forgalmi eszköz, me­lyet állítólag a föníciaiak ta­láltak ki... Nos, a Könnyű Múzsa ked­­veltjei: Rátonyi Róbert, a hosszabb idő után ismét ha­zai színpadon szereplő Né­meth Marika, továbbá Ko­vács József, Monyók Ildikó, Majláth Jenő, Nagy Éva, Szuhay Balázs, Halmi Gábor és a Syrius-együttes segítsé­gével nyilván sikerül a szak­­szervezeti bizottság főköny­vének mérlegét helyrebillen­teni. Közben persze szórakoz­hatnak sokat dolgozó színé­szeink, akik most a miskolci közönséggel együtt a nézőté­ren foglalnak helyet. Az első előadás fél ötkor, a második fél nyolc órakor kez­dődik. Ami a tizenkettőből kimaradt... Jelentős vállalkozás volt a tv-ben már az is, amikor so­rozatban lejátszották az el­múlt 20 év tizenkét legjobb­nak megszavazott magyar filmjét. Még izgalmasabb az újabb sorozatuk, melyben felújítják e két évtized va­lahai nagy sikereit, és lehe­tővé teszik azt is, hogy jóvá­­tegyünk félreértéseket, rövi­­d lálhassunk korábbi téves értékeléseket. Ez történt a tegnap dél­utáni adás esetében is. Az Álmodozások kora című, Szabó István írta és rendezte filmet vetítették, és előtte V .helyi Szilárd épp a ko­rábbi elmarasztaló kritikus­nak, Létay Verának adta meg a lehetőséget, hogy korri­gálja előző véleményét. Vannak filmek, amelyeket becsülünk filmtörténeti érté­küknél fogva, vannak olya­nok, amelyeket szívesen né­zünk meg, mert régi Hangula­tainkat idézik, visszafiatalo­­dunk kedvelt színészeink fia­talabb arcát látva. Nos, az Álmodozások korát nem ilyen kegyelet szépíti. Akár ma is vetíthetnék, mint új filmét. Problémái számunkra is élő és mai problémák, a filmezés technikájában mai filmgyár­tásunk sem haladta meg az ebben találhatót, sokkal ne­hézkesebb, kezdetlegesebb megoldásokkal találkozha­tunk legújabb, hasonló té­májú filmjeinknél. Az Álmodozások kora ér­tékes, magas színvonalú, ró­lunk szóló film. Miután az utóbbi időben annyi hasonló témájú filmet láttunk a Fa­laktól a Szemüvegesekig, és miután e téma feldolgozását mindinkább részleteire szét­hullani látjuk; — a legará­nyosabb, legkerekebb fil­­meink egyikének tarthatjuk. Miről szól? Ha a cselekmé­nyét nézzük: fiatal értelmi­ségiek felnőtté válásáról, tár­­sadalomba­ illeszkedéséről. Ha mélyebben gondoljuk át (és a befejezés előtt ezt maga a film írója és rendezője is el­mondja) : egy személyiség ön­magára találását követhetjük. És amiért külön dicsérhetjük ezt a filmbeli elemzéssort, az az, hogy kerülve a divatot, nem elvont képleteket ha­gyott vergődni valamilyen elidegenedett világban, ha­nem közösség és egyén ará­nyos kölcsönhatását tudta áb­rázolni, és ezt úgy bemutatni, mint ami a személyiség ki­alakításának legfontosabb meghatározója. K. L. Szakszervezeti irodalmi színpadok bemutatkozása A II. megyei találkozó mérlege Utoljára Rudabányán mérték össze tudásukat a megye legjobb iro­dalmi színpadai. Most, Miskolc felszabadulásának neg­­evszázados év­fordulója tiszteletére ismét találkoztak a legjobb együttesek, hogy no­vember utolsó szombatján és vasárnapján bemutassák műsoraikat. Tizenhét együttes nevezett be, ebből 12 jelentkezését fogadta el a kö­rültekintően gondoskodó házigazda, az SZMT kulturális bizottsága. A zsűri végül is 11 produk­ forgása alatt. A zsűri öröm­eset láthatott, s mint évek­­kel üdvözölte Gyarmati Béla: kel­­ ezelőtt, ismételten azzal kezdte értékelését,­­ hogy a szép szó terjesztésére szövet­kezett öntevékeny versmon­­dók és rendezőik még mindig szűk témaköröket, emlékmű­sorokat, ünnepi megemléke­zéseket visznek színpadra. A­ 25. évforduló szinte kizárólag a szenvedés, a halál és a megváltást jelentő felszaba­dulás emlékeit, élményeit su­gallta csak, holott az lett vol­na a nagyszerű, ha a negyed évszázad minden élménye, öröme és buktatója, mosolya vagy harsánysága helyet ka­pott volna a műsorokban. Kötelességünk, megtisztelő feladatunk idézni és emléke­­zőn feldolgozni a hősök pé­l­dáját, nagy tetteit, múltunk béklyóit is fel kell mutatni. Ám a túlélők, a kortársak de­­rekas helytállása, tisztes küsz­ködése, élet- és embermeg­váltó szándéka, a hétközna­pok örömeinek és békéjének megteremtése legalább annyi­­ nagyságot, szépséget, színpadi színt és konfliktust rejt ma­gában, mint a háború meg­­idézése. Ezért is jelentett üde színfoltot a kiváló együttes címmel kitüntetett Borsodi Bányász Központi Irodalmi Színpada, amelyik Kulcsár Sándorné vezetésével a Nehéz kimondani című, mai életünk gondjait felrajzoló műsorral lépett színre. E dokumentum­játék a mi társadalmunk eré­nyeit, lappangó kórokozóit mutatta be alig húsz perc­re­ (párkány) A szépség koldusa című ös­­­szeállítását, mert az jól szer­kesztett műsor volt, s a fiatal József Attila ritkábban meg­idézett portréját rajzolta fel A Hollóházi Porcelángyár Iro­dalmi Színpada emlékműsort mutatott be. Tisztelgése a hő­sök, a felszabadítók emléke előtt olyan megragadó, tiszta és felemelően egyszerű volt, hogy az ilyen jellegű műsorok között e csoportot és a Rek­viem című összeállítást di­csérte legtöbbet a­ bíráló bi­zottság. A bemutatkozás, amely Berkes Erzsébetnek, a Szín­­háztudományi Intézet mun­katársának és Jutka László­nak, a Miskolci Nemzeti Szín­ház rendezőjének avatott és útmutató értékelésével ért véget, lehetővé tette a legjobb rendező díjának odaítélését. E pálmát Kulcsár Sándorné nyerte el. A legjobban szer­kesztett műsor díját a Rónai Sándor Művelődési Központ Irodalmi Színpadának veze­tője, Gyarmati Béla kapta. A legjobb női alakítás díját Od­­robina Gyuládénak, a holló­­házi színpad tagjának ítélték. Két férfialakítást is díjazott a zsűri; az egyiknek tulajdo­nosa Sohajda Tibor, az Észak­magyarországi Építőipari Vál­lalat Irodalmi Színpadának tagja, a másik Mihályi Győző, a Rónai Sándor Művelődési Központ Irodalmi Színpadá­nak versmondója. * Figurák Barcsi Fái rajza Muzsikáló ifjúság „Jönnek, jönnek a szabadító népek, új rend készül a megtiport hazán!” Várnai Zseni aktuális vers­­részlete díszítette a 6. számú általános iskola ének-zene ta­gozatának 23. hangversenyére szóló meghívót. A mintegy harminc műsorszámból álló koncertet az intézmény váro­sunk felszabadulásának ne­gyedszázados évfordulója tiszteletére rendezte. Az is­kola „zsibongójában” izguló, lelkesedő szülők és pedagógu­sok zömmel magyar és orosz­szovjet szerzők műveit hall­hatták a szereplő diákok elő­adásában. A negyedik—nyol­cadik osztályos növendékek zongora, hegedű, gordonka, valamint furulya, fuvola, kla­rinét és fagott hangszereken játszottak. A pergő, színvona­las műsort a „fócsínyek” és a „nagyok” kórusa keretezte Gajdos Edit és Titischmidt Mária tanárnők vezetésével. A szóló- és kamaraszámok be­tanítói: Balogh János, B. Em­ber Hajnalka, dr. Dégi Lász­­lóné, Misuta Júlia, Osvay Ká­­rolyné, dr. Schultz Györgyné és dr. Vadnai Sándorné taná­rok voltak. A zenei általános iskola oktatási rendszerünkben kü­lönleges helyet tölt be. Azok a fiatalok, akik az első této­va lépésektől kezdve tanul­mányaik befejezéséig zenei légkörben nőnek fel, termé­szetes anyanyelvüknek érzik a muzsikát Számukra a sze­replés, a kiállás legtöbbször nem gond, hanem élvezet. Az iskola minden esztendőben két növendékhangversenyt rendez: egyet ősszel, egyet pedig a tanév vége felé. De éppen az intézmény jellegé­ből fakadóan a vezetők meg­keresik a lehetőségeket, hogy diákjaik ezt a jelentős pluszt, amelyet a zenetanulás ered­ményeként szereztek, más al­kalmakkor is kamatoztassák. Az iskola egyéb területeken elért gazdag eredményei pe­dig azt is bizonyítják, hogy a zenetanulás éppen hogy nem hátráltatja a tanulók előrehaladását a közismereti tárgyakból, sőt ellenkezőleg, kitágítja érdeklődési körüket, segíti képzelőerejük szárnya­lását, ugyanakkor nagyobb fegyelemre, kitartásra neve­li a növendékeket. A mai fiatalok már az új rend szülöttei, felszabadulás utáni nemzedék. A muzsiká­ló ifjúság lelkes játékát hall­va úgy éreztük, ők már él­ni tudnak a sok véráldozat árán huszonöt évvel ezelőtt megszerzett, s nekünk oly drága szabadsággal. BART­A PÉTER ÉLETVESZÉLYBEN A több mint 130 kilométer sebességgel száguldó vihar életveszélybe sodorta az Északi-tengeren az egyik úszó olajfúró tornyának személy­zetét. Az utolsó pillanatok­ban sikerült a 35 munkást he­likopterekkel kimenteni. A fúrótornyot állítólag­­ nem fenyegeti az elsüllyedés ve­szélye. A HÁLAADÓ ÜNNEP HALOTT­AI Chicagóban közzétették az amerikai „hálaadó ünnep” első veszteségadatait, ame­lyekért valószínűleg senki sem fog „hálát adni”. A hos­­­szú víkend közlekedési bal­esetei eddig 253 halálos ál­dozatot követeltek. SZABADON BOCSÁTJÁK Az argentin kormány ren­delete értelmében szabadon bocsátják az összes politikai foglyot. Megfigyelők szerint Ongania tábornok-elnöknek szüksége van a „társadalmi béke” helyreállítására, mert nagyszabású gazdasági terve­ket kíván végrehajtani. korrupció Angliában a rendőrség kö­rében a korrupció jelei ta­pasztalhatók, írja a Times mai száma. A lap legalább három olyan detektívről tud, aki nagyobb összegeket foga­dott el bűnözőktől ügyük el­ejtése érdekében. FELGYÚJTOTTA MAGÁT A spanyolországi Palma de Mallorcán gázolajjal leön­tötte és felgyújtotta magát egy 68 éves nő. Önégető tettét két mozgásképtelen nővéré­nek szeme láttára követte el. VIRÁG — HÓVAL Fehérbe öltözött a Bükk­­hegység. A tél és a tavasz ritka találkozója zajlott le. A hó sok helyütt még nyíló béres rózsákat, sárga ibolyát és más tavaszi virágokat öl­töztetett fehér bandába. Álarcosan, REVOLVERREL Két rablóbanda akarta ugyanazt a bankfiókot kira­bolni reggel Párizsban. Az egyik csak iratokkal teli tás­kát vitt el magával, a másik a kasszában 130 000 frankot talált, de ekkor már a kör­nyék tele volt detektívekkel, úgy hogy perceken belül el­fogták őket. KIDOBTAK A HELIKOPTERBŐL Újabb amerikai atrocitások dokumentumait tárta fel az egyik amerikai lap. Fényké­pet közöl arról a pillanatról, amikor egy dél-vietnami fog­lyot kidobnak egy magasan szálló helikopterből, mert nem akart beszélni. A fel­vételt egy másik gépből ké­szítették. Ennek a katoná­nak a nevét nem hozták nyil­vánosságra. A VILÁG LEGJOBB BOHÓCA Az 1969. évi Grock-díjat, a világ legjobb bohócának járó Oscar-díjat a Szovjet Állami Cirkusz bohócának, Andrej Nyikolajevnek ítélték oda. Nyikolajev december 5-én, Szófiában veszi át a kitünte­tést. MERÉNYLET Robbanás rázta meg Jugo­szlávia ausztráliai nagykö­vetségének ablakait. A rend­őrség feltételezi, hogy a rob­banóanyagot emigráns­ cso­port helyezte el. Sebesülés nem történt, éjféltől reggelig

Next